1. fejezet
2013.10.18 14:571. fejezet
Minami Kazuka és Takahiko Hiroki régi barátok voltak. Még az óvodában ismerkedtek össze, majd alsóéves középiskolásokként váltak elválaszthatatlanokká. Együtt tanultak, sportoltak, szórakoztak. A középiskola második évében már nagyon közel álltak egymáshoz. Tanácsot adtak egymásnak lányok terén, és Kazu szülei végre megengedték, hogy Hirónál aludjon.
Sorsfordító éjszaka volt…
Kazu zavartan hajolt meg Hiro édesanyja előtt.
- Nagyon köszönöm, hogy itt aludhatok.
Az asszony elmosolyodott.
- A fiam állandóan rólad beszél, és már ideje volt, hogy én is megismerhesselek.
Hiro elfordította a fejét, mire anyja szelíden átkarolta.
- Van egy jó hírem – mondta.
A két fiú kíváncsian felfigyelt.
- Ma este a nagyinál alszom, mert holnap korán megyünk a templomba.
Hiro elvigyorodott, majd igyekezett szomorú arcot vágni.
- Sajnálom, anya, hogy nem leszel itthon.
Anyja legyintett.
- El tudom képzelni… - kuncogott derűsen. – Viszont van egy feltételem – emelte fel a mutatóujját.
- Igen.
- Épségben akarom találni a házat, és titeket, amikor holnap este hazaérek. Rendben?
- Igen, anya! – vágta rá Hiro.
- Igen, Takahiko-san! – utánozta őt Kazu.
Az asszony nevetett.
- Jól van. Megbízom bennetek. Hiro, számítok rád.
- Szeretlek, anya!
- Én is, fiam.
Megölelték egymást, és Kazu elfordult. Náluk otthon, a szüleivel, a szülei között soha nem volt ilyen megértés, kedvesség. Váratlanul Hiro kezét érezte a vállán. Barátja rávigyorgott.
- Éhes vagyok. Gyere, nézzünk szét a konyhában!
Anyja azonnal közbeszólt.
- Két napra főztem. Mindent megtaláltok a hűtőben. Ha odaértem a nagyihoz, felhívlak.
- Vigyázz magadra, anya!
- Azon leszek. – Az asszony mindkettejüket megölelte, majd a csomagjait felkapva, kiviharzott.
- Anyukád nagyon aranyos – jegyezte meg Kazu, és titokban nagyon irigykedett.
Hiro büszkén kihúzta magát.
- Kösz. Eszünk valamit?
- Aha.
Egymásra vigyorogtak. Ettek, közben a filmről beszélgettek, amit előző este láttak a moziban.
- Szerintem Jet Li volt a jobb – vitatkozott Hiro, de Kazu a fejét csóválta.
- Jackie Chan lejátszotta a vászonról.
Egymásra meredtek. Ellenségesen. Aztán Kazu félénken elmosolyodott, és máris szent volt a béke. Elmosogattak, de egyiküknek se volt kedve törölgetni, így Kazu csak a csepegtetőbe tette az edényeket.
Hiro már az emeletre tartott.
- Játsszunk valamit vagy nézzünk filmet?
- Nekem mindegy.
Hiro visszanézett rá.
- Akkor egyik se. Mi lenne, ha lefürödnénk, utána pedig szétnéznénk a neten?
- Jó ötlet.
- Fürdünk együtt? Úgy gyorsabb. És egyikünknek se kell várni a másikra.
Kazu vállat vont.
- Miattam.
Amikor beért a fürdőszobába, Hiro már a zuhany alatt állt. Ruháit csak úgy belehajigálta a szennyestartóba, mire Kazu a fejét csóválta.
- Gyere már! – kiabálta Hiro. – Megmosod a hátam?
Kaz bólintott, és ledobálta a ruháit. Egy kicsit zavarban érezte magát. Már fürödtek együtt máskor is, de ez mégis más volt. Lemosakodott, majd beállt Hiro mellé. A fiú szó nélkül a kezébe nyomta a tusfürdőt, és hátat fordított neki.
A tusfürdőnek fenyőillata volt, és kellemesen megnyugtatta Kazu vibráló érzékeit. Összedörzsölte a két tenyerét, és végigcsúsztatta Hiro hátán. A fiú felnevetett.
- Ne szórakozz!
Kazu elmosolyodott, majd megrázta a fejét, és elhessegette a szeme elé tóduló képeket. Megmosta Hiro hátát, majd a fiú az övét. Tíz perc múlva már a számítógép előtt ültek.
Nem bírták sokáig. Elnézelődtek, de mivel chaten nem voltak fent a barátok, hamar elvesztették az érdeklődést a folytatás iránt.
- Megcsináltad keddre a házit? – ásított egyet Hiro, és kikapcsolta a gépet.
- Már tegnap. Elhoztam, ha le akarod másolni. Utána átbeszélhetjük.
- Kösz, majd holnap megnézem.
Hiro felállt.
- Hol akarsz aludni? Az ágyon vagy a hálózsákban?
Kazu vállat vont.
- Jó nekem a hálózsák. Nem akarlak kitúrni a helyedről.
- Te tudod…
Hiro még eltűnt a fürdőben, de Kazu elhelyezkedett a szőnyegen. Hiro kis híján orra bukott benne.
- Nem szoktam meg, hogy valami útban legyen – magyarázta. Lekapcsolta a villanyt, ledobta magát az ágyra. – Amúgy mesélj! Hogy haladsz Kaioko-channal?
Kazu felsóhajtott.
- Szakítottunk. Azt mondta, nem vagyok elég rámenős.
Hiro hitetlenkedve felhorkant.
- Miért?
- Majdnem letepert a tetőn…
Hiro felnevetett.
- Azt akarod mondani, hogy letámadott?
- Enyhe kifejezés – panaszolta Kazu, és fészkelődött. – Minden zavar nélkül magára rántott, és megmarkolta a… a…
- … a farkad? – segítette ki Hiro fojtott röhögéstől fulladozva.
- Igen.
Hiro most már leplezetlenül nevetett.
- És?
- Mit és? – hördült fel Kazu. – Még óvszer se volt nálam!
- A francba! Minek az? Egészséges vagy, max korábban kiszállsz.
- Tudom, de akkor is…
Hiro elkomolyodott.
- Ezek szerint nem döngetted meg.
- Nem.
- És erre dobott.
- Igen.
- Szerinted nekem lenne nála esélyem? – merengett el Hiro.
Kazu megdörzsölte az arcát.
- Kérdezett rólad.
- Ez jól hangzik! – Hiro hangja azonnal felvidult.
- Te rámenősebb vagy…
Hiro vigyorgott a sötétben.
- Az már biztos! Hé, de ugye, nincs harag?
- Miért lenne?
Kazu a barátnőjére gondolt, aki dobta őt Hiroért. Akkor sem haragudott. Hiro mindig fontosabb volt neki az éppen aktuális barátnőjénél. Az oldalára fordult, majd vissza a hátára. Még soha nem aludt máshol, így furcsa volt a hely. Hiro álmos hangon szólalt meg.
- Gyere ide! Elférünk ketten.
- Nem.
- Hülye! Azt akarod, hogy én menjek le?
Kazu halk sóhajjal feltápászkodott, és bebújt Hiro mellé.
- Brrr, hideg a lábad – borzongott össze a fiú.
Kazu összébb húzta magát.
- Bocs.
Hiro felhorkant.
- Nem harapok! Gyere közelebb, mert még a végén leesel vagy lehúzom rólad a takarót.
- Hideg a lábam – védekezett Kazu gyengén.
Hiro morgott, és a derekánál fogva magához húzta a fiút. Lábát átvetette a combjain, fejét a vállára fektette, kezét a mellkasára ejtette. Egy kicsit helyezkedett, és Kazu megmerevedett. A csípőjén érezte Hiro ágyékát.
- No, így már jobb – mormolta Hiro elégedetten.
Kazu merev volt, moccanni sem mert.
- Jól vagy? – Hiro felnézett. A leheletét Kazu érezte az arcán.
- Igen. Miért? – Érezte, hogy elvörösödik, és szűk lesz az alsónadrágja. Zavaró érzés volt.
- Azon gondolkoztam, hogy aludtál te már együtt valakivel?
Kazu tudta, hogy Hirót nem lehet becsapni. Félelmetes érzéke volt a hazugságokhoz.
- Csak addig… - nyögte.
- … míg tartott az aktus? – kuncogott Hiro, és feljebb csúszott. Kazu lélegzete elakadt.
- Igen – lehelte.
- Soha nem kérdeztem, de milyen volt? Mármint az első…
Kazu képtelen volt gondolkodni.
- Jó – motyogta.
- Hát, nem tudom. Nem zengtél ódákat róla.
- Kellett volna?
Hiro vállat vont, és Kazu mellkasára fektette az arcát.
- Én mindent elmondok neked. Te miért nem?
- Most zsarolsz?
- Kazu…
- Bocs, csak… Jó volt, ez nem elég?!
- Én egy kicsit kételkedem.
Kazu felsóhajtott.
- Jó volt, tényleg – bizonygatta. – Csak…
- Csak… ?
Kazu eltakarta az arcát.
- Annyira zavarban voltam – suttogta.
Hiro ujjai a csuklójára fonódtak.
- Miért?
- Mert láttam, hogy ő… nem is engem akar, hanem téged!
Hiro felsóhajtott.
- Ne haragudj!
- Te tetted? – Kazu szemét könnyek égették. – Te vetted rá, hogy lefeküdjön velem, ugye?
Hiro tétovázott.
- Csak neked akartam jót.
- Mit ígértél neki?
- Hogy hozzásegítem őt egy munkához a nagybátyámnál.
Kazut a hányinger kerülgette.
- Azt hittem, a barátom vagy!
Hiro felkönyökölt, és megérintette az arcát.
- Én tényleg… csak azt akartam, hogy neked jó legyen. Megbántam, de… ugye, jó volt?
- Nem! – Kazu megragadta a vállát, elcsuklott a hangja. – Az csak szex volt! Testi vágy, kéj, élvezet. Nem érzelem!
Hiro a csuklójánál fogva leszorította az ágyra.
- Minden szex erről szól!
- Nem. – Kazu sírt, és a fejét rázta.
Hiro legszívesebben megütötte volna, de aztán hirtelen elhalt a harag. Keserves nyögéssel visszafészkelte magát a fiú mellé, és magához szorította.
- Fontos vagy nekem. Érted? – mormolta.
Kazu szipogott.
- Igen.
Hiro lehunyta a szemét. Kazu a könnyeit nyelte.
- Haragszol rám?
- Nem. – Kazu hangja szelíd volt.
Hiro elmosolyodott, Kazu könnyei is elapadtak. Egy idő után mindketten megnyugodtak. Hallgattak. Már éjfélre járt az idő, amikor Hiro keze végigcsúszott Kazu derekán.
- Alszol?
- Nem. Miért?
- Megcsókolhatlak?
Kazu azt hitte, rosszul hall.
- Megőrültél?
- Nem. Szabad?
Kazu szíve a torkában dobogott.
- Igen – lehelte alig hallhatóan.
Hiro lehelete súrolta a nyakát, az állát. A sötétben még a körvonalait se igen tudta kivenni. Pillekönnyű csók érintette a száját.
- Hiro…
- Sssh…
- De…
Újabb csók szakította félbe. Hiro keze végigsiklott az oldalán. Jó érzés volt. Forróság söpört végig a combjain, az ágyékán. Hiro nyelve a fogai közé csúszott, a keze a póló alá. Megremegett. Bizonytalanul megérintette a nyelvével Hiro száját. Ujjai a lepedőt markolták. A fiú végigfeküdt a testén, és két tenyere közé fogta az arcát. Csókolta, harapta az ajkát. Először a felsőt, aztán az alsót. Megvonaglott. Lehunyt szempillái alatt fények villantak. Hiro a nyelve hegyével megcirógatta a száját. A lélegzete akadozott.
- Miért? – lihegte.
- Mert amikor megkértem Mayu-t, hogy feküdjön le veled, valójában én akartam megtenni. Ezért.
Kazu nem erre a válaszra számított, de nem tagadhatta, hogy jó érzés suhant át rajta.
- Hiro…
A fiú újra megcsókolta. Nyelve mélyre hatolt a szájában, keze ismét becsúszott a póló alá. Feltérdelt, egyik lábát felhúzta Kazu ágyékáig. Kazu legszívesebben eltaszította volna magától. Más részről viszont annál is jobban szerette volna, hogy folytassa. Amikor Hiro keze lecsúszott a combjai közé, összerándult. Hátrakapta a fejét, levegő után kapkodott.
- Hiro, ne…
A fiú szeme sötét volt, akár maga az éjszaka. Visszahúzódott. Lehúzta a pólóját, és a sarkára ülve lecsúsztatta az alsónadrágját is.
- Hiro… - Kazu zavartan elhúzódott tőle. Hiro azonban elkapta a csuklóját. Fél kézzel lerángatta a lábáról a nadrágot, majd meztelen testével az ágyhoz szegezte.
- Ne…
Hiro a feje fölé szorította a kezét. Ő maga is zihált, de ajka megtalálta Kazuét. Addig ügyeskedett, míg fel nem húzta a pólóját. Átbújtatta rajta a fejét, de ügyelt rá, hogy a kezeit bilincsként összefogja. Kazu ujjai a ruhadarabot markolászták, amikor Hiro nyelve rátalált a fülére, és szopogatni kezdte.
- Hi… Hiro, kérlek… ne…
- Akarlak…
- Nem szabad…
- Te is akarod… - motyogta Hiro a fülébe, és nyelve végigsiklott a nyakán, a keze pedig a mellkasán. Megvonaglott, amikor harapdálni kezdte a mellbimbóit.
- Ahh…
Hiro keze óvatosan becsúszott a nadrágjába.
- Ne! – Kazu felnyögött, teste megfeszült. Az ujjak körbefonták, a másik kéz pedig leráncigálta róla a nadrágot. Most már mindketten meztelenek voltak.
Kazu reszketett. Egész teste verítékben fürdött, a szíve úgy vert, akár a gőzkalapács. Hiro ujjai megszorították, felkiáltott. Hiro ajka a szájára feszült. Keze gyorsan mozgott le-föl. Kazu ellenállása teljesen megszűnt. Mohón viszonozta a csókot, teste lágyan ringatózott, izmai viszont feszesek voltak, akár az íjhúr. Hiro szája lejjebb vándorolt. A nyakra, a mellkasra, a hasra. Kazu teste ívbe feszült. Elakadó lélegzettel nyögött fel, amikor a fiú végignyalt merevedése nedves csúcsán.
- Hiro… ne…
- Mit szeretnél? – Hiro hangja rekedt volt. Lélegzete és ajka hozzáért Kazuhoz, és a fiú hangosan zihált.
- Kérlek… ezt nem… szabad…
- Nem hallak… - Hiro hangja izgatott volt, látható élvezettel nyalt végig a fiún. Tekintetük összeakadt.
- Még. – Kazu hangja halk volt, de határozott. Nem tudta tovább folytatni. Ökölbe szorult a keze, és fojtottan felnyögött, amikor Hiro teljesen a szájába vette. Reszketve vonaglott. Hiro a combjai közé térdelt, és felhúzta a lábait, de nem hagyta abba a nyalogatást.
Kazu engedelmeskedett a néma kérésnek: a vállára tette a bokáját. Hiro nyelve a combjaira siklott, de keze vette át a nyelve helyét. Nyelve egyre feljebb csúszott a combján. Kazu testében minden izom pattanásig feszült.
- Ott… ne…
- Már késő… - suttogta a fiú, és kezével egészen a válláig tolta a lábait. Szája, majd nyelve a fiú fenekét kényeztette.
Kazu szeme tágra nyílt. Felsóhajtott. Hiro ujjai belésiklottak. Az ajkába harapott és próbálta lerázni karjairól a pólóját. Hiro felcsúszott, és megnyalta az ajkát. Egyik keze a vesszejét szorította, a másikkal pedig újra és újra belécsúsztatta az ujját.
- Elég… Ahh… - Kazu félredobta a pólóját, és a fiú hajába markolt. Felkiáltott, összerándult. Görcsösen kapaszkodott Hiro vállába.
A fiú mély levegőt vett. Saját vágyaitól reszketett. Végignyalta Kazu hasát. A ráfröccsent íz tovább növelte kínjait. Kazu lihegve húzta fel a szájához. Mohón csókolta, és kezét végighúzta Hiro hátán, a fenekén. A fiú felnyögött. Megragadta Kazu csuklóját, és a merevedéséhez húzta a kezét.
- Kazu… - Belefúrta az arcát a nyakába.
A fiú gyengéden megsimogatta merevedésének csúcsát. Hiro megremegett. Elkapta a kezét, és leszorította a lepedőre. Zihált.
- Kazu…
A fiú feléje nyújtotta a kezét, megérintette az arcát.
- Kérlek…
Hiro mély levegőt vett. Vesszejének hegyével Kazu fenekét cirógatta, simogatta. Megállt.
- Nem akarok fájdalmat okozni.
- Hiro… - Kazu reszketett. – Félek, de… nem akarom, hogy most abbahagyd. Jó?
Hiro felsóhajtott.
- Jó, mert nem hiszem, hogy most abba tudnám hagyni…
Kazu megemelte a csípőjét. A tekintetük egybeolvadt, ahogy Hiro lassan beléhatolt. Kazu görcsösen kapaszkodott a vállába.
- Fáj?
- Még… mélyebbre… - Kazu lihegve, nyöszörögve még feljebb húzta a lábát.
Hiro a száját harapdálva mozdult. Összeszorította a szemét. A fiú szűk volt, forró és ellenálló. Újra mozdult. Majd újra, hogy Kazu teste alkalmazkodjon hozzá.
- Szűk vagy… - lihegte.
Kazu kiabálni tudott volna a fájdalomtól és a gyönyörtől. Könnyek folytak végig az arcán. Hiro keze ráfonódott a vesszejére, és a kéj újra fellángolt a testében. Zihálva vonaglott. Hiro megragadta a csípőjét, és gyorsított a mozgásán. Veríték folyt össze a testükön. A fiú lökései egyre mélyebbek és keményebbek lettek. Kazu ujjai a lepedőt gyűrték.
- Hiro! – Felkiáltott.
A gyönyörtől összerándult minden izma. Fény villant a szeme előtt, és érezte, ahogy Hiro felhúzza magához. Hátrafeszülő testében édes kín söpört végig. Hiro mély nyögést hallatott, és elengedte magát. A csúcson olyan szabadnak érezte magát, mint még soha. Egymásba kapaszkodva kapkodtak levegőért, de Hiro érezte, hogy Kazu vigyorog és kacagástól reszket a mellkasa. Lassan ő is elmosolyodott.
- Meg sem kérdezem, hogy jól vagy-e… - sóhajtotta, és Kazu mellé gördült.
- Ilyenkor mit szoktak mondani az emberek? – bújt hozzá a fiú.
Hiro mozdulni is alig tudott, de átkarolta.
- Fogalmam sincs.
- De hát… - Kazu felkapta a fejét. Hiro biztosra vette, hogy a zavartól tűzpiros az arca.
- Azt hiszem, valamit el kell mondanom – kezdte. – Minakón kívül nem voltam még senkivel. Vele is csak egyszer… szóval, érted…
Kazu értette. Kuncogott, aztán hangosan felkacagott. Hiro a fejét csóválta, és magukra húzta a takarót. Pár perc múlva már mindketten mélyen aludtak.
Hajnalban Hiro felriadt. Kazu az ő nevét suttogta álmában, és cicaként bújt hozzá. Hallgatta a légzését, motyogását, és megnyalta az ajkát. Érezte, ahogy merevedése támad. Kazu megmozdult. Még mindig a karjaiban feküdve átfordult a másik oldalára. Párnának Hiro karját használta, amin a fiúnak mosolyognia kellett. Felhúzta az egyik lábát, és szabad kezével simogatni kezdte magát. Odakint a nap első sugarai felbukkantak a látóhatáron. Hiro most jött rá, hogy nem húzta be a függönyöket éjszakára. Felsóhajtott. Szeme előtt Kazu meztelen teste lebegett. Megszorította a vesszejét, lassan, erősen. Kazu megint mocorogni kezdett. Hátával még közelebb húzódott hozzá. A fiú elmosolyodott, és odasimult hozzá. Merevedése Kazu fenekéhez ért, és ez még jobban felizgatta. Simogatni kezdte az oldalát, a csípőjét. Átkarolta, és ujjaival finoman megszorította a lapos, ám annál érzékenyebb mellbimbókat. Kazu felnyögött, megrezdült.
- Ahh… Hiro… - mormolta még félálomban.
Hiro keze lejjebb csúszott. Gyengéden megcirógatta Kazu vesszejét, és a fiú még közelebb fészkelődött hozzá. Ajka már az övét kereste, bár a szeme még csukva volt. Hiro nyelve mohón tört utat a szájában. Keze le-föl siklott Kazun. Kézfejére folyékony élet csorgott. Térdével kicsit feljebb tolta a lábát, és testébe csúsztatta két nedves ujját.
Kazu megmerevedett, és ujjai nyomot hagytak Hiro vállán.
- Hi… ro…
Hiro teste legalább olyan feszes volt, mint a fiúé. Vesszejével türelmetlenül nyomult a testébe, és közben… a napfény halovány sugarainál Kazu lángoló arcát bámulta.
- Már attól elélvezek, ha csak nézlek – suttogta a fülébe, és még mélyebbre hatolt.
Kazu az ajkába harapott, és megemelte a csípőjét. Hiro zihált. Gyorsított a mozgásán. Minden lökésénél a fiú fojtottan felkiáltott. Reszketett.
- Kiabálj! Nem hallja senki…! – lihegte izgatottan, és durván megragadta a combjait. Ujjai piros foltokat hagytak a márványfehér bőrön, de ez most nem tudta érdekelni. Keze Kazu vesszejére csúszott. Érintésére a fiú élesen felkiáltott, és hátrafeszült a teste. Gyönyöre megrebegtette minden izmát, és Hiro lélegzete elakadt. Egy utolsó, mély lökéssel elfúló hangon belelövellt Kazu szűk testnyílásába. Vér ízét érezte a nyelvén. Kiharapta a vágy hevében a száját. Ezen mosolyognia kellett. Kimerülten, félig öntudatlanul kapaszkodott a levegő után kapkodó Kazuba.
- Azt hiszem, kezdünk belejönni – hörögte elégedetten.
Kazu felnevetett.
- Igen, én is azt hiszem.
- Fájdalmat okoztam? – Hiro elkomorodott. Kazu vigyorgott, és hunyorogva Hiróra pislogott.
- Legfeljebb pár napig kevesebbet ülök a fenekemen.
- Hülye! – morogta Hiro válaszul, és magához húzta Kazut. – Legközelebb kipróbálhatnánk síkosítóval – tette hozzá tétován.
Kazu megrázta a fejét.
- Nem hiszem, hogy van bátorságom venni – vallotta be.
Hiro vállat vont.
- Ez miatt ne aggódj!
Kazu felnézett. A szeme mosolygott, és az arcán is félénk mosoly játszott.
- Nem aggódom.
Egymásra nevettek, aztán birkózni kezdtek, ami mohó csókba fulladt. És kezdődött az egész elölről…
Délután Kazu elaludt a kanapán tévézés közben, és Hiro kiosont a lakásból. Kazu apró csókokra ébredt. Elmosolyodott.
- Szia, álomszuszék! – suttogta a fülébe Hiro, és megharapta a fülcimpáját.
- Mennyi az idő? – nyújtózott a fiú.
- Fél négy.
- Anyukád mikor jön haza?
- Felhívtam, amíg te aludtál. Kilencre hazaér, ha minden rendben lesz.
Kazu nagyot ásított.
- Leírtad a házit? – ült fel.
Hiro elbámult a feje mellett.
- Van, amit nem értettem – vallotta be.
Kazu cseppet sem lepődött meg. Kettejük közül mindig ő volt a jobb tanuló.
- Segítsek?
Hiro duzzogott.
- Muszáj lesz. Sensei nem örülne, ha megint nem lenne kész a házim.
- Az biztos – értett egyet vele Kazu.
Felbattyogtak az emeletre.
- Na, jó, mit nem értesz? – hajolt a füzet fölé Kazu, és a szemébe hulló tincseket a füle mögé tűrte.
Ez a mozdulat megtetszett Hirónak, és azonnal elfelejtette, hogy miért is jöttek fel a szobájába. Hátulról Kazuhoz simult, és megnyalta a tarkóját. A fiú azonnal megdermedt.
- Nem arról volt szó, hogy tanulunk? – hebegte.
Hiro kuncogott.
- Ráérünk.
- Anyukád…
- Rengeteg időnk van, míg hazaér.
Hiro keze Kazu ágyékára siklott. Simogatni kezdte. Kazu mély sóhajjal az asztalra támaszkodott.
- Hiro…
- Igen… Valami baj van?
- Még… - Kazu keze ökölbe szorult az asztallapon. Hátravetette a fejét, és lehunyta a szemét. Átadta magát az élvezetnek. Hiro keze becsúszott a nadrágjába.
- Ahh, ez jó… - Kazu hangja halk volt, de kevésbé jött zavarba, mint eddig. Ez tetszett Hirónak.
- Gyere! – húzta az ágyra. A fiú nadrágja a szőnyegre csúszott. A pólója távolabb landolt. Hiro is levetkőzött, és melléfeküdt. Kazu arca piros volt és forró. Lágyan végigcsókolta. Az ajkánál hosszabban időzött, aminek köszönhetően mindketten levegő után kapkodtak, amikor szétváltak. Hiro lejjebb hajolt. Finoman megharapdálta a mellbimbóit, közben a hasát és a combjain cirógatta. Kazu beletúrt a hajába, és a hátát karmolászta. Hiro nyelve besiklott a köldökébe. Kazu felmorrant.
- Mmm…
Hiro erre finoman megszorította a mereven ágaskodó vesszőt. A fiú eltakarta az arcát, de a csípőjét feléje mozdította.
- Hiro…
- Sssh… - Hiro a vesszeje fölé hajolt. Megnyalta, majd teljesen a szájába vette. Szopogatta, fogaival óvatosan megharapdálta a csúcsát. Közben két ujját Kazu testébe csúsztatta, és gyorsan ki-be húzogatta. A fiú remegett, vonaglott.
- Hiro… kérlek… - A hajánál fogva felhúzta a fiút, és mohón a szájára tapadt. Összekoccant a foguk, de nem számított. Kazu keze kettejük közé nyomult, és megragadta Hiro merevedését. Hiro levegő után kapott, és feltérdelt. Kazu tétován, de annál nagyobb elszántsággal és vággyal kuporodott melléje. Megszorította Hiro vesszejét, megsimogatta a golyókat, majd megnyalta a már nedvesen csillogó vessző csúcsát. Hiro felnyögött.
- Ne hagyd abba…
Kazu teljesen a szájába vette, szopogatta, nyalogatta. Hiro teste megfeszült.
- Kazu… - A hangjába valami fenyegető él költözött. Kazu felpislogott, és kis híján megfulladt. Hiro teste ívbe feszült, arca lángolt, és a saját haját markolta az élvezettől.
- Nem… nem hiszem, hogy… sokáig bírom még… - zihálta, és a szeme fekete volt, akár az éjszaka. Kazu lassan hátradőlt, és feléje nyújtotta a karját.
- Gyere!
Hiro megrázta a fejét. Az éjjeliszekrényhez hajolt, és elővett egy tégelyt.
- Az… az mi?
- Síkosító.
Kazu értetlenül pislogott.
- Mikor?
- Amíg aludtál… - Hiro lecsavarta a tégely tetejét és az ujjaira kente a tartalmát. Kazu idegesen nyelt egyet, de mielőtt tiltakozhatott volna, Hiro megcsókolta, és újra fellobbantotta a testében a parázsló tüzet. A síkos ujjak a testébe csúsztak…
- Nos, milyen? – suttogta a szájába a fiú.
- Jó… - Kazu a vállába markolt, és felhúzta a lábait. Hiro újabb adagot kent az ujjaira, és miközben ki-be csúsztatta őket, az ajkát harapdálta. Kazu lélegzete akadozott.
- Most… - nyögött fel.
- Csak még egy kicsit… - lihegte a fiú, és még feljebb tolta a lábait. Feltérdelt, és lassan beléhatolt. Kazu mély levegőt vett. A szeme tágra nyílt, az ajka néma kiáltásra. Hiro lassan mozgott. Nagyon mélyre hatolt. Kazu felkiáltott és a párnát markolászta.
- Hiro! Ne… elég… nem bírom…
Hiro ajka újra megtalálta az övét, és még erőteljesebben mozgott. Sekélyen, mélyen hatolt belé. A kéjes kiáltások csak még jobban feltüzelték a vágyait.
- Még… - Kazu karcsú teste megfeszült, tekintete elfeketedett a kéjtől. Hiro válaszul megfogta a vesszejét, és keményen le-föl simogatta. Kazu kiabált. Hiro egyik lökésénél ívbe feszült a háta, és a szeméből egy könnycsepp gördült alá. Teste finoman remegett. Hiro teste összerándult. Belefúrta az arcát Kazu nyakába, végigfeküdt rajta. Csókolóztak, testük lassan elcsitult.
- A síkosító bevált – mormolta Kazu kábán.
- Igen, szerintem is – bólintott Hiro fáradtan.
Kazu elvigyorodott.
- Szerettem volna látni, amikor megvetted.
- Te inkább arra gondolj, hogyan magyarázod el úgy a házit, hogy én is megértsem.
Kazu felnevetett.
- Szeretlek.
Hiro felkapta a fejét, rámeredt. Kazu idegesen nyelt egyet.
- Bocsi, én…
Hiro lassan elmosolyodott, és megsimogatta az arcát.
- Én is szeretlek.
Kazu megkönnyebbülten odabújt hozzá.
- Akkor jó.
- Igen, jó…
Egymáshoz simulva aludtak el. Hiro a bejárati ajtó csattanására és az anyja hangjára riadt fel.
- Megjöttem! Hiro, Minami-san!
Kazu felült, a szemét dörzsölte.
- Ez az anyukád – pislogott álmosan.
- Bizony. Öltözz!
Hiro kiugrott az ágyból, és magára kapkodta a ruháit.
- Basszus, és még a házi is vissza van! Sensei holnap megöl! Megyek, anya!
A pólóját és a nadrágját odadobta Kazunak, és kirohant a szobából.
Kazu a pólóját szorongatta, és úgy nevetett, hogy még a könnyei is kicsordultak.
E hétvége után a két fiú elválaszthatatlan lett. Szinte minden idejüket együtt töltötték, és igyekeztek mindent megbeszélni egymással. Néha a beszélgetések duzzogássá vagy veszekedéssé fajultak, ami végül vad és erőszakos szeretkezésbe fulladt. Mindenek ellenére kitartottak egymás mellett. Már előre tervezgették a jövőt. Együtt vállaltak munkát, és Hiro nagyon jó hosttá fejlődött. Kazu viszont a pénzügy iránt érdeklődött. Különbözőek voltak, mégis hasonlóak. Egymást szerették.
Aztán a középsuli utolsó évének első napján minden megváltozott…
