2. A válasz: NEM

2. A válasz: NEM

Itoh nem értette, Kaname miért akar vele olyan sürgősen találkozni. Elvileg délután futottak volna össze egy rövidebb megbeszélésre, de az asszony már kora reggel felhívta telefonon, hogy ebédszünetben beugrik hozzá az üzletbe, ahol eladóként dolgozott.

- Valami baj van, Itoh-kun? – A tulajdonos lánya, Hinako-chan aggódva nézett rá, miközben a polcokat töltötték fel áruval.

- Nem, semmi. Csak elgondolkodtam.

- Értem.

Hinako középiskolába járt, ritkán segített az apjának, de mióta Itoh is itt dolgozott, egyre többet járt be segíteni. Az apja tudta ezt, valószínűleg ezért is egyezett bele, hogy Itoh továbbra is nála dolgozzon. Igaz, kötetlen munkaidőben, hiszen a szerepek miatt bizonytalan volt, mikor ér rá.

- Itoh-kun?

- Igen? Várj, azt majd én! – ragadott el a lány elől egy rekesz üdítőt Itoh.

Hinako elpirult.

- Köszönöm.

- Szívesen, ez a dolgom. Szóval mit is szerettél volna kérdezni?

- Apa azt mondta, hogy bár leszerződtél egy szerepre, továbbra is nálunk fogsz dolgozni. Igaz, ez?

- Igen. Édesapád nagyon kedves volt, megengedte, hogy különböző időpontokban jöjjek. Csak előző nap mindig egyeztetnem kell vele. Szerencsés vagyok, hogy Yamada-san ilyen nagyszerű és megértő főnök.

- Igen. – Hinako szélesen mosolygott, majd szétvetette az öröm. Folytatta a pakolást, mást nem mondott.   

Itoh tisztában volt vele, hogy tetszik a lánynak, de nem hozta szóba a dolgot. Hinako-chan ugyanis kedves és aranyos lány volt, csak éppen nem az esete. Bár lehetett volna vitatkozni azon, milyen is pontosan az a lány, aki az esete. Eddig ugyanis csak rövidtávú kapcsolatai voltak a legkülönbözőbb kinézetű és személyiségű lányokkal. Mivel fiatal volt, nem fogta fel ezt tragédiaként. Még előtte állt az élet, hogy kitalálja, ki a neki megfelelő. Arról nem is beszélve, hogy egyelőre mindenképp a munkájára szeretett volna összpontosítani, s a jelenlegi három munka mellett nem igazán volt ideje egy állandó barátnőre. A homlokát ráncolva emelt meg még egy rekeszt. Eszébe jutott Aiko, akivel mostanában az idejét töltötte. Amikor mindkettejüknek volt ideje, akkor találkoztak, s úgy tűnt, számukra így ideális ez a kapcsolat. Fel kellett volna már hívnia, hogy lemondja a hétvégére tervezett bulit. Úgy tűnt ugyanis, hogy dolgoznia kell az étteremben, mert valami nagyobb cég lefoglalta a nagytermet, és a tulajdonosnak, Kuramoto-sannak nem volt elég embere. Pluszpénz járt az estéért, így elvállalta, hogy beugrik pincérkedni. Aiko nem fog örülni, ebben biztos volt.   

- Itoh-kun, itt van Yoshiro-san! – kiáltott hátra Yamada-san kizökkentve a fiút a gondolataiból.

- Köszönöm, máris megyek! – kiáltott vissza. – Bocsáss meg, kérlek! – fordult Hinako-hoz, de a lány csak mosolygott.

- Menj csak!

Itoh előrebaktatott a polcok között. Kaname a pultnál Yamada-sannal beszélgetett, de azonnal abbahagyta, amikor meglátta.

- Jó napot!

- Kaname-san! – Itoh udvariasan meghajolt, köszönt. – Beszélni szerettél volna velem… - tette hozzá, s várakozóan elhallgatott.

- Az irodám üres – szólt közbe Yamada-san, majd egyik vásárlójához lépett, aki segélykérően pislantott rá a bevásárlócetlije mögül.

Kaname követte Itoh-t, s megértette, a férfi miért is ragaszkodik annyira a fiúhoz. Itoh mosolygós természete és kedvessége révén gyorsan megkedveltette magát mindenkivel, a vásárlók imádták. Nem beszélve a diáklányokról, akik néha külön azért jöttek be venni valamit, hogy beszélhessenek vele pár szót vagy csak lássák egy percre. A nő ezen nem csodálkozott. Itoh jól nézett ki, ez tény volt. Valamivel alacsonyabb volt, mint Shigeru, és vékonyabb is. Gyerekkora óta aikidót tanult, ez meg is látszott rajta. A vele egykorúakkal ellentétben nem volt kékre színezve a haja, s nem volt az orrában vagy máshol piercing. Egyszerű farmert és pólót viselt, csak a nyakában lógott egy szerencsemedál. Mindezek ellenére a lányok a lábai előtt hevertek. Az összképen ugyanis sokat javított, hogy Itoh-nak nevető aranybarna tekintete volt, s kócos világosbarna haja, amibe egy árnyalattal sötétebb tincsek keveredtek. Mindezek mellett pedig még meg kellett említeni a mosolyát… Az egyik foga picit előreállt, ettől érdekessé vált a szája formája, mintha mindig valami huncutságon törné a fejét.

- Foglalj helyet, Kaname-san! – Itoh széket húzott az asszonynak a sarokból, ahová a használaton kívüli bútorokat bezsúfolták.

Kaname elégedetten felsóhajtott. Ez a hang vagyonokat fog érni, ha ügyesen dolgozik. Ez a fiatalos, derűs, ám kihívó hang…

- Szerettél volna velem beszélni – ismételte meg a fiú nekitámaszkodva az asztalnak. – A szereppel kapcsolatban? Valami probléma van?

Kaname nemet intett.

- Nem. A tegnapi nap folyamán kaptam egy ajánlatot. Drama CD-t készítenek egy nagyon sikeres mangából. Itt van a teljes szövegkönyv és a háttér is, hogy megértsd a karaktert. – Előhúzott egy paksamétát, és átnyújtotta. – Ez a szerep hatalmas ugrást jelentene a karrieredben.

Itoh a homlokát ráncolta, ahogy a kezében forgatta a súlyos papírhalmazt.

- Értem. Kit kellene eljátszanom?

- A neve Julian Saget. Prostituált Párizsban.

Itoh gyanakvón pislogott.

- A címe?

Kaname nagy levegőt vett, mielőtt kimondta volna.

- Legyél számomra az egyetlen!

- Nem! – Itoh hallott már a mangáról, pontosan tudta, miről van szó.

- Itoh, kérlek! Egy ilyen szerep kiemelhetne téged a középszerűségből. Ez egy lehetőség, amit meg kell ragadnod! Tehetséged van, és ezzel a szereppel ezt másoknak is bebizonyíthatod.

- Akkor sem fogadom el! Hiába fáradtál ide…

Kaname válla megroskadt, de őt nem olyan fából faragták, hogy könnyen feladja.

- Legalább olvasd el a szövegkönyvet – kérte szelíden.

- Nem.

- Arra sem vagy kíváncsi, kikkel dolgozhatnál együtt?

- Nem.

- A legnevesebb seiyuuk-kal dolgozhatnál együtt. Így sem érdekel?

- Nem.    

Kaname kezdte elveszíteni a türelmét.

- Nem értem, mi ez a nagy tiltakozás! – fakadt ki idegesen. – Mások kapva kapnának egy ilyen lehetőségen.

- Akkor ajánlják fel másnak – felelte Itoh, s tántoríthatatlannak tűnt.

- Külön téged kértek Julian szerepére! Tudod, mekkora megtiszteltetés ez?! – Kaname idegesen cigarettásdobozt húzott elő, de a fiú egy Tilos a dohányzás! táblára mutatott az ajtón. Dühödten visszagyömködte a táskába, s előrehajolt. – Ide figyelj! Két éve dolgozunk együtt, és eddig mindig hallgattál rám. Most is tedd azt, amit mondok, különben leveszem rólad a kezem.

- Ez most zsarolás? – Itoh nem ijedt meg. Felsóhajtott. – Pontosan tudom, hogy mit jelent, hogy külön engem kértek, de akkor sem áll szándékomban BL műben szerepelni. Ezt már az együttműködésünk legelején tisztáztuk, s akkor elfogadtad ezt a döntésemet.

Kaname most már kezdett dühös lenni.

- Hát, nem érted?! Ha ezt most elutasítod, nem lesz több lehetőséged, hogy felemelkedj a sztárok közé. Ez egy kemény világ, és itt nincs helye azoknak, akik nem képesek kockáztatni vagy éppen előítéleteik vannak. Ebben a szakmában nincs helye az érzékeny lelkűeknek! – közölte keményen, s a szeme villámlott a haragtól. Ritkán veszítette el ennyire a hidegvérét, de akkor nagyon félelmetes tudott lenni.

- Nem akarom! – Itoh az asztalra ejtette a paksamétát, és védekezőn összefonta a mellkasán a karját. Nem hátrált meg, és bátran szembenézett az asszonnyal.

Kaname nagyot fújt, majd igyekezett továbbra is nyugodt, meggyőző hangon beszélni hozzá.

- Tudod, ki volt az a személy, aki javasolt téged erre a munkára?

- Nem. – Itoh érdeklődőnek tűnt.

- Naoteru Shigeru-san ajánlott be téged.

- Tényleg? – Itoh meglepettnek látszott, majd boldogan elmosolyodott. – Ezek szerint úgy véli, hogy tehetséges vagyok?!

- Pontosan. Épp ezért csak veled hajlandó eljátszani a főszerepet…

Itoh szeme nagyra tágult. Most fogta csak fel, ha visszautasítja az ajánlatot, akkor Shigeru-sant is kínos helyzetbe hozza. Két éve ismerte a férfit, és nagyon tisztelte. Sok időt töltöttek együtt, mert Shigeru-san órák után is szívesen beszélgetett vele. Tanácsokkal látta el, vagy csak hallgatta, ahogy Itoh a munkájáról, lányokról, az álmairól mesél. Itoh úgy érezte, hogy az eltelt évek alatt a férfi szinte a bátyja szerepét töltötte be az életében, habár ő maga elég keveset tudott Shigeru magánéletéről, mert a férfi a kérdéseire mindig csak fejrázással felelt, s másra terelte a szót. S a férfi most úgy gondolta, eljött az idő, hogy együtt szerepeljenek. Tényleg úgy gondolja, hogy ennyire jó? Shigeru-hoz képest még mindig annyira tapasztalatlannak érezte magát. Ez lenne a lehetőség, hogy megmutassa, mit tud?

- Látom, érted, mire céloztam – bólintott az asszony. – Még így is nemet mondasz?

Itoh tétovázott. Kaname tovább ütötte a vasat, suttogóra halkította a hangját.

- Nem akartam elárulni, de… úgy hallottam, ez lenne Shigeru-san utolsó munkája.

- Utolsó? – riadt meg a fiú. – Miért?

- Vissza akar vonulni. Természetesen ez még titok, de… úgy gondoltam, tudnod kell. Most már érted, Shigeru-san miért ragaszkodik hozzád. Az utolsó munkája… Gondolj bele, hogy ez mit jelent! Azzal szeretne együtt dolgozni, aki talán a jövőben az utódja lesz… - Kaname-nak sikerült némi sajnálatot is belecsempésznie a hangjába, s módfelett elégedett volt. Mit számít egy kis hazugság a nagy cél érdekében?

Itoh töprengett. Tudta, hogy Kaname-sannak igaza van, mégis képtelen volt igent mondani.

- Nem akarok Shigeru-sannak kellemetlenséget okozni, ahhoz túl sokkal tartozom neki.

- Na, látod! – Kaname megkönnyebbült. – Itt a lehetőség, hogy megháláld a munkáját, a benned való bizalmát. Ne okozz neki csalódást!

Itoh a fejét rázta.

- Sajnálom. Bármennyire is szeretném… nem fogadhatom el az ajánlatát. A Legyél számomra az egyetlen! egy BL mű, és nem áll szándékomban ilyenhez adni a nevem.

Kaname kis híján visítva toporzékolt.

- Ezt most ugye nem mondod komolyan? – Ha lehetett suttogva kiáltani, ő megtette.

- De igen. Kérlek, köszönd meg a nevemben Shigeru-sannak, hogy rám gondolt, de a válaszom: nem.

Kaname haja égnek állt, szólni is képtelen volt. Mi a csudát csináljon most?