1. fejezet

1. fejezet

            A bár tömve volt. Ismerősök és idegenek adták egymásnak a kilincset. Hangosan, ám nem fülsértően szólt a zene. Hayashi Masao üzletember volt, volt egy cége, ami elég jó hírnévnek örvendett. Ma ünnepelték az alapítás tizedik évfordulóját, és a vacsora után a barátai elcsábították meginni még egy pohárka italt. Most viszont egyedül volt, nem látta őket. Az órájára pillantott. A felesége már biztos alszik. Nevetés hallatszott, és valaki nekiment az asztalának. Egy félreeső helyet választott, nem szeretett szem előtt lenni, így most felkapta a fejét. Fiatal férfi mosolygott rá.

- Rettenetesen sajnálom, ügyetlen voltam. Kérem, bocsásson meg!

- Semmi baj.

A férfi meghajolt, és a barátai után sietett. A lányával lehetett egyidős, vagy talán egy-két évvel idősebb is tőle, vélte. Felsóhajtott. Ideje hazamenni. Már épp állt volna fel, amikor ismerős hang szólalt meg mellette.

- Elnézést…

Felnézett. A férfi volt pár perccel azelőttről.

- Igen?

- Szeretnék bocsánatot kérni még egyszer, és meghívni egy italra. Már természetesen, ha nem vagyok túl tolakodó.

- Nem. Barátokkal vagyok, így…

- Oh, akkor nem zavarok…

- Nem. – Masao maga sem tudta miért, de a férfi kellemes társaságnak ígérkezett. És ahogy most megnézte, inkább tűnt fiúnak ártatlan mosolyával, és élénk tekintetével. – Maradj csak. Hayashi Masao vagyok.

- Örülök, hogy megismerhetem, Hayashi-san. A nevem Yamada Fumi. Mit kérhetek önnek?

Masao megmondta, a fiú pedig a pulthoz nyomakodott, és nem sokára már újra ott ült előtte.

- Én is barátokkal vagyok, de őket jobban lefoglalja az új hódítás, mint én. Nem szerettem volna zavarni – mosolyodott el. – Kikapcsolódni jött?

- Ma ünnepeltem a cégem tízéves fennállását.

- Gratulálok! Nekem még keményen kell dolgoznom, hogy ilyet ünnepelhessek.

- Tanulsz?

- Nem, már dolgozom. Informatikus vagyok. Egy cégnek dolgozom rendszergazdaként.

- Jól hangzik.

- Szeretek ott dolgozni. – Fumi felnevetett. Az a fajta férfi volt, akinek mindig jókedve van, és mindig mosolyog. Masao őszintén irigyelte optimizmusát. – A menyasszonyom viszont szeretné, ha az esküvő után az apja cégénél kezdenék el dolgozni.

- És te mit szeretnél?

A férfi vállat vont.

- Jó nekem ott, ahol vagyok. És nem akarom, hogy azt mondják, azért kerültem oda, mert a főnök veje vagyok. A magam erejéből akarok boldogulni.

- Jó válasz. – Masao kezdett jobb kedvre derülni. – Én ugyanezt mondtam, amikor megnősültem. Szerencsém volt, mert a feleségem megértette, miért mondok nemet az apjának. Úgy alakult, hogy az apósom cége csődbe ment, így megvettem, és most már egy a két cég.

- Hűű, nem semmi. Szóval nős. A felesége nem hiányolja ilyen későn? Oh, elnézést, most udvariatlan voltam.

- Nem, már biztos alszik. A lányom meg általában észre sem veszi, ha nem vagyok otthon.

- Mennyi idős?

- Veled lehet egykorú.

- 24 vagyok.

- Ő most lesz majd húsz. Kész nő már.

- A mai gyerekek korán érnek.

- Ez igaz. – Masao nevetett. – Már kioktat, ha meg merem kérdezni, hová megy.

- Csak aggódik érte, ez természetes.

- Valóban. Mindig attól félek, hogy valami baja esik.

- Van barátja?

- Van valakije, de titkolja. Azt mondta, majd ha eljön az ideje, akkor bemutatja.

- A menyasszonyom állandóan rágja a fülem, hogy mikor mutathat be a családjának. Egy kicsit félek a dologtól.

- Nem hiszem, hogy megesznek majd.

Fumi nevetett.

- Igaz. Maga nem izgult, amikor bemutatták a felesége családjának?

Masao elvigyorodott.

- De rég is volt… Már huszonkét éve. Dehogynem. Alig tudtam megszólalni.

Egymásra mosolyogtak.

- Látom, sikerült új barátra szert tenned. Akkor nincs bűntudatunk, amiért magadra hagyunk.

Az asztal mellett Masao egyik barátja állt. Megtörtént a bemutatkozás, aztán a férfi már ment is.

- Vigyázz magadra!

Egy ideig csendben üldögéltek. Fumi szólalt meg elsőnek.

- A felesége… nem szokott önnel tartani ilyenkor?

- Nem szeret későig kimaradni.

- Értem.

- És a te menyasszonyod nem hiányol ilyenkor?

- Csodálom, hogy még nem hívott. Kétpercenként sms-t ír, vagy felhív.

Masao a homlokát ráncolta.

- A mai fiatalok annyira mások…

Fumi felnevetett.

- Ezt mondja anyám is.

Vidámsága hamar átragadt a férfira is, aki egy kicsit felengedett, és ellazult.

- A családoddal élsz?

- Nem. Külön lakásom van. Van még egy bátyám, neki már családja van. A húgom középiskolás, már csak ő van otthon a szüleinkkel.

- Értem. – Masao nagyon öregnek érezte magát a fiút hallgatva. Ezt meg is jegyezte, mire Fumi éles tekintettel végigmérte.

- Butaság. Nem tűnik öregnek. Nem is mondanám meg önről, Hayashi-san, hogy van egy nagylánya.

- Köszönöm, de sajnos ez nem így van. Én is nézek tükörbe. Biztos a félhomály mondatja ezt veled…

Fumi a fejét ingatta, és a pillantása szinte zavarba hozta Masaót. Elfordította a fejét, és nagyot kortyolt a poharából. Az erős ital égette a torkát, de azonnal forróságot sugárzott a testébe.

- Zavarba hozol egy ilyen vénembert, ha ilyeneket mondasz – mondta.

- Az igazság miért zavaró? – Fumi olyan kihívóan kérdezte ezt, hogy Masao fején átfutott, hogy a férfi flörtöl vele. Nem válaszolt, csak felhajtotta a maradék italát.

- Lassan ideje lesz hazamennem – motyogta kitérően.

Fumi megnyalta az ajkát, mély levegőt vett.

- Elnézést, Hayashi-san. Nem akartam megbántani. Bocsássa meg az udvariatlanságomat!

 - Nem a te hibád… Én voltam, aki… - Masao idegesen játszott a poharával. – Nos, tényleg jobb lesz, ha én most megyek – állt fel.

- Nekem is mennem kéne – mozdult meg a férfi is. – Ugye, nem kocsival jött?

- Nem, majd hívok egy taxit. Biztonságosabb.

- Igen.

Masao nagyot nyelt. Bár az esze azt mondta, hogy jó lenne, ha menne végre, valami más megakadályozta benne. Végül együtt ballagtak ki a bár elé.

- Itt lehetetlen taxit fogni – állapította meg Masao, amikor kiléptek.

Fumi az embertömeg láttán bólintott.

- Sétálunk egy darabon? – kérdezte.

Masao tétován megtorpant, aztán nekiindult. Elindultak egymás mellett. Valahogy nem akaródzott nekik különválni egymástól, de az okát Masao nem tudta, vagyis inkább nem akarta figyelembe venni. Nagy társaság jött velük szemben, Fumi megfogta a csuklóját, hogy behúzza egy sikátorba, amíg elmennek mellettük.

- Én… - Masao nem tudta, mit akart mondani, mert forró ajak simult az övére, és mielőtt felfoghatta volna, már egy nyelv érintette az övét. Döbbenten felnyögött, el akart húzódni, de aztán csak megragadta Fumi karját, és beledőlt a csókba.

Úgy érezte, életre kel a teste. Mintha kamasz lett volna, és nem felnőtt, érett férfi. Az agyában gondolatok helyett csak az élvezet sóhajai vertek tanyát. Az izmai megfeszültek, és évek óta most először érezte, hogy vágytól reszket. Fumi átkarolta, hozzásimult, egyik lábát a combjai közé nyomta, mire összerándult. Mióta lett ilyen érzékeny? - villant át rajta. Válasz nem volt, csak a férfi mohó csókjai és érintései.

Egy élesebb autóduda hangjára összerezzentek. Fumi hátrébb húzódott.

- Sajnálom... én...

- Fumi-kun... - Masao hirtelen nem tudta, mit mondhatna, vagyis inkább azt nem tudta, mit kéne mondania. Bizsergett az egész teste, és nem volt egy épkézláb gondolata sem. Ijesztő érzés volt. Zavartan bámultak egymásra. Fumi nagyot nyelve félrenézett.

- Rettentően sajnálom, Hayashi-san.

- Az én hibám is... - motyogta Masao idegesen.

Egymásra néztek, majd egyszerre kapták félre a pillantásukat. Az újbóli pillantás mindent elmondott, és Fumi ajkán lassan egy bizonytalan mosoly jelent meg.

- Várj meg, Hayashi-san. Elintézek egy telefont. - Beljebb sétált, előszedte a telefonját, és halkan kérlelt valakit.

Masao gondolatai lassan kitisztultak. Mégis mi a csudát csinál ő itt ezzel a kölyökkel? Beletúrt a hajába. Az ajka még égett az előbb váltott csóktól, és még mindig vadul dobogott a szíve. Nem értette a dolgot. Soha nem vonzódott a férfiakhoz, még fiatalabb korában sem. Mostanra pedig a szex sem érdekelte úgy, mint tíz évvel ezelőtt. A feleségével a szerelem lassan szeretetté, barátsággá, tiszteletté vált, és nekik ez tökéletesen elég volt. Őt lekötötte a munka, a cége felvirágoztatása, míg feleségét a kórházban végzett önkéntes munka és a ház körüli teendők. Elégedettek voltak, és Masao fejében soha nem fordult meg, hogy megcsalja, főleg nem egy férfival. És most itt volt ez a fiú. Alig idősebb a lányánál, a fia lehetne...

Fumi újra felbukkant előtte. Megragadta a csuklóját, és minden szó nélkül magával húzta. Masao érezte, hogy most kellene kitépnie magát a szorításából, de egyszerűen… képtelen volt rá. Űzte a kíváncsiság, és a rég tapasztalt beteljesülés utáni vágy.

            A kis lakásban bizonytalanul nézett körbe.

- Egy barátomé – magyarázta Fumi. – Jelenleg vidéken van a szüleinél. Egy ideig itt laktam a vendégszobában.

Masao követte, bár tudta, hogy nem kellene. Késő volt már, hogy meggondolja magát. A fiú tarkóját bámulta, és hirtelen azon kapta magát, hogy nem kap levegőt, a vágy elborítja a testét. Fumi után nyúlt, visszarántotta a karjaiba.

- Haya… - Masao megcsókolta, ugyanolyan mohón, mint ahogy odakint az utcán.

Fumi torkából nyögés szakadt fel, és nekitaszította a férfit a falnak. Lábát Masao combjai közé csúsztatta, ujjaik összefonódtak, zihálva simultak össze. Botladozva jutottak el a szobáig. Útközben Masaóról lekerült a zakó, az ing, a zokni. Nadrágban zuhant az ágyra. Fumi fölébe került, és kikapcsolta. Keze becsúszott az alsója alá, miközben apró csókokkal borította a mellkasát.

- Még soha nem… voltam férfival… - Masao hangja elfulladt, amikor Fumi megszorította.

- Én sem… - Fumi lehúzta róla a nadrágot, és habozás nélkül végignyalta a merevedését. Masao döbbenten kapott levegő után.

- Túl gyors vagy! – nyögte. – Nem vagyok már tinédzser…

- Mikor csináltad utoljára a feleségeddel?

- Régen… - Masao lehunyta az élvezettől a szemét. – Nagyon régen…

- Akkor azért vagy ilyen kemény… - Fumi szopogatni kezdte, amitől Masao önkéntelenül is megemelte a csípőjét.

- Ha elmegyek… nem biztos, hogy újra menni fog… - nyögte idegesen.

Fumi a száját nyalogatta, és Masao úgy érezte, még soha nem látott nála szexisebbet.

- Bízd csak ide! – villantott határozott mosolyt a férfira. – Érints meg! – húzta Masao kezét az ágyékára. – Igen. – Hátravetett fejjel feszítette neki a testét a férfi kezének.

Masao bizonytalan mozdulatokkal kikapcsolta a nadrágját, és lecsúsztatta a csípőjére. Először a kezével simogatta, aztán odahajolt. Fumi félig lehunyt szemhéja árnyékából figyelte.

- Nem muszáj csinálnod, ha nem akarod… - érintette meg a vállát.

- Akarom… Tudni akarom, milyen az ízed…

Fumi felszisszent, és ráncigálni kezdte magáról a nadrágot. Meztelenül dőlt vissza melléje.

- Térdelj fölém – kérte.

Masao habozott, de megtette. Négykézlábra ereszkedett Fumi feje fölött, hogy a fiú tovább nyalogathassa, és így ő is megtehette ugyanezt vele. Furcsa érzés volt, de hamar ráérzett a hatalom ízére. Közben Fumi nem hagyta abba az ő kényeztetését, amitől alig bírta visszafogni magát.

- Ha ilyen keményen csinálod, el fogok menni… - figyelmeztette a fiút.

Fumi megmarkolta a fenekét.

- Ugyanez a helyzet velem is… - vigyorogta. – Túl ügyes nyelved van.

- Szemtelen kölyök. Ne… - Fumi megszívta a vesszejét, amitől finoman összerándult. – Így nem fogom sokáig bírni…

Fumi kuncogott, de engedelmeskedett. Nyelve alig érintette a férfit.

- Kínozni akarsz? – hördült fel Masao.

- Dehogy… - Fumi egyik ujja beléhatolt. Annyira meglepődött, hogy megmerevedett.

- Mit csinálsz?

- Sssh… Tudni akarom, milyen érzés benned lenni. – Fumi finoman megmozdította az ujját. – Itt milyen érzés? Olyan könnyen becsusszant. Teljesen felizgatsz, olyan szűk vagy.

- Hagyd abba!

- Rossz érzés?

- Nem, csak… - Masao maga sem tudta, mit érez.

- Maradj így! – Fumi feljebb csúszott, és a nyelve hegyével végigcirógatta a fenekét.

- Ne! Fumi… - Már késő volt, a fiú nyelve beléhatolt. Ki-be csusszant, és Masao hangosan zihált. Ökölbe szorult a keze a lepedőn.

Fumi nem hagyta abba merevedésének simogatását sem, így a kettős kényeztetés hatására már gondolkodni is alig tudott.

- Elég…

- Még nem… - Fumi két ujja hatolt belé, egészen mélyre. – Milyen érzés?

Masao akarata ellenére hintáztatni kezdte a csípőjét. Nyöszörögve kapaszkodott az ágy szélébe.

- Még… - nyögte.

Fumi mögéje térdelt, és hozzásimult.

- Nem akarok fájdalmat okozni, de lehet, hogy ez fájni fog. Kellett volna hoznunk síkosítót…

Masao az ajkába harapott.

- Ne feszítsd meg magad… - Fumi zihált. – Igen, most jó… Így… Ez nagyon… jó…

- Fumi… - Masao nem tudta, mit is akar pontosan, menekülni, vagy még többet a fiú kemény forróságából.

- Mindjárt… bent vagyok… Nagyon fáj?

- Kelle… metlen.

- Sajnálom, de nem bírom visszafogni magam… - Fumi finoman megmozdult, hátrébb húzódott, aztán tövig hatolt.

Masao felkiáltott. Újabb mozdulat, és Fumi előrehajolt, hogy a kezét Masao kézfejére csúsztassa.   

- Hihetetlenül szűk vagy… - lihegte a fülébe. – Nem fáj? – kérdezte aggódva. Tett egy csípőmozdulatot, amitől Masao egész teste összerándult. Egyszerre nyögtek fel. Fumi a másik kezével a vesszejét cirógatta. Masao megvonaglott.

- Úgy látom, élvezed… Örülök… - Fumi elégedett nevetést hallatott. – Most mozogj te… úgy, ahogy neked jó…

- De…

- Segítek… Így…

Masao reszketve előre-hátra hintáztatta a testét, és azon kapta magát, hogy egyre jobban hátralöki magát, hogy még mélyebben érezhesse a fiút magában. A homlokát a lepedőre szorította, és fojtottan nyögve megvonaglott.

- Fumi…

- Igen? Nagyon kemény vagy… Belül pedig forró és szűk… Hihetetlenül jó…

- Nem bírom tovább…

- Már én sem sokáig… Túl jó benned lenni… - Fumi a hátához simult. – Nem hallom, mit mondtál…

Masao érezte, hogy ég az arca, de nem bírta tovább.

- Keményebben…

Fumi lélegzete elakadt.

- A francba! – hördülte, és a teste nekicsapódott Masaóénak.

A férfi megfeszült, és felkiáltott.

- Még, ne hagyd abba!

Fumi magához rántotta, és leszorította az ágyra. Lihegve hatolt belé, keményen, egészen mélyre. Masao soha nem érzett még ilyen kéjt, mint ami akkor végigsöpört rajta. Nem csak arról volt szó, hogy elélvezett, hanem arról a forróságról, mely szétáradt benne. Fumi forróságáról…

            Összesimulva feküdtek az ágyon. Masao gondolatai kitisztultak. Fumit nézte, aki a mennyezetet bámulta.

- Jól vagy?

- Igen. Örülnék most egy ciginek.

- Dohányzol?

- Leszoktam. – Fumi megsimogatta a férfi haját. – Hogy érzed magad?

- Túlélem. – Masao elpirult. – Túl hevesek voltunk…

Fumi nevetett, és a mellkasára vonta a férfit.

- Én csak azt tettem, amit kértél.

Masao felsóhajtott, és átvetette a lábát Fumi combjain.

- Tudom.

Fumi végigsimított a vállán, mire megrezdült.

- Milyen volt? – kérdezte halkan.

Masao zavarban volt. Még soha nem beszélt ilyesmiről ilyen nyíltan.

- Jó.

- Csak ennyi? Ne már!

Masao felnevetett a férfi arckifejezésén.

- Jobb volt, mint vártam. Féltem, hogy csalódsz bennem. Nem vagyok már fiatal.

- Ne butáskodj! – Fumi gyengéden rámosolygott. – Semmi gond veled. Vonzó vagy még mindig.

- De…

- Az ágyban pedig hihetetlenül szexi vagy. Szenvedélyes és vad. Felülmúltad az elképzeléseim.

- Ne hozz zavarba! – Masao el akart húzódni, de a férfi visszarántotta.

- Szeretkezni akarok veled.

- Mi?

- Most, itt, megint benned akarok lenni.

Masao hebegett.

- Megőrültél! Most csináltuk! És szeretkezni? Nem is ismerjük egymást, ez nem szeretkezés!  

Fumi leszorította a gyűrött lepedőre.

- Nem érdekel! Nevezd akkor szexnek, vagy mit bánom én, csak… engedd, hogy beléd menjek.

- Miért?

A férfi vállat vont, és ráfeküdt.

- Nem tudom… Ne mondd, hogy te nem szeretnéd megint.

- Nem ezt kérdeztem. – Masao szíve hangosan dübörgött. Ha arra gondolt, hogy a férfi megint beléhatol, a szégyentől vörösbe borult az arca, de a vágytól fellángolt a teste.

- Tudom. – Fumi nem mondott többet, megcsókolta. Szétfeszítette a lábait, és közéjük feküdt. – Még mindig tág vagy… - Az ujjaival felfedezte magának újra a férfi intim részeit.

- Ne mondj ilyeneket! – Masao felnyögött, és eltakarta a szemét. – Csak…

- Csak? Folytasd, Masao-san! Fejezd be! Mit akartál mondani? – Fumi tisztában volt a hatalmával. A szájába vette az egyik lapos mellbimbót, és megszopogatta. – Masao-san…

Masao zihálva összerezzent, ahogy a férfi két ujja is ki-be hatolt a testébe. Már megint nem tudott józanul gondolkodni, és ettől mérges lett.

- Gyere! – rántotta magára a férfit. Mohón szájon csókolta, és még jobban széttárta a combjait.

- Hihetetlen vagy… - Fumi a vágytól sötét szemekkel nyomult belé, és apró csókokkal borította a nyakát, a mellkasát. – Annyira jó veled…

Masao hátravetett fejjel markolta a lepedőt, és olyan hangokat adott ki, amiket soha nem is gondolt volna magáról.

- Fumi… Fumi…

- Nagyon jó… vagy, Ma… sao-san…

- Még, Fumi!

Fumi a teste alá nyúlt, és magához szorította. Masao átfonta a lábaival, és a nyakába fúrta az arcát. Csak arra a forró érzésre figyelt, ami lassú hullámokban rázkódtatta meg a testének minden részét, hogy aztán viharként csapjon le rá, és ívbe feszítse a gerincét.

            Órákkal később az alvó Fumit nézte. Már hajnalodott, mennie kellett, de nem volt szíve felébreszteni a férfit. Talán jobb is, ha nem búcsúznak. Megmaradhat a pillanat illúziója, az egyéjszakás kaland igézete. Kicsúszott a férfi mellől, és öltözni kezdett. Égő arccal szedte össze szanaszét heverő ruhadarabjait. Épp a nyakkendőjét kötötte meg a folyosón, ahol találta, amikor Fumi megjelent az ajtóban. Nekidőlt a félfának, és összefonta a karját a mellkasán. Meztelen volt, a haja kócos, a tekintete nyugodt.

- Menned kell? – kérdezte halkan.

Masao zavartan igent bólintott.

- Már rég otthon kellene lennem…

- Értem. Abban reménykedtem, hogy még egyszer csinálhatom veled, de gyors voltál. Felkeltél, mielőtt felébredtem volna.

Masao arca tűzbe borult.

- Ne mondj ilyeneket! – fordult el.

- Miért? Nem is olyan rég még a nevemet kiabáltad, és hogy ne hagyjam abba.

Masao nagyot sóhajtott.

- Sajnálom, de el kell mennem. – Nem nézett a férfira, így is tudta, hogy vad vággyal a szemében mered rá. Szinte perzselt a pillantása. – A menyasszonyod téged is hiányolni fog… - mondta, kijátszva az egyetlen ütőkártyát, ami nála volt.

Fumi arca megrándult.

- Soha nem csaltam meg, ha épp tudni akarod. Most is egy férfival, aki az apám lehetne – vágta oda gúnyosan.

- Nem kértem, hogy feküdj le velem! – csattant fel Masao élesen.

Fumi ott termett előtte, és nekilökte a falnak. Odaszorította, egész testét hozzásimította. 

- De igen! A tekinteteddel csábítottál, édesgettél magadhoz, ahogy a virág illata vonzza magához a méhet, úgy csalogattál te is engem.

- Nem!

Fumi arca megkeményedett.

- Szeretem a barátnőmet, mégis merevedésem lesz, ha csak rád nézek, lényegtelen, hogy egész éjjel téged dugtalak.

- Ne légy ilyen közönséges!

- Miért? Te nem így vagy ezzel? Olyan kiéhezetten vonaglottál a karjaimban, mint aki évekig nem szexelt.

Masao félrekapta a tekintetét. Valóban így volt, és most itta ennek a levét.

- Engedj elmennem! – kérte halkan.

- Kemény vagy – súgta a fülébe a férfi, és keményen beleharapott a nyakába.

- Ne! – Masao nem akarta, mégis felnyögött. Ahogy találkozott a pillantásuk, tudta, hogy ezúttal nem lesz gyengédség, lágyság, óvatosság. Nem is akarta. Fumit akarta magában, keményen, finomkodás nélkül, hogy érezze az erejét, vágyának tüzét.

Összekoccant a foguk, ahogy csókolták egymást. Fumi szinte széttépte az ingét, hogy a bőréhez férjen, és keményen harapta a mellbimbóját. Masao ujjai nyomot hagytak a vállán. Újabb vad csók, aztán a férfi megperdítette, és Masao a hűvös falnak szorította a homlokát. A nadrágja a földön landolt, amikor Fumi kikapcsolta. Merevedése ágaskodott, Fumi ujjai máris körbefonták. Keményen, kíméletlenül hajszolták a gyönyör felé.

- Ezúttal nem érdekel, ha fáj. – A férfi a fülébe suttogott. Keménysége Masaónak feszült. – Még mindig nedves vagy, és forró… Azt hiszem, nem fog fájni, ha csak úgy beteszem…

Masao szeme tágra nyílt, zihálva kapott levegőért. Fumi a hajába markolt, és hátrafeszítette a fejét. Durván beleharapott az ajkába, miközben kemény lökésekkel hatolt belé olyan mélyre, hogy Masao csak annyit tehetett, hogy hátranyúlva a vállába kapaszkodott. Nem volt semmi gyengédség, ez csak szex volt, és Masao most már érezte, mi a különbség szex és szeretkezés között. De nem bánta.

- Mondd a nevem… – Fumi lihegő hangja visszhangzott a testében.

- Ne… em…

Térdre rogytak, és Masao felkiáltott, ahogy a férfi leszorította a padlóra, hogy olyan erőteljesen csinálja, amitől nem kapott levegőt, amitől nem tudott gondolkodni, amitől könnyek folytak végig az arcán, mert annyira fájt és mégis annyira jó érzés volt.

- A nevemet… - Fumi most uralkodott rajta, és ő engedte, mert már csak a férfi létezett felette, és a lökések, amik fájdalmat és kéjt hoztak a számára.

- Fu…

- Hangosabban! – Fumi a sarkára ült, és magára rántotta. Masao lihegve vonaglott. Zokogott.

- F… - Felkiáltott, mert a férfi tövig benne volt, olyan mélyen, ahogy még soha. Még mindig nem volt vége, a férfi megtartotta, megemelte, hogy újra és újra magára húzza.

- Ne! Elég! – kiáltott fel, de Fumi ajka tompította a szavait.

- Élvezed… - Fumi ujjai megint körbefonták, és Masao egész teste megmerevedett. Ott billegett valaminek a határán, még levegőt venni sem mert, mert attól félt, ha lezuhan… Mi lesz akkor? Fogalma sem volt. Ezen a határon még soha nem járt.

- Kérlek!

A férfi mintha meg sem hallotta volna.

- Megcsalom a szerelmem… veled, ahogy te is a nejedet velem, szóval… ne próbálj bűntudatot kelteni bennem…

Masao testében megrezdült valami.

- Fumi… - súgta.

A férfi olyan szorosan tartotta, hogy már fájtak a bordái.

- Hangosabban…

Masao egész testében remegett.

- Érezni akarlak… Ne fogd vissza magad… - Fumi finoman megdörzsölte merevedésének hegyét.

- Ne… érj hozzá… - Masao összerándult.

- Miért ne? Már… csurog belőle…

Masao elkapta a csuklóját.

- Ne!

- Miért ne!

- Félek…

- Mitől? – Fumi nagyon lassan mozdult, Masao gondolatai pedig ezer darabra hullottak.

- Most… kérlek…

A férfi keményen döfött belé, ő maga is felnyögött közben.

- Lángolsz… Masao-san… Megőrjítesz!

Önuralmuk vékony határmezsgyéjét átlépve már csak a kéj volt, nem számított a fájdalom, vagy bármi más érzelem. Masao pedig hangosan kiáltotta a férfi nevét… és amikor zuhanni kezdett, Fumi ott volt, és megtartotta…

            Ott kuporogtak a hideg padlón, és egymást bámulták. Masao mozdult meg először. Nehézkesen felkelt, felrángatta a nadrágját, megigazította az ingét. Nem nézett a férfira. Összeszedte a dolgait, aztán belelépett a cipőjébe, és nem köszönt el, amikor becsapta maga mögött az ajtót. Úgy vánszorgott haza, hogy tudatában sem volt, hazafelé tart. Belépett az ajtón, letette a táskáját, amikor a felesége megjelent előtte.

- Jó reggelt! Minden rendben? Jól szórakoztál?

- Igen. Bocsáss meg, hogy ilyen sokáig maradtam. – Milyen furcsa, teljesen normális a hangja.

- Semmi baj. – Az asszony mosolygott. – Örülök, hogy nem csak a munkával foglalkozol. Olyan… - Elnevette magát. – Úgy nézel ki, mint aki berúgott, de mire hazaért, kijózanodott.

- Mondhatjuk így is… Nem baj, ha elmegyek lezuhanyozni?

- Dehogy. Kérsz reggelit?

- Megköszönném.

A fürdőszobában belenézett a tükörbe. Az ajka megduzzadt, sebes volt. Még jó, hogy nem túl feltűnő, mert elég nehéz lett volna kimagyarázni. Előrehajolt, most kezdtek előtűnni a harapásnyomok. Pompás… Le kell nyúlnia a felesége púderját. Nem elég, hogy megcsalta, most még ez is… Vetkőzni kezdett. Az alsónadrágnál megdermedt. Vörös… Vér… Nekitámaszkodott a mosdónak.

- A francba! – nyögte. Végignézett magán. A combjára vér és sperma száradt. Hányingere támadt. Betámolygott a zuhany alá. Jobban szerette magát a kádban áztatni, de most nem arra volt szüksége. Nézte, ahogy a rózsaszín víz eltűnik a lefolyóban. Most érezte csak, hogy sajog, fáj az egész teste. Még azok az izmok is, amiknek a létezéséről nem is tudott. Letérdelt, kábán hagyta, hogy a forró víz záporozzon a hátára.

Fogalma sem volt, mi a csudát csináljon…