1. Az ajánlat

1. Az ajánlat

Napjainkban

Kaname magányosan ücsörgött a bárpult legutolsó székén. Körülötte emberek kavarogtak, de oda sem figyelt rájuk. Saját gondolataiba merülve kortyolgatta italát. A hotel, amelynek bárjában időzött, számos hírességet látott már vendégül. Nem mondott nagyot, ha úgy taksálta, Itoh egyike lehet a közeljövőben ennek a csoportnak. A fiú ugyanis aláírta délelőtt a legnevesebb céggel a szerződését, így nemsokára az egész ország ismerni fogja a nevét. Az eltelt két év alatt Itoh nagyszerűen helytállt kezdő szinkronszínészként. Elég kedves és barátságos, valamint elég becsvágyó volt ahhoz, hogy egyre feljebb és feljebb emelkedjen a képzeletbeli ranglétrán. Kaname köreiben máris az új felfedezettként beszéltek róla. Neki viszont ez nem volt elég. Ő azt akarta, hogy Itoh egyike legyen a legismertebbeknek, s legyen munkája az elkövetkező években. Ezen az úton megfelelő lépés volt a délelőtti szerződés megkötése, Kaname mégis elégedetlen volt. Valami még mindig hiányzott…

- Még egyet, Chen! – intett a pincérnek, aki csak homlokráncolásával jelezte nemtetszését. Az asszony ugyanis a negyedik pohár konyakot itta, ez volt a kedvence, s már nem egyszer távozott enyhén illuminált állapotban.

- Nem lesz egy kicsit sok? – kérdezte egy derűs hang a háta mögül.

Kaname hitetlenkedve fordult meg. Ezer közül is megismerte volna ezt a bársonyosan karcos hangot.

- Shigeru-san? El sem hiszem, hogy itt találkozunk. Mi szél hozott?

A férfi felnevetett.

- Vacsorázni érkeztem. Velem tartasz? Úgy látom, egyedül vagy, Chen pedig megvár. – Rákacsintott a pultosra, aki finoman meghajtotta magát.

- Természetesen, Naoteru-san.

- Nem akarok zavarni! – Kaname a férfi háta mögé pislogott. – Fogadjunk, hogy valami híres vagy legalábbis feltörekvő színésznőcskével beszéltél meg randevút.

- Tévedsz. Egyedül eszem. Jobban mondva, most már veled, ha nem félsz velem mutatkozni.

Kaname ezt kihívásként értelmezte, s már állt is fel. Belekarolt a férfiba, s tűsarkain átbillegett vele a másik terembe. Halk suttogás indult meg azonnal, hiszen kicsit különbözött a híres vagy inkább hírhedt színész- és énekesnőktől, akikkel Naoteru Shigeru általában együtt mutatkozott. Egy félreeső asztalnál ültek le. Hatalmas pálmák takarták el őket, amit Kaname nem is bánt túlságosan. A férfi ügyet sem vetett a kíváncsi pillantásokra, megszokta őket, míg a nőt ez idegesítette. Rendelt gyorsan egy pohár ásványvizet a pincértől. Úgy sejtette, a férfi nem véletlenül jelent meg a hotelban.

- Miről akarsz beszélni velem? – szegezte neki a kérdést, miest rendeltek.

Shigeru nevetett. Ezért a mosolyért jó pár nő omlott volna a lábai elé. Harmincnégy éves volt, elvált, egy kisfiú édesapja. Jelenleg ő volt Japán legjobban fizetett seiyuu-ja, s mellette hívták modellkedni, tévészereplésekre, és még mindig tanított az egyetemen. Itohnak sok pénzébe kerültek az órák, de tény, hogy Shigeru a legjobbat hozta ki belőle.

- Honnan veszed, hogy beszélni akarok veled? – emelte meg a szemöldökét a férfi, s félrebillentette a fejét érdeklődése jeléül. Szokás szerint ő volt a terem legvonzóbb pasija, s tudta is ezt magáról. Másokkal ellentétben neki soha nem szállt a fejébe a dicsőség, pontosan tudta, honnan jött, s keményen megdolgozott a sikerért. Magas volt, szikár alkatú. Középiskolában versenyszerűen sportolt, s a mai napig rendszeresen futott, hogy megtartsa karcsúságát. Hollófekete haját kicsit hosszabbra hagyta a szokásosnál, elől a homlokába hullott, nem kis idő lehetett minden reggel beállítani a megfelelő stílusba. A legtökéletesebb márványfehér bőréért nők utálták és rajongták egyszerre. S mindezt megkoronázta szabályos hófehér fogsora, enyhén szabálytalan arca, amitől még különlegesebbé váltak a vonásai. Kaname felsóhajtott. Akit még ez sem győzött meg, hogy Shigeru a város legjobb pasija, annak elég volt belenéznie a világ leggyönyörűbb szempárjába. A férfi ugyanis más japánokkal ellentétben nem sötét szemmel büszkélkedhetett, hanem halványkékkel, a pupilla körül sötétebb pöttyökkel. S még a férfi meg sem szólalt! Népszerűségét nem csak kinézetének, ellenállhatatlan karizmájának köszönhette, hanem enyhén rekedtes, az érzelmek számtalan skáláját kifejezni tudó hangjának is.

- Ne nézz bolondnak! Ismerlek már egy ideje – legyintett Kaname lebiggyesztett ajkakkal.

Shigeru bólintott.

- Ez igaz. Itoh-ról van szó.

- Sejtettem. Valami baj van vele? Eddig mindig a legjobb véleménnyel voltál róla.

- Most is azt mondom, ő a legjobb a diákjaim közül – komolyodott el a férfi arca. – Igazából nem is kellene már hozzám járnia, hiszen már nincs semmi, amit tanítani tudnék neki. Ezt meg is mondtam neki, de ő ragaszkodott hozzá, hogy gyakorlásképpen hetente egyszer bejárjon az órámra. Tisztában vagyok vele, hogy ez mennyi munkájába kerül. Két másodállása van, nem könnyű neki. Az utolsó alkalommal elengedtem a díjazást, ezen vitatkoztunk is. Megegyeztünk, hogy majd másképp honorálja meg a segítségemet.

Kaname a homlokát ráncolta.

- Te tervezel valamit… - jelentette ki.

Shigeru arcán mosoly suhant át.

- Mit ne mondjak… valóban. Tetszik nekem Itoh.

Az asszony döbbenetében köpni-nyelni nem tudott.

- Ezt most komolyan mondod?

- A legteljesebben.

- És mi van a színésznőkkel, akikkel általában mászkálsz?

Shigeru megvárta, míg a pincér letette eléjük a tányérokat.

- Ők nem számítanak – mondta. – Időtöltésnek jók, de egyik sem közelíti meg a számomra fontos, vagyis inkább az elvárt szintet.

- És Itoh?

- Ő más. Te is tudod, Kana, hogy mindkét nemből voltak már partnereim. Mióta elváltam, nem volt senki, aki igazán… érdekes lett volna. Itoh viszont… - Shigeru láthatóan a szavakat kereste, pedig az már nagy szó volt. – Amikor első alkalommal találkoztunk, éreztem a hangjában, hogy igazi tehetséggel van dolgom. Aztán, ahogy egyre több időt töltöttem vele, és megismertem, egészen lenyűgözött. – Felvette a kanalát, de nem nyúlt a leveshez. – A mi munkánk soha nem könnyű. A látszattal ellentétben a kollégák között is sokan vannak, akik irigyelnek, ez pedig elveszi az ember kedvét a munkától. Itoh viszont mindehhez pozitívan áll hozzá. Barátságos és nyílt, de meg tudja védeni magát, ha úgy alakul. Máris sokkal talpraesettebb, mint én voltam ennyi idősen.

- Nem mondod, hogy ezért tetszik neked! – Kaname értetlenkedve csóválta a fejét.

- Ezek csak… - Shigeru tétován intett, s máshogy folytatta. – Tetszik a kedvessége, a személyisége. Tetszik az is, ahogy viszonyul a világhoz. Tudod, furcsa, de nem is tudom rendesen megfogalmazni, mi is tetszik benne annyira.

- A szája, a szeme, a kisfiús alakja? – Kaname megpróbálta elnyomni a hangjában rejlő gúnyt, vajmi kevés sikerrel. A férfi viszont csak mosolygott rajta.

- Tény, hogy pont az esetem, igen.

Az asszony letette a kanalát, pedig még a levesébe se merítette bele.

- Mégis mi a csudát akarsz tőlem?

Shigeru eltolta maga elől a tányért. Egyszerűen nem volt étvágya.

- Nem akarom, hogy beszélj vele arról, mit érzek iránta. Csak arról, hogy van számára egy ajánlatom.

Kaname azonnal felfigyelt.

- Ajánlat? – ismételte a legfontosabbnak ítélt szót.

- Pontosan. – Shigeru ravasz mosollyal nézett a nőre. A pók nézheti így a legyet, mielőtt felfalja. – Kaptam két nappal ezelőtt egy ajánlatot. Drama CD-t készítenek egy BL mangából. Enyém a főszerep. Azt a kikötést tettem, hogy csak akkor fogadom el, ha Itoh játssza a partnerem szerepét.

Kaname kis híján felsikoltott. A nagy lehetőség, amire várt, itt volt az orra előtt.

- Te most a Legyél számomra az egyetlen!- re gondolsz? – nyögte nem éppen nőiesen.

Ő is hallott pletykákat, hogy az újoncként debütáló Aizaki Kayoko első mangáját feldolgoznák. Nem csak Drama CD, de egy OVA is tervbe lett véve. S mivel a Legyél számomra az egyetlen! volt jelenleg a kimutatások szerint a legnépszerűbb yaoi manga, nem volt kétséges, hogy ez lenne a sorsa a feldolgozásainak is. Kaname agya forgott, mit lehetne ebből kihozni: ha Itoh játssza a másik főszerepet, nem csak jó gázsi, de számos interjú és egyéb várna rá. Az eredmény pedig ott villogott a fejében vörös neonbetűkkel: SIKER. Shigeru elégedetten dőlt hátra.

- De igen, a Legyél számomra az egyetlen!-re gondoltam. Enyém Francois szerepe, és Itoh játszhatná a szerelmét, Juliant. Ez egy kiváló lehetőség, hogy mindenki megismerje a nevét.

- Tudom. Ma reggel írtunk alá egy másik szerződést. Mennyiben befolyásolná a többi szerepét? – Az asszonyban felülkerekedett a józan menedzseri ész.

- Szerintem tudunk találni egy olyan időpontot, ami mindkettőnknek megfelel. A díjazásra se lehet panasza, nagyon jól megfizetik.

- Ebben nem kételkedem. – Kaname felsóhajtott, és most ő kereste a szavakat. – Mindez szép és jó, de van itt egy hatalmas probléma. Ismered Itoh jelenlegi munkásságát, így azt hiszem, sejted is, mire akarok kilyukadni.

A férfi bólintott.

- Soha nem fogad el olyan ajánlatot, amely BL művet dolgoz fel.

- Pontosan. Honnan veszed, hogy ezt elfogadná?

- Nem vagyok biztos benne, ezért is akartam veled beszélni. Úgy vélem, te vagy az egyetlen, aki meg tudja őt győzni a szerep pozitívumairól.

- Te hízelegsz!

- Csupán őszinte vagyok. – Shigeru előrehajolt. – Kérlek, győzd meg, hogy fogadja el Julian szerepét. Te is tudod, hogy ez a szerep pénzt és hírnevet hozhat a számára. Az álmáról nem is beszélve: egyike lehet a legnevesebb seiyuuk-nak. Kaname, te is tudod, hogy ez már nem csak az én érdekem, hanem az övé is. Segíts nekem, és őt is támogatod! Mi a válaszod?

A nő töprengett, tétovázott.

- Nem engem kell meggyőzni, hanem Itoh-t.

- Ezek szerint segítesz nekem? – Shigeru szeme felvillant.

- Igen. – Kaname remélte, hogy nem döntött rosszul. Jelen pillanatban nem törődött azzal, hogy Shigeru számára ez egy jó lehetőség arra, hogy magához édesgesse a fiút. Csak az volt a fontos, hogy Itoh szempontjából ez egy előnyös ajánlat. Shigeru megkönnyebbültnek tűnt. Magához intette a pincért.

- Pezsgőt! Ünneplünk.

Az összeesküvők mosolyával koccintották össze poharaikat…