3. Az esküvő

3. Az esküvő

Raitou látogatása óta már eltelt közel egy hét. Naoya hétköznapjai visszazökkentek a rendes kerékvágásba. Pénteken újra összefutott Akiráékkal, de ezúttal sikerült meglógnia előlük. Hétvégén az anyjának segített csomagolni, hiszen a következő pénteken volt az esküvő, és addigra Yuiko szerette volna, ha a közös házba kerül minden holmijuk. Kyuuji háza hatalmas volt, világos és tágas. Naoyának igazán tetszett. A szobája Raitou-é mellett volt, de már első pillantásra kétszer akkora volt, mint a régi. Gyorsan teltek a napok, csütörtökre már csak a végső simítások maradtak. Késő délutánra megérkeztek a nagyszülők és a rokonok. Nagy volt a nyüzsgés. Raitou nem mutatkozott, de ezen Naoya nem lepődött meg. Már egy hete nem látta a fiút.

Késő este, amikor már elcsendesült a ház, Naoya nem tudott aludni. Anyja az édesanyjával töltötte az éjszakát az illem szerint. Kyuuji korán lefeküdt, csend ülte meg a házat. Nyugodt környék volt ez, amihez Naoya nem tudott egyik pillanatról a másikra hozzászokni. A szobája végtelennek tűnt, a könyvei még a dobozokban voltak a fal mellett. Végül nem bírta tovább, felkelt, leült rajzolni. Azt a rajzot tökéletesítette, amihez Raitou az ígéretét kötötte.

Annyira belemerült az árnyékolásba, hogy fel se tűnt neki a nyíló ajtó.

- Nem kellene már aludnod? – hangzott fel hirtelen a füle mellől Raitou hangja.

Naoya összerándult. Rémülten fordult hátra.

- Raitou… - nyögte, de a döbbenet elnémította.

Raitou fekete ruhája gyűrötten és szakadtan tapadt a testére. Az ajka repedezett volt, szeme véreres, haja szétálló. Úgy egészében igazán döbbenetes látvány volt. Naoya legszívesebben elfutott volna ijedtében.

- Oh, bocsi, de elestem… - kuncogta gúnyosan Raitou. Naoya arca égett. Nem mert kérdezni semmit, inkább elfordította a fejét. Tudta, mire gondol a fiú. Raitou átnézett a válla felett. – Elkészültél vele? Ideje volt. Mikor akarod odaadni?

- Hétfőn.

- Miért nem holnap?

- Mert holnap lesz anyáék esküvője. Talán elfelejtetted?

Raitou keserű mosolyra húzta sebes ajkát.

- Nyugi! Mit gondolsz, miért jöttem haza? Apa kitekerné a nyakam, ha nem lennék ott. Szóval akkor hétfőn. Hány órakor?

- Iskola után a parkban.

- Nem ezt kérdeztem.

- Négyig vannak óráim – lehelte bizonytalanul Naoya, és abban reménykedett, hogy Raitou-nak halaszthatatlan dolga lesz akkor. Tévedett.

- Ott leszek – ígérte a fiú, aztán nagyot nyújtózott. – Szerintem az a kép már tökéletes, úgyhogy húzhatsz az ágyba aludni! – szólt Naoyára, majd faképnél hagyta. Naoya lekapcsolta a villanyt, és lefeküdt. De csak forgolódott, és a hold magasan járt az éjszakai égbolton, mire elaludt.

Másnap reggel minden olyan gyorsan és megállíthatatlanul történt, hogy mire Naoya észbe kapott, már Raitou mellett térdelt. Az esküvő gyönyörű volt. Naoya mellkasát szétvetette az öröm, a büszkeség, és egy kicsit a bánat is. Yuiko szépsége megbabonázta Kyuujit, aki alig bírta levenni róla a szemét. A legtöbb asszony sírt a meghatottságtól, a férfiak elégedetten hümmögtek. Naoya szemébe könnyek gyűltek, lehajtotta a fejét. Egy fekete zsebkendő hullott az ölébe T. R. monogrammal a felső sarkában.

Raitou ugyanolyan komor volt, mint mindig. Fekete nadrágot viselt, fehér inget, fekete öltönyt. Ékszereit persze nem hagyta otthon. Ebben a pillanatban igazi rosszfiúnak tűnt. De azzal, hogy odaadta a zsebkendőjét, Naoya szívébe önkéntelenül is belopta magát. Mert Naoya ezen a szép napon senkire se tudott haragudni. Bár eleinte ellenezte a házasságot, időközben megkedvelte Kyuujit. Látta milyen boldog az anyja, és ez is a férfi felé döntötte a mérleg nyelvét.

Raitou a szertartás után azonnal eltűnt. Mivel Yuiko és Kyuuji kétnapos nászútra indultak, Naoya a nagyszülőkkel tért haza. A rokonok búcsúzkodtak, lassan elcsendesült a ház. Szinte fájt a csend. Naoya kopogott Raitou ajtaján, de senki sem válaszolt. Benyitott. A szoba üres volt. Raitou újra eltűnt.

Naoya egyedül töltötte a hétvégét. Elrendezte a szobáját, és kipakolt mindent a dobozokból. Nehéz munka volt. Néha a kanapén aludt el. Raitou szobájától távolt tartotta magát. A sötét szoba rendetlenségével bántotta az érzékeit, de érezte, hogy a fiú magánszféráját nem sértheti meg, mert annak beláthatatlan következményei lehetnek. Viharos gyorsasággal érkezett a hétfő.