3. Eltévedve

2013.11.22 12:47

3. Eltévedve

 

Kunieda Jume, a 6. osztag hadnagya magányosan kóborolt. Megkapta fejmosását felettesétől, akit nem vett túlságosan komolyan. Hallotta hírét Kuchiki Byakuyának, és nem volt elragadtatva tőle.

- Kunieda hadnagy, ön tiszt és a helyettesem. Minden osztagot a vezető kapitány és hadnagy személye határoz meg. Ajánlom, hogy szálljon magába, és gondolkozzon el a tisztelet szó jelentéséről – hallotta Byakuya hangját.

- Persze, persze! Tisztelet – motyogta fennhangon Jume. – Na, és te nem akarsz elgondolkozni az emberség és szeretet szó jelentéséről, halfej?

- Ki az a halfej? – érdeklődött egy derűs hang. Karcsú férfi támaszkodott a falnak, és kíváncsian nézett rá. Kékesfekete haja a válláig ért, egyik szemöldöke zöld és kék tollakkal ékeskedett. Jume már ismerte látásból. Ő volt a 11. osztag egyik tisztje.

- Nem fontos – válaszolta, és bemutatkozott. A férfi felvonta a szemöldökét, amitől elég érdekesen nézett ki. Jume majdnem felnevetett.

- Én Ayasegawa Yumichika vagyok, a 11. osztag ötödik tisztje. Mit keres errefelé a 6. osztag hadnagya? Keresel valakit? – lökte el magát a faltól a férfi, és föléje magasodott.

- Csupán ismerkedem a környezettel – húzta ki magát Jume. Ayasegawa elmosolyodott.

- Arrafelé menj, ha vissza akarsz jutni az osztagodhoz – mutatott el a fák felé. Átlátott a lányon, aki valószínűleg a világ minden kincséért se árulta volna el, hogy eltévedt. Mire Jume visszafordult, már csak a férfi hűlt helyét bámulhatta. Dacosan kihúzta magát, és folytatta útját – naná, hogy ellenkező irányba, mint amerre Ayasegawa irányította.

- Micsoda fura alakok! – motyogott tovább az orra alatt. – A peremvidék se volt semmi, de ez a hely…

 

Besétált egy újabb kapun, senki sem állította meg. Nem látott senki fenyegetőt az aprócska teremtésben. Hangokat, talán nevetést hallott. Elindult arrafelé, és gondolkodás nélkül belesett a terembe. Fülig vörösödött, és hátra ugrott, úgy meglepődött.

- Azt hiszem, sürgős dolgom akadt – nyögte ki, és megpróbált feltűnésmentesen lelépni. Két kar nyúlt ki az ajtón, és visszarántották. Kiáltani akart, de befogták a száját.

- Mit csináljunk vele? – suttogta a nő.

- Mondtam, hogy te gyere át hozzám – morgott a férfi, aztán idióta mosolyra húzódott a szája. Jume hánykolódott, de erősen fogták. A fejét rázta, mire a nő közelebb hajolt hozzá.

- Szerinted mondani akar valamit?

- Vedd el a kezedet a szájáról – ajánlotta a férfi. Jume megkönnyebbülten fellélegzett, majd esedezve pislogott.

- Nem láttam semmit. Itt sem voltam.

- Esküdj! – dugta oda az arcához az arcát a férfi.

- Mire? – nyelt egy nagyot Jume.

- Hogy-hogy mire? Valakire! – legyintett a nő.

- Az öcsémre jó lesz? – lehelte Jume tétován.

A férfi még szélesebben vigyorgott. Jumét kirázta a hideg tőle.

- Tökéletes. Hogy hívják.

- Jian.

- Tökéletes. No, mi lesz?

- Esküszöm Jian életére, hogy nem láttam semmit – verte ki a víz Jume homlokát. A következő pillanatban kirepült az ajtón.

- Számon kérem rajtad, ha nem tartod be az esküd – suttogta a férfi, majd a nővel együtt eltűnt Jume szeme elől.

Hitsugaya kapitány nagyot nyújtózott, és felállt. Ezen a napon felettébb kevés dolga akadt, hiszen Yamamoto hadnagya visszavette a feladatait. Toushirou végre foglalkozhatott a saját osztaga ügyes-bajos dolgaival. Egész délelőtt jelentéseket olvasott, délután pedig maga írt jelentéseket. Fáradtnak érezte magát, ezért úgy döntött, hogy sétál egyet.

Ahogy végigsétált a folyosón, a kanyarban megtorpant. Közvetlenül előtte, Matsumoto szobája előtt fiatal lány kuporgott, és a padlót verte kis ökleivel.

- Hogy én mekkora barom vagyok! Miért nem mentem vissza halfejhez, ahogy pávaszem mutatta? Tiszta idióta vagyok!

- Segíthetek valamiben, Kunieda hadnagy? – lépett közelebb Hitsugaya, mert a káromkodásból azonnal felismerte a lányt.

Jume majdnem megfulladt ijedtében. Felpillantott, aztán visszahanyatlott az előző lemondó pózba.

- Oh, csak te vagy! – sóhajtotta.

- Csak én? Mire véljem ezt, hadnagy? És mit keres itt? Kuchiki kapitány küldte?

- Dehogy. Sétálni indultam, és eltévedtem.

- Megsérült? – guggolt le hozzá a kapitány, mire Jume felpattant.

- Még csak az kellett volna! Az a két… - elharapta a mondatot.

- Igen? – állt fel Hitsugaya, és várakozva tette a kardjára a kezét. – Bántani akarta valaki?

- Engem? – mutatott magára Jume, és nagy szemeket meresztett. – Mégis ki akarna engem bántani?

- Én – gondolta magában sötéten Hitsugaya, de fennhangon csak ennyit mondott.

- Fogalmam sincs, csak hát… félreérthető pózban ücsörgött itt. Amúgy ki az a halfej?

- Mi közöd hozzá? – csattant fel a lány, majd elvörösödött. Öntudatlanul is eszébe jutott, mily útravalókkal bocsátotta el őt Byakuya. Erről persze az is eszébe jutott, hogy talán nem a keresztnevén kellene emlegetnie kapitányát. Belső énje viszont csak legyintett, most nem ért rá ezzel foglalkozni.

- Semmi, lényegtelen – tette hozzá. –Azt hiszem, nekem mennem kell.

- Elkísérjelek? – váltott hirtelen tegezésre Hitsugaya, aki sokknak gondolta a zavart viselkedést.

- Ööö, inkább ne! – tiltakozott Jume, és meghajolt. – Mindent köszönök, még találkozunk! Elrohant. Hitsugaya habozott, majd halk sóhajjal követte. Ez a lány valahogy vonzotta a baj, ám a merészségét csodálta benne.  Ő is ilyen volt valamikor, de aztán az akadémia fegyelme hatott rá. Ez a lány viszont igazi peremvidéki lány volt.

Jól tette, hogy ott volt a nyakában. Jume ugyanis épp egy férfit ütlegelt harsány kiáltozásokkal tarkítva, amikor utolérte.

- Mégis mit képzelsz magadról? Azért, mert jóképű vagy, csak úgy a lábaid elé omlok?!

- De hát… én csak… - dadogta Shuuhei hadnagy, majd amikor észrevette Toushirout felderült az arca. Mindjárt kapott is egyet a szeme alá figyelmetlenségéért.

Hitsugaya elkapta Jume karját, és intett Shuuhei-nek, hogy távozhat.

- Kórházba juttatod a legjobb tisztjeinket – feddte meg hűvösen. – Gyere, elkísérlek az osztagodig! – Jume szája tátva maradt, s alig bírt lépést tartani a férfival, aki egészen a 6. osztag kapujáig el sem engedte a kezét.

- Legközelebb szólj, ha sétálni akarsz – állt meg Toushirou. – Elvégre az én feladatom a körbevezetésed.

Jume szóhoz sem jutott, Hitsugaya viszont nem is várt választ. Sarkon fordult és elment.

Téma: 3. Eltévedve

Nincs hozzászólás.

Új hozzászólás hozzáadása