17. A győzelem ára

17. A győzelem ára

Egyetlen szolgáló sem ment el. Reszketve követték tekintetükkel Dracot és társait, s amikor a férfi rájuk parancsolt, sietve engedelmeskedtek.

Draco még az éjjel átvette a trónt. Üzenetet küldött Elsesnek és Kridonnak és gondoskodott arról is, hogy hírnököket küldjenek az ország minden szegletébe. Ismerte már az uralkodás mibenlétét. Határozottság kell, mert különben eltipornak. Nem akart gyengének mutatkozni. Nem akart háborúzni. Mire felkelt a nap, az udvarról eltakarították a harc nyomait, s Drion harcosai behódoltak Draconak. Hosszú idő kell, amíg helyreáll a rend, s mindent megváltoztat, de idő korlátlanul a rendelkezésére állt.

A szobájába indult, ahová Dianát elszállásolta. Lináék még aludtak, így a szolgálókat utasította, hogy készítsenek reggelit.

Beosont Dianához és elhúzta a sötétítőfüggönyöket. Még mielőtt lefektette volna a lányt, megfürdette, s maga is megmosakodott, átöltözött. Jó érzés volt élni.

Mosolyogva fordult el az ablakból, de azonnal elsápadt. Az ágyon csupán fehér papírlap hevert. Reszketve nyúlt érte, aztán kihullott a kezéből. Az ajkába harapott, majd felkapva köpenyét, kiviharzott a szobából.

Diana sápadtan lépegetett az utcán. Betartotta fogadalmát, elhagyta Dracot, hogy az jó főúr lehessen. Fogalma sem volt, most mit fog tenni. Csak ment… valahová… valamerre. Camea utcáin egyre több ember jelent meg. Láthatóan nem jelentett semmit, hogy ki uralkodik felettük, a város felett. Az élet folyt tovább a megszokott medrében.

Két hatalmas troll lépegetett vele szemben. Mindenki kitért az útjukból, ám Diana ügyet sem vetett rájuk. És ez felbőszítette őket. Megtorpantak előtte, s közrefogták.

- Kislány, talán még nem hallottál a Colon fivérekről, hogy ilyen bátran nem térsz ki előlünk? – bődült el az egyik. Diana vállat vont.

- Ti pedig nem hallottátok, hogy új szelek fújnak az országban? – érdeklődött. Nem akart harcolni. Elege volt a vérből, a fájdalomból.

Az előtte álló troll felmordult. Lehajolt, megragadta Diana ruháját s felemelte az arca elé.

- Nagy a szád, asszony! – vicsorogta.

- Igazán? Neked pedig még senki sem mondta, hogy a tiéd meg büdös? – vágott vissza Diana.

A troll a bárdja felé nyúlt, amikor halk hang csendült fel mögöttük.

- Én a helyetekben elengedném.

A két troll megfordult. Fekete ruhás alak állt előttük, arcát csuklya takarta. Az emberek a fal mellé húzódtak. Idegesen nézegették a kialakuló helyzetet.

A troll, amelyik Dianát a markában tartotta, felröhögött.

- Miért, mi lesz, ha darabokra tépem?

- Biztos vagy benne, hogy meg tudod tenni? Hogy meg mered tenni? – nézett fel a férfi, s szeme vörös volt, akár a tűz.

- Ki vagy te, ember? – hördült fel a másik troll.

Diana minden félelme ellenére mosolygott.

- Biztos vagy benne, hogy ember? – utánozta Draco hangját.

A két troll egymásra nézett, majd Dianát a földre hajította fogva tartója. Két bárddal fordultak Draco felé?

- Ki vagy?  - vicsorogta egyikük.

Draco óvatosan felsegítette a földről Dianát.

- Jól vagy? – méregette aggódva.

A lány bólintott és leporolta ruháját, amelyet Dracotól vett kölcsön.

- Túlélem. Miért jöttél utánam? – szegezte a kérdést a férfinak. Úgy beszélgettek, mintha nem is két felbőszült troll állt volna velük szemben.

Draco felsóhajtott.

- Szeretlek. Nem akarok uralkodni, ha te nem vagy velem – felelte halkan.

- Jó király leszel. Én viszont csak egy parasztlány vagyok, nem vagyok úrnőnek való – ingatta a fejét szomorúan Diana.

Draco két keze közé fogta a lány arcát.

- Hát nem érted? Te Diana vagy. A lány, aki lehet, hogy egy kis falucskából jött, de én akkor is szeretem. Téged szeretlek. Magadért szeretlek. A jóságodért, a szerelmedért, az önzetlenségedért, a bátorságodért. Semmit sem érek nélküled.

- Draco – suttogta Diana könnyek között.

A férfi elmosolyodott.

- Szeretlek. És tudom, hogy királynőnek termettél. Diana, kiálltad a próbát, megölted Driont. Sárkányölő lettél. Harcos amazon. Legenda, akit még évezredek múltán is megénekel a nép.

- Nem… - tiltakozott a lány.

Draco elengedte az arcát, és két kezébe fogta a kezét.

- Sárkányölő lettél, Diana – mondta komolyan. – Sárkányvért ontottál, fürödtél benne, s ittál belőle. A legendák szerint egy sárkány vére kering az ereidben, az ereje a te erőd. Legyél az én erőm! – térdelt le elé. Diana felzokogott. Szerette ezt a férfit.

- Igen – súgta. Draco felpattant és a karjaiba kapta.

- Ha te hiszel az erőmben, én is hiszek – motyogta Diana, s görcsösen kapaszkodott a férfiba.

- Na, most már elég! – ordított az egyik troll. – Álljatok ki velünk, emberek, ha nem akartok gyáva férgekként meghalni!

Draco letette Dianát és a trollokra nézett. Olyan fensőbbségesen, hogy azok egy lépést hátráltak.

- Elég volt! – csattant fel. – Távozzatok az utunkból, ha nem akarjátok a kínzóteremben végezni!

- Ki vagy? – villogott a troll szeme.

- Még nem jöttél rá, bolond? – vonta fel a szemöldökét Diana. – Borulj térdre urad előtt, s akkor talán megbocsájt!

- Nekem Drion az uram! – hördült fel a másik troll.

Draco felkacagott.

- Hamvait megtalálod a szél porában – válaszolta.

- Hazudsz!

Draco szeme elborult. Vörös lett, akár a lángok, amelyeket a levegő hevít.

- Ne bőszíts! Drion halott! Mostantól nekem szolgálsz!

- Nem! – emelte magasba a bárdját az első troll.

Draco felüvöltött. Egy sárkány üvöltésével. Megdermedt a város, megdermedtek az emberek, megdermedt a két troll.

- Pusztuljatok! – ordította Draco. Diana megborzongott. A két troll nagyot nyelt, majd botor módon támadtak. Diana – a maga számára érthetetlen módon – felemelte a kezét. Lángcsóva ült tenyerén, s forróság égette testét. Szemében tűz parázslott.

- Vissza! – sziszegte. – Ha nem akartok meghalni, menjetek békével!

A két troll megtorpant. Egymásra néztek, majd tétovázva inkább elballagtak.

Diana a kezére bámult. Draco átölelte a derekát. Mosolygott.

- És még mondja valaki, hogy nem úrnőnek születtél – nevette.

Diana nekidőlt. Az utca népe tapsolt nekik.

- Szeretni születtem és igazságot tenni. Ahogy te arra születtél, hogy uralkodj.

Draco megcsókolta.

- Menjünk haza! – súgta.

Egymást átölelve indultak Drionodon kastélya felé.

Felkelt a nap. Új nap kezdődött új lehetőségekkel, új reményekkel, szerelemmel.