2. fejezet

2.

Patrick elgondolkodva bámulta az ágyon fekvő fiút. A szülők kéztördelve álltak a szoba közepén.

- Elnézését kell kérnem a fiunk viselkedéséért! – Kirk Bryant igyekezett úrrá lenni a helyzeten, de ügyet sem vetett rá.

- Mikor jelentek meg rajta az első jelek? – kérdezte inkább.

A szülők zavartan egymásra néztek.

- Az az igazság, hogy nem tudjuk. Darian nem mondott nekünk semmit – válaszolt Elena Bryant.

- Értem.

- Megmondaná, hogy mi történik most a fiunkkal?

- Egyelőre ez attól függ, hogy mit mond, ha felébred. – Patrick odahúzott egy széket az ágyhoz, és lovaglóülésben lehuppant rá. Karját a háttámlára fektette, homlokát összeráncolta.

Nem ilyennek képzelte az első találkozást a jogar készítőjének leszármazottjával. Igazából abban reménykedett, hogy egy csettintésre megoldódnak a problémák. Az illető elkészíti a pálcát, ő átadja a Hatalom megmaradt erejét, és Corneliusék visszakapják a mágiájukat. A törékeny fiút nézte, aki mozdulatlanul feküdt, és felsóhajtott. Semmi sem lesz olyan egyszerű, mint gondolta.

- Parancsnok, Darian…

Patrick morcosan nézett a szülőkre.

- Felébredt az ereje – mondta a leghihetőbb verziót, amit hirtelen ki tudott találni, bár valószínűleg valóban ez volt az igazság.

- Ez azt jelenti, hogy a fiunk Bal Sagoth?

- Örökölt némi mágiát, de amíg magához nem tér, és nem beszélhetek vele, nem tudok semmi biztosat.

- Az Akadémiára kell járnia?

- Még nem tudom, hölgyem. Megtennék, hogy magunkra hagynak? – kérdezte a férfi, amikor látta, hogy Darian szempillái megrezzennek.

A szülők kelletlenül kimentek. Patrick megkönnyebbülten átült az ágy szélére. Darian még csak akkor ébredezett, így zavartalanul nézelődhetett. Feltűnt neki egy könyv, amelynek a sarka kilógott a párna alól. Óvatosan kihúzta onnan. A fiúra pillantott, majd kinyitotta. A Hatalom jogarának jeleit látta viszont. Újra és újra meg voltak rajzolva. Eleinte bizonytalan vonalakból álltak, aztán egyre biztosabb kézzel lettek megrajzolva s a minták az utolsó lapokon már szinte életre keltek. Továbblapozva megtalálta a jogart is. Sokkal részletesebben, mint emlékezett rá. Az azt követő oldalakon ismeretlen nyelvű bejegyzések követték egymást. Komoran letette az éjjeliszekrényre. Majd elviszi Zachhez, ő biztosan el tudja olvasni.

- O’Slaughly parancsnok… - Darian gyenge hangjára feléje fordult.

- Végre felébredtél. A szüleid már aggódtak.

Darian a homlokát ráncolta.

- El tudom képzelni… - mormolta kétkedően.

Patrick eleresztette a füle mellett a megjegyzést, mert más járt a fejében.

- Emlékszel, mi történt?

- Igen. Sajnálom. Olyan volt, mintha valaki irányított volna…

- Semmi baj. Mesélj el nekem mindent!

Darian feljebb tornászta magát, hogy a fejét neki tudja dönteni a fejtámlának. Halkan elmesélte, hogyan is kezdődött benne a változás, és hogy a férfi mintája mennyire ismerős volt a számára.

- Miért verted ki a poharat a kezemből?

- Nem tudom. Csak azt éreztem, hogy veszélyes.

- Azt mondtad, hogy a halálom van benne.

- Tényleg nem tudom, mi volt benne.

Patrick felsóhajtott, és témát váltott.

- A szüleid miért engem hívtak meg ma este?

Darian bizonytalanul ingatta a fejét.

- Nem tudom – suttogta. – Én csak nagyon szerettem volna találkozni magával. Abban reménykedtem, hogy talán tudja, mi történik velem. Mert maga tudja, ugye?

- Igen. Azt hallottam, hogy téged örökbe fogadtak. Emlékszel az igazi szüleidre?

- Nem. Pici koromban kerültek az árvaházba, onnan fogadtak örökbe. Semmilyen emlékem nincs róluk. – Az ujjait összefonta a hasán. – Miért?

Patrick habozott, mennyit mondjon el neki. Darian annyira törékenynek tűnt. Képes lesz a jogar elkészítésére egyáltalán?

- Mennyire ismered a Bal Sagothokat?

- Apa sokat mesélt róluk, és amikor megjelentek az első minták a bőrömön, rájuk kerestem a neten.

- Tudod, mi a Hatalom jogara?

- A Rend örök jelképe, vagy valami ilyesmi. Megsemmisült a Fekete Sas támadásakor. Legalábbis a hivatalos álláspont szerint. De nem ez történt, igaz?

Patrick nemet intett. Hagyta, hogy a jelek megjelenjenek a bőrén.

- A jogar erejének egy része bennem van. A készítők úgy kódolták, hogy baj esetén semmisítse meg önmagát. Egy része viszont mindig keres magának egy úgynevezett gazdatestet, amíg a jogar készítőjének leszármazottja fel nem ébred, és el nem készíti újra.

- Úgy érti, hogy…

- Azt hiszem, te vagy a kovácsmester leszármazottja, aki újrakovácsolhatja a pálcát.

Darian sápadtan nézett rá. Erre az eshetőségre álmában sem gondolt volna.

- Biztos?

Patrick a naplószerűségre bökött.

- Aszerint igen.

- Értem. – De nem értett semmit.

O’Slaughly megszánta, ahogy bizonytalanul bámult rá.

- Tehetünk azért egy próbát. Szeretnéd?

- Igen.

- Rendben van. Ideadnád a kezed?

A férfi figyelmét nem kerülte el, hogy a fiú elpirult, amikor a tenyerébe csúsztatta az ujjait.

- Nem fog fájni, de kellemetlen lehet.

- Nem félek.

Patrick a falfehér arcot, a határozott tekintetet figyelte. Feltérdelt az ágyra, és szabadjára engedte az erejét. A jelek feketén kúsztak fel a bőrén, mágiája apró szikrákat keltett közöttük. Darian összerezzent, ahogy a puhatolózó energia a bőre alá szivárgott. Saját mágiája olyan erővel reagált, hogy Patrick felkiáltott. Darian mágiája ugyanis olyan forró volt, akár a perzselő tűz. Egy pillanatra úgy érezte, hogy szétégeti a légcsövét, a szemét, a kezét, a belsejét, és akkor a jogar ereje szinte lelkesen üdvözölte ezt a tüzet.

Patrick hátrazuhant az ágyra, zihálva próbált levegő után kapkodni, de csak ez a tűz volt, amely összefonódott a pálca erejével. Kiáltani akart, mielőtt a mágia felemészti, ám képtelen volt rá. A távolból egy hangot hallott. Hűs ujjak érintették az arcát, kósza esőcsepp hullott a bőrére, amely enyhítette a forróságot benne. Végre levegőt is kapott. Felnézett. Darian sírva, rémülten térdelt felette.

- Azt hittem, megöllek – szipogta, és a mellkasára vetette magát. Rémületében simán letegezte a férfit, de ez érdekelte most legkevésbé a parancsnokot.

Patrick nehézkesen felemelte a kezét, és megsimogatta a haját.

- Nem olyan könnyű engem megölni… - mormolta rekedten.  

- Mi történt?

- A mágiám találkozott a tieddel. – Patrick, ha nem maga éli át, nem hitte volna el, hogy egy fiúnak ilyen ereje legyen. A kovácsmesternek anno ilyen mágiája volt, vagy az idők alakították át a képességét? Zach talán tud válaszolni erre a kérdésre.

- Jól vagy?

- Nem annyira, de minden rendben lesz.

Darian a sarkára kuporodva nézte, ahogy kiül az ágy szélére. Nagyon rémültnek látszott. Patrick kinyújtotta érte a kezét, és magához húzta. Megsimogatta a haját.

- Tényleg nincs semmi baj.

- Azt hittem…

- Sssh… - Patrick soha nem a gyengédségéről volt híres, de Darian rémülete valahogy rést ütött rajta. Egy pillanatig maga is azt hitte, hogy itt a vég, így most nem csak a fiút, de magát is nyugtatta, akinek lassan felszáradtak a könnyei.

- Mit művel? – Kirk Bryant éles hangjára Darian összerezzent. Patrick viszont csak hátrapillantott a válla felett.

- Megtenné, hogy kimegy?

- Azt kérdeztem, hogy mi folyik itt?! Darian!

A fiú azonnal ki akart bontakozni az ölelésből, de Patrick önkéntelenül is szorosabban ölelte. Érezte, hogy valami nincs rendben.

- Ellenőriztem, hogy Bal Sagoth-e – mondta. – A mágiáink azonban rosszul reagáltak egymásra, Mr. Bryant. Darian megijedt, ennyi az egész.

- Még, hogy megijedt! – A férfi két nagy lépéssel ott termett mellettük, és megragadta a fia vállát. Patrick döbbenten érezte, hogy kitépi a karjai közül, és ütésre emeli a kezét. – Megmondtam, hogy soha többé ne merészelj ilyen mocskos dolgot csinálni!

Darian felkiáltott, eltakarta az arcát. Patricket soha nem érzett düh rántotta talpra. Elkapta Bryant karját, és olyan erővel lökte el, hogy a férfi elesett. Darian elé lépett, mágiája kavargó szélvihar volt körülötte, s kékezüst szemében villámok fénye cikázott. A jogar érezte a veszélyt, így mintája életre kelt a férfi bőrén.

- Egy ujjal se merjen hozzáérni! Megértette?

- Ő az én fiam!

Patrick elindult Bryant felé. Fölé magasodott.

- Azt kérdeztem, megértette-e?! – suttogta vészterhesen.

A ház ura megdermedt. A szoba levegője lehűlt, meglátszott a leheletük. Patrick haja lobogott, és a távolból mintha égzengést hallottak volna.

- Igen. Megértettem.

Patrick bólintott. Visszanézett a fiúra.

- Pakold össze a legszükségesebbeket! Velem jössz a Nagymesterhez!

- Nem viheti el a fiamat!

Patrick lenézett Bryant-re, aki éppen akkor tápászkodott fel a földről.

- A maga fia jelenleg felbecsülhetetlen értékű a Rendnek. S ha nem így lenne, akkor sem hagynám magánál.

- Visszavonom a támogatásomat!

Patrick szeme összeszűkült.

- Tegye azt! – Közelebb lépett a férfihoz. – Viszont majd a Mesternek kell megmagyaráznia, miért is tette.

Bryant arca elvörösödött. Patrick meglepetésére Darian előrébb lépett.

- Semmi olyan nem történt, amire gondolsz, apa. A parancsnok csak kedves volt.

- Te pedig élvezted!

- Majdnem megöltem! Mi abban az élvezet? – csattant fel Darian kétségbeesetten.

Bryant kezdte sejteni, hogy valamit nagyon félreértett.

- Sajnálom. – Lesújtó pillantást vetett a fiára. – Tudja, parancsnok, azért kellett elköltöznünk, mert a fiam… behálózta az egyik barátomat. Mendel az üzletfelem is volt, így érthető, hogy elég kényesen érintett a dolog.

Patrick értetlenül pislogott.

- Úgy érti, hogy…?

- Igen, úgy érti! – Darian dacosan felszegte az állát. – A férfiakhoz vonzódom, és ez módfelett sérti apám erkölcseit. És már ezerszer megmondtam, hogy nem én hálóztam be Mendelt, hanem ő engem. Miért hiszel neki, és nekem nem?! – szegezte az apjának a kérdést.

- Mert… soha nem adta tanújelét, hogy ilyen ízlése lenne.

Patrick felhorkant.

- Hogy maga mekkora egy barom!

- Már megbocsásson!

- Pakolj, Darian! – Patrick komor hangjára a fiú habozott, de végül engedelmesen elkezdte összeszedni a cuccát. – Maga, Bryant, pedig egy megvetendő szemétláda! Elgondolkodott azon, hogy a fia esetleg igazat mondott? Hogy a maga drága barátja esetleg tényleg kihasználta, hogy a férfiakhoz vonzódik, és valóban ő csábította el Dariant?

- Lényegtelen, hogy ki csábított el kit! Nem engedhetem, hogy az én fiam ilyen beállítottságú legyen!

- Mert? Attól, hogy homoszexuális, még nem lesz más. Ugyanúgy a fia marad, aki szereti magát.

Bryant ajka késpengévé szűkült.

- Maga is olyan, igaz? Azért védi ennyire!

Patrick gyorsan el tudta veszíteni az önuralmát, de sejtette, hogy Cornelius nem örülne annak, ha feltörölné a padlót az egyik támogatójukkal. Bár, ha elmondja, miért tette, lehet, hogy még vállveregetésben is részesül. Cornelius ugyanis nagyon érzékeny volt erre a témára lévén, hogy a szülei kitagadták, amikor kiderült, hogy meleg. Igaz, hogy sikerült rendezniük a viszonyukat Zachnek köszönhetően, de a férfi ettől függetlenül nem felejtett.

- Darian, sietnél?

- Mindjárt megvagyok.

- Jó, addig apáddal váltok néhány szót a folyosón.

Bryant nagyot nyelt, amikor Patrick megragadta a vállát, és kipenderítette az ajtón. Az arca elsápadt, mert a férfi nekiszorította a falnak, és egészen közel hajolt hozzá. A tekintete viharos sötétséggel szegeződött rá.

- Mr. Bryant, én igazán nem akarok udvariatlan lenni, de nem hagy más választást.

- Engedjen el! El fogom mondani a Nagymesternek, hogy…

- Maga szerint a Mester kinek fog hinni? Egy olyan pöcsnek, aki úgy bánik a fiával, mint egy darab szeméttel csak, mert a saját neméhez vonzódik, vagy nekem?

Bryant tovább sápadt, már az ajka is fehér volt.

- Nem beszélhet így velem!

- Nem? – Patrick sötét hangsúlya elég fenyegető volt ahhoz, hogy a férfi idegesen összeránduljon. – Szerintem pedig igen. És tudja, miért? Mert mögöttem áll a Rend vezetője és a Tanács. Vegye úgy, hogy mindenható vagyok. – Patrick hagyta, hogy a jelek beborítsák az arcát. – A fia jelenleg mindennél fontosabb a számunkra, de legfőképp a számomra. Nem engedem, hogy megakadályozza, hogy magammal vigyem őt.

- Miért olyan fontos a fiam maguknak? – tört ki Bryantból.

Patrick lesajnálóan végigmérte.

- Fogalma sincs, kicsoda ez a fiú…

- Készen vagyok. – Darian tétován megállt a küszöbön. Egy hátizsákot vetett a vállára, és bár megpróbált könnyedén viselkedni, érezhető volt, mennyire ideges.

Patrick odalépett hozzá, és elvette tőle a táskát.

- Nem tudom, mikor jöhetsz haza – mondta csendesen. – Búcsúzz el a családodtól!

Darian szorongva pillantott fel rá, de bólintott.

- Veszélyben vagyok?

- Talán. – Patrick tudta, ha egy Abbotthoz hasonló fanatikus mágus megtudná, hogy Darian létezik, mindent megtenne, hogy megölje, vagy éppenséggel elrabolja. Ezt viszont nem engedheti. A jogarnak létre kell jönnie.

Darian hosszan meredt rá, aztán kihúzta magát.

- Rendben. Menjünk!

Szótlanul hagyták el a házat, Darian anyja a kezét tördelve nézett utánuk az ajtóból, míg a férje el nem húzta onnan. Patrick besegítette a fiút a hátsó ülésre, majd beült melléje. A táskát letette a lábukhoz.

- A központba, Greg!

- Igenis, uram. – A sofőrjének szeme sem rebbent, hogy Darian is velük tart. Megszokta már Patrick különcségeit.

- Parancsnok? – Darian sokáig kifelé bámult az ablakon, és Patrick nem akarta zavarni, így szólt hozzá.

- Igen?

- Mi fog történni velem?

Patrick rámosolygott.

- Nyugodj meg! Minden rendben lesz.

Darian kis ideig habozott, majd óvatosan megérintette a férfi kézfejét. Amikor nem látott idegenkedést és tiltakozást az arcán, lassan elmosolyodott. Úgy látszott, a testi érintkezés megnyugtatta, így Patrick hagyta, hogy fogja a kezét. Elmerült a gondolataiban, így észre sem vette, hogy egy idő után megfordította a kezét, és összefonta ujjait a fiúéval…