A smink alatt...

A történet egyszerű és bár az elején könnyednek szántam, a végére nem lett teljesen az. Egy lány ihlette, akit egyik nap a boltban láttam, vörösesbarna haj és rengeteg élénk szeplő, amelyek bájossá tették az arcát. Néha láttam a városban, ma sem tudom, kicsoda, de lényegtelen is, hiszen nekem csak a szeplőire volt „szükségem”. :D

Lewis az iskolaév második hónapjában kerül a suliba, akkor költöznek a városba. Amolyan csendes fiú, „szürke kisegér”, ahogy Cyrus, az iskola egyik sztárja megállapítja. Ám ez a kisegér kicsit más, tökéletes az arcbőre, kicsit furcsa is, jah, és még véletlenül sem bámulja meg a lányokat. Miután Cyrust az aktuális barátnője felvilágosítja, hogy sminket visel, hirtelen feltámad az érdeklődése, ami lassan valami egészen mássá változik. A piszkálódásokkal valójában saját érzéseit próbálja leplezni.

Lewis eleinte nem érti, hogy az addig barátságos fiú miért viselkedik vele ellenségesen. Ő csak azt szeretné, ha nyugodtan élhetné az életét. Senki nem sejtené, hogy meleg, és a szüleinek nem okozna szomorúságot. A sminkkel valójában nem csak a szeplőit, de önmagát is takargatja. Ez a jelképe a titoknak, ami sokkal fájdalmasabb és nehezebb, mint néhány élénk pötty a bőrén. Aztán, ahogy egymásba szeretnek, valóra válik a vágya, hogy szeressék és vele együtt a rémálma is, nehogy a szülei tudomására jusson. Meddig lehet azonban önmagunkat eltitkolni?

Nem vittem végig a történetet, hogyan alakul a sulis életük, kapcsolatuk, csupán egy amolyan utószó került a végére. Szerettem volna, ha boldog végbe érnek, szabadon szerethetik egymást. Megmutatni, hogy a rengeteg küzdelem csak még jobban összekovácsolta őket.

Jó olvasást! Szép nyarat!

Ai