23. nap: A tóparti ház - Otthon, édes otthon

A faházban halk zene szólt, Hugh a dallamra táncikált a konyhában. Néha kipillantott, Neil káromkodása ugyanis behallatszott. A férfi hősiesen küzdött a lampionokkal, amik bevilágították már a mólót és a kis hajót is, de a verendán láthatóan és hallhatóan akadtak még nehézségek.

- Mindjárt itt vannak! – kiabált ki. A gyerekekre Penny vigyázott, hogy elő tudják készíteni a meglepetést az ikreknek, akiknek szülinapjuk volt másnap. Elvileg már elindultak a városból, tehát bármikor megérkezhettek.

- Tudom! – Neil hangja kifejezetten ingerült volt. Emlékeztette a megismerkedésük éjszakájára.

Mogyoró helyett diót szórt a tojásfehérje habra, mert Sean allergiás volt rá. Az utolsó adagot belekanalazta a tepsibe. A kanálról alaposan lenyalogatta a maradékot és már majdnem végzett, amikor Neil belépett.

- Te itt élvezkedsz, míg én szenvedek! – vádolta meg és megszimatolta a tálcán hűlő csokoládés habcsókokat, Nora May és Annabelle kedvenc sütijét. – Nagyon jó az illata. – Kezet mosott a mosogatónál, hűvös ősz illata volt, ahogy elment mellette.

- Most egyél belőle, mert ha a lányaid megjönnek, morzsák sem maradnak – figyelmeztette. –Ez az utolsó – sóhajtott fel megkönnyebbülten és ügyes mozdulattal kicserélte a tepsiket. A forrót félretette hűlni.

Visszafordulva megszemlélte Neilt, aki éppen a tál belső oldaláról szedte le a habot. A keze nagy volt a tálhoz, így teljesen összekente magát. Valahogy sikerült még az orra hegyét is, amitől majdnem felnevetett. Majdnem, mert közben jobb ötlete támadt. Neil viszont már egy habcsókot tömött a szájába.

- Finom – bólintott teli szájjal.

- Add a kezed! – Megkaparintotta és elkezdte lenyalogatni róla a habot. Mire végzett és felnézett, elégedetten állapította meg, hogy Neil figyelme elterelődött a habcsókról.

- Nincs időnk ilyesmi élvezetekre – dünnyögte. Nem mozdult azonban, hogy megállítsa, miközben végignyalta az orrát.

- Én csak segítek eltüntetni a habot, mert összekented magad.

- Ott is?

- Ott is. Meg itt is – mormolta a száját nyalogatva. – Tiszta habcsókmorzsa és csoki vagy.

Neil a konyhapultnak dőlt, széttárt lába közé húzta.

- A te hibád lesz, ha nem végzek a fényekkel, mire megjönnek – figyelmeztette.

- Mindjárt végzek és akkor segítek.

- Inkább most segíts, ha már ilyen ügyeske voltál… - Neil nem pont a sütire gondolt, ezt Hugh pontosan érezte.

Átkarolta a nyakát, hozzásimult és gondosan lenyalogatta a szájáról az utolsó morzsát is. A nyelve kicsit beljebb is kutatott, a férfi szája forró volt és édes. Édes habcsók és csokoládé ízű, szinte beleborzongott az élvezetbe.

- Egyre jobban szeretem ezt a sütit… - állapította meg a férfi farmerját gombolgatva.

- Hát még én… - Neil felszisszent, amikor célhoz ért a keze. – A habcsókoknak meddig kell sülniük?

- Félóra. Miért? – Hugh oda sem figyelt, így váratlanul érte, hogy a férfi arrébb söpört mindent a pulton és a derekánál fogva felültette.

- Csak biztos akarok lenni abban, hogy nem égnek oda. – Neil elvigyorodott, majd az egyik habcsókért nyúlt, beleharapott. – Kérsz? – kérdezte a maradékot nyújtva. A játékos mosolyhoz vágyakozó tekintet társult.

- Inkább ez kell – húzta magához a fejét és elmerült a szájában. – Meg ez… - tapogatta ki az ágyékát. A válasz erre egy elégedett morranás volt és Neil ajkának habcsók íze…

Egy órával később a habcsókok aranybarnára sülve pihentek a pulton, míg a gyerekek ámultan bámulták a lampionokat. Igaz, a verendán elég érdekes kompozícióba sikerült felkerülnie a fényeknek, de ahhoz képest, hogy negyedóra alatt rakták fel, Hugh egész elégedett volt vele. S nem győzött hálálkodni Pennynek, aki mentegetőzött, mert még elvitte a srácokat a játszótérre, mielőtt elindultak volna és így késtek kicsit.

- Habcsók! – Nora May sikolya betöltötte a házat, ahogy kiszúrta a hűlő sütiket.

- Csináltál habcsókot? – Annabelle pattogni kezdett, mint egy gumilabda.

- Bizony. – Hugh elmerengett. – Lehet, hogy ezután gyakrabban sütök.

- Hurrá! – A gyerekek éljeneztek, mielőtt letámadták volna a tálcát.

- Hurrá! – Neil hangjának már egészen más felhangja volt. Megnyalta tőle az ajkát. Még mindig habcsók íze volt. Édes, édes habcsók. Soha nem gondolta volna, hogy ennyire meg fogja szeretni…

Vége

A habcsók felhasználása egy történetben ötletet barátnőmnek köszönjétek. Atina ki is próbálta az alábbi receptet, igaz, nem karácsonykor, de a csokoládés változat úgyis rettenetesen finom volt. Aki ihletet kapna, annak jó sütögetést! :)

Karácsonyi habcsók

Hozzávalók (8-10 darabhoz):

50 g pekándió

3 tojásfehérje

20 dkg porcukor

1/2 tk kukoricakeményítő

1/2 tk frissen facsart citromlé

A csokoládés változathoz:

10 dkg minőségi étcsokoládé

1 ek instant kávé

5 dkg törökmogyoró

Elkészítés:

A tojásfehérjéket közepesen kemény habbá verjük, majd kanalanként hozzáadjuk a porcukrot, mindig megvárva, hogy teljesen felvegye a hab a cukrot. Ezután maximumon kb. 5 percig dolgoztatjuk a robotgépet, amíg a hab fényes, krémes és szilárd lesz. Hozzákeverjük a keményítőt és a citrom levét és további egy percig verjük a habot.

Közben száraz serpenyőben lepirítjuk a pekándiót, hagyjuk kihűlni és durvára aprítjuk. Összeforgatjuk a fehérjehabbal és sütőpapírral leterített tepsire közepes – kis almányi – halmokat kanalazunk belőle. 130 fokra előmelegített sütőben 30 percig sütjük, majd kikapcsoljuk a sütőt, kinyitjuk az ajtaját és hagyjuk lehűlni – ezalatt a habcsókok kissé kiszikkadnak. A sütőből kivéve légmentesen záró dobozban 1 hétig is eláll a habcsók.

Csokoládés változat elkészítése:

Száraz serpenyőben lepirítjuk a mogyorót, hagyjuk kihűlni és durvára aprítjuk. A csokoládét gőz felett felolvasztjuk, hozzákeverjük a kávét és hagyjuk langyosra hűlni.

A kávés csokoládét az elkészített fehérjehabra csorgatjuk, nem keverjük össze. Rászórjuk a mogyorót is és sütőpapírral leterített tepsire közepes – kis almányi – halmokat kanalazunk belőle. A fent leírtak szerint sütjük, szikkasztjuk.

Az eredeti, Havas Dóra által megálmodott receptet a Lila Füge oldalán találjátok: https://lilafuge.hu/karacsonyi-habcsok/