Fogadalom

Fogadalom (A Bal Sagoth extrájának „kimaradt” jelenete)

A kis tanácsteremben tartották meg a ceremóniát, amellyel Cornelius Jade-t hivatalosan is Nagymesternek választották. A folyosón néma csend uralkodott, azon kevesek, akik részt vehettek a szertartáson, mind bent várakoztak. Zach tiszteletbeli Őrzőként a kijelölt helyére akart menni, amikor kinyílt előttük az ajtó, de Cornelius nem engedte el a kezét.

- Mit csinálsz?

Cornelius visszahúzta maga mellé.

- Együtt megyünk.

- De…

A férfi a terem közepén álló tanácstagokat nézte, és megkeményedtek a vonásai.

- A mai nappal új korszak kezdődik az életünkben. Mindenkiében, aki a Rendhez tartozik. Elegem van a divatjamúlt szabályokból, amelyek megkötik a kezem! – A jelenlevők kíváncsian hátrafordultak, hogy lássák, mi tartja fel őket. – Nem azért leszek Nagymester, hogy szolga legyek, hanem azért, hogy uralkodjak. Nem a hatalom vágya munkál bennem hanem, hogy a jót szolgáljam. De ez nem megy egyedül. Nélküled talán én is olyan lennék, mint Abbott. Ha nem ismerlek meg, talán én is gonosszá váltam volna. Tőled tanultam meg, hogy nem fáj, ha kimutatjuk az érzéseinket. Ezt a tanítást akarom továbbadni Nagymesterként, de nélküled nem megy. Azt akarom, hogy ott legyél mellettem, most a ceremónián, és mindig. Akárhová is vet a sors, akármilyen utat is jelöl ki nekem, magam mellett akarlak tudni, hogy soha ne felejtsem el, mit jelent szeretni.

Zach meghatottan állt, majd felemelte a kezében tartott maszkot. Hosszan bámulta, majd ledobta a földre, és rátaposott, olyan erővel, hogy darabokra tört. Leakasztotta a nyakából a köpenyét, így csak egyszerű fekete ruhája maradt rajta, s a bőrén tekergőző jelek. Mit sem törődött azzal, hogy mindenki döbbenten bámulja őket.

Az elmúlt években nem csak Cornelius tanult tőle, hanem ő is a férfitól. Felnőtt mellette, megtapasztalta a világot, érték pofonok, néha földre került, majd felállt onnan. A felelősség, amely Őrzőként a vállát nyomta, néha akkora volt, hogy meghajolt a súlya alatt. Cornelius azonban végig ott volt mellette, ha kellett, a kezét nyújtotta, s ha az kellett, akkor hagyta, hadd találjon magára egymaga. Mellette tanulta ki az életet és vele a szerelmet. Nem bánta egyetlen pillanatát sem.

Corneliusra mosolygott.

- Mindig melletted leszek, akármerre is mész.

Cornelius félredobta a maszkját, és leoldotta a köpenyét. Ahogy Zach, most ő is csak a fekete ruhát és a bőrébe égetett jeleket viselte a hegekkel együtt, amelyek hirdették, mit tett a Rendért, de legfőképp a békéért. Iszonytató álmatlan éjszakákon azon töprengett, tehetett-e volna valami mást, ám be kellett látnia, hogy a múlt a háta mögött van. A jövő viszont – számtalan lehetőséggel együtt – előtte. A jövőt választotta, s milyen jól tette.

Egyszerre fordultak a terem felé, és egymás kezét fogva indultak el a vérvörös szőnyegen, jeléül annak, hogy ettől a naptól fogva új időszak kezdődik a Rend életében. Andy, aki mindig nehezen viselte a szabályok megszegését, a homlokát ráncolta, mire Cornelius csak felvonta a szemöldökét. Patrick értette, mert oldalba bökte barátját és halkan súgott neki valamit. Andy arca megenyhült, majd lassan elmosolyodott.

A család és a Rend legmegbízhatóbb tagjai szinte lélegzetvisszafojtva várták, mi történik. Cornelius nem takargatta sérült kezét, megégett bőre és a belevésődött fekete jelek emlékeztettek mindenkit, milyen közel járt a halálhoz. Zach haja folyékony aranyként omlott alá, karcsú volt és gyönyörű, a jelek, amelyek nem is olyan rég még mágiája jelei voltak, most égett vonalakként hirdették, mekkora áldozatot hozott másokért.

A Tanácstagokon érződött a döbbenet és a felháborodás. Cornelius egyenként nézett a szemükbe, amikor megálltak a pódium előtt. A Tanács vezetője előre lépett.

- Megszegted a szabályokat, Cornelius Jade!

- A szabályok már rég a múlt ködébe vesztek. Évszázadok teltek el, mióta lefektették őket. Itt az ideje, hogy felülvizsgáljuk és módosítsuk őket, alkalmazkodva a XXI. század modernitásához.

- S ez a kezdet?

- Számomra mindenképp. – Cornelius felszegte az állát. – A Fekete Sas támadásakor a Rend tagjai megválasztottak Nagymesternek. A törvények értelmében erre lehetőség van, tehát le sem kellene tennem előttetek a nagyesküt. Én most mégis itt vagyok, békejobbot nyújtok és lehetőséget az együttműködésre. Arra kérlek benneteket, hogy segítsetek létrehozni egy békésebb és jobb világot!

- Mi lesz, ha nemet mondunk?

- Bízom benne, ismertek már annyira, hogy tudjátok, nem a hataloméhség vezet.

A Tanács tagjai összenéztek. Bármivel lehetett volna vádolni Cornelius Jade-t, de ezzel nem. Erre ők is megesküdtek volna. A vezető bólintott.

- Legyen. – Érződött a megkönnyebbülés a teremben. – Cornelius Jade, a Bal Sagoth Rend következő Nagymestereként, kérlek, tedd le előttünk az esküdet!

Cornelius Zachre pillantott, aki bátorítóan megszorította a kezét. Eszébe idézte, mennyire büszke volt rá, ahogy látta harcolni és mennyire rettegett, hogy elveszíti. A férfi most mégis itt volt vele, s most az ő szemében volt büszkeség.

- Én, Cornelius Jade, esküszöm, hogy hű maradok a Rendhez és az eskümhöz – ismételte meg majdnem szóról szóra korábbi szavait. – Egy vezetőt nem a Hatalom pálcája tesz jó vezetővé, hanem azok az emberek, akik hisznek benne, tisztelik és szeretik. Szerencsés vagyok, mert hisztek bennem, tiszteltek és szerettek. – Végignézett az egybegyűlteken. Az anyja a könnyeit törölgette és átkarolta a húgát, aki hangosan szipogott. Az apja is meg volt hatódva, a bátyja pedig büszkén vigyorgott. Patrick és Andy ugyanolyan meghatottsággal állt, s ez őt is szíven ütötte. – Annak ellenére teszitek ezt, hogy tudjátok, nem vagyok tökéletes ember és most már, még csak mágiahordozó sem. Elvesztettem mindazt, amivel szolgáltam eddig a Rendet és benneteket, de ahogy az Őrző mondta, kaptam helyette valami milliószor fontosabbat.

- Áldozatod köszönjük, Cornelius Jade! – szólalt meg a Tanács vezetője. – Nagymesteri szolgálatod pedig legyen a Rend javára!

Zach a terem felé fordult.

- A Bal Sagoth név kötelez. A Bal Sagoth igazságos. A Bal Sagoth becsületes. A Bal Sagoth erényes. – Szavait együtt mondta vele mindenki. A szabadjára engedett mágia a levegőben kavargott, eggyéolvadt, szinte élt és lüktetett. Cornelius és Zach nem érzékelt ebből semmit, csupán a hajuk szikrázott az energiától. Mégsem bánta egyikük sem, hogy így történt. – A Bal Sagoth Rend minden tagjának erkölcsi kötelessége, hogy hűen szolgáljon az Eskünek, amelyet letett. Aki ezt megszegi, haljon ezer kínhalált, és álljon például minden árulónak és hitszegőnek, hogy jár, aki kétségbe vonja a jóba vetett hitet, az igazságba vetett bizodalmat, a szeretet mindenek feletti erejét… - Zach felkiáltott. – Cornelius Jade, a Bal Sagoth Rend Nagymestere!

Patrick nemes egyszerűséggel letérdelt és fejet hajtott. A teremben álló összes Bal Sagoth követte a példáját, még Zach is. A férfi kezét nem engedte el, a mosolya pedig ragyogott, ahogy felnézett rá.

- Nagymester, gratulálok!

Cornelius lehajolt hozzá és felemelte magához. Lassan elkomolyodtak. A jelenlevők lélegzetvisszafojtva várakoztak, Patrick intésére mindenki felemelkedett.

- Én, Cornelius Jade, a Bal Sagoth Rend Nagymestere, társamul kérlek téged, Zachary Jade!

A húguk egyszerre sikkantott fel az anyjukkal, aztán a szájukra szorították a tenyerüket, nehogy lemaradjanak a legfontosabb részről.

- Én, Zachary Jade, a Hatalom jogarának Őrzője, elfogadom, hogy a társad legyek, Cornelius Jade!

Cornelius tekintete nem engedte el Zachét.

- Esküszöm, hogy hű leszek hozzád, tisztelni és szeretni foglak. – Láthatóan folytatni akarta, de valami elszorította a torkát, nagyot nyelt.

Zach szorosan fogta az ujjait és gyengéden megcsókolta a kézfejét. Annyira kedves mozdulat volt, hogy fájdalom mart tőle a mellkasába. Édes fájdalom volt ez, de nem bánta.

- Ahogy Te mellettem jársz, akármerre is megyek majd, úgy leszek mindig melletted, akármerre is mész. S ahogy Te az árnyékom leszel, úgy leszek én az árnyék, amely mögötted jár, s miképpen Te leszel a fényem, aképpen én leszek a Nap, mely utat mutat. – A könnyek ott égtek Zach szemében. – Én, Zachary Jade, esküszöm itt mindenki előtt, hogy hű leszek hozzád, tisztelni és szeretni foglak az idők végezetéig!

Cornelius csak bólintani volt képes, a hangja ezúttal nagyon is cserben hagyta.

- Gratulálok, itt írják alá! – Az eddig leghátul várakozó anyakönyvvezető közben előreosont és most az anyakönyvet tartotta.

Kibírták nevetés nélkül, míg leírták a nevüket és az asszony távozott. Patrick azonnal tapsolni kezdett, valaki füttyentett.

- Csókot! – Természetesen Patrick és a húguk kezdte el skandálni.

Cornelius egészen közel húzta magához a férfit.

- Nagyon szeretlek!

- Én is nagyon szeretlek! Most pedig csókolj már meg, mert addig nem hagyják abba!

- Csak ezért? – Cornelius szemébe kihívó mosoly költözött.

- Ezzel azt akarod mondani, hogy nem akarod megcsókolni a férjedet? – Zach nem bírta megállni, hogy ne piszkálja.

- Ez minden vágyam – sóhajtotta Cornelius közelebb hajolva.

Két tenyere közé fogta a férfi arcát, elsimított közben pár kósza szőke tincset. Finoman összesimuló ajkuk volt a jutalom minden eddig hozott áldozatért és küzdelemért. A kinyilvánítást, milyen mélyen is szeretik egymást, pedig csak az érthette, aki azt is tudta, mit jelent őszintén, igazul és önfeláldozóan szeretni…

Vége