A tűz gyermeke

Ez a történet a saját és unokahúgom ötleteiből öltött testet. Yurima volt az, aki kitalálta a neveket, a legújabb kalandokat, átbeszéltük őket, és én leültem írni. Nélküle valószínűleg soha nem készült volna el, lévén, hogy az első változat az ő fejéből pattant ki, és azt kezdtük el bővítgetni.

A Draco amolyan ifjúsági kalandregénynek indult némi népmesei elemmel kiegészítve: a főhősnek számos kalandon és próbán kell átesnie, míg elnyeri végső jutalmát, ebben az esetben barátokat és a szerelmet.

Diana amolyan belevaló leány. Annak ellenére, hogy Drion megölte a jegyesét és elpusztította a faluját, nem dugta homokba a fejét, hanem elhatározta, bosszút áll. Elsőre végignézve a köré verbuválódott társaságon, nem sok esélyt jósolunk neki. Gondoljunk bele, Drion az egyik sárkányúr, míg Diana csupán egy nő, és a többiek se jeleskednek a harcban. Varnor öreg katona, aki csak az igazságba vetett hite miatt csatlakozik hozzá. Lina inkább a móka kedvéért marad velük, Pacsmag pedig talán azért, mert Lina ott van. Viszont amikor harcra kerül a sor, helyt állnak, nem adják fel még akkor sem, ha sejtik, hogy nem győzhetnek. S itt lép a képbe Draco. A férfi titokzatos, csendes, nagy súlyt cipel a lelkén, ahogy Diana is. Lépésenként kerülnek egyre közelebb egymáshoz, de Drion felbukkanásakor kiderül Draco titka, amit igazából már sejthettünk az első mondatoktól: ő is sárkány. Apjától eltekintve azonban hisz az emberekben, édesanyja és húga halála miatt pedig ugyanúgy bosszút akar állni, mint Diana. Azonban a lány gyűlöli a sárkányokat... és Dracónak bizonyítania kell, hogy méltó hozzá.

Nem tudom, kinek, mennyire tetszett, de kérlek, vegyétek figyelembe, hogy ezt évekkel korábban írtuk. Számtalan hiba lehet benne, amiket kérek jelezni, hogy javíthassuk Yurimával. Itt kell megjegyeznem, hogy Shiyali fáradásgos munkája nélkül nem került volna fel, ugyanis ő volt az, aki begépelte. Köszönjük!