Extra: A szerelem háromszögei

Takami elégedetten heverészett az ágy tetején. Azuma ásványvízzel a kezében lépett be.

- Szerinted apádék nem lesznek mérgesek, amiért csak úgy elrángattalak a buliról?

A fiú a lábát lóbálta.

- Kétlem. Szerintem most élvezik a hirtelen jött gyerekmentességet.

Azuma a fejét hátravetve kacagott.

- Hihetetlen vagy… - nyomott puszit Takami feje búbjára.

Takami elvigyorodott.

- Ezért szeretsz, vagy nem?

Azuma lehuppant az ágy szélére, és összeborzolta a haját.

- De igen. – Elkomolyodott. – Belém szeretsz valaha is? – kérdezte csendesen.

Takami arcáról eltűnt a játékosság.

- Még soha nem éreztem úgy senki iránt, mint irántad.

- A húgom iránt sem?

Kényes kérdés volt, ezt mindketten tudták, de Azuma úgy érezte, meg kell kérdeznie.

- Én… iránta sem, sajnálom. – Takami elhúzódott volna, de a férfi utána kapott, és magához rántotta. Szorosan ölelte.

- Ne sajnáld… Boldog vagyok még akkor is, ha most szomorúnak kéne lennem.

Egymásra néztek, Takami megérintette a férfi arcát.

- Nagyon fontos vagy nekem. Fontosabb, mint gondoltam, hogy leszel a számomra. Igazából… még soha nem voltam szerelmes. – Tétován elmosolyodott, és megvonta a vállát. – Szóval neked kell megtanítod nekem, milyen is a szerelem.

Azuma meghatódott.

- Örömmel. A legnagyobb örömmel. – Nagyot nevetve az összegyűrt lepedőre teperte a fiút.

Takami tiltakozott.

- Hé, nem erre gondoltam… - Hangja azonban hamar elfulladt, és csak halk sóhajait lehetett hallani, melyek Azuma számára édesebbek voltak, mint bármely gyönyörűen megkomponált dallam…

Yuu nagyot ásított, és a mosogatóba tette a poharát.

- Szuper volt ez a buli – fordult a belépő Aniki felé.

- Igen. Hiróék kitettek magukért. – Aniki megmozgatta a vállát. – Elfáradtam.

- Én is. Hosszú napunk volt.

Egymást nézték, végül kézen fogva vonultak a hálószobába. Már ágyban feküdtek, amikor Yuu elvigyorodott.

- Láttad Takamit?

Aniki felkönyökölt.

- Igen. Azuma jó ember, így tényleg örülök, hogy összejöttek.

- Szerintem is. Küldhetnénk nekik valami ajándékot – hozta fel az ötletet Yuu.

Aniki töprengett.

- Nem is tudom…

Yuu azonban már belelovallta magát a dologba.

- Naa, Aniki, ne légy ilyen… Mit szólnál, mondjuk… virág, édesség, mozijegy…

- Ezek annyira átlagosak! – tiltakozott Aniki. – Valami különleges kellene…

Yuu felsóhajtott.

- És mi az a különleges?

Aniki visszadőlt a párnájára, és a sötétben bámulta a mennyezetet.

- Te vagy a host, neked kéne jobban tudni, hogy mi számít ilyenkor különlegesnek… - duzzogta.

Yuu feléje fordult, és a hasára fektette a tenyerét.

- Hát, mit szólnál egy nyakörvhöz, egy vibrátorhoz, vagy pár ízesített óvszerhez?

Aniki játékosan megütötte a vállát.

- Ne játszadozz itt! Ez komoly dolog.

Yuu nagyokat bólogatott.

- Persze, hogy az. Ezért mondtam ezeket, és nem a szado-mazo kellékeket.

Aniki nem állta meg nevetés nélkül.

- Olyan vagy… Miért nem próbálsz meg egy picit komoly lenni?

- De hiszen az vagyok – Yuu kuncogó hangja pont az ellenkezőjét bizonyította.

Aniki bosszúból csikálást alkalmazott, ami természetesen birkózássá fajult. Valahogy az ajkuk is összesimult, és a mozdulatok megváltoztak. Egymás felé húzták a másikat, ahelyett, hogy ellökték volna. Mielőtt Aniki belezuhant volna az önkívületbe, kinyögte.

- Fürdő… Befizetem őket egy fürdőbe…

Yuu rekedtes hangja körbeölelte.

- Fenéket… Oda én viszlek téged. Ők ketten beérik egy romantikus vacsorával Hiro valamelyik éttermében.

Aniki képtelen volt tiltakozni, Yuu ajka elhallgatatta, teste betakarta, és feltüzelte…

- Szeretlek… - suttogta a mámor végső pillanatában a férfi fülébe.

Yuu egyenesen a szemébe nézett. Tekintetében sötét érzelem kavargott.

- Te vagy a mindenem…

Ujjaik összefonódtak a párnán, mindkettejük teste megrezdült, de a pillantásuk nem engedte el a másikét, egymás szemében látták önmagukat, érzelmeiket.

- Akkor is fürdőbe mennek… - Aniki teste ívbe feszült, mielőtt felkiáltott volna.

Yuu megvárta, míg elcsitul a remegése, csak akkor mozdult újra.

- Fogadjunk? – kérdezte dacosan.

Aniki úgy érezte, nem kap levegőt. Megrázta a fejét.

- Már most győztél…

- Azt is elárulnád, mivel? Vagy várj, ne mondj semmit. Ellenállhatatlan vagyok…

Aniki szeme összeszűkült, és lábait a férfi dereka köré fonta.

- Nekem mindig az leszel… de azért ne legyél ennyire beképzelt. Gyakorlatias megfontolásból egyeztem bele.

- Igazán? – Yuu hangja gyanakvó volt.

- Persze. – Aniki finoman ringatni kezdte a testét. – Ha én megyek veled a fürdőbe, azt… - Megremegett. - … azzal elszámolhatok, mint üzleti út, és nekem egy centembe se kerül…

Yuu váratlanul mozdult, és Aniki hirtelen felül találta magát. Egész teste összerándult, és fojtottan felnyögött. Zihálva támaszkodott a férfi mellkasára.

- Ez gonosz volt…

- Élvezted… és kettőnk közül ki is volt a gonosz? – Yuu egész testét finom izzadság réteg vonta be.

Aniki csábítóan megnyalta az ajkát.

- Szóval? Romantikus vacsora Takamiéknak?

Yuu belemarkolt a hajába, és mielőtt egész mélyre lökte volna magát a testébe, belesuttogta a szájába.

- Te fizeted…  

Összefonódott testüket egyszerre rázkódtatta meg a gyönyör…

Hisashi nagyot ásított, és lekapcsolta az olvasólámpát. Mellette Kai már bóbiskolt, de azonnal odabújt hozzá, miest elhelyezkedett.

- Szerinted Takami helyesen döntött? – mormogta.

Hisashi megsimogatta a haját.

- Remélem. Bízz benne.

Kai még közelebb törleszkedett.

- Bízom benne, de féltem is őt – vallotta be.

- Az apja vagy, ez természetes. Azuma jó ember, szeretni és tisztelni fogja.

- Tudom. – Kai nagyot sóhajtott. – Nem is ezzel van bajom. Takami még olyan fiatal. Mi van, ha találkozik egy lánnyal, és családot akar? Mi lesz akkor?

Hisashi a fejét ingatta.

- Nem tudom. Egyikünk sem tudhatja, hogy mi lesz később. Csak annyit tehetünk, hogy akármit is határoz, mi támogassuk benne.

Kai felkönyökölt.

- Te nem félted?

- Miért félteném?

- Legalább annyira szereted, mint én.

Hisashi örült, hogy sötét van, és Kai nem látja a megdöbbenést az arcán. Elgondolkozva válaszolt.

- Amikor először találkoztam vele, egy kicsit gyűlöltem őt… - Elhalkult a hangja. – Úgy éreztem, hogy miatta nem jöttél vissza hozzám, ami butaság volt, de egy szerelmes szív minden butaságot bemagyaráz magának. Túljutottam a gyűlöleten, utána már csak irigyeltem, mert több időt tölthetett veled, mint én. Aztán… megláttam benne téged, és megláttam azt a töretlen akaratot, makacsságot, és önzetlenséget, ami rád emlékeztetett. Úgy gondoltam, nekem soha nem lesz gyerekem, nem is éreztem vágyat, hogy családot alapítsak, hiszen itt volt az unokaöcsém, és van, aki továbbvigye a család nevét. – Felkuncogott. – Jól van, időközben ez is megváltozott, de ez most nem lényeg. Takami… - Elkomorodott. – Lehetetlen volt nem szeretni őt, mert ő… a te fiad. Megtiszteltél azzal, amikor rám bíztad, és büszke vagyok rá.

- Csak azért szereted, mert ő az én fiam?

Hisashi kinyúlt, és finoman megérintette a férfi arcát.

- Nem. Önmagáért szeretem, és köszönöm, hogy egy kicsit én is az apja lehetek.

Kai hangjában nevetés bujkált.

- Én inkább vagyok az anyja, mint az apja.

Hisashi elvigyorodott.

- Ebben egyetértek.

Kai kuncogva fúrta az arcát a nyakába.

- Én köszönöm, hogy elfogadtad őt, és vigyázol rá… - Megint felkönyökölt. – Szerinted nem kellene ajándékot küldeni nekik?

Hisashi magához húzta. Igazából más kötötte már le a figyelmét, mint nevelt „fia”. Kai mocorgása ugyanis mást juttatott az eszébe.

- Mire gondolsz? – Keze felsiklott a férfi hátán, majd vissza le.

Kai megmerevedett.

- Te nem is figyelsz rám! – morrant.

Hisashi válaszul megcsókolta. Mire levegőhöz jutott, kábán pislogva próbálta eszébe idézni, miről is beszélgettek a csók előtt.

- Takami…

Hisashi lágyan visszadöntötte az ágyra, és fölébe hajolt.

- Persze, kap ajándékot… - Apró csókokkal borította a férfi mellkasát. – Mondtam már, hogy imádom, amikor meztelenül bújsz be mellém az ágyba?

- Ajándék… Igen… - Kai igyekezett összekaparni maradék önuralmát… vajmi kevés sikerrel.

- Takami… már… egy… ideje… saját… kocsiért… nyavalyog… - Minden egyes szót egy csók követett. – Esetleg… megkaphatja…

- Fenéket! – nyögött fel Kai. – Még fiatal hozzá…

Hisashi ajka lejjebb siklott, és Kai hangja elfulladt.

- Megkaphatná a… volt lakásomat…

- Még túl fiatal, hogy… külön költözzön… - tiltakozott Kai.

Hisashi szemében türelmetlen vágy lobbant. A csuklójánál fogva az ágyhoz szegezte a férfit.

- Szerinted mennyire érdekel jelen pillanatban a fiunk?

Kai nagyot nyelt, a sötétben csak a férfi körvonalait tudta kivenni, de érzékelte a hangjában rejlő parázsló szenvedélyt.

- Semennyire? – érdeklődött szelíden.

- Eltaláltad. – Hisashi ajka lecsapott az övére, és abban a pillanatban Kai végre beismerte magának, hogy ebben a pillanatban… őt sem igazán érdekli Takami. Majd holnap… ígérte meg magának, mielőtt beleharapott Hisashi ajkába, és az őrület őt is magával ragadta…

Sinji fáradtan kuporgott a bárszéken.

- Ez a nyitóbuli teljesen kikészített – motyogta.

Hiro a pult tetején süteményt majszolt, és a lábát lóbálta. Vigyorgott.

- Pedig ez csak az első felvonás volt.

Kazu vörösbort kortyolgatott, mosolygott.

- Ne idegesítsd, Hiro!

Sinji a nyelvét nyújtotta.

- Ne bosszants!

Hiro nevetett. Megsimogatta a fejét.

- Jól van, cukrászom. Semmi baj.

Sinji az arcához húzta a férfi kezét.

- Köszönöm, hogy vagytok nekem.

Kazu felállt, és odaballagott hozzájuk.

- Szeretünk – karolta át hátulról a fiú nyakát.

- Tudom – sóhajtotta Sinji megkönnyebbülten.

Hiro a hüvelykujjával megcirógatta az ajkát.

- Tuti siker lesz – mondta határozottan, és lehajolt hozzá. Lágyan megcsókolta, rákacsintott. – Ahogy ez is.

- Úgy van – biztatta Kazu is. Poharát a pultra tette, távolabb lökte, hogy Hiro ne tudja fellökni. Belecsókolt Sinji nyakába. – Láttad Takamit?

Sinji hátradőlt a karjaiba. Elmosolyodott.

- Gyönyörű volt… Arra gondoltam, küldetek nekik egy tálca süteményt. Szerintetek?

- Örülni fognak – állította Kazu. – Veszek mellé egy üveg pezsgőt.

- Én meg virágot… - tette hozzá Hiro.

Sinji megrázta a fejét.

- Túlzásba visszük – tiltakozott.

- Dehogy! – vágta rá a két férfi egyszerre. Kazu végignyalta Sinji nyakát, Hiro szájon csókolta.

A fiú halk sóhajjal elengedte magát. Feszültsége lassan engedett. Átadta magát a szenvedélynek. A félhomályban Kazu a háta mögül cirógatta, Hiro föléje emelkedve simogatta.

Sinji reszketett.

- Meg fognak látni minket… - vonakodott.

- Úgy izgalmasabb… - húzódott hozzá még közelebb Hiro, de a tekintete huncutul csillant.

Kazu Sinji fülét rágcsálta, keze már az inge alatt járt.

- Nyugodj meg! Mindenki hazament, és lehúztam a rolókat. Senki sem fog látni minket.

Sinji teste elernyedt. Kazu a karjaiba kapta, és az egyik asztalra fektette.

- Ne itt…

- Sssh… - Hiro máris ott volt felette. Mohón csókolta, közben az ingét gombolgatta.

Kazu a nadrágjával bíbelődött, és habozás nélkül marokra fogta Sinji merevedését. A fiú felhördült, megmarkolta az asztal szélét.

- Ahh… Hmm…

Hiro finoman harapdálta a mellbimbóit, és a hasát cirógatta alig érintve ujjaival a fiú bőrét. Kazu a szájába vette a merev vesszőt. Szopogatta, nyalogatta. Sinji lihegett, feszes íjként feszült meg a teste. Hiro odahajolt Kazuhoz, egyszerre csókolta a férfit és kényeztette Sinjit. A fiú őket nézve felkiáltott. Karcsú teste megmerevedett, majd megrándult.

- Gyönyörű… - suttogta Hiro elégedetten.

Kazu remegő kézzel gombolta ki a nadrágját. Sinji halk sóhajjal mozdult feléje, és felhúzta a lábait. Kazu sötét tekintettel, szemébe hulló tincsekkel nyomult belé. Lihegve mozdult… lassan beljebb… még beljebb… még mélyebbre… egészen mélyre. Sinji kiabálni tudott volna a gyönyörtől. Elkapta Hiro vágytól fekete pillantását, kinyúlt feléje, megsimogatta az ágyékát. Hiro lehúzta a cipzárt, és lehunyta a szemét, amikor Sinji hosszú ujjai körbefonták. A fiú keze azonban nem hagyta lassan élvezni az érintést. Átvette Kazu mozgásának ütemét, és Hiro egy székre térdelve nyöszörgött.

- Ahh… Igen…

Kazu őket figyelve elvesztette az önuralmát. Olyan mélyre lökte magát Sinji testében, hogy a fiú szeme tágra nyílt, majd egy halk sóhajjal elélvezett. Hiro összegörnyedt, aztán elernyedt, és kis híján a padlóra hanyatlott. Kazu elmosolyodott, Sinjire borult. Rengett-rezgett a teste, és percekig csimpaszkodott a fiúba.

- Most minden mocskos lett – morogta Sinji, de nem tűnt mérgesnek.

- Segítünk takarítani – ajánlotta Hiro, és puszit nyomott az arcára.

Kazu megpróbálta rendbe szedni magát.

- Igen. Hamar megleszünk.

- Még szép… - Sinji felült. Arca piros volt, tekintete kába és elégedett. – Miattatok lett ilyen…

Hiro felállt. Felhúzta a nadrágján a cipzárat, és Kazura vigyorgott.

- Nézd, hát, nem édes?

Kazu mosolygott.

- Nem tudtátok? A falánkság és a kéjvágy is a hét főbűn egyikei…

Sinji felnézett rájuk. Megnyalta az ajkát.

- Örömmel kárhozunk el – harapott az ajkába Hiro.

Sinji vállat vont.

- Veletek kárhozok én is…

Kazu a pulthoz sétált, és egy hajtásra megitta a maradék borát.

- Valami meglepetést ígértél… - emlékeztette a fiút.

Hiro bólogatott.

- Bizony, majdnem elfelejtettem.

Sinji eligazgatta a ruháját, felállt.

- A hűtőben van – árulta el.

Hiro – az örök kíváncsi – már ott sem volt. Egy hófehér tálcával tért vissza, amin sok kicsi háromszög alakú sütemény volt művészien elrendezve.

- Ez lenne az?

Sinji a pultra tetette vele, és elpirult.

- Ezt nektek készítettem - vallotta be. – Még senki sem kóstolta.

Kazu és Hiro is vett egyet-egyet.

- Mi van benne? –hördült Hiro élvezettel. – Ez nagyon finom…

Kazu beszéd helyett még egyet vett. Lehunyt szemmel harapott bele, és élvezte a nyelvén végigolvadó ízeket.

- Titok… - kuncogott Sinji, és elégedetten nézte őket.

- Naaa… - bökte oldalba Hiro gyerekesen.

- Három hozzávalója van…

- Mik? – türelmetlenkedett a férfi.

Sinji a pultra dőlt.

- Bizalom… vágy… és szerelem – felelte.

A két férfi kezében megálltak a sütik.

- És neve is van? – kérdezte rekedten Kazu.

- A szerelem háromszögei. Love Triangle…

A férfiak összenéztek. Egyszerre hajoltak a fiúhoz, és két oldalról csókolták. Sinji átkarolta őket, és nevetett… boldogan, szerelmesen. Néha az egyik álom fölé kell helyezni egy másikat, és Sinji tudta, ha nem is lesz a világ legjobb cukrásza, nem számít, amíg van, aki szereti… vannak, akik szeretik…

A tálcán a háromszögek olvadozni kezdtek, de tökéletességüket ez nem csorbította el…

A szerelem háromszögei maradtak.

Vége