Extra 2: Veled lenni

            Az üzlet zsúfolásig tele volt, alig lehetett kocsit tolni a sorok között. A hétvégi nagybevásárlás mindig ekkora tömeget eredményezett.

- Eljöhettünk volna holnap délután – morogta Gregory, és engedelmesen odanyújtotta a következő fűszert, amit párja kért. Rátámaszkodott a kocsira, és felkészült arra, hogy a következő egy órát a boltban fogják tölteni.

Lucas, aki kivételesen nem a méretre szabott öltönyét viselte, hanem farmert pólóval és tornacipővel, rápillantott.

- Most nincsenek is olyan sokan, mint a múlt héten – vélte.

Gregory csak sóhajtott, és odanyújtotta a következő zacskót. Lucas beleejtette az előzőt a kocsiba, és ezen is elkezdte átolvasni az összetevőket. Nem tudta levenni róla a szemét. Feltűnt neki, hogy ezzel nem csak ő van így. A polcok között sétálgató hölgyek többsége minimum kétszer végigmérte a kocsi oldalának támaszkodó férfit, aki nem csak jóképű volt, de láthatóan a konyhában is feltalálta magát.

Háromnegyed éve éltek együtt, egy éve ismerték egymást. Egyesek szerint túl gyorsan költöztek össze, de neki Lucas olyan volt, akár a friss levegő. Életet hozott a megfásult hétköznapokba, a megkeseredett házasságban töltött évekbe. Vibráló, színnel és megannyi csodával teli életet.

Házas volt, amikor összetalálkoztak egy este. Lucas megválaszolta a homoszexualitással kapcsolatos kérdéseit, miután a fia bejelentette, hogy meleg. Tommy elköltözött a barátjához, amikor a felesége szodomitának bélyegezve hallani sem akart róla. Ő azonban nem tudta kiverni a fejéből a fiát, és tudni akarta, miért változott meg. Lucas döbbentette rá, hogy Tommy ugyanaz a gyermek maradt mássága ellenére is.

A férfi akkoriban nem érzékeltette, hogy tetszik neki. Néha, egy-egy futó pillantás erejéig villant fel tekintetében a vágy, de azonnal félre is nézett. Gregorynak kellett egy kis idő, míg felfigyelt rá, milyen érzelmekkel viseltetik iránta a férfi. Hithű katolikusként és nős emberként nehéz volt feldolgoznia a dolgot, aztán lassan, ahogy egyre több időt töltöttek együtt, és megismerték egymást, Lucas fontosabb lett neki, mint a belérögzült dogmák.

Mellette, vele töltve az időt, megtanult néhány fontos dolgot, amiket egészen addig nem értett meg. Egy férfival együtt élve is tud teljes életet élni. Egy férfi ölelése is tud akkora gyönyört okozni, mint egy nőé. S egy férfi is lehet valakinek a lelki társa, nem csak egy asszony. Ezt Lucas előtt kétkedve fogadta, ám mostanra bebizonyosodott, hogy jó vele élni. Saját magának is nehezen vallotta be, hogy a házassága elején érzett hasonlót.

A válást alig két hete mondták ki, a felesége ragaszkodott ahhoz, hogy az egyház is felbontsa Isten előtt tett esküjüket, és ez időbe telt. Felemás érzésekkel fogadta a papírokat. Egykoron szerette azt az asszonyt, aki mára engesztelhetetlen gyűlölettel nézett rá, akárhányszor találkoztak. Nem sírta vissza a házasságát, de szomorúságot érzett, amiért így alakult a kapcsolatuk.

- Ne gondolj rá! – Lucas anélkül nyúlt oda, és fogta meg a kezét, hogy felemelte volna a tekintetét az olvasásból.

- Mire? – adta az értetlent. Mindig meglepődött, hogy Lucasnak hatodik érzéke volt hozzá. Megérezte, ha örült valaminek, vagy ha bántotta valami. Pontosan tudta, mire van szüksége, talán jobban, mint ő maga.

- Gregory! – Lucas még mindig nem pillantott fel, a haja előrehullott, elfedte a tekintetét. Ideje lett volna meglátogatnia a fodrászt, de eszébe sem jutott, hogy emlékeztesse rá. Imádott beletúrni, érezni a selymességét az ujjai között.

- Jó, nem gondolok rá!

- Egy kapcsolathoz két ember kell, Greg! – Lucas végre ránézett. – Ezerszer megbeszéltük, nem csak te hibáztál, hanem ő is. Fogadd el, és próbálj meg továbblépni!

- Nem akarom elkövetni még egyszer ugyanazt a hibát…

- Ha végre kivered a fejedből, akkor nem fogod. Kicsit rosszul esik, hogy amióta megkaptad a válási papírokat, egyfolytában ezen agyalsz.

- Sajnálom. Most nem én vagyok a legtökéletesebb férfi, akire vágysz.

Lucas tekintete megenyhült, a gyönyörűséges zöld szempár jókedvűen felcsillant.

- Nekem nem tökéletes pasas kell, hanem te – válaszolta egyszerűen, és beledobta a zacskót a kocsiba. – Azt odaadnád, kérlek?!

- Ezek szerint nem vagyok tökéletes – állapította meg Gregory, miközben odanyújtotta a következő zacskót.

- Azért szeretlek, mert nem vagy az – merült bele Lucas az összetevőkbe.

Gregory elmosolyodott, és témát váltott.

- Holnap átmegyünk Tommyékhoz?

- Ők jönnek át hozzánk. Beszéltem vele délelőtt.

- Nem emlékszem, hogy mondtad volna.

- Küldtem e-mailt.

Gregory felnyögött. Fia és Lucas ragaszkodott ahhoz, hogy vegyen egy okostelefont. Azóta mindketten e-mailekkel bombázták, hogy megtanulja használni.

- Élvezed, igaz?!

Lucas somolygott, közben megpróbált ártatlan fejet vágni, ahogy Tommy mondta volna.

- Micsodát?

Gregory nem haragudott rá.

- Elmegyünk este sétálni? – kérdezte inkább.

Lucas még mindig fogta a kezét, megdobogtatta az ő öreg szívét. Belemerült ugyan az olvasásba, de bólintott.

- Elmehetünk.

- Lemegyünk a tóig? – Volt egy kis csónakázó-tó a lakásukhoz közel.

- Ha nem vagy túl fáradt…

- Nem. – Gregory fáradtsága múlóban volt. Akármilyen bosszantó volt vásárolni, egy idő után Lucas jelenléte mindig megnyugtatóan hatott rá. – Vasárnap mit csinálunk?

- Samantha elhívott hozzájuk barbecue partira. Mondtam hétfőn.

Ez igaz volt, Gregory gondolatban leszidta magát. Samantha Lucas kolléganője volt, elég sok időt töltöttek náluk az utóbbi időben. Az asszonynak volt két kisgyereke, a férje meg alvállalkozó volt egy építési cégnél. 

- Bocsánat.

- Semmi baj, elfelejtettelek emlékeztetni.

Gregory válaszolni akart, de a torkán akadt a szó. A sorok közé ugyanis a felesége fordult be a legjobb barátnőjével. Ursula volt a legpletykásabb személy, akit valaha is ismert. Kínos lett volna elrángatni onnan Lucast, így inkább nem mozdult. Mary észrevette, mert egy hosszú pillanatra ő is megtorpant, de aztán ugyanaz járhatott a fejében, mert folytatta az útját.

Ursula olyan képet vágott, amikor felismerte, mint aki citromba harapott. Gregory nem tudta, a felesége mennyit mondott el neki. Valószínűleg túl kínos lett volna bevallania, hogy a fia után a férje is „szodomita” lett…

- Valami baj van? – Lucas megérezhette, hogy ideges, mert ránézett. Követte a tekintetét, és azonnal megmerevedett. – Menjünk? – kérdezte halkan, és el akarta venni a kezét Gregoryéról.

A férfi ösztönösen utána kapott, és visszahúzta. Sok minden átfutott a fején, de az, hogy titkolózzon, az nem. Talán a kapcsolatuk elején igen, ám most már nem. Lucas túl értékes volt a számára ahhoz, hogy rejtegesse, akár egy titkos szeretőt. Igaz, hogy hányingere lett, ahogy Mary és Ursula feléjük tartottak, mégsem mozdult, és nem fordította el a tekintetét.

- Szia, Mary. Ursula, rég láttalak!

- Gregory! – Mary ugyanolyan jegesen nézett rá, mint amikor elköltözött.

Ursula nem szólt semmit, Gregory és Lucas összefonódó ujjait bámulta. Reakciójából ítélve semmit sem tudott, úgy tűnt, menten elrohan. Valószínűleg a kíváncsiság akadályozta meg benne, erre Gregory esküdni mert volna.

- Megkaptad a papírokat? – Mary nem szívesen állt velük szóba, de Ursula miatt kénytelen volt.

Kínos beszélgetés kezdődött. Gregory csak Lucasból meríthetett erőt, aki szótlanul állt mellette.

- Ursula, ő itt Lucas. Lucas, a hölgy Mary legjobb barátnője.

- Örvendek! – Lucas udvarias volt. Beleejtette a zacskót a kocsiba, és kezet nyújtott. Ursula igaz, tétovázva, de elfogadta volna, ha Mary nem löki oldalba.

- Mit csinálsz? Nem látod, mi folyik itt? Ő itt a férjem elcsábítója, megrontója, egy homoszexuális! – hadarta az asszony egy szuszra. Elég hangos volt ahhoz, hogy a közelükben nézelődők egyszerre forduljanak feléjük. Hirtelen a figyelem középpontjába kerültek, akár akarták, akár nem.

Lucas arca mozdulatlan maradt, de az ujjai szorosabban zárultak Gregory keze köré. A nők ellene irányuló támadásával nem igazán tudott mit kezdeni, ezt Gregory megfigyelte már. A férfiakkal sokkal könnyebben elboldogult.

- Csak annyit mondtál, hogy a férjed elhagyott, de azt nem, hogy egy férfiért! – Ursula hitetlenkedve csapta össze a kezét.

Gregory tétovázott. Nagyon kevesen tudták a barátai közül, hogy Lucas nem csak a főbérlője és barátja, hanem a kedvese is. Bár nem titkolta, az, hogy felvállalja a nagy nyilvánosság előtt, ahogy Tommy a partnerét, valahogy mindig elmaradt. Nem bátorság kérdése volt, csupán… Hát, nem tudta volna megmondani.

- Menjünk! – Lucas finoman megtolta a kocsit, láthatóan elege lett a két nőből, pedig alig egy perce álltak ott.

- Még ne! – Gregory visszatartotta, és Ursula szemébe nézett. – Nem egy férfiért hagytam el a feleségemet, hanem azért, mert már nem szerettem. Nem szerettem azt az asszonyt, akivé vált. Szemrebbenés nélkül kitagadta a saját fiát csak, mert Tommy meleg. A fiam homoszexuális, és egy férfival él együtt, de ugyanaz a gyermek, akit járni tanítottunk, és aki először azt mondta, hogy anya.

- Én ezt nem hallgatom tovább! – Mary el akart menni mellettük, de ezúttal a férfi eléje állt.

- Ezúttal meg fogsz hallgatni! – mondta keményen. –Igaz keresztyénként taszítottad el magadtól a fiadat ahelyett, hogy megpróbáltad volna megérteni, és félretéve a vak hitedet, szeretni őt. Alig két hete beteg volt, lázasan téged hívott, az édesanyját, te pedig nem voltál ott! Abban a pillanatban nem egy „bűnös” férfi volt, csak egy gyermek, aki az anyját akarta maga mellett tudni! Még úgy is téged keresett, hogy megtagadtad!

- Az Úr…

- Ne gyere itt nekem az Úrral! – vágott a szavába Gregory. – Ő szeret mindannyiunkat! Nem számít, ki hány embert ölt meg, ki kit bántott meg, mindenkinek van bűnbocsánat! Erre tanít az Úr, és te képtelen vagy elfogadni a fiadat annak, akinek Ő teremtette?! Milyen képmutató és hidegszívű asszony vagy te?!

Mary olyan sápadt volt, akár a fal. Máskor a férjének mindig megesett rajta a szíve, de azok az idők már elmúltak. Voltak dolgok, amiket el kellett mondania.

- Greg! – Lucas gyengéden megérintette a karját, mire rájött, hogy kiabál.

- Sajnálom, de nem kérek bocsánatot! – mondta halkabban. – Tőled soha többé! – nézett a volt feleségére, aztán Ursulára. – Egykoron szerettem ezt a nőt. Minden megvolt benne, amelyet egy nőben sokra tartottam. Most, hogy elmúlt a szeretetem, látom, ki ő valójában. Tudom, hogy én is hibás vagyok abban, amiért ilyen lett, de attól még nehéz megbocsátanom neki, amit tett. Tommy a fiunk, és az ember nem tagadja meg csak úgy a fiát. Ez elgondolkoztatott, és sok mindenre rádöbbentett. Például arra, hogy nem vagyok mellette boldog. S lehet, hogy önző cselekedet volt, amiért elhagytam a feleségem, és az önnön boldogságom fontosabb volt, mint az Úr színe előtt tett esküm, de hiszem, hogy Ő majd megbocsát, ha eljön az idő.

- A Pokolra fogsz jutni! – válaszolta Mary hideg megvetéssel.

- Mindenki abban hisz, amiben hinni akar.

- Csak áltatod magad!

- Lehet, de jelen pillanatban önmagam „áltatása” boldoggá tesz. Szeretem Lucast, és boldog vagyok! Te elmondhatod ezt magadról? – kérdezte dühösen. – Menjünk!

Öt sorral arrébb álltak csak meg. Lucas még mindig fogta a kezét, amikor aggódva ránézett.

- Sajnálom. Jól vagy?

- Komolyan boldog vagy velem?

- Igen.

- Akkor csodálatosan érzem magam. – Lucas oldalra nyúlt, levett egy doboz müzlit a polcról, a kocsiba rakta. – Reméltem, hogy egyszer felvállalsz, de most sikerült meglepned. Boldog vagyok – nevette el magát.

Gregory figyelte a mosolyát, ragyogó zöld tekintetét.

- Sajnálom, hogy eddig kellett várnod!

- Örömmel vártam volna bármeddig.

- Tudom – érintette meg az arcát Gregory gyengéden. – Szeretlek!

- Én is. – Lucas körbenézett, aztán lemondóan legyintett. – Hazamegyünk?

- Igen.

Szerencsére Maryékkel nem futottak össze a pénztárig. A parkolóban egymás derekát átölelve ballagtak a kocsihoz.

- Tommy múltkor megkérdezte, mire vágyom a leginkább? – szólalt meg Gregory.

- És?

- A szülinapomra akar venni valamit, gondolom, de a válaszomtól nem volt boldog.

- Miért, mit mondtál neki?

- Azt, hogy veled akarok lenni.

- Velem vagy…

- Igen, de veled is akarok maradni. – Gregory a szavakat keresgélte, és segélykérően nézett a férfira. – Érted, mit akarok mondani?

Lucas lassan elmosolyodott.

- Tökéletesen. Ugyanezt szeretném én is.

- Akkor ezt megbeszéltük?

- Meg. – Lucas felnevetett. Az autó mellett megállva felvonta a szemöldökét. – Mit szólnál, ha vacsorára salátát csinálnék?

- Uborkát ne tegyél bele!

A férfi egész úton ezen nevetett, és Gregory most érezte igazán, hogy boldog. Igazán boldog.

Vége