Extra: Fiúnak lenni

            Tommy Hawkins elgondolkodva figyelte az ablaknál ácsorgó apját.

- Lucas mikorra ígérte magát? – kérdezte, miközben egy pohár vizet adott a kezébe.

- Már itt kellene lennie. Biztos nem zavarlak? Megvárhatom lent a kapuban is.

- Ne butáskodj, apa! – Tommy illusztrátorként dolgozott egy kiadónál, és általában két perc szabadideje nem volt. Könnyebbséget jelentett a számára, hogy otthon is el tudta végezni a munkáját.

Az apja rámosolygott.

- Nagyon büszke vagyok rád.

- Köszönöm. – Tommy nem állta meg, hogy vissza ne vigyorogjon. Amikor az apja újra az ablak felé fordult, a homlokát ráncolta. Rettenetesen örült, hogy kibékültek, sőt, jobb viszonyban voltak, mint valaha, ám legalább ugyanennyire zavarta, hogy az anyjával ez miatt nem csak neki, de az apjának is megromlott a kapcsolata. – Hová mentek ma? – kérdezte, reményei szerint közömbösen.

- Régi filmeket adnak az egyik moziban – derült fel Gregory arca.

- Értem. Remélem, jól szórakoztok majd.

- Én is. Ti is eljöhetnétek Johnnal.

Tommy-ból majdnem kibukott, hogy nem kedveli a dupla randikat, de sikerült időben a nyelvébe harapnia.

- Talán majd legközelebb.

- Megjött. – Gregory elmosolyodott, és már nyúlt is a kabátja után. – Pénteken jövök.

- Hozd el Lucast is.

- Biztos?

- Persze. – Tommy gondolatban bokán rúgta magát, sokszor és jó erősen.

- Rendben. Akkor majd jövünk! – Gregory megölelte, és már ki is viharzott az ajtón.

Tommy az ablakhoz ballagott. A kisasztalon hagyott poharat forgatta az ujjai között, ahogy Lucast figyelte. A férfi könnyű eleganciával öltözött, és gyengéden megölelte az apját, amikor Gregory odaért hozzá. Valami vicceset mondhatott, mert felnevettek. Kinyitotta neki az ajtót, de nem lépett el onnan, és Gregory-nak szinte hozzá kellett simulnia, hogy be tudjon szállni. Tommy a fogait csikorgatta. Lucas, mintha tudta volna, hogy nézi, felpillantott az ablakra, szája szegletében gúnyos kis mosoly jelent meg. Tommy sarkon fordult, és beviharzott a hálószobába, ahol párja aludt.

- Megölöm!

John nagyot ásítva a fejére húzta a takarót. Éjszakára ment dolgozni, így délután mindig igyekezett aludni pár órát. Ha kedvese hagyta.

- Hallod, amit mondtam? – rángatta meg a takarót Tommy rosszkedvűen.

- Alszok, ha nem vetted volna észre.

- Ne csináld ezt velem! Majd alszol később.

- Később mennem kell dolgozni – mormolta a férfi, de engedelmesen feléje fordult. – Mi a baj?  

- Az a szemét!

- Lucas?

- Ha tudod, miért kérdezed?!

John nem mondta, hogy szívszerelme néha kifejezetten hisztisen viselkedik. Helyette megértő arcot vágott, és megsimogatta a kezét.

- Apád barátja, és nem örülne, ha tudná, hogy ennyire nem kedveled. Különben meg semmi rosszat nem tett ellened. Nem tudom, mi bajod vele. Inkább hálásnak kellene lenned, mert összehozott titeket.

- Tudom, de te nem látod, hogy mit művel?!

- Mit? – John felvonta a szemöldökét.

- Hozzáér, megöleli, színházba, vacsorákra, moziba hordja! És ahogy néz rá… - Tommy szeme szikrákat hányt.

- Képzelődsz.

- Nem vagyok vak, John! Látom, hogyan néz rá.

- Tommy…

- Szerintem szerelmes az apámba!

John felsóhajtott, és megdörzsölte az arcát.

- Amióta apád bemutatta, tudjuk, hogy Lucas meleg. Gregory még ötven sincs, jól tartja magát, nem meglepő, hogy felkeltette Lucas figyelmét. Viszont ha tényleg kedveli őt, akkor szerintem nem fog tenni semmit, amivel megbánthatja.

- Úgy gondolod? – Tommy elbizonytalanodott.

- Igen. Nyugodj meg! Apád már nem gyerek, hanem felnőtt férfi, aki meg tudja védeni magát.

- De Lucas orvos, bármikor beadhat neki valamit…

- Nem vagy te egy kicsit paranoiás? – csattant fel bosszúsan John. – Az apád végre boldog, ezt még te mondtad pár hónappal ezelőtt, most meg azon igyekszel, hogy találj valamit Lucas ellen, amivel összeugraszthatod őket. Mi lenne, ha egyszerűen csak örülnél annak, hogy Gregory-nak végre van egy barátja, akivel eltöltheti a szabadidejét?

Tommy megbántottan kuporgott az ágy szélén. Pontosan tudta, hogy van némi igazság abban, amit John mond, de azt is, hogy nem lát rémeket. A megvilágosodás alig két hete érte, amikor apja névnapját ünnepelték volna egy belvárosi étteremben. Úgy volt, hogy Gregory felveszi Lucast a kórháznál, de aztán Lucasnak dolga akadt, így külön kocsival jött. Alig váltottak pár szót az étterem előtt, amikor Lucas kiszúrta Gregory autóját a piros lámpánál.

Viccelődtek, hogy ha nem ő lenne az ünnepelt, utolsóként neki kellene állnia a számlát. A lámpa zöldre váltott, az apja kocsijába pedig belerohant egy fekete Mazda. Megperdítette a tengelye körül, és nekilökte egy másik autónak. Tommy-nak a mai napig rémálmai voltak a látványtól. Ő és John szinte még fel sem fogták a történteket, de Lucas már félúton járt. Felöltője fekete szárnyakként lobogott mögötte. Tommy fejében egy szörnyű pillanatig úgy festett, akárha a Halál sietne az apja felé, de aztán a baljós érzés tova is suhant, elnyomta az apja iránti aggodalom.

Lucas orvosként szinte azonnal odafért Gregory-hoz, és mire Tommy-ék odaértek, ő már aggódva végigtapogatta a férfit. Tommy, bár a félelemtől vadul zakatolt a szíve, megállapította, hogy kizökkent megszokott, nyugodt énjéből. Az arca ijesztően sápadt volt, a szeme üres, fekete gödörnek hatott, a keze remegett. Gregory-nak szerencséje volt, semmi baja nem esett, csak a biztonsági öv nyoma hagyott színes nyomot a mellkasán, és napokig fájlalta azt. Lucas olyan sötét arccal indult el a balesetet okozó autó felé, hogy John kénytelen volt utána menni, nehogy valami butaságot csináljon. Kiderült, hogy egy idősebb asszony ült a volánnál, aki váratlanul rosszul lett. A hátsó ülésen beszíjazott négyévesforma kisfiú néma volt a sokktól, csak akkor sírt fel, amikor Lucas óvatosan megérintette sérülések után kutatva. Végül Lucas nyomására Gregory-t is bevitte a mentő a kórházba kivizsgálásra, és a férfi nem mozdult mellőle. Tommy-ban ekkor merült fel először a gyanú, hogy Lucas szerelmes az apjába.

- Az apám vallásos ember. Az egy dolog, hogy elfogadja Lucast, de mindketten megsebeződnek, ha ez így megy tovább.

John magához húzta, és megsimogatta a haját.

- Ne aggódj annyit!

- De ő az apám… - Tommy sután átkarolta a férfi nyakát, és kétségbeesetten töprengett, mit is tegyen.

             Lucas egy pohár bort nyújtott Gregory-nak, és jókedvűen elterült mellette a kanapén.

- Mi a baj? – kérdezte, amikor a férfi elgondolkodva lötykölgette a bort anélkül, hogy belekortyolt volna, pedig ez volt a kedvenc évjárata.

- Azt hiszem, Tommy nem kedvel téged.

Lucas felvonta a szemöldökét.

- Valóban?

- Szerintem zavarja, hogy olyan sokat vagyok veled.

- Természetes, hogy óvni akar tőlem. – Lucas rákacsintott. Szemében visszatükröződött a csillár fénye. – Én vagyok a nagy, gonosz farkas, aki bekap, ha nem vigyázol.

Gregory végre elmosolyodott. Az eltelt hónapok alatt sokat változott a világhoz és az emberekhez való viszonya. Lucas mellett kitárult előtte egy kapu, amit ő mindig is zárva tartott. Lucas étterembe vitte, ízekről, addig ismeretlen ételekről áradozott. Magával rángatta vásárolni, méretre szabott öltönyt vetetett fel vele, amelynek az anyaga ezerszer puhább volt, mint a megszokott ruhájáé. Bort kóstoltatott vele, finomabbnál finomabbakat. Sétálni hívta eldugott utcákba, és közben beszélt zenéről, irodalomról, a munkájáról, mindenről, ami eszébe jutott. Filmeket néztek, sört ittak és pattogatott kukoricát majszoltak. Néha nevettek, máskor zsebkendővel vigasztalták magukat. Éjszaka, a kanapén üldögélve, miközben csak az utcai lámpák fénye világított be a nappaliba, Lucas szomorú hangon mesélt neki a családjáról, a gyerekkoráról, a csalódásokról, a képzeletbeli és valós pofonokról. Beszélt plátói érzelmekről, vihart kavaró szerelmekről, egyéjszakás kalandokról. Vágyakról, álmokról. A test gyönyöreiről. A szerelem csodálatáról.

Gregory sokkal közelebb érezte magát Lucashoz, mint a feleségéhez valaha is. Rég elfeledett emlékeket osztott meg vele. Vallásról, házasságról, gyereknevelésről beszélt. Problémákról, lehetőségekről. Kiöntötte neki a szívét, amikor a felesége iránt érzett szerelemről mesélt, a lassan zsarátnokká csitult szeretetről, és tompa hangon vallotta, már semmit nem érez iránta. S miközben a sötét szobában alig pár centire ültek egymástól, Gregory felkavaródó érzéseiről is beszélt. Erről a sok újdonságról, amik ellen a felesége dühösen kikelt, és amik Lucas mellett most olyan természetesek lettek a számára. A férfi megértő figyelme megtörte az évtizedek óta tartó hallgatást, egyre lázasabban törtek elő belőle a szavak. A régi vágyakról, amikről lemondott a felesége kedvéért. A test vágyairól, amiket a felesége bűnnek tartott. A szerelem vágyáról, amit lassan feladott, mert a felesége csak Jézust szerette, s ő fejet hajtott előtte, mert szerette, aztán pedig azért, mert megszokta, hogy az van, amit az asszony akart. Nem akarta már átölelni, megcsókolni, szeretkezni vele. Hidegség költözött a szívébe, ami csak most engedett fel, hogy megismerte Lucast. A férfi türelme, kedvessége, barátsága ébresztette rá, hogy milyen bolond volt. Az egy dolog, hogy tisztességes és Istennek tetsző életet élünk, de az egy másik, hogy közben nem nyomjuk el magunkban az álmodó, vágyódó embert.

- Hol jársz? – Lucas gyengéden megérintette a karját.

- Csak azon gondolkodtam, hogy boldog vagyok.

Lucas meglepetten pislogott, majd felnevetett.

- Olyan arcot vágtál, mintha kínoztak volna…

Gregory letette a poharát.

- Úgy döntöttem, hogy elválok.

- Tessék? – Lucas kezében megingott a pohár. Teljes döbbenettel meredt rá.

- Beszéltem a feleségemmel. Összevesztünk. Holnap szeretném elhozni onnan a holmimat.

- Tommy tudja?

- Még nem.

Lucas megértően nézett rá.

- Hová fogsz menni?

Gregory habozott.

- Abban reménykedtem, hogy befogadsz, míg kitalálok valamit.

Lucas ragyogó zöld tekintete elsötétült, arca elkomorodott. Felállt, és a poharát szorongatva az ablakhoz lépett. Könnyű fehér nadrágot viselt fehér inggel. A cipőjét még az ajtóban lerúgta. Karcsú volt, és kecses. A vékony ingen keresztül Gregory jól látta, ahogy megfeszülnek az izmai.

- Azt hiszem, ez nem a legjobb ötlet – mondta halkan, és nem fordult Gregory felé.

Gregory tétovázott, majd odasétált mögé.

- És ha én úgy gondolom, hogy ez életem legjobb ötlete? – kérdezte csendesen, a férfi vékony hátát, tarkóját, kócos haját figyelve.

Lucas sokáig állt némán, mozdulatlan. Gregory már attól tartott, hogy mégis nemet mond. Amikor már majdnem feladta a reményt, a férfi hátralépett, háta az ő mellkasához simult, és ahogy Gregory szíve hevesen verni kezdett, teljesen elengedte magát, és nekidőlt. Gregory átkarolta, összefonta vele az ujjait; poharukban a bor vészesen közel járt ahhoz, hogy kilötyögjön, de ez mit sem számított. Csak álltak szótlanul, egymáshoz simulva, s hallgatták az időközben megeredt eső csendes zuhogását…

            Tommy egyikükről a másikra kapta a tekintetét. Péntek volt, az apja nevetgélve beszélgetett Johnnal, míg Lucas csendesen ücsörgött a fotelban, és a borát iszogatta. Tommy úgy érezte, hogy valami megváltozott. Nem tudta megmondani, mi, de elszántan töprengett rajta.

- Igen? – Lucas elfojtott mosollyal nézett rá, miután már fél perce bámulta.

- Semmi – rázta meg a fejét, de erre már az apja is odakapta a pillantását.

- Valami baj van?

- Nem, semmi. – Lucas szemében dévaj nevetés csillant, amitől dühbe gurult. – Miért érzem azt, hogy valami megváltozott közöttetek? – csattant fel.

- Tommy! – John rosszallóan pisszegett rá.

Az apja Lucasra nézett, önkéntelen mozdulat volt. És ezzel már el is árulta magát. Tommy toporzékolni tudott volna mérgében.

- Tudtam, hogy van köztetek valami! Apa, nem veszed észre, hogy… - Nem tudta tovább folytatni, mert az apja tekintete belefojtotta a szót. Még soha nem látta ilyen mérgesnek.

- El se kezdd a kioktatásomat, mert nincs hozzá jogod, fiam! – Gregory halk hangja tele volt feszültséggel. – Egyedül rám tartozik, hogyan élem az életemet. Emlékszel? Ugyanezt mondtad te is, amikor bemutattad John-t. Azt vágtad a fejünkhöz, hogy az életed a sajátod, és nekünk el kell fogadnunk, akármilyen döntést is hozol. Lucasnak köszönhetően elfogadtam a másságodat, a párodat, jobb apa lettem. És most te akarsz engem kioktatni? – A férfi előrehajolt, a szeme szikrákat hányt. – A fiam vagy, igen, de nem tartozok neked elszámolással az életemről. Eljött az ideje, hogy most te fogadj el engem, ahogy én téged.

- Ez igaz, de anya…

Gregory felsóhajtott.

- Elválunk.

- Mi?

- Jól hallottad.

- Leéltél vele egy életet, apa! Mi lesz vele, ha egyedül marad?

Az apja arcvonásai megfeszültek.

- Azt hiszed, én nem gondolkodtam ezen? Én nem töprengtem álmatlan éjszakákon át, mit is tegyek? Őszinte leszek, már nem szeretem őt, s ő sem engem. Már régóta nem egymással élünk, hanem egymás mellett, mint két idegen. Mindkettőnknek jobb így. – Fia kételkedő arcát nézve oldalra billentette a fejét és halkan feltette a kérdést: – Olyan nagy baj, hogy végre… boldog akarok lenni?

Tommy szíve elszorult.

- Nem, de miért pont vele?! – tört ki belőle, és Lucasra mutatott, aki mindeddig szótlanul ült a helyén.

Hosszú percekig néma csend honolt a szobában.

- Tudod, fiam, öregségemre kellett rádöbbennem, hogy a szív nem válogat. – Gregory kinyújtotta a kezét, és Lucas megfogta azt. – Sokáig tartott, míg ezt elfogadtam, de Lucas szerencsére türelmes volt.

Lucas az ajkához húzta Gregory kezét, és gyengéd csókot lehelt rá.

- Már az első pillanatban megtetszett Gregory, de nem csak mint férfi, hanem mint apa is. Az én apám soha kérdezte meg, miért lettem az, aki, és nem hiányolt. Nem érdekelte, hogy külön töltjük a születésnapokat, az ünnepeket. Gregorynak viszont hiányoztál, és nem félt megtenni az első lépést az elfogadás felé, pedig ehhez szembe kellett szállnia az anyáddal. – A zöld szempár talán még soha nem volt ilyen komoly. – Irigyeltelek, és úgy gondoltam, ha már én nem lehetek a szüleimmel, legalább másnak ne kelljen átélnie azt, amit nekem, így megpróbáltam elmagyarázni neki az érzéseimet. Abban reménykedtem, hogy rajtam keresztül talán megért téged, és legalább te nem az apád nélkül éled le a további életedet, ahogy én. – Tommy arcán a szégyen pírja kúszott felfelé. Soha nem gondolta végig, Lucas miért segített annak idején az apjának. – Beszélgetés közben azonban akaratom ellenére megtetszett. Tudtam, mennyire reménytelenek az érzéseim, így magára hagytam. Arra nem számítottam, hogy összefutunk, és… - Lucas tétovázott, de végül kibökte. – Szerelmes lettem belé. Nem csak futó érzés volt ez, hanem olyasvalami, ami betöltötte a lelkemet, a gondolataimat, a szívemet. S egyre nehezebb volt palástolni, mit is érzek iránta. Te átláttál rajtam, téged nem tudtalak megtéveszteni, de apád sokáig nem is sejtette, milyen érzéseket táplálok feléje.

- A balesetnél jöttem rá – vette vissza a szót Gregory. – Az egy dolog, hogy mindannyian megrémültünk, de láttam Lucason, hogy szinte eszét vesztette a rémülettől. Gyanús lett a dolog. Kezdtem jobban odafigyelni rá, és egyszer csak belém vágott a felismerés, hogy nem egyszerűen csak a barátjának tekint. – A szavakat keresgélve elhallgatott. – Igazából nem tartozik rád a magánéletem, de ahogy te vágytál a megértésemre annak idején, most én is azt akarom, hogy megértsd, mit érzek, mit érzünk egymás iránt Lucasszal. – Komolyan nézett a fiára. – Szeretem őt. Eleinte úgy véltem, hogy ez csak barátság. Felebaráti szeretet.

- Apa…

- Tévedtem. – Gregory finoman megrázta a fejét. – Egy barát nem szeretné megérinteni a másikat úgy, ahogy én szerettem volna. Nem szeretné vele tölteni minden idejét, az éjszakákat is beleértve. Nem kívánja meg, és nem akarja megcsókolni. Nem az a legfőbb vágya, hogy együtt öregszenek meg…

Lucas felsóhajtott.

- Féltem, hogy apád érzelmeit csupán a magány, az anyáddal való megváltozott kapcsolat szülte. Pontosan tudtam, hogy vallásossága tiltja a homoszexualitást, és nem akartam összezavarni. Nem szerettem volna, ha meghasonlik önmagával. Ám apád döntött helyettem, és megtette a lépéseket, amiket én nem mertem.

- Nem állítom, hogy boldogtalan voltam anyád mellett, de soha nem éreztem magam ennyire egésznek, boldognak, mint Lucas mellett. Megismertetett az élet egy olyan oldalával, amiről eddig nem tudtam. Vagy inkább nem akartam tudni. Nem vagyok már fiatal, és igaz, hogy újra kell értékeljek sok dolgot, de egy valamit biztosan tudok: szeretem Lucast. – Halványan elmosolyodott. – Akkor is szeretni fogom, ha te ellenzed, és anyád soha többé nem áll szóba velem. Akkor is, ha a hitem szerint ezért a Pokolra jutok. – Lucasra pillantott, aki biztatóan megszorította a kezét. – Sokkal jobban szeretem, mint valaha is gondoltam, hogy szeretni tudok. Lucas az első találkozásunkkor azt mondta, a szeretet azt jelenti, elfogadjuk a másikat olyannak, amilyen. Én megtettem, és most ugyanezt kérem cserébe. Azt kérem, fogadd el, hogy egy férfit szeretek.

- Basszus, ez tök gáz! – Tommy a hajába túrt. – Most komolyan szerelmesek vagytok egymásba?! – hitetlenkedett.

Lucas ajkán megjelent egy szelíd, szinte jókedvű mosoly.

- Bármennyire gáz, apád akkor is egy férfit szeret.

Tommy segélykérően pislantott a párjára, de John elnézett a feje felett ezzel hozva a tudomására, hogy ő bizony maximálisan Gregory-ék pártján áll. Végigmérte az apjáékat. Most már tudta, mi változott. A boldogság, ami sugárzott belőlük, eddig nem volt jelen. Most viszont az apja szinte megfiatalodott, Lucas tekintete áttetsző, zöld smaragdként ragyogott. Megenyhült.

- Vigyázz az apámra!

Lucas bólintott.

- Úgy lesz.

- Most elgondolkodtam, hogy ki kinek is az apja… - mormolta Gregory, de derűs volt a hangja.

- Egy gyermek is aggódhat a szüleiért, nem?

- De, igen.

John megkönnyebbülten elernyedt a fotelban.

- Most már ehetünk végre?

Felnevettek. A feszültség tovaröppent.

- Apa, ha elköltözöl anyától, elférsz nálunk, amíg nem találsz magadnak lakást – jutott eszébe Tommy-nak, amikor már a konyha felé tartottak.

- Lucashoz költözöm.

Tommy szeme összeszűkült.

- Nem lesz ez egy kicsit gyors?!

Az apja és a párja egyszerre mordult rá.

- Tommy!

Lucas felkuncogott, zöld szeme szinte túlvilági fénnyel ragyogott. Gregory mellé lépett, a vállára hajtotta a fejét. Gregory átölelte, és megállapította, hogy tényleg élete legjobb döntése volt, amikor kinyújtotta a férfi felé a kezét…

Vége

Részlet az eredeti tervből:

Csókolta. Simogatta. Érintette. Megtett vele dolgokat, amiket még soha senkivel. Olyan volt, mintha lehullott volna benne minden gát, tabu, tiltás, kétely, félelem. Nem maradt más, csak a pőre vágy, amellyel Lucas testét birtokba vette. Önkívületbe esett, önkívületet okozott. S miközben a leselkedő Hold ezüstbe burkolta az ágyon összefonódó alakjukat, csak egyetlen szó volt képes áttörni a tudatát uraló ködön.

- Lucas… Lucas… Lucas… - Az ismétlődő név szinte egybefüggő mondatnak hallatszott, s benne volt Gregory minden ki nem mondott érzelme, vágya, gyönyöre.

Lucas ujjai nyomot hagytak a vállán, a karján. Karcsú teste vonaglott, hídba feszült, behódolt. Hol volt már fensőbbséges nyugalma, ragadozó tekintete?! Szeme ezüstként ragyogott, ajka nyögést, sóhajt formált. Élvezett, s élvezetet okozott. Szenvedélye, amellyel a férfit ölelte, adta bizonyságát szerelmének.

Gregory képtelen volt levenni róla a szemét. Most megtapasztalta a test vágyait, amely bűnbe taszított oly sok nőt s férfit. Az agya legmélyén egy kis hang azt hajtogatta: Elkárhozol! Ám szívének dübörgése, a teste milliónyi sejtjét uraló gyönyör elnyomott benne minden félelmet, s beléivódott vallásosságot. Lucas testét az ágyhoz szorítva beletemetkezett forróságába, egy kicsit meghalt, főnixként újjászületett, de ez az érzés meg sem közelítette a látványt, amely a szeme elé tárult. Ahogy Lucas ökölbe szoruló kézzel felkiáltott, a szemében nem volt más, csak az érzés, amelyet az ajka formált:

- Szeretlek!

S az elmondhatatlan, reszkető kéj pillangóként tovasuhanó árnya lágyan beleolvadt a Hold ezüstjébe…

Vége