2. fejezet

Jinya nagyon lelkes volt. Alig várta, hogy túl legyenek a vacsorán, és megkapja az ajándékait. A nappaliban mindenki helyet keresett magának. Jinya a szőnyegre ült, és várakozva fordult körbe. Két nagynénje, Kurumi és Kumiko azonnal mellette termettek.

- Először mi adnánk oda – tette le a két kékbe csomagolt ajándékot unokaöccse elé Kurumi.

- Boldog szülinapot! – ölelte meg a fiút Kumiko.

Jinya azonnal a dobozokra vetette magát. Érdeklődve szemlélte Kurumi ajándékát, egy pulóvert.

- Láttam, hogy a múltkor nézegetted a kirakatban. Gondoltam, megveszem. Hogy tetszik? – csacsogta a lány.

- Klassz – felelte Jinya minden lelkesedés nélkül. Nem akarta elárulni, hogy akkor nem a pulcsit bámulta, hanem azt az ördögöt, aki éppen egy drága cipő képében megkísértett egy asszonyt. (Akkor legalább azt a feketét vette volna, nem ezt a tojássárga színűt. Tudja ez, hogy leégetem magam a többiek előtt az oviban?)

Kumiko ajándéka következett.

- Körülnéztem a szobádban, és láttam, hogy fogyóban vannak – magyarázta a lány.

Jinya belenézett a festékesdobozba, átfutotta a színeseket, filceket, krétákat.

- Klassz – bólintott. (Ezek tényleg fogyóban vannak. Igazán megvehette volna azt az olajfestéket is, amiért hónapok óta rágom anya fülét. Nők!)

Junji nagyon ásított.

- Tessék, öcskös – dobott a fiúnak egy kisebb dobozt. – Boldog születésnapot!

Jinya kíváncsian szedte szét az ajándékdobozt. A menő, fekete műanyagból készült digitális óra láttán elvigyorodott.

- Menő! - (Hűha, ezért odalesznek a fiúk! Ilyen nekik nincs!)

Felcsatolta, és roppant elégedettnek tűnt. Gabriel tette le eléje az ajándékát.

- Boldog születésnapot!

A könyv láttán, aminek a Biblia cím állott a tetején, felsóhajtott.

- Vastag és unalmasnak tűnik. Azért majd beleolvasok.

Michael kárörvendően vigyorgott, és aprócska dobozt nyújtott Jinyának. A telefon láttán, amiben netelérés és GPS is volt, a fiú a levegőbe bokszolt. (Én leszek az oviban a legnépszerűbb!)

- Oltári!

Lucifer az emelet felé intett.

- Az én ajándékom odafent van a szobádban.

Jinya felviharzott az emeletre.

- Hű! – suttogta a laptop láttán, aztán akkora csatakiáltásban tört ki, hogy odalent Lucifer elvigyorodott.

- Na, ezt szárnyaljátok túl!

Yuiko és Jian titokzatosan összemosolyogtak. Jinya berontott a nappaliba, és keresztapja nyakába vetette magát.

- Imádlak!

Miután megnyugodott, a fiú a szülei felé fordult. Yuiko mosolyogva átnyújtotta neki az ajándékot.

- Az olajfesték! – húzta ki magát a fiú. Az apja bólintott.

- Berendeztem neked a padlásszobában egy kis barlangot. Mindent megtalálsz, amire szükséged lehet.

Jinya imádott festeni, rajzolni, így ennek tényleg örült.

- Köszönöm – ölelte meg a szüleit.

- Van még egy ajándékunk – jelentette be az anyja.

Jinya gyanakvó pillantással nyugtázta a bejelentést.

- Mi az? Bicikli? Aranyhal? Ruhák? Nyaralás? – találgatott.

Az apja mosolygott.

- Biciklid van, nem használod. Aranyhalad volt egy hétig. Elpusztult, többet nem kapsz. Két szekrényi ruhád van, elégedj meg ennyivel. Nyaralni most voltál, hova akarnál menni?

- A Pokolbeli vakációval mégse dicsekedhetek az oviban – védekezett Jinya.

Az anyja ekkor megfogta a kezét, és gyengéden, mélységes szeretettel azt mondta.

- Kistestvéred lesz.

Jinya két másodpercig nem kapott levegőt.

- Miii? – tört ki aztán belőle a kiáltás. – De én nem akarom!

- Már késő – vont vállat az apja.

Mindenki gratulált, Lucifer megjegyezte.

- Neki nem leszek a keresztapja.

- Majd az angyalok – ásított Jouji, és felment a szobájába aludni.

Jinya megrángatta az anyja ruháját.

- Fiú vagy lány?

- Lány – felelte az apja.

- Legalább az én cuccaim nem kellenek neki – sóhajtotta Jinya, majd egy hatéves minden szeretetével megölelte a szüleit.

Jian faltól falig járkált a várószobában. Rajta kívül még egy férfi ácsorgott az ablaknál, és egy férfi ült a családjával a fotelokban. Érezhető volt a feszültség a levegőben. A férfi az ablaknál nekidöntötte a homlokát az üvegnek. Imádkozott. A fotelban kuporgó férfi a kezét tördelte. Verítékcseppek gyöngyöztek a halántékán. Jian megtorpant. Az egyik asszony a családtagok közül rámeredt, majd elkerekedett a szeme, és odahajolt a mellette ülőhöz. Jiant nem érdekelte, mit mond. Elfordult.

- Jian! – Lucifer állt az ajtóban.

Karjaiban Jinyát tartotta. Mögötte Gabriel és Michael ácsorgott ezúttal emberi öltözékben. Gabriel elegáns zakót viselt. Minden fehér volt rajta. Ellentétben vele, Michael a feketét részesítette előnyben, így egész különös párost alkottak. Lucifer sötétkék nadrágot viselt, fehér inggel, fekete felöltővel. Hosszú haját felcsatolta, és füle mögé tűrte.

- Joujiék? – vette át Jinyát a férfitól Jian.

- Nemsokára itt lesznek. Yuiko? – aggódott Gabriel.

- Kizavart – panaszkodott Jian. – A vajódás már több mint huszonegy órája tart. Meg akarják indítani a szülést, de nem engedi. Azt hajtogatja, hogy Jinyát is segítség nélkül szülte meg, akkor a kicsivel is így lesz.

- Ez nem átlagos terhesség – pöckölte meg Michael a fülbevalóját. – Yuiko ezt miért nem érti meg?

- És te miért nem vagy mellette? – Lucifer dühös lett.

- Mintha most mondtam volna, hogy kidobott – acsargott rá Jian.

- Menj vissza! – toppantott Lucifer.

- De…

Lucifer viszont már az ingét rángatta.

- Hallod? Ott kell lenned! – szipogta. – Olyan csodálatos, amikor új élet születik.

- Te már csak tudod – vigyorgott Michael. – Ki is ájult el a múltkor, amikor Jouji a Születés titkai című műsort nézte a TV-ben?

Lucifer duzzogva meredt rá.

- Csupán egy kicsit zaklatott voltam – védekezett.

Jinya, aki eddig csendben volt, most komolyan felpillantott az apjára.

- Apa, menj be anyához! Nem akarom, hogy egyedül legyen.

- Ahogy akarod – simogatta meg a fia haját Jian.

- Rá miért hallgatsz? – hördült fel Lucifer.

- Hülye, ő a fia! – dünnyögte Michael.

- No és én? – nyílt hatalmasra Lucifer szeme. – Én már nem is számítok? – vetette magát Jian mellkasára.

- Te csak a főnöke vagy - jelentette ki Michael gonoszan.

Jian átölelte Lucifer vállát.

- Nem látod, hogy csak bosszantani akar? – mosolyogta.

Lucifer nyelvet öltött Michaelre. Jian a fejét csóválta, aztán elballagott. Műtős ruhát öltött, ami kötelező volt a szülőszobában, és beóvakodott. Yuiko zihálva feküdt az ágyon. Egy nővér a homlokát törölgette. Az orvos komoran állt az ágy mellett.

- El kell indítanunk a szülést. Kérem, Yuiko-chan!

- Menjen a Pokolba! – szűrte a fogai között az asszony. Észrevette a férjét. – Te is!

Az orvos Jianhoz lépdelt.

- Felesküdtem, hogy életeket mentek – mondta halkan. – A felesége el fogja veszíteni a babát, ha nem indítjuk el a szülést. Bírja rá! Adok negyedórát.

Az orvos kiment. Jian elhessegette a nővért, és átvette a helyét. Gyengéden letörölte Yuiko arcát.

- Itt van Jinya. Luciferrel és az angyalokkal együtt. Jouji is nem sokára itt lesz a lányokkal.

Yuiko szeme villámlott.

- Ez az egész a te hibád!

Jian sértődött pillantást vetett rá.

- Miért csak az enyém? Te is akartad.

- Hogy maradtál volna a Pokolban! – kiáltott rá az asszony. – A főnököddel meg azokkal az idiótákkal együtt, akik angyalnak merik nevezni magukat. Elkövettek valaha is valami jót azon kívül, hogy néha vigyáztak a srácokra?

- Csak dühös vagy, drágám! – vélte Jian, mire Yuiko megragadta a kezét.

- Naná, hogy dühös vagyok, édesem! Itt rohadok ebben a műtőben már majdnem egy egész napja! A kicsi nem akar megszületni! Az orvos azzal fenyeget, hogy meg fog halni! Szerinted milyen kedvem legyen? – üvöltötte a férje arcába, aztán kifulladva kapkodott levegő után.

- Az orvos csak jót akar! – figyelmeztette Jian.

- Egy hülye fafej! Ha ő feküdne itt, biztos nem mosolyogna ilyen fogpasztareklámba illő mosollyal. Ha még egyszer rám villantja a fogait, esküszöm, felkelek, kiütöm őket, aztán rendesen megszülöm a gyerekemet! Világos?

Jian megbűvölten bámult rá.

- Nagyon szeretlek!

Yuiko felkiáltott.

- Te nem is figyelsz rám!

Jian gyengéden halántékon csókolta.

- Te se.

Egymást nézték.

- Félek – vallotta be Yuiko.

Jian megszorította a kezét.

- Itt az ideje, hogy a gyermekünk a világra jöjjön.

Yuiko elfojtva felkiáltott.

- Kezdődik – suttogta. A nővér elsietett az orvosért.

- Látod, csak engem várt! – kuncogta Jian, aztán megtámasztotta Yuikot.

- Csak legyünk túl rajta, és ellátom a bajod – zihálta az asszony, és összeszorította a fogait.

Jian halkan válaszolt.

- Bár csak én feküdnék itt! Nem akarom, hogy szenvedj.

Yuiko arcán könnyek folytak. Az orvos berontott a műtőbe.

- Megéri – nyögte Yuiko, és felkiáltott.

A szülés megkezdődött.

A gyermek gyönyörű kislány volt. A Jiana nevet kapta. Két nappal a világrajövetele után édesanyjával együtt elhagyhatta a kórházat. Odahaza mindenki csodálta a szépségét, de a napok múltával be kellett látniuk, hogy igazi rosszcsonttal van dolguk. Jian lemondta külföldi munkáját, hogy Yuiko és Jiana mellett maradhasson. Az asszony belátta, hogy szüksége van rá. Jiana nem volt az az édes baba, aki tente-tentével álomba mélyed. A nőket például kifejezetten utálta, két percenként anyatejért visított, és mire erről leszokott, elkezdett mászni, és mindig összetörte magát. Mire felállt, addigra elkezdett nőni a foga, így azért sírdogált. Egy éves lehetett, amikor a szomszédasszony felhozta a keresztelés témáját. A gond ott volt, hogy kik legyenek a keresztszülők. Jinya keresztapja Lucifer volt, keresztanyja Kurumi. Jiana esetében biztos volt, hogy Kumiko lesz a keresztanya.

- Ki legyen a keresztapja? – tette fel a kérdést Jouji.

Yuiko a kicsit etető férjére nézett.

- Fogalmam sincs. Talán az angyalok?

Jian rámosolygott az asszonyra.

- Melyikre gondoltál? Gabrielre? Elkényeztetné, Bibliákkal terhelné, templomba cipelné…

Jinya megborzongott.

- Még jó, hogy Lucifer ilyenekkel békén hagy – morogta egy hétéves minden önérzetével.

Jiana püfölni kezdte az etetőszék karfáját, figyelmet követelve magának.

- Szerintem, válasszon ő – javasolta Jouji, és banánt nyomott a kislány kezébe, miután Jian bébiétele nem járt sikerrel.

Vacsorára Lucifer érkezett elsőnek.

- Jian! – ölelte meg a férfit, és a vállára hajtotta a fejét. – Úgy hiányoztál! – sírta.

Jian eltolta magától.

- Két napja voltál itt – emlékeztette a főördögöt.

Lucifer duzzogott.

- De az olyan régen volt!

- Nii-san! – száguldott le Jinya az emeletről. – Képzeld, sikerült feltörnöm a rendőrség biztonsági rendszerét! – újságolta.

Lucifer össze-vissza ölelte.

- Hogy te milyen ügyes vagy!

Jian befogta mindkettőjük száját.

- Megőrültetek? Csak halkan, mert Yuiko leszedi a fejeteket, ha meghallja.

Lucifer nagyon nyelt, és elmeredt Jian válla felett.

- Itt van, ugye? – sóhajtotta a férfi, és behúzta a nyakát.

Yuiko félig agyonverte őket, aztán méltóságteljes állfelszegéssel elvonult ajtót nyitni. Gabriel és Michael értetlenül nézték a földön fetrengőket.

- Mi történt itt? Tornádó? – érdeklődött derűsen Michael.

- Yuiko – dünnyögte Lucifer.

Gabriel felsegítette őket.

Vacsora után a nappaliban gyűltek össze. Jiana az apja ölében trónolt. Gabriel megkörnyékezte.

- Gyere ide Gabriel bácsihoz! – vette fel a kislányt. Michael elhúzta a száját. Jiana sem tűnt túl boldognak.

- Hát, hogy vagy, picikém? Mit csináltál ma? – gügyögte Gabriel.

Jiana nagy szemekkel méregette, aztán olyan bömbölésben tört ki, amit talán még a harmadik szomszéd is hallott.

Michael felpattant, és elragadta a kislányt.

- Kuss! – szólt rá szelíden, mire... csend lett.

Jian és mindenki döbbenten nézte, ahogy a férfi nem túl óvatosan a karjára veszi Jianát.

- Nem kell ezzel édelegni – morogta.

Jiana rámosolygott.

- Na? – nézett körbe hűvösen Michael.

Gabrielt Lucifer vigasztalta.

- Nyugi, Gabe! Egy ilyen kedves angyal nem illik egy démonhoz, mint Jiana. Michaelről meg lesír, hogy gonosz, akár egy tucat ördög és tapló, mint egy gomba. A nők! Mindig is a bunkó férfiakra buktak.

Michael bokán rúgta az exangyalt.

- Mit mondtál? Én angyal vagyok, szóval ne ronts a hírnevemen!

- Nem kell igyekeznem, romlik az nélkülem is – vigyorgott Lucifer. Michael fenyegető pillantása láttán Jian mögött keresett menedéket.

- Jian, bántani akar!

- Hogy veletek mindig csak a gond van! – állt fel Jian, és a lányáért nyúlt. – Ideje, hogy a kisasszony ágyba kerüljön.

Jiana – mintha csak értette volna, miről van szó – sértődött pillantással válaszolt, és belekapaszkodott Michael fülbevalójába. Az angyal lemerevedett.

Jian kíméletlenül elvette tőle a kislányt, de Jiana nem engedte el Michael fülbevalóját. Az angyal felsírt.

- Kicsi lány!

Jiana megszánta, mert elengedte. Lucifer kárörvendően vigyorgott, Gabriel pedig azonnal örök társa mellet termett. Elfelejtette, hogy haragszik rá, és átkarolva dédelgette.

- A fülem – szipogta Michael.

- Kérsz rá puszit? – ajánlotta Gabriel.

Haragos vigyor volt a válasz.

Eldöntetett a kérdés. Michael lett Jiana keresztapja, bár határozottan úgy tűnt, nem rajong a lehetőségért. Gabrielnek megígérték, hogy néha átveheti valamelyik keresztapa helyét, amikor nyári szünetben az igaziak már kikészülnek.

Jinya beletörődő sóhajjal, Jiana unott pillantással vette tudomásul a tényt.

Yuiko elégedetten átkarolta Jian nyakát.

- Csend és béke.

- Igen. Itt – vigyorgott a férfi. – De mi lehet a Pokolban és a Mennyben?

A Pokolban…

- Jinya! – üvöltötte haját tépve Lucifer.

A Mennyben…

- Jiana! – ordított Michael villámló szemmel.