Harcosok

Vikinek köszönettel a motiváló képekért!

A Vadmacskák unottan és lustán heverésztek a régi játszótér padjain. Az egyik lány cigire gyújtott, és a magasba fújta a füstöt. Egy bőrzakós srác a legutolsón elfordulva, szinte lopva fecskendőt szedett elő. Valaki azonban hátulról megragadta a haját, és kiverte a kezéből.

- Megmondtam, hogy többet látni se akarom nálad azt a szarságot! – A Vadmacskák bandavezére, Glenn felrángatta a fiút, és felemelte a földről. – Süket vagy talán?

- Nem, ne haragudj! Én csak…

Glenn komoran elengedte.

- Nem tűröm, hogy a csapatból bárki is ezen a vackon éljen! – A hangjában vibráló feszültség nyilvánvalóvá tette, milyen mérges. Mindannyian tudták, hogy oka van rá. Tizenhét éves öccse kábítószer túladagolás következtében halt meg pár éve, és azóta a férfi nem tűrte a drogot a bandában.

- Főnök! – Egy fiú rohant keresztül a téren. – Az Oroszlánok elkapták Mike-ot!

Glenn fojtottan káromkodott.

- Hol? – kérdezte, miközben Sissy odatolta a motorját.

- A sarkon.

- Az már az ő felségterületük! Mégis mi a faszt kerestetek arra? – ordított rá Glenn, de aztán meg sem várva a választ, gázt adva elviharzott. Az emberei motoron vagy gyalogszerrel azonnal utána eredtek. Glenn kifarolt a hátsó kerékkel, ahogy lefékezett. Mogorván bámult a négy fiúra, akik az ő emberét rugdosták a járdán.

- Engedjétek el!

- Bejött a területünkre egy cicamica – kuncogta az egyik srác.

- Csak nem képzeled, hogy elengedjük önként? – vonta fel a szemöldökét a másik, és nagyot szívott a cigijéből. Látszott a szemén, hogy nincs magánál.

- Úgy látszik, hogy az új oroszlánkirály nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket – közölte gúnyosan Glenn.

Az ellenséges banda nemrég kapott új vezetőt. Állítólag sokkal becsületesebb és keményebb kezű volt, mint az elődje. Ő maga még nem találkozott vele, de nem tartotta sokra, hiszen az emberei drogoztak, és balhéztak. A Vadmacskák legalább ebben különben voltak náluk.

- Ezzel gondolom, rám célzol… - A sötét sikátorból magas, izmos alak lépett elő. Hosszú, fekete haja a vállát verdeste, fülcimpájában ezüst villant. Motoros dzsekit viselt, bőrnadrágot és acélbetétes bakancsot. Zavaróan világoszöld szemét feketével húzta ki. Mögötte négy embere jött, és legalább olyan veszélyesnek tűntek, mint ő maga.

- Az embereid megtámadták az egyik srácomat – közölte Glenn hűvösen. – Az előző vezérrel megállapodtunk a békében…

- A srácod mit keresett a területünkön? – vágott a szavába a férfi.

- Mike új fiú, még nem ismeri a határokat.

- Ne higgy neki, főnök! – morogta az egyik srác, akinek az előbb olyan nagy szája volt.

- Kuss! – A férfi közelebb jött, és megállt Mike előtt. – Igaz ez?

A fiú bólogatott, és közben próbálta magát még kisebbre összehúzni. Az ő figyelmét sem kerülte el az acélbetétes csizma. Vér folyt az orrából és a szájából, és könnyes volt a szeme.

- Ne lássalak még egyszer erre! – intett neki, hogy elmehet. Mike reménykedő arccal kúszott a társai felé. Sissy és Greg azonnal megragadták, és elvonszolták onnan.

- Nico! – Az egyik helyettes méltatlankodására az Oroszlánok vezére felvont szemöldökkel fordult meg.

- Valami gond van?

- A Macskák álszentek és hazugok. Nem bízhatsz bennük!

- Nem kívánok verekedni egy kölyök miatt – közölte Nico nyugodtan. Glenn felé fordult. – Elégedett vagy?

A férfi bólintott.

- Köszönöm.

- Nem lehetsz ennyire gyenge! – kiáltott fel az egyik fiú, aki Mike-ot is elkapta.

Nico visszakézből ütötte szájon, hogy a földre rogyott.

- Tűnj a szemem elől!

A fiút azonban fűtötte a drog, és nekiment. Glenn maga sem tudta, miért, de önkéntelenül is közelebb lépett, hogy segíthessen. Nico emberei azonban ezt félreértették, és feléje indultak. Perceken belül kitört a verekedés, Nico és Glenn hiába próbáltak rendet teremteni. Az Oroszlánok vezérét valaki alattomosan hátba verte, nekizuhant Glenn letámasztott motorjának és felsebezte az arcát. Dőlt belőle a vér.

- A kurva életbe! – Glenn dühösen utat tört magának hozzá, és félrelökte Sissyt, aki egy félbetört téglát emelt a férfi feje fölé, kihasználva védekezésképtelenségét. – Megőrültél?! – ordított rá. – Szedd össze a bandát, és tűnjünk innen a fenébe!

Ugyanebben valaki harsányan felkiáltott.

- Zsaruk!

Mind a két banda tagjai futásnak eredtek. Glenn a motorjához viharzott, de Nico még mindig ott térdelt mellette. Egyik embere sem sietett a segítségére, vagy azt hitték, hogy már árkon-bokron túljár.

- Gyere! – Nem volt idő gondolkodásra. Nico nem tiltakozott, amikor felrángatta maga mögé, és gázt adott. – Kapaszkodj!

A férfi szorosan hozzásimult, és átkarolta a derekát. Úgy szlalomoztak az autók között, hogy a rendőrautók nem tudták őket követni. Nico elvesztette az időérzékét, arra eszmélt fel, hogy Glenn leállítja a gépet egy sötét helyen.

- Hol vagyunk?

- Maradj csendben, és kövess!

Nico követte a kis lakásba, amelyben matrac szolgált ágyul, és dobozok helyettesítették a szekrényt. Érdeklődve nézett körbe.

- Itt laksz?

- Arra van a fürdőszoba – mutatta Glenn válasz helyett. A férfi végül megszabadult a dzsekijétől és a pólójától, megmosta az arcát, és keresgélni kezdett, hátha talál sebtapaszt. Glenn az ajtófélfának támaszkodott, levetett trikóját a sarokba dobta.

- Legfelső polc.

- Kösz. – Nico elügyetlenkedett a dobozzal, még dübörgött benne az adrenalin, amitől remegtek az ujjai. Odalépett hozzá, és segített neki. Pár perc múlva sikerült összefogatnia a mély sebet.

- Ez kitart egy ideig. Próbáld ne piszkálni.

- Miért segítesz nekem?

Glenn vállat vont, és a tükörben szemügyre vette az arcmását. Kétoldalt felnyírta a haját a múlt héten, középen viszont kócos volt, leért a tarkójáig. Füstszürke szemét ugyanúgy feketével húzta ki, mint Nico a sajátját. Fülében ott himbálózott a kereszt, amit nemrég kapott Sissytől. Annyira különböztek, és mégis annyira hasonlítottak egymásra a férfival.

- Érdekből. Mi másért? – felelte hetykén. El akart menni a férfi mellett, de Nico elkapta a karját, és maga felé penderítette. Egy pillanatra azt hitte, meg fogja ütni, de tévednie kellett. A férfi gyengéden az arcára simította a tenyerét. – Nem vagyok buzi – közölte, miközben olyan vadul vert a szíve, hogy alig hallotta a saját hangját. Nico megértően mosolygott.

- Én sem. Csak meg szerettem volna köszönni. Köszönöm.

- Elvileg utálnunk kellene egymást.

- Törvénybe van foglalva?

- Valami olyasmi.

Glenn nagyon régen érezte ennyire… zavarban magát. Dühösen ellökte magától a férfit.

- A Vadmacskák és az Oroszlánok már a megalakulásuk óta gyűlölik egymást. Soha nem voltak haverok.

- Te mégis megmentettél.

- Ha elkaptak volna, a zsaruk ránk szállnak a bandaháború miatt. Nem hiányzik az se neked, se nekem.

Nico bólintott, elhúzódott tőle.

- Ha te mondod…

- Na, ide figyelj, seggfej! – Glenn ingerülten meglökte a vállát, az adrenalin ott áramlott még benne is, de Nico azonnal viszonozta, így nekizuhant a falnak.

- Te figyelj, cicus! Megköszöntem, amit értem tettél, ne hidd, hogy barátkozni akarok!

- Akkor egálban vagyunk? Te elengedted az emberem, én megvédtelek a zsaruktól…

- Egálban. Semmivel sem tartozunk egymásnak.

Elégedettnek tűntek, de aztán csak szótlanul bámulták a másikat. Valami feszültség érződött a levegőben. Mindketten hangosan szedték a levegőt. Glenn izmai megfeszültek, amikor a férfi elindult feléje. Remélte, hogy csak ki akar menni a fürdőből, de valami bizonytalan vágy azt suttogta, kérlelte a fejében, hogy ne menjen sehová.

Nico megállt előtte, a szemébe nézett. A sóvárgó vágy hatalmasra lobbant bennük. Később nem tudták felidézni, melyikük mozdult a másik felé. Csak a vágy volt, mellyel először ügyetlenül csókolták egymást, aztán a mohó szenvedély, ahogy egymást ölelték. Nem volt a csókjukban és az ölelésükben semmi gyengédség, csak a vad, gyönyör utáni hajsza izgalma. Nico ujjnyomai meglátszottak Glenn bőrén, Glenn egyik letört körme véres karcolást ejtett Nico lapockáján. Nico kiharapta Glenn alsó ajkát, Glenn bosszúból erősen beletépett a hajába. Faltól falig tántorodtak, botladozva jutottak el a matracig.

Lerángatták a nadrágjukat, a bakancsaik szanaszét repültek a szobában. Glenn a fejét hátrahajtva nyögött fel, amikor Nico az alsójába csúsztatta a kezét.

- Még mindig nem vagyok buzi… - lihegte a férfi a fülébe.

- Fogd be, és csináld!

Nico torkából nevetésszerű hang tört fel. Ajkával bejárta a férfi mellkasát, a hasát, lejjebb ráncigálta az alsónadrágját, és szemügyre vette a merevedését. Glenn felmorrant, és meglökte. Fölötte termett, a combjaira ült, és most ő csókolta a férfit. Feltüzelte, az élvezet csúcsának határáig űzte, aztán elégedetten hagyta, hogy Nico leteperje a matracra, lecsúsztatva az alsóját, hozzásimuljon.

Ide-oda hemperegtek, ziháló nyögéseik betöltötték a szobát. Együttlétük nem hasonlított a romantikus elképzelésekre. Keményen megharcoltak azért, melyikük legyen felül. Egyikük sem akart behódolni a másiknak, mégis tudták, hogy meg fogják tenni, amikor a testükben a kéj utáni kínzó vágy arra sarkallja majd őket.

Glenn megragadta a matrac szélét, és az ajkába harapott, hogy elnyomja a kiáltását. A fájdalom lüktetése mellett valami egészen újfajta izgalom ragadta el, amikor a férfi lassan beléhatolt. Megvonaglott. Nico végigcsókolta a gerincét, a mellbimbóit izgatta, és élvezte, hogy uralkodhat felette.

- Ne! – Megfeszült, amikor a férfi még mélyebbre csúszott.

- Lazulj el!

- Te könnyen beszélsz, seggfej! – Zihálva kapkodott levegő után, megpróbált kiszabadulni a férfi öleléséből.

Nico kicsúszott belőle, majd hanyatt lökve leszorította. Ott lihegett felette, a haja izzadtságtól nedvesen tapadt a nyakára és a vállára. Világoszöld szeme szinte világított. Az arcán a seb megint vérezni kezdett, mert Glenn az előbb könyékkel sújtott az arccsontjára. Tudták, hogy sajogni és fájni fog majd a testük, de a vágy még nem csitult, a tűz még bennük égett.

- Tedd a vállamra a bokád!

- Lesheted! – Glenn megfeszült, a szemében ellenszegülés szikrázott. Haja kócos volt, az arca dacos. Nico csókjára vadul reagált, ökölbe szorult a keze, amit a férfi leszorított a matracra. És mégis mindketten tudták, hogy ha Nico most elengedné, nem ellökné magától, hanem még közelebb húzná magához. A büszkeség azonban nagy úr volt. Egyikük sem akarta megadni magát, nem akart gyengének mutatkozni.

Aztán mégis engedelmeskedett. Feljebb húzta a lábát, belefonta az ujjait a férfi hajába, és hagyta, hogy a férfi keményen beléhatoljon. Fájdalmában csúnyán kiharapta Nico vállát, de ki nem bontakozott volna az öleléséből. Minden mozdulatára felszisszent, szemén elkenődött a festék, testére finom csillogást vont az izzadtság. A gyönyör lassan érkezett, talán akkor, amikor Nico a hüvelykujjával gyengéden letörölte az árulkodó könnycseppet vagy talán akkor, amikor Nico torkából feltört egy elfojtott, édes nyögés…

Az ujjaik összefonódtak a fejük felett a matracon. Az ajkuk újra és újra megtalálta egymást. Testük összeolvadt, az ősi ritmusban ringott. Egyikük mozdulatára a másik felelt – tökéletes összhangban, vadul verő szívvel, zavaros érzésekkel, de a gyönyör lépcsőfokain egyre feljebb haladva. Glenn teste megfeszült, Nico nevét suttogta- kiáltotta, megremegett. Nico szorosan ölelte, magához emelte, és belétemetkezett. Abban a pillanatban nem voltak ellenségek, s az sem számított, hogy mindketten férfiak. Csak az volt a fontos, hogy együtt vannak, s összeolvadó ágyékukban ott lüktet a legfájdalmasabb, legvadabb gyönyör…

Zihálva feküdtek egymás mellett. Nico karja Glenn feje alá szorult, Glennt zavarta Nico haja, ami a nyakát birizgálta, akárhányszor a férfi megmozdult, de egyiküknek sem volt ereje megmozdulni.

- Még mindig nem vagyok buzi – ásította Nico.

- Én sem – morogta Glenn bóbiskolva. – A Vadmacskák vezére vagyok…

- Én meg az Oroszlánoké…

- Egyszeri eset volt.

- Aha, pontosan.

- Harcosok vagyunk, rosszfiúk. – Glenn az oldalára fordult, és Nico vállára hajtotta a fejét.

- Tőlünk távol áll a romantika…

- Ez igaz. Én úgyis járok valakivel…

- Jókor szólsz – Nico éberebben pillantott fel. – Ki a csaj?

- Ő akart leütni téged azzal a féltéglával.

- Te aztán tudod, kibe zúgj bele.

- Nem mondtam, hogy bele vagyok zúgva. Csak kavarunk. Neked van valakid?

- Most épp nincs.

Egészen hajnalig beszélgettek. Nico elmondta, hogy szeretné a bandát kicsit átszervezni, és megtiltotta a lopást meg a vandálkodást is. Az egyik helyettese mindenben ellent mond neki, mire Glenn azt javasolta, hogy kicsit tapossa ki a belét azzal a bakanccsal. Nico nevetett. Végül egymáshoz bújva aludtak el. Délelőtt káromkodva kerülgették egymást, hogy magukra kapják a ruháikat, mert mindketten elkéstek a munkából. Aztán csak álltak, és jót röhögtek.

- Gyere! Hazaviszlek!

Szótlanul száguldottak át a városon. Glenn szemtelenül ráhunyorgott.

- Legközelebb én leszek felül.

- Honnan veszed, hogy lesz legközelebb? – Nico zsebre dugta a kezét. – Lehet, csak egyszeri alkalom volt, hogy felállt rád a farkam.

- A következőnél elég, ha nekem áll – vágott vissza a férfi.

Büszke tekintettel bámultak egymásra, de pontosan tudták, hogy lesz még következő, sőt azutáni alkalom is…

Később az a hír járta, hogy a Vadmacskák és az Oroszlánok békét kötöttek, s az utóbbi időben együtt bandáznak. A két vezért állítólag el se lehet választani egymástól, olyan jól megértik egymást…

Vége