2. Férfi a parkból

2. Férfi a parkból…

A férfi a parkban ücsörgött a napon. Előtte a füvön gyerekek rohangásztak, anyukák tologatták babakocsikban gyerekeiket, szerelmesek andalogtak.

A férfi napszemüveget tolt az orrára. Bántotta a szemét az éles fény. Elszokott már régen tőle. Teljesen átlagosan nézett ki. Első pillantásra. Másodikra érdekesnek. A haja hosszú, derékig érő volt, s aranyszínű, egyenes szálú. Magasabb volt az átlagos embereknél: kis híján elérte a két métert. Karcsú, szikár alkatú teste volt, s úgy járt, akárha táncolt volna egy saját belső dallamra. Harmadik pillantásra már veszélyesnek. A szeme keskeny volt, akár egy ragadozóé, s aranyszínű sárga, mint a vadállatoké. Ujjai vékonyak voltak és hosszúak, mégis erősnek rémlettek. Az arca keskeny volt, a mosolya távoli és idegen, tartózkodó és hűvös, egy szóval barátságtalan. Fehér nadrágot, világoskék inget, fehér zakót, fekete cipőt viselt. Maga volt az elegancia. A csuklóján egy drágának rémlő aranyóra villogott. Fülében vörös kő villant. Szemét sötét napszemüveg árnyékolta. Unottan szemlélte a parkban sétáló embereket. Néha mintha mosoly futott volna át az arcán, de amúgy rezzenetlen volt.

Két kislány – lehettek olyan ötévesek – fél szemmel méregették, de nem mertek odamenni hozzá.

Kiabálás harsant. Gyerekek felrúgták a labdájukat a közeli fa ágai közé, s nem akadt felnőtt, aki elérte volna. Az egyik kislány odaszaladt a fiúkhoz, és a férfira mutatott. Nem hallatszott, mit mond, de két fiú azonnal a padhoz ügetett.

- Elnézést kérek, uram, megtenné, hogy leveszi nekünk a labdát? Nem érjük el.

A férfi habozott, de ekkor egy fiatal női hang szólalt meg mellette. Két apáca állt ott.

- Segíts, és Isten is megsegít!

A férfi arca megrándult.

- Ne emlegesse előttem az Öreget. Valahogy nem bírom az ájtatos szövegét.

A két apáca gyorsan keresztet vetett, és a férfi sietve felállt.

- Gyertek, srácok, szedjük le azt a rohadt labdát, mielőtt a nénik megharagudnának ránk – nyújtózott egy nagyot.

- Nem illik káromkodni, főleg gyerekek előtt! – feddte meg az idősebbik apáca.

A férfi a szemüvege felett szemügyre vette őket.

- Cicám, én már annyi bűnt követtem el, hogy eggyel több vagy kevesebb igazán nem számít.

- Micsoda tisztátalan beszéd ez! – sápadt el az apáca.

A férfi erre elvigyorodott, és mielőtt megakadályozhatták volna, már szájon csókolta a nőt.

- Szeretek bűnben élni – súgta, majd búcsút intett, és a megrökönyödött apácákat ott hagyva elment labdát menteni.

A labda nem volt túl magasan, de ahhoz eléggé, hogy a férfi ne érje el.

- Bácsi – fogta meg az egyik kezét az egyik kislány – le tudod szedni?

- Bácsi, szedd le! – bújt hozzá a másik is.

A férfi a hajába, a feje tetejére tűzte a szemüvegét, és végigmérte őket.

- Menjetek arrébb, kicsi lányok! – intette őket, majd a legmagasabb fiúhoz fordult. – Felemellek, hogy elérd a labdát, oké?

A fiú bólintott, és izgatottan vigyorgott. Többen közéjük gyűltek, hogy lássák, a férfi tényleg le tudja-e szedni a gyerekek játékát.

A férfi megragadta a fiú derekát, és a magasba emelte.

- Még úgy tíz centi – szólt a fiú, mire a férfi egy kicsit feljebb tornászta.

- Állj a vállamra!

- Össze fogom koszolni a ruháját – ijedezte a fiú.

- Tedd, amit mondtam! – morrant rá a férfi.

Végül lekerült a labda, páran megtapsolták őket. A fiú rávigyorgott a férfira.

- Köszönjük szépen!

- Menjetek játszani! – tolta vissza az orrára a szemüvegét a férfi, és cigarettát szedett elő a zsebéből.

Köszönés nélkül távozott a parkból.