10. Az áruló

10. Az áruló

Lucifer az ajtó mögött nekidőlt a falnak, és a nőt figyelte.

- Keresel valamit?

A nő megperdült.

- Uram, te itt? – hebegte idegesen.

Lucifer szeme lassan elsötétült.

- Miért tetted?

A nő szeme dühösen megvillant. Pontosan tudta, mire gondol ura és parancsolója.

- Mert ő fontosabb, mint én! Mert benne jobban bíztál! Mert mindig csak ő… ő!

Lucifer hangja hideg volt, akár a jég, és kemény, mint a márvány.

- Ő mindig fontosabb lesz, mint bárki más! – közölte. - Ő hűséges. Te elárultál, s ebből is látszik, hogy ki érdemli meg a bizalmam.

- Én neki soha nem esküdtem fel!

Lucifer felkacagott – keserűen, dühösen.

- Nem érted, ugye? Aki viszályt szít a Pokolban, az elárul engem. Elárultál… - A hangja suttogássá szelídült, de ebben több volt a fenyegetés, mint az előbbi szavaiban.

- Neeem! – visított fel a nő, és menekülni próbált, de minden oldalról démonok és angyalok vették körbe.

- Ugye, tudod, mi az árulók büntetése, Caieda? – kérdezte üres tekintettel a Sátán.

A nő felsikoltott.

Yuiko egyedül ébredt. Kábán tapogatózott a férfi után, de csak kihűlt takarót érintett a keze. A párnán fehér papírlap hevert, rajta egy szál vörös rózsa.

Sajnálom, hogy nem lehetek veled, amikor

felébredsz, de itt az ideje, hogy búcsút mondjak

Neked és mindent megköszönjek. Csókold meg helyettem

a gyerekeket, és engedelmeddel továbbítottam

Lucifer búcsúcsókját a válladra.

Tudnod kell, hogy bár kőből van a szívem, téged

örökre belevéstelek.

Jian

Yuiko elsírta magát. Hosszú percekbe telt, amíg képes volt túllépni a fájdalmán, és a gyerekek kedvéért mosolyt erőltetni az arcára. A szeme viszont üres volt és halott.

A Pokolban lassan telt az idő. Caiedát kivégezték, Jiant visszahelyezték régi pozíciójába. Lucifer újra a munkának szentelte minden idejét, de szemmel tartotta kedvenc helyettesét, akit nem egyszer azon kapott, hogy elmereng vagy céltalanul sétálgat a folyosókon.

Gabriel és Michael bejelentés nélkül érkeztek. Lucifert a könyvtárban találták egy halom könyv mögött.

- Keresel valamit? – kuncogott Michael szemtelenül.

Lucifer sötét pillantást vetett rá.

- Fulladj meg! Nem látod, hogy éppen dolgozom?

Michael felvette az egyik könyvet.

- A szerelem… tanulmánykötet. Hm, érdekes! Min is dolgozol éppen? – nézett ártatlanul.

Lucifer kitépte a kezéből a könyvet.

- Semmi közöd hozzá! Tűnj innen, Mike!

Gabriel egy vaskos kötetet nézegetett.

- A párkapcsolat titkai és egyéb tanácsok – olvasta értetlenül. – Mióta olvasol te ilyeneket, Luce?

Lucifer elhúzta a száját.

- Találkoztatok Jiannal?

- Nem. Miért?

- Mert szerelmes, azért!

- Biztos vagy benne? – kételkedett Michael.

- Hülye! Ennyit még én is meg tudok állapítani! – dörrent rá az exangyal.

- A tünetek? – ült az asztal szélére Gabriel.

Lucifer felsorolásba kezdett.

- Ha Yuikóról kérdezem, két napig szavát se hallom. Céltalanul kóborol a folyosókon. Nem dolgozik, akármit bízok rá, vagy elszúrja, vagy meg se csinálja. Mi ez, ha nem szerelem? – fakadt ki kétségbeesetten.

Michael vigyorgott.

- Szerelem ez, az kétségtelen. Mit csinálsz most, hogy az eddigi legtehetségesebb démonod szerelmes lett egy szürke lelkű halandóba?

Gabriel leintette a társát.

- Mit szándékozol tenni? – kérdezte komolyan.

- Fogalmam sincs – roskadt magába elkeseredetten Lucifer. – Szerintetek mit kéne tennem?

Michael megrökönyödött.

- Te most tanácsot kérsz tőlünk?

Lucifer durcásan felelt.

- Tőled? Inkább az üstben a forró olaj. Gabriel! – nézett az arkangyalra könyörgőn.

Gabriel felsóhajtott.

- Most erre a szívem szerint azt felelném, hozd le ide azt a lányt, de nem tehetem. Itt elpusztulna.

- Adhatok neki… - kapott az ötleten Lucifer.

Gabriel leintette.

- Azzal csak lelassítanád a halálát, de megmenteni nem tudnád.

- Mi közünk van nekünk ehhez? – morgolódott Michael. – Hozza le, nyírja ki! Nem a mi lelkiismeretünket fogja terhelni a dolog.

Lucifer végigmérte az angyalt.

- Mondtam már, hogy mekkora bunkó vagy? – kérdezte édes mosollyal.

Michael sértve elfordult. Gabriel gondolkozott.

- Fogalmam sincs – ült le az egyik székre tanácstalanul. – Elküldhetnéd Jiant, de hosszú ideig ő sem maradhat odafent. Azt hiszem, ezt nevezik patthelyzetnek, Luce. Sajnálom.

Michael viszont lelkes lett.

- Ez az! Küldjük fel Jiant, ha menni akar, aztán ha meghal… úgyis a Pokolra kerül – vigyorgott.

Lucifer felkapott egy vaskos könyvet és a fejéhez vágta. Az angyal nagy búbbal a fején rogyott a szőnyegre.

- Aú, aú, aú… ez fáj! – görbült lefelé a szája.

- Pont azért csináltam – jegyezte meg elégedetten Lucifer, és az asztalnak dőlt.

Gabriel feddőn pillantott társára.

- Michael, fejezd be!

Az arkangyal felháborodottan kapkodott levegő után.

- Még hogy én… Ő kezdte! – mutatott az ártatlanul ácsorgó ördögre.

Gabriel a fejét csóválta.

- Mint az ötévesek… - legyintett lemondóan.

Kis ideig még tanakodtak, de nem jutottak semmire. Elmenőben Gabriel megígérte, hogy megkérdezi az Urat. Lucifer nem volt túl boldog.

- Muszáj belekeverni az Öreget?

Gabriel csúnyán nézett, mire azonnal bólogatni kezdett.

- De persze jó ötlet!

Michael is Gabriel után indult, de Lucifer elkapta a könyökét.

- Beszélhetnénk?

Gabriel csodálkozott.

- Michael, te maradsz?

Lucifer szenvedő arcot vágott.

- Úgy érzem, itt az ideje egy kis beszélgetésnek.

Gabriel bólintott.

- Ez felettébb jó ötlet. Majd fent találkozunk.

Michael mozdult volna utána, de Lucifer erősen fogta. Miest Gabriel eltűnt a folyosó kanyarulatában, az exangyal elmosolyodott.

- Beszélgessünk, Michael!

Az arkangyal nagyot nyelt. Rossz érzései támadtak.

Jian épp egy jelentést olvasott át, amikor Lucifer robbant be hozzá.

- Mit csinálsz?

- Olvasok. Valami baj van?

- Tegyél félre mindent és gyere velem! – rángatta fel a székből a démont Lucifer.

- Mi olyan sürgős? – értetlenkedett Jian.

- Keresek valamit, és segítened kell! Négy szem többet lát, mint kettő.

Jian engedte, hogy Lucifer magával vonszolja.

Michael a szemébe hulló hajjal mászkált, ami igencsak bántotta Gabriel szemét.

- Menjünk le az emberekhez – ajánlotta.

- Minek?

- Mert veszek neked egy hajcsatot, ha nem csinálsz most azonnal valamit a hajaddal! – csattant fel idegesen Gabriel, és félresöpörte társa arcából a zilált tincseket. Tátva maradt a szája. – Mi történt az arcoddal?

Michael eltakarta a szeme alatti kékséget.

- Csak… csak elbotlottam egy… felhőben – nézett félre.

Kínos csend után Gabriel gúnyosan rákérdezett.

- Nem volt ott éppen Lucifer?

Michael nagyot nyelt.

- Ááá… nem. Honnan veszed?

Gabriel nagyot fújt.

- Az a sötétebb folt igen emlékeztet a sárkánydíszes pecsétgyűrűjére.

Michael még mindig takargatta az arcát.

- Menjünk le! – kérte.

- Miért?

- Akarok venni néhány dolgot – motyogta zavartan.

Gabriel elhúzta a száját.

- Úgy érzem, hogy ti ketten soha nem nőttök fel – sóhajtotta.

Lucifer fél szemmel olvasott, másik szemét pedig Jianon tartotta.

- Nem értem, mire kell neked egy szerelmes vers… A memóriád pedig valami félelmetes. Biztos, nem emlékszel, hol olvastad? – gyanakodott Jian.

Lucifer ártatlan arcot vágott.

- Mostanában annyi mindent olvastam, hogy összemosódott minden.

- Na persze – dünnyögte Jian kétkedve. Folytatta az olvasást. Hirtelen hátradőlt, és a levegőbe meredt.

- Találtál valami?

- Csak egy dal… - mormolta zavartan Jian.

Lucifer érdeklődve sürgette.

- Mondd! Hallani akarom!

Jian tétovázott, aztán halkan dúdolni kezdett.

„Ha a lenyugvó napot eltakarod,

Az árnyékunk akkor is összeér.

Oly végtelen, oly távoli, oly határtalan,

Oly mély,

Mint két sors, mi összefonódott.

Megragadom újra és újra

A pillanatot, amikor végre veled lehetek.

Miként az ég nyújtózik a föld felé,

Miként a virág sóvárog a víz után,

Miként az éj könyörög a holnapért,

Én is úgy vágytam rá,

Hogy e két szív eggyé váljék” [1]

Az utolsó szavakat már alig hallhatóan suttogta. Lucifer gyengéden mosolygott.

- Szereted őt, igaz? – kérdezte csendesen.

Jian megdörzsölte fáradt arcát.

- Jobb nekem így és neki is!

Lucifer becsukta a könyvet, amit éppen olvasott.

- „Miként az éj könyörög a holnapért…” – idézte elgondolkodva.

Felsóhajtott, és felállt. Odalépett Jianhoz és letérdelt eléje. A térdére hajtotta a fejét.

- A gránitot is össze lehet törni – figyelmeztette a férfit. – Ne hidd, hogy a magadba zárt fájdalom elmúlhat. Miért nem fogadod el, hogy te is érző lény vagy?

Jian megsimogatta Lucifer haját.

- Mert mit tudnék én neki nyújtani? A Pokolnak szolgálok.

Lucifer keze ökölbe szorult.

- Van egy ötletem, hogyan élhetnétek együtt – mondta ki.

Jian megdermedt.

- Miért?

- Mert elegem van! – tört ki Luciferből. – Itt mászkálsz a folyosókon, de lélekben máshol jársz! Ha munkát bízok rád, csak a lapokat bámulod! Ha szólok hozzád, bólogatsz, de fogalmad sincs, miről beszélek! Boldogtalan vagy, de nekem nincs hasznom egy szerelemtől szenvedő helyettesből!

Egymásra meredtek.

- Szeretem őt! Hiányzik! – szólalt meg Jian halkan.

Lucifer két tenyere közé fogta az arcát.

- Itt az ideje, hogy segítsünk ezen! – vigyorgott.

Jian visszamosolygott rá, majd megölelték egymást.

Michael leült szokásos helyére. Az Úr, aki eddig Gabriellel beszélgetett, most odafordult hozzá.

- Michael, milyen az arcod? – meredt kedvenc angyalára.

Michael félrefordult, úgy dörmögte az orra alá.

- A francba! Mégse volt jó ötlet a smink… Ez a vacak púder!

Az Úr értetlenül pislogott.

- Michael, mi a baj?

- Semmi, uram! – hajolt meg az angyal. – Ugye, megbocsát? Gabriellel van megbeszélnivalóm.

- Persze, menjetek csak! – intett kegyesen az Úr.

Michael gyorsan magával húzta Gabrielt, az Úr pedig a fejét csóválta.

- Szakadjon le az ég, ha Michael arcán nem sminket láttam.

Nem történt semmi. Az Úr elégedetten hátradőlt.

- Lucifer, Lucifer! – vigyorogta, majd töltött magának még egy csésze teát.