A problémás mű

Ajjaj… Ez az a művem, amivel már a legelejétől gondjaim voltak. Valahogy ott volt a fejemben, de ahhoz mindig kevés, hogy nekiálljak írni. Körvonalai motoszkáltak bennem, és egy évbe tellett, mire sikerült a végére érnem. Kalandos, lovagos, mesés történetet akartam, hát, nem tudom, mennyire sikerült. A végére kicsit elhalt az ihlet, de azért remélhetően élvezhető.

Raven volt az abszolút kedvencem. Nagyszájú, őszinte, a körülmények áldozata, bármit megtesz az életben maradásért, de valójában vajból van a szíve – gondoljunk csak arra, amikor az elején nem hagyja pácban Edmundot.

Raphael (imádom ennek a névnek a hangzását *.*) lovag, igazi nemes úr, akinek a legfontosabb a fia, mióta a felesége megőrült. Testi vágyait elfojtja, ahogy a szeretet utáni sóvárgását is. Ez egészen addig működik, míg Raven fel nem bukkan az életében.

Edmund jeleneteit elég szórakoztató volt írni. Az anyjától fél, hiszen nem emlékszik annak gyengéd énjére, viszont az apjáért akár tűzbe is menne. Korának megfelelően naiv és gyerekes, de mi pont ezért imádjuk :D