A börtönből szabadulva

Shunék történetét nagyon szerettem írni, de igazából nem akartam nagyon húzni, sem bonyodalmakkal teletömni. Egy régi szerelmet akartam csupán, amely kiállta az idő próbáját, számtalan nehézséget, és bármennyire is nem akarják, utat tör a szívük felé.

Shun kedves és modern férfi, aki nyíltan felvállalja melegségét. Keményen dolgozik, éli a vele egykorúak pörgős életét, de… ez csak felszín. Valójában éjjelente egy olyan férfi után vágyakozik, akit tőle rácsok választanak el.

Kazuo csak azért tart ki a börtönben, mert tudja, hogy mostohafia jó helyen van és boldog. Sejtelme sincs, hogy Shun minden gondolata körülötte forog. Nem akar gondot okozni neki, hiába vágyik rá mindennél jobban.

Azt hiszem, egy kép inspirált erre a történetre, bár nem tudom már, melyik volt, és hol láttam. Csak beugrott róla ez a történet, és utána már ment minden a maga útján. Szokás szerint a fantáziám dolgozott helyettem, nekem csak a billentyűn kellett pötyögnöm.