A sors kifürkészhetetlensége

2013.10.23 18:19

Igen, mindenki jól látja: két utószó készült a történethez. Ennek csupán az az oka, mert a boldogabbik félét írtam meg először, de valahogy nem votlam vele elégedett. Eltelt egy kis idő, mire rájöttem, hogy ez nem a megfelelő lezárása. Mindenki tudja, aki rendszeresen olvas, hogy utálom a drámai végeket, de valamiért az kívánkozott a végére, így megírtam azt is. Mindenki azt olvassa, amelyiket akarja, nekem személy szerint a drámai jobban tetszik, de döntsétek el ti.

Élmény volt írni a két főszereplőről. Jöttek maguktól a gondolatok, nem kínlódtam vele, szó szerint szárnyalt a képzeletem. Ez meg is látszik rajta, szerintem. Masao idősebb férfi, aki úgy gondolja, hogy elégedett az életével, habár az elsőre nyilvánvaló, magányos és melegségre vágyik. Amíg Fumi el nem kezd bókolni neki, fel sem merül benne ilyesmi. Belemegy ebbe a kapcsolatba, habár eleinte tiltakozik ellene. A teste és a lelke viszont forróságra áhítozik.

Fuminak menyasszonya van, mégis Masao mellett köt ki. Ebből egy kicsit kitűnik, hogy nem boldog, habár eddig ő maga is abban a hitben volt, hogy az. Masao megértése és kedvessége kell ahhoz, hogy megértse, mi kell az igazi boldogsághoz.

Masao feleségét először amolyan hárpia típusú nőnek akartam ábrázolni, végül egy kedves asszony lett belőle. A lánya viszont... megértem, amiért Fumi nem volt mellette boldog. :S

Téma: A sors kifürkészhetetlensége

Tárgy: A sors kifürkészhetetlensége Feladó: moziboszi50 Dátum: 2016.04.25

Azt írtad, élmény volt írni. Én azt írom hogy élmény volt olvasni ( megjegyzem: többször!!! )

Új hozzászólás hozzáadása