11. Felvétel indul!

11. Felvétel indul!

Itoh rettenetesen zavarban volt. Most vették fel Shigeru-san hangját, utána viszont kettejük közös jelenetére került sor. Takanashi Mitsuru, Francois legjobb barátjának hangja ült mellette. Valamit írt a szövegkönyv margójára, majd odafordította feléje.

Nyugodj meg, Maeda-kun! Shigeru-san nagyszerű partner, segíteni fog. Hol van az eddigi önbizalmad?

Itoh rámosolygott. A férfinak igaza volt. Shigeru-sannal az órákon sokat dolgoztak együtt. Most csak annyi a változás, hogy élesben megy az egész. No, és persze… a jelenet. Shigeru-san hangjától így is libabőrös volt, hát, ha még bele kell élnie magát egy szexjelenetbe vele. Ezen elgondolkozott. Most már kétség sem férhetett hozzá, hogy tetszik a férfinak. Azt le se tudná tagadni, hogy őt sem hagyja hidegen Shigeru-san. Viszont, ha ez így megy tovább, előbb- utóbb el fognak jutni a csókig, és az… ágyig is. Itoh nagyot nyelt. Látott fotókat a férfiról, tudta, hogy tökéletes a teste. Ráadásul bárkit megkaphatna, hiszen sikeres, elismert, jómódú. Miért pont őt környékezte meg? A férfira bámult, aki egyenes tartással állt a mikrofon előtt, hangja maga volt a vad érzékiség. Soha nem hitte volna, hogy felizgul egy másik férfi hangjától. Pedig ez történt. Heteroszexuálisként már attól is végigborzongott, ha csak egy szótag hagyta el a férfi ajkát. Shigeru elhallgatott.

- Tökéletes volt, vége! – hallatszott Hatagami-san hangja. – Shigeru-san és Maeda-kun, kérlek, most ti következtek. A többiek fáradjanak ki!

Mindenki csodálkozva összenézett, de engedelmeskedtek. Itoh Shigeru-san mellé lépett.

- Shigeru-san, ez ugye, nem azt jelenti…

- De igen. Csupán Hatagami-san marad bent, hogy utasításokat adjon. Jó barátom, bízz benne!

Itoh nagyot nyelt. Hárman vannak jelen. A rendező, Shigeru-san és ő. Hatagami-sant nem látta, így olyan volt, mintha ott sem lett volna. Csak ő és Shigeru-san… Most kezdte felfogni, hogy ez még kínosabb perceket fog neki eredményezni. Shigeru szembefordult vele, így ösztönösen feléje fordult ő is.

- Jó vagy! Mindent bele! – Shigeru-san komoly tekintete láttán Itoh megértette, hogy a férfi mennyire hisz benne. Mély levegőt vett, aztán bólintott.      

- Igenis.

Hatagami-san szólalt meg.

- Felvétel indul!

Az első találkozás a bordély egyik szobájában… Francois és Julian első tétova szavai, aztán az első érintések. Juliant elbűvölte a báró nyugodtsága és kedvessége. Most először történt meg vele, hogy a vendégét az is érdekelte, hogy ő mit érez, mit gondol. Francois pedig találkozott már nem egy prostituálttal, Julian finom szépsége és a szemében tükröződő szomorúság és magány mégis hatással volt rá.

Itoh beleélte magát a helyzetbe, szinte maga előtt látta az egész jelenetet. Úgy érezte, Shigeru hangja végigsimít a bőrén, ahogy Julian testén Francois keze. Magán érezte a férfi tekintetét, amely ugyanazzal a vággyal tekintett rá, ahogy Francois pillantott Julianre. Tudta persze, hogy ez az egész egy kitalált történet, mégse tudta függetleníteni magát az eseményektől, saját és Julian érzéseitől.

Shigeru irigységet érzett, bár aztán majdnem kinevette magát. Ez egy mangából készült Drama CD, ő pedig féltékeny Francoisra? Igen, mégis ez volt a helyzet. A történetben ugyanis a férfi megérinthette Juliant, megtehetett vele bármit, amit nem szégyellt, s a fiú eleinte kötelességből, aztán már önmaga vágyai által diktálva vetette alá magát Francois óhajainak. Úgy szerette volna, ha ez köztük is megtörténne végre. A tekintete mostanra szinte tűzben égett, ahogy egész teste is. Itoh leheletfinom válaszai, a sóhajok, a nyögések belevésődtek az agyába, megremegtették az izmait, csak a rutin segítette át, nehogy elrontsa a felvételt saját zihálásával. Pontosan látta, hogy a fiú arca pirosan lángol, s rá sem maradnak hatástalanok a szavak, a hangok, akadozik a lélegzete. Elfulladt a hangja, a pillantásuk nem engedte a másikét, és a levegőben szinte szikrázott a vágytól terhes feszültség. Itoh zihálva meredt rá, teste mellett lógatott keze ökölbe szorult. Julian csúcspontján felkiáltott. Lihegve, lehunyt szemmel állt, aztán Shigeru-ra nézett, aki elégedett, kéjtől megremegő nevetéssel mosolygott vissza rá. Lassan elcsitult az izgalmuk, ahogy Francois-é és Juliané is, bár tisztában voltak azzal, hogy elég lenne egy apró érintés, hogy… egymáshoz tapadjanak, s megtegyék, amit a hangjukkal már megtettek.   

- Shigeru-san, Maeda-kun… valami csodálatosat alkottatok! – A rendező megköszörülte a torkát. – Köszönöm a kemény munkát! Pihenjetek egyet, negyed óra múlva Shigeru-san és Mitsuru-san következik.

Együtt hagyták el a szobát. Nem néztek egymásra. Odakint a többiek megjegyzéseket tettek, de Shigeru egész egyszerűen elhúzta onnan a fiút.

- Shigeru-san…

A férfi szó nélkül bevonszolta a lépcsőházba, ahol rajtuk kívül senki más nem járt, és nekipenderítette a falnak.

- Még, hogy te ezt nem tudod megcsinálni… - mormolta, és Itoh feje mellett megtámaszkodott. A tekintete forró volt, a hangja pedig perzselt. Itoh nagyot nyelt.

- Azt mondtad, hogy nem csinálsz semmit…

- A felvétel lejárt…

- Én…

- Ne többet! Meg ne szólalj ezen a szexi hangodon, különben nem fogok tudni uralkodni magamon.

Itoh csak pár másodpercig bírta a hallgatást.

- Shigeru-san, kérle…

A férfi szája lecsapott az övére. Keményen, kérlelhetetlenül elvette, amit akart, aztán lassan meglágyult a csókja. Itoh fejében megfordult, hogy tiltakoznia kéne, de a férfi szája olyan finom volt, gyengéd és nedves. Összesimultak. Itoh a vállába kapaszkodott. Shigeru beletúrt a hajába, s úgy fordította a fejét, hogy még mélyebbre hatolhasson a nyelvével. Hosszú percek teltek el, mire lihegve elváltak egymástól.

- Mennem kell! – Shigeru kedvetlen, egész picit rekedt hangja mosolyt csalt a fiú arcára. – Felhívlak, jó?

- Jó.

Itoh még akkor is a falnak támaszkodva állt, amikor Shigeru már visszaért a stúdióba. Igazából mindkettejüknek ugyanaz járt a fejében: egyetlen felvétel ilyen hatással van rájuk. Mi lesz a többivel?