Sárkány a toronyban

A piacon nagy volt a nyüzsgés, mindenki szombatra halasztotta a bevásárlást, hiszen akkor lehetett a legfrissebb árut kapni. Higgins nyomozó felesége is lelkesen válogatta a sárgarépákat, miközben férje zacskókkal megrakodva toporgott.

- Le fogom késni a meccs ismétlését – morogta félhangosan. Nagyon hangosan nem merte, mert az asszony így is vészjósló pillantást vetett feléje.

- Úgy emlékszem, azt ígérted Mandynek, hogy megnézed vele azt a mesét – emlékeztette. Fizetett a zöldségért, majd a férje mellé lépett.

- Nem láttam a meccset tegnap!

- Mandy meg napok óta nem látta az apját – vágott vissza az asszony. – Oh, ott milyen olcsó az alma! – csillant fel a szeme és máris a standnál termett.

Felsóhajtva követte, közben a szeme ide-oda járt. Megtorpant, a homlokát ráncolta. Egy virágárus sátra eltakarta a férfit, viszont biztosra vette, hogy nem tévedett. Kicsit arrébb sétált, innen már rálátott. Tényleg nem tévedett. Vele szemben a virágoknál társa, Frank Ozorenko válogatott. Farmert, inget és könnyű vászondzsekit viselt. Mostanában nagyon stílusosan öltözködött, arról nem is beszélve, hogy mennyit változott. A válás padlóra tette, meghízott, elhanyagolta magát. Aztán jött egy ügy, egy új barátnő, aztán állítólag mostanában komoly kapcsolata is akadt. A nőt mondjuk eddig nem sikerült megismerniük, pedig, ha az előzőből indultak ki, akkor igazi bombázó lehetett.

A vásárlók között karcsú alak lépegetett, egyenesen Frank felé tartott. Ebből a távolságból is azonnal felismerte. Seth Isaiah hadnagyként hagyta ott a köteléket, állítólag most jól keresett egy biztonságtechnikai cégnél. Mindenesetre összebarátkozott Frankkel, néha meglátogatta, közös programjaik is voltak. Nem kedvelte, túlságosan fenn hordta az orrát. Frank azonban valamiért nagyra tartotta. Érthetetlen. Már éppen oda akart kiáltani neki, de Isaiah hamarabb ért oda hozzá. A hátára tette a kezét, finoman végigsimított rajta, ahogy mellé lépve puszit nyomott az arcára. Egymásra mosolyogtak, Frank valami virágot mutogatott, akármit is mondott, jót nevettek rajta.

Nagy nehezen előbányászta a telefonját. Sikerült lekapnia, ahogy Isaiah Frankhez simulva egy piros virágot tart, később azt is, ahogy Frank könnyed csókot nyom a férfi szájára. A felesége akkor ért oda mellé, amikor éppen tovább akarta küldeni a haveroknak. 

- Mit csinálsz? Az ott Frank? – Az asszony rápillantott a kijelzőre, majd mély levegőt vett. – El ne küldd!

- Ne már! Ezt mindenkinek látnia kell! Frank meg a hadnagy…

- Hadnagy?

- Seth Isaiah. Kilépett. Tudtam, hogy barátok, de ezt nem is sejtettem. Te jó ég! Nem csoda, hogy Franket dobták a nők…

- Frank a társad és a barátod! Hogyan beszélhetsz így róla?

- Hogyan? – Joe kicsit értetlenül meredt a nejére.

- Add ide! – Az asszony kikapta a telefont a kezéből, majd belépett a galériába és törölte a képeket. Megelőzésképpen zsebre tette és felszegte a fejét. – Gyerünk! Legyünk udvariasak!

- Megőrültél?!

- Nem mondom még egyszer, Joe Higgins! – Az asszony ezt a hangsúlyt akkor használta, mielőtt a kanapéra szokta száműzni. Átvágott a nézelődők között. – Frank! De rég láttalak! – Őszinte öröm volt a hangjában.

- Olga? – Frank rájuk bámult, az örömöt felváltotta a feszültség, ahogy meglátta Joe arcát. – Sziasztok! – Nem engedte el Isaiah derekát. – Seth, emlékszel Joe-ra, ugye?

- Persze. Helló, nyomozó!

- Helló!

- Örvendek, Olga Higgins vagyok! – Az asszony kezet nyújtott. – Te vagy Frank párja?

Seth Frankre pillantott, aztán lassan elmosolyodott és megszorította a nő ujjait.

- Igen. Sethnek hívnak.  

Olga látványosan végigmérte Franket.

- Ha te vagy az oka, hogy ilyen jól néz ki, akkor nehogy elhagyd!

- Eszem ágában sincs! Tudod, mennyi ideig tartott, míg magamba bolondítottam? – Seth szeme felragyogott.

- Itt állok ám melletted! – Frank finoman megszorította a derekát.

- Tudom. – A férfi nekidőlt.

Boldognak látszottak. Joe szinte zavarba jött tőlük.

- Öhm, nekünk lassan menni kellene, a lányomnak mesenézést ígértem – szólalt meg hosszas torokköszörülés után.

Frank nem erőltette a beszélgetést, sejtette, hogy Joe milyen feszélyezve érzi magát.

- Puszilom Mandyt!

- Átadjuk, köszi, Frank! – Az asszony megpaskolta a férfi karját. – Örülök, hogy megismertelek, Seth!

- Én is. Szép napot!

- Nektek is!

Olga belekarolt a férjébe és elsétáltak. Amikor már hallótávolságon kívülre értek, felsóhajtott.

- Remélem, meg is nézed vele azt a mesét!

- Megnézem! A meccs után.

- Javíthatatlan vagy. Nagyon zavar?

- Mi?

- Frank.

Joe megállt. A feleségére nézett, aki mindentudóan pislogott rá.

- Azt hittem, vagyunk olyan jóbarátok, hogy elmondja. Ehelyett így kell megtudnom!

- Végiggondolva, teljesen jogosan hallgatott róla. – Az asszony visszatette a zsebébe a telefonját. – Hecceltétek volna, nem? Elég régóta dolgoztok együtt, pontosan tudta, milyen reakcióra számíthat, ha előlép. Tőled, Joe, meg a többiektől. S még te vagy felháborodva?

- A francba, Olga, buzi lett! – hörrent fel Joe.

- A húgom meg leszbikus – hajolt közelebb a felesége. – Elfelejtetted?

- Ő más.

- Miben? Mert nő és jaj, de jó képzelegni két csajról? Kapd be, Joe! Franknek joga van boldognak lenni és semmi közöd hozzá! Ha tényleg a barátjának érzed magad, akkor támogatod őt ebben! – Dühösen nekiindult, majd visszanézett a válla felett. – Jössz? Lemaradsz a meccsről!

- Jövök… - Joe utána vonszolta magát és átkozódott, amiért elkísérte a piacra.

A virágárus standnál Seth még mindig nézelődött. A nagynénje születésnapjára válogattak virágokat, de magának is megtetszett néhány.

- Nem tudok választani! – sóhajtott fel.

Könnyedén túltette magát azon, hogy összefutottak Joe-val és a feleségével. Frank irigyelte érte, bár az is igaz volt, hogy nem neki kellett bemennie majd az osztályra.

- Oh, ez így egy csokorba? – A férfi összefogott egy nagy csokor virágot és feléje fordult. Gyönyörű volt, a szeme ragyogott. Azt, hogy boldog volt, még tagadni sem tudta volna. – Szerinted tetszeni fog neki?

- Biztos vagyok benne.

- Rendben. Ezt kérjük! Becsomagolná, kérem?! – Az árus lelkesen segédkezett, Seth volt az egyik kedvenc vevője.  

Frank felemelte azt a rózsaszálat, amiért a férfi legelőször nyúlt. Tökéletes volt minden burgundivörös szirma.

- Ez? – Seth kíváncsian megtekintette.

Frank pénzt nyújtott az árusnak, átvette a visszajárót és a nagy csokor virágot is. A rózsát Seth kezébe nyomta. 

- Olyan szép, mint te.

Sethet nehezen lehetett meglepni, de most döbbenten bámult rá. Lassan elmosolyodott, melléje lépett és átkarolta a karját.

- Köszönöm.

- Szeretlek!

- Én is. – Seth habozott. – Baj, hogy kiderült?

- Előbb-utóbb megtörtént volna. Nem kellett volna ilyen sokáig titkolnom.

- Nem titkoltad, csak nem mondtad el nekik. Nem mindegy.

Frank elvigyorodott. Valójában okkal nem mondta el bent senkinek. Nem félt az előítéletektől, úgy gondolta, azokat tudja kezelni.

- Valójában azért nem beszéltem nekik rólad, rólunk, mert… Tudom, hogy butaság, de addig ez csak rólunk szólt. A magaménak akarlak, s ha tehetném, bezárnálak egy vártoronyba.

- S megvívnál értem a sárkánnyal? – Seth tekintetében huncut szikrák jelentek meg.

- Én lennék a sárkány. – Frank mélyen a szemébe nézett és Seth meghatódva rámosolygott. Az ő lobbanékony zsaruja micsoda szívtipró lett.

- Mi van akkor, ha én modern mesét akarok? – vonta fel a szemöldökét játékosan. – Én tartom fogva a sárkányt abban a várban…

Franknek erről a pók hasonlata jutott az eszébe. Nevetve csókot nyomott az ajkára.

- Legyen. Boldogan maradok a foglyod.

- Reméltem, hogy ezt mondod…

Vége