138. friss
2020.06.12 12:15Kedves Mindenki!
Iszonyatosan aranyosak vagytok, hogy aggódtatok, mesét írtatok és bíztatok bennem. Majdnem elsírtam magam, amikor elolvastam. Aztán gőzerővel dolgoztam tovább, merthogy igaz, hogy eltűntem a szemetek elől, de közben írtam folyamatosan. A Piszkos kis titkok a kezdeti szösszenetből több, mint ötven oldallá nőtte ki magát az eltelt hetekben. Kicsit másabb, mint amik eddig kikerültek a kezem közül, bár lehet, hogy csak én érzem így. Majd megmondjátok, hogy ti mit gondoltok róla. Aiden és John (és Rozmaring) a szívemhez nőtt, elég nehezen tudtam elszakadni tőlük, de tegnap végül is késznek nyilvánítottam. Most az 1-2. fejezetet tettem ki, a többi történet is halad tovább, mert tudom, mennyire hiányoljátok már például Keithéket is.
Az eltulajdonításról csak annyit, hogy már nem vagyok dühös, csak szomorú. Viszont figyelem a különféle oldalakat, és a következő ilyennél kicsit drasztikusabb következményei lesznek a dolognak. Nem azokat akarom büntetni, akik semmit sem tettek, sőt, a legtávolabb áll tőlük ez a fajta viselkedés, azonban - ahogy John a Piszkos kis titkokban - önző lettem az elmúlt hónapokban. Nézzétek el nekem!
Nem fogom név szerint megköszönni a kommenteket, e-maileket, üzeneteket, mert akkor még itt ülnék egy órát, de köszönöm mindenkinek, aki hiányolt, aki olvas, aki kitartott mellettem! Nem fogom tudni meghálálni, viszont írni fogok továbbra is, hogy legalább kicsit jobb legyen a nap. Nekem vannak a legklasszabb olvasóim, szeretlek titeket! :)
Jó olvasást! :)
Ai
Ui.: V.-nek üzenem: A mesemondó története nagyon tetszik :D