11. Kentaurok birodalma

11. Kentaurok birodalma

Draco ott ballagott mögöttük. Az arca komor volt és érzéketlen. Azzal vigasztalta magát, hogy velük mehet, s ez jelent valamit. Ugye, jelent valamit, sárkányisten?

Diana úgy érezte, soha nem lesz képes bízni a férfiban. Hogyan is tehetné, amikor becsapta? Képes volt hallgatni Drionról, amikor tudta, hogy Diana őt keresi! Sőt! Még azt sem árulta el, hogy Drion a tulajdon apja. Hogy tehette? Az áruló. Semmivel nem jobb Drionnál. Sárkány!

Napokon keresztül mentek, amerre Draco vezette őket. Drion kastélya messze volt, de Dianát ez nem tántorította el a céljától. Egyszerűen ráparancsolt a férfira, hogy vezesse őket az apjához.

Draco nem tiltakozott. Tudta, hogy a lány nélküle is eljutna Drionodonba, a főúri kastélyba.

Erdőn haladtak keresztül, amikor Draco csendet intett.

Ez a kentaurok otthona- magyarázta. – Barátságosak, de inkább ne háborgassuk őket.

Társai bólintottak, s halkabban folytatták útjukat. Lina Pacsmagba karolt és Dracoról beszélgettek.

- Szerinted kibékülnek? – sóhajtotta a lány.

A festő vállat vont.

- Fogalmam sincs. Diana nagyon makacs tud lenni. Draco pedig, inkább szenved, mint sem ezt a szemébe mondja. Én megértem mindkettőjüket. Túlságosan nagy terheket cipelnek, hogy csak úgy megbízzanak valakiben.

- Nem tudom, melyikük gyűlöli jobban Driont. Diana a családját, a szerelmét és az otthonát veszítette el miatta, míg Draco…

- Ugyanezeket – fejezte be a mellettük ballagó Varnor. – Ne felejtsétek, hogy Draconak Drion mellett kellett felnőnie, holott az a szörnyeteg lenézte és megvetette. Két menedéke volt: az édesanyja és a testvére. Drion mindkettőt elvette tőle, majd falukat pusztított el csak azért, hogy a fiának fájdalmat okozzon. Minden egyes áldozatért Draco saját magát hibáztatja. S most beleszeretett Dianába, aki azt a célt tűzte ki maga elé, hogy az élete árán is megöli Driont. Draco még mindig szereti az apját, de gyűlöli is. Védeni fogja Dianát minden áron, mert tudja, hogy ha Diana meghal, neki már semmi oka nem lesz az újrakezdésre. Már pedig Draco sárkány. Küzdeni fog, mert erre született.

Lina és Pacsmag egymásra pillantott, aztán elvigyorodtak.

- Szép és tartalmas beszéd volt, Varnor – kacagott fel Lina, majd megtorpant. A bokrok sűrűjéből egy kentaur léptetett eléjük. A félig ember, félig ló teremtmény föléjük magasodott. Fekete haja a válláig ért, arca vékony volt és barátságos, fekete szeme mintha a lelkükbe látott volna.

- Legyetek üdvözölve a kentaurok erdejében – köszöntötte őket.

Diana a csapat elé állt és meghajolt.

- Köszöntünk téged. A nevem Diana, ők pedig a társaim. Kérlek, engedjétek meg, hogy ma este itt hunyjuk le a szemünk. Hosszú út van mögöttünk.

- Kérésed nélkül is megengedtük volna. Álmodtam rólad, Diana. Már vártalak téged és a barátaidat. Hellas vagyok, a kentaurok vezére. Jöjjetek velem!

Dianáék követték, míg Draco mellette lépkedett.

- Légy üdvözölve, Draco. Rég jártál nálunk – szólította meg Hellas. Draco bólintott.

- Okom volt rá – felelte halkan. Tudta, hogy társai mindent hallanak, de már nem volt titkolnivalója.

- Az apád? – mosolyodott el Hellas.

Draco felsóhajtott.

- Rólatok nem tud. Megölne titeket, ha tudná, hogy hozzátok menekültem Eileen halála után.

- Nem könnyű megölni egy kentaurt, még egy sárkánynak sem. Ezt neked tudnod kellene, Draco.

A férfi szomorúan mosolygott, de nem válaszolt. Helyette kérdezősködni kezdett.

- Mi van veletek? Mindannyian jól vagytok?

Hellas nevetett.

- Feleségül vettem Etynát.

Draco megállt, aztán felragyogott az arca és kezet nyújtott a kentaurnak.

- Gratulálok! Ideje volt.

- Igazán? – vonta fel a szemöldökét Hellas. – S te mikor követed a példámat?

Draco lopva Dianára nézett. A kentaur elkapta a tekintetét és felnevetett. Vállon fogta a férfit.

- Jöjj! Ma ünnep van. Ciryt gyermeknek adott letet.

- Örülök neki. Ma úgy látszik, csupa jó hírt kapok.

- Szerencsés nap akkor ez a mai – mosolygott talányosan Hellas és félrehajtotta az ágakat maga előtt.

A hatalmas tisztáson kentaurok mulatták az időt. Voltak köztük asszonyok, gyerekek és férfiak. Idősek és fiatalok. Vidáman fecsegtek, de a középpontban egy karcsú kanca, Cyrit állt csikójával. Amikor meglátta a vendégeket, büszkén kihúzta magát. Aztán felcsillant a szeme.

- Draco – ügetett oda hozzá és lehajolva megölelte a férfit. – De örülök, hogy látlak!

- Én is, Cyrit, én is. Hellas mesélt a csikódról. Gyönyörű, akárcsak a mamája.

Dianák elhűlve pislogtak. Draco ezen oldalát még nem ismerték. A férfi mindenkit név szerint köszöntött és nevetett, akárcsak egy boldog kisgyerek. Lassan elcsitultak a kedélyek, bemutatták Dianáékat is és helyreállt a rend.

Diana, Lina és Varnor leült egy fa alá, míg Pacsmag vázlatokat készített. Draco is visszahúzódott, arca bár nyugodt és vidám maradt, a tekintete komor lett.

Hellas odalépkedett hozzá felesége oldalán.

- Túl nagy teher nyomja még mindig a válladat, barátom- jegyezte meg a kentaur. Etyna bólintott. Barna haja az arca körül repdesett.

- Nem találtál más megoldást, igaz? – kérdezte.

Draco a fejét ingatta és felállt.

- Pedig kerestem – suttogta fájó tekintettel. – A sárkányistenre esküszöm, hogy kerestem. De azt hiszem, ez az egyetlen út.

- Akkor most elmész? – látott a lelkébe Hellas.

- Muszáj – húzta az arcába csuklyáját Draco. – Ha szerencsém van, eldől minden, mire Diana utolér. Mutassátok meg neki az utat reggel. Követni fogja zokszó nélkül.

- Biztos, hogy ezt akarod? – hajolt előre Etyna.

- Nem – mosolyodott el keserűen Draco és búcsút intett. – Földanya óvjon titeket és népeteket!

Belesüllyedt a bokrok sűrűjébe.

- Oh, botor gyermek – súgta Etyna utána. Férje átkarolta a vállát.

- Talán én is így cselekednék az ő helyében – mondta elkomoruló arccal. – S bármilyen gyermek is ő, ne feledd, kicsoda valójában. Lehet, hogy lelke az édesanyjáé, s ezért tiszta, akár a hó, de emlékezz rá, hogy a testében Drion vére csörgedezik.

Etyna felsóhajtott, majd csatlakozott Cyrithez és férjéhez, a mindig haragosnak tűnő Vetaanhoz.

Hellas komoran ácsorgott ott, míg Diana mellé nem lépett.

- Elment, igaz?

- Meg akarja ölni az apját, mielőtt te odaérnél. Az életét áldozza érted, pedig te csak egy gyarló ember vagy! – felelte keményen Hellas és elfordult tőle.

Diana könnyes szemmel nézett fel az égre. Szörnyű érzés volt ráébredni, hogy eddig milyen gonoszan viselkedett. Azzal vádolta Dracot, hogy olyan, mint az apja, pedig valójában ő sem volt jobb. Draco egyedül indul az apja ellen, nehogy neki baja essen, holott szereti az apját, mindenek ellenére, amiket Drion elkövetett. De meg fogja ölni, hogy Dianát mentse, egy olyan embert, aki sértetten eltaszította magától. Pedig a férfi ugyanolyan sebezhető volt, mint bármely ember.