Próba, egy, kettő...

Az esküvői ruhaszalonban nagy volt a tumultus. Nyár révén sokan tartották most az esküvőjüket, volt olyan menyasszony, aki most kereste álmai ruháját, de volt, aki csak igazításra érkezett. A tanácsadók ide-oda rohangásztak a ruhákkal, kiegészítőkkel.

Tyler egy kényelmes karosszékben elhelyezkedve bámulta az előtte elsuhanó hölgyeket. Többen, főleg a kísérők megbámulták. Jóképű volt, mindenki azt hihette, hogy a menyasszonyára várakozik. Két évvel ezelőtt ez tényleg így volt, de mostanra az élete kifordult a sarkaiból. Jeremynek köszönhetően újraformálta az életét, s vele önmagát is. Érték hatalmas pofonok, de a férfi végig vele maradt. Optimizmusa és vidámsága mellett képes volt megvalósítani az álmait. 

- Maga szerint mi a leghosszabb idő, amit el lehet itt tölteni? 

Annyira elmerült a gondolataiban, hogy észre sem vette a mellé lehuppanó férfit. Nem volt jóképű, olyan átlagos kinézetű figura volt. Nyugtalanul izgett-mozgott a széken és az óráját leste. 

- Ha nem ér rá, miért jött el? – kérdezte tőle kíváncsian.

- Én fizetem a ruhát. Tudni akarom, mit kapok a pénzemért. 

- Csakis minőséget. A legjobb tervezőkkel dolgoztatnak. 

- Itt dolgozik? – kérdezte a férfi gyanakodva, majd hirtelen kezet nyújtott. – Abraham Slavic. 

- Tyler Huston. Nem dolgozom itt. 

- Pedig úgy hangzott. 

- Elég sok időt töltök a szalonban. 

- Modell? 

- A párom itt dolgozik – felelte Tyler, mielőtt Slavic felsorolta volna az összes lehetőséget, ki is ő.

- Akkor ezért ül olyan nyugodtan... 

- Annyira nem nyugodtan. Késésben vagyunk. 

- Nekem is megbeszélésem lenne. Itt vagyunk egy ideje, de Hilda még ki se dugta az orrát az öltözőből. 

Tyler kezdte sejteni, hogy pont Jeremy ügyfeléről van szó. Valami Hildát emlegetett a telefonba. 

- A tökéletes ruhát keresi, és az sokszor időbe telik. 

- Tudom. Ez a negyedik üzlet, ahol járunk. 

Tyler magában felnyögött. Estig nem szabadulnak! 

- Meglesz, ne aggódjon! 

- Oh, ott jön! – Slavic fellelkesült. – A maga barátnője van ilyen gyönyörű? 

Tyler a menyasszonyi uszályt tartó Jeremyt bámulta. Elegáns volt, mint mindig. Amikor találkozott a tekintetük, elmosolyodott. Gyönyörű volt. 

- Van – válaszolta csendesen, holott Slavic menyasszonyára rá sem pillantott. Amúgy egy sápadt, szőke nőről volt szó, aki idegesen rágcsálta az ajkát. 

- Tényleg? – Slavic hökkenten ránézett. – Igaz, mindenkinek az a legszebb, akit szeret – bólintott aztán. 

- Így van. Nekem az úr a menyasszonyával... 

- Az úr a... - Slavic döbbenten elhallgatott. Jeremyt nézte. – Ő a maga... 

- A vőlegényem, igen. – Tyler derűsen rámosolygott. – Az esküvői ruhapróbánkra mennénk, mit gondol, a kedves menyasszonyának sok ideig fog tartani, amíg dönt? 

Slavic elgondolkodva méregette, majd egy hosszú, bizonytalan pillanat után elvigyorodott, amitől kifejezetten szimpatikus lett. 

- Szörnyen áll neki ez a ruha, pedig én választottam. 

- Mi lenne, ha hagyná saját maga dönteni? Ha igazán szereti, akkor is szeretni fogja, ha egy zsákruhában megy magához, nem?

Slavic felsóhajtott, majd felállt és odasétált a nőhöz. Akármit is suttogott, Hilda arca felderült, majd sarkon fordult és a ruhát a magasba emelve visszaszaladt az öltözőbe. Jeremy értetlenül követte. 

- Visszamegyünk az első üzletbe, ahol kinézett magának egyet. Nekem nem tetszik, de ha őt az teszi boldoggá… Kösz!

- Szívesen. Sok boldogságot! 

- Maguknak is. 

Slavic az előtér felé indult, hogy ott várja meg a menyasszonyát. Tyler még várt kicsit, s amikor látta Hildát kifelé sietni, Jeremy keresésére indult. A kék szalonban talált rá, ahol a ruhákat akasztgatta vissza a fogasra. 

- Segítsek? 

- Tyler! – Jeremy arca felragyogott. – Sajnálom, tudom, hogy késésben vagyunk. 

- Már elkéstünk – javította ki.

- Ne haragudj! Hilda…

- Tudom, ne is folytasd! A vőlegénye ült mellettem.

- Oh. Mondtál neki valamit, hogy úgy elrohantak? – Jeremy zöld tekintetében gyanakvás jelent meg.

- Úgy emlékszem azt, hogy gyönyörű vagy és szeretlek! – ölelte át.

Jeremy arca megenyhült, elmosolyodott és átkarolta a nyakát.

- Ezt csak így elmondtad egy vadidegennek?

- Muszáj volt, mert különben órák múlva is itt lettünk volna! Márpedig a kedvenc terveződ vár ránk, és úgy hallottam, csipkékről értekeztetek…

Jeremy elnevette magát. Soha nem gondolta volna, hogy mégis valóra válik az álma és oltár elé állhat élete szerelmével.

- Nem is lesz csipke a ruhámon – dünnyögte, mert Tyler éppen puha csókot lehelt a szájára.

- Hiszem majd, ha látom. Tudom, hogy meg vagy veszve érte.

- Nem bánnád?

- Ha téged a csipke tesz boldoggá, akkor miattam…

- Megnézném anyádék arcát.

- Hajjaj, hát, még én! – kuncogva ölelték egymást.

- Ti még itt vagytok? – Ivene jelent meg az ajtóban. – Mindjárt itt van az új ügyfél, rendet kell tenni! Mars kifelé!

- Igenis. – Jeremy indult volna, de Tyler visszahúzta és ugyanazzal a mozdulattal a nő orrára csukta az ajtót.

- Bocsánat, de a nosztalgia miatt muszáj, hogy megcsókoljalak!

- De… - Jeremy fejéből ugyanúgy törlődött minden, mint évekkel ezelőtt, amikor ugyanezen a helyen a férfi először csókolta meg. Ezúttal már nem volt ismeretlen, viszont ugyanolyan vágy lobbant benne, mint akkor. Kábán pislogott rá. – Szörnyű vagy – mormolta.

- Köszönöm, hogy megtisztelsz azzal, hogy hozzám jössz. – Tyler a homlokát ráncolta. – Valami ilyesmit mondtál akkor Crissynek, igaz? – Volt menyasszonyával a mai napig nem békült ki, bár azt így utólag beismerte, hogy ha azon a napon nem rángatja el magával ide, elkövette volna élete legnagyobb baklövését. 

- Igen – válaszolta Jeremy rekedten. Ki gondolta volna, hogy a férfi emlékszik erre.

- Köszönöm! – Tyler elkomolyodva, mélyen a szemébe nézett.

- Szeretlek!

- Én is. Most viszont menjünk, mielőtt Ivene ránk töri az ajtót, a terveződ meg visszamondja azt a ruhát!

Ivene a fejét csóválta, ahogy elsuhantak mellette. Jeremy még beugrott az öltözőbe és összeszedte a cuccát, aztán már rohantak is. Odakint verőfényes napsütés fogadta őket, a szíve vad kalapálásba kezdett.

- El sem hiszem…

- Mit?

- Esküvői ruhapróbára megyünk! – ölelte át a derekát. – Legszívesebben világgá kiabálnám…

- Tedd meg!

- Dehogy!

- Akkor majd én! – Tyler megtorpant, magához szorította, kicsit megemelte, körbeforgatta és hangosan felkiáltott. – Esküvői ruhapróbára megyünk! Összeházasodunk!

- Tegyél le, mindenki minket néz! – Jeremy kacagott.

Tyler letette, de nem engedte el.

- Csak hadd nézzenek és irigykedjenek, hogy nekem van a legszexibb pasim a világon! – suttogta a homlokához döntve a homlokát.

- Csak a legszexibb? Kedves vagyok, okos, divatos…

Tyler az évődését azzal állította meg, hogy megcsókolta. Finom, édes csók volt. Magában hordozta a férfi érzéseit és a közös jövőjük ígéretét. Mindazokat, amikért Jeremy mindennél jobban szerette.

- Na, jó, lehet, hogy mégis benne vagyok egy kis csipkében – sóhajtotta, amikor újra nekivágtak az utcának.

- Tudtam! – nyögött fel Tyler játékos szenvedéssel. – De csak kicsiben, különben anyám tényleg szívrohamot kap. Apámról nem is beszélve… - Menet közben átkarolta és magához húzta.

- Majd visszafogom magam, de csakis a te kedvedért. A ruha alatt viselhetek többet? Amiről nem tudnak ugyebár…

- Meg akarsz ölni?

- Nem, de valami mást igenis akarok…

Vége