Extra 3: Veled egybeolvadni

Mindössze egy szatyornyi cuccuk volt, ezért nem igazán volt érdemes eljönni. Gregory sejtette, hogy másnap még egy kört tesznek a bevásárlóközpontban, mégsem bánta a dolgot. Most semmit sem bánt. Azt sem bánta volna, ha a fejükre hull egy aszteroida vagy eljön a világvége. Lucast boldoggá tette azzal, hogy felvállalta mindenki, de legfőképp a volt felesége előtt. A vallomással az ő mellkasáról is lehullott a súly.

Lucas csak akkor szólalt meg, amikor elkezdtek kipakolni a szatyorból otthon.

- Mi lenne, ha kétféle salátát csinálnék? A tiedből kihagyom az uborkát – mondta, miközben a felső polcra pakolt.

- Nem beszéljük meg?

- Mit? Mégsem akarsz salátát enni? Rendeljünk pizzát? – Lucas még mindig nem fordult feléje, és hirtelen Gregory elbizonytalanodott.

- Nem pont a vacsorára gondoltam – sóhajtotta.

Lucas egy nagy koppanással letette a müzlis dobozt, és a pultra támaszkodott. Háttal állt neki, mint mindig, ha valami nehéz döntést készült meghozni.

- Mit akarsz hallani?

- Zavar, hogy elmondtam?

- Azt, hogy együtt vagyunk?

- Lucas, ne csináld! – Megragadta a karját, de nem kellett rángatnia, a férfi engedelmesen megfordult. – Nem örülsz?

- De igen.

- Akkor?

- Néha, amikor felébredek éjszaka, téged kereslek, mert attól félek, elmész, amíg alszom. Máskor pontosan tudom, hogy nem hagysz el, mert nélkülem üres lenne az életed. – Lucas nekidőlt a konyhaszekrénynek, rámosolygott. – Az az igazság, hogy jelen pillanatban túl boldog vagyok bármilyen véleménynyilvánításhoz.

Gregory közelebb lépett, kétoldalt megtámaszkodott a pulton, két karjával közrefogva a férfit.

- Szeretlek!

- Én is szeretlek! – Lucas végre elnevette magát, a zöld szempár ugyanolyan szerelemmel nézett rá, ahogy mindig. Átkarolta a nyakát, egészen közel húzta magához, hogy összesimultak. – Köszönöm!

- Ne köszönj meg olyasmit, amit nekem kellene!

- Butaság!

- Nem!

Lucas most már egész testében rázkódott a nevetéstől, a tekintete zölden szikrázott, egy pillanatra mintha ezernyi apró csillag fénye tört volna meg benne. Gregory késztetést érzett, hogy megcsókolja, és mert mi akadályozhatta volna meg benne, meg is tette.

Elmerült az édes ajkak élvezetében, amelyek az elmúlt hónapok során tucatszor hangoztatták, szeretlek. Hozzásimult a testhez, amely éjjelente őszinte és szégyentelen vággyal adta tudtára, szeretlek. Beszívta az illatot, amely lassan a bőrébe ivódott, és egyet jelentett az érzéssel, szeretlek. Megízlelte az ízét, amely ismerős volt, és vágyat lobbantott benne – vágyakozást szított a teste mélyén a szerelem és a gyönyör után, amelyet Lucas jelentett a számára. Oh, hogy’ szerette ezt a férfit!

- Kérsz vacsorát? – kérdezte Lucas lihegve, miután pár másodpercre szétvált az ajkuk.

- Utána.

- Utána?

- Igen, utána. – Gregory finoman a hálószoba felé kezdte el terelni, mire a férfi vigyorogni kezdett.

- Nem szoktál ilyen türelmetlen lenni.

- Baj?

- Nekem nem.

- Mondd meg, ha nem akarod!

- Ne beszélj butaságokat!

- Nem butaság! Azt olvastam, egy párkapcsolatban muszáj mindent elmondani egymásnak. Még azt is, ha nem kívánja az ember a másikat.

Lucas hátrált, közben felvonta a szemöldökét.

- Nem is tudtam, hogy ilyesmiket olvasol.

- Valami tanulmány volt. Szembejött velem az interneten.

- Ah, értem! – Lucas mosolygott, és mivel már alig pár lépés választotta el őket a hálószobától, vetkőzni kezdett. A földre dobta a pólóját, és csatolni kezdte a nadrágját. – Az az igazság, hogy nálam nem igazán jöhet szóba olyasmi, hogy nem kívánlak – vallotta be. – Kanos leszek, ha csak hozzám érsz. Erről is írt valamit a tanulmányod?

Gregory szíve vadul félrevert, amíg figyelte és hallgatta.

- Nem emlékszem! – nyögte ki kis hatásszünet után.

- Kár! – Lucas lerángatta a farmerját a küszöbön, és félrehajította. A zoknijától fél lábon ugrálva szabadult meg, és egy szál alsónadrágban állt meg az ágy előtt. – Én azt tanultam, hogy nem szabad elnyomni a vágyainkat… - nyúlt lassan az alsó alá, és elkezdte lefelé csúsztatni.

Gregory korábban nem gondolta volna, hogy egy férfit vonzónak találhat, amíg nem találkozott Lucasszal. Mellette ráébredt elnyomott vágyaira, megtapasztalta a testiség megannyi gyönyörét, az összeolvadás szépségét. Már rég nem számított, hogy Lucas férfi, és nem nő. A bűntudat valamikor kapcsolatuk viharos kezdetén kihalt belőle. Hitt Istenben, hitte őszintén, hogy Isten szeretete végtelen és szereti őt most is, Lucasszal együtt. Úgy, ahogy ő szerette a férfit, aki jelenleg olyan vad éhséggel bámult rá, ahogyan a felesége és bármely más nő sohasem.

Olyannak szerette, amilyennek teremtetett. A karcsú, tökéletesen a karjaiba illő, izmos testet, a lapos, ám annál érzékenyebb mellbimbókat, az ágyék által nyújtott csalhatatlan bizonyítékot az élvezetre, az őt magába fogadó érzékeny kis lyukat. Mindent szeretett ebben a férfiban…   

Elindult feléje, Lucas tekintete minden lépésével sötétebbre változott. Hátrált egy lépést, nekiütközött az ágy szélének, de sikerült elkapnia a karját, mielőtt rázuhant volna. Összesimultak. Lucas átkarolta a nyakát, az ajkával végigsimított a száján. Átölelte, a tarkójától lassan csúsztatta le a hátán a tenyerét, és miközben elmerült a férfi nyelvének játékában, élvezte, ahogy Lucas teste lassan ívbe hajol a karjaiban. 

- Mit írt még az a tanulmány? – lehelte a férfi az ajkára két csók között.

- Mondtam, hogy nem emlékszem – dünnyögte. Nem is akart emlékezni, mert ebben a pillanatban teljesen lényegtelen volt, mikor mit olvasott. A különféle szakemberek véleménye más volt, mint a valóság. A vágy, ami benne égett, fontosabb volt most mindennél.

Lucas láthatta, mi megy végbe benne, mert halovány mosoly játszott a szája sarkában. A szemében, ahogy az már megszokott volt, visszatükröződtek a fények, szinte megbabonázták. Kicsit meglökte, a férfi hanyatt zuhant. Felmorrant, de amikor vigyázva elkapta a bokáját, és apró csókokkal borította a lábfejét és a lábujjait, az ajkába harapott és elhallgatott. A takaróra könyökölt, hogy megtartsa az egyensúlyát, úgy nézett rá félig lehunyt szemhéja alól. Olyan kecses és kihívó volt, hogy Gregory legszívesebben azonnal rávetette volna magát.

Nem tette. Milliméterről milliméterre haladt felfelé. Lucas mellkasa már hevesen süllyedt és emelkedett, amikor a lába közé térdelt, és a combhajlatát nyalta végig. A csípőcsontját finoman kóstolgatta, ujjai forró nyomot hagytak a férfi sima bőrén. Merevedése kőkeményen ágaskodott, és okozott némi légzési elégtelenséget, amikor végignyalta. A szájába vette. Lucas végigdőlt az ágyon, a hajába túrt, és reszketett. A combizmai is remegtek a tenyere alatt, ahogy kínozta.

- Nem vagyok fából – mormolta, és meghúzta a haját. A hangja rekedt volt, érződött benne a türelmetlenség. Ugyanebben a pillanatban az egyik nedves ujjával beléhatolt, egészen mélyre. A férfi hangja a mondat végére elfulladt. Hallatszott, ahogy nagyon mélyről veszi a levegőt. Elengedte a haját, és a feje felett megmarkolta az ágytámlát. A hasán és a karján megfeszültek az izmok.

Gregory élvezte, hogy lassan elveszíti az önuralmát. Imádta nézni, hogyan vedli le jófiú álarcát. Szerette a végsőkig felcsigázni, amikor a férfi már csak nyöszörögve volt képes előtte vonaglani. Szégyentelenül széttárt lábakkal, ahogy most is. Sötétzölden világító szemekkel, amelyben nem volt más, csak az a gyönyör, amit ő kínált fel neki.

Feljebb csúszott, miközben még két ujjal kényeztette belülről. Csókokkal borította a hasát, nyelve hegyével fedezte fel a köldökét. A mellkasán nem hagyta ki a mellbimbóit, majd áttért a hónaljára, a vállára, a kulcscsontjára. A nyakánál hosszan időzött, a fül mögött rész különösen érzékeny volt. Lucas megragadta a vállát, zihálása a fülében visszhangzott. Az ajkával a száját kereste, mohón csókolta, mintha ez lett volna az utolsó alkalom, amikor magába ihatja Gregory ízét.

Hirtelen összerándult a teste, hallatszott némi tiltakozó nyögés, de Gregory nem hagyta, hogy elfordítsa a fejét. Nem engedte, hogy arrébb húzódjon, pedig a férfi megpróbálta eltolni magától. Ő meg ránehezedett, amennyire lehetett, és csak simogatta a teste mélyén azt a pontot, ami kiváltotta a hatást. Megmarkolta a merevedését, és a hüvelykujjával dörzsölte a csúcsát. Érezte Lucas remegését, megszakította a csókot, hogy levegőhöz jusson.

- Veled! – Lucas ennyit bírt kinyögni, mielőtt újra lecsapott volna a szájára.

A férfi oxigénhiányos agyának kellett némi idő, míg felfogta, hogy Gregory nem fogja megtenni, amire kérte. Kis dulakodás után sikerült kettejük közé csúsztatnia a kezét, a nadrágon keresztül markolta meg Gregory ágyékát. Győzelmes tekintettel, lihegve pislogott fel rá, amikor Gregory hátrébb húzódott.

Másodpercekig bámulták egymást. Lucas teljesen fel volt ajzva, meztelen volt. Gregory nehezen tudott uralkodni magán, pedig róla még egy darab ruha se került le. Egyikük se mozdult, végül Lucas lassan kinyúlt, és elkezdte kigombolni a nadrágját. Végig egymás szemébe néztek, miközben kiszabadította Gregory merevedését. Egy pillanatra elengedte, hogy óvszerért és síkosítóért nyúljon, aztán már ott is volt. Sötét tekintettel húzta fel neki a gumit, síkosítóval megkent ujjaival simított végig rajta.

Gregory elkapta a csuklóját, és hanyatt lökte. Elhelyezkedett felette, lágyan megcsókolta, amitől a kis szünet után úgy lobbant lángra bennük a vágy, hogy Lucas felszisszent. A csók vaddá vált, újra elmerültek egymásban, Gregory tudta, ha nem lenne rajta ing, akkor Lucas körmeinek nyoma meglátszana a bőrén. Vigyázva hatolt belé, időt akart neki hagyni, hogy ellazuljon. A férfi azonban feljebb húzta a lábát, és a csípőjét markolva emelte hozzá a testét. Közben úgy csókolta, hogy nyilvánvalóvá tette, ez most nem egy lassú, elővigyázatos menet lesz.

Nem volt az. Gregory hangos nyögéssel hatolt belé, egészen mélyre, tövig. Kis híja volt, hogy nem ment el azonnal. Lucas forró és szűk volt. Imádta ezt az érzést, hogy benne lehet. Újra és újra mélyre hatolhat belé. Hallhatja a nyögéseit, amelyek szégyentelenül hangosak voltak. Láthatja élvezettől sötét tekintetét, mohó vonásait. Érezheti, hogyan lesz egyre forróbb, hogyan öleli körbe egyre szorosabban. S még azt is élvezte, ő maga hogyan veszíti el egyre jobban az önuralmát, és hogyan lesz minden lökése egyre erőteljesebb, türelmetlenebb, gyönyör után sóvárgóbb.

Lucas ajkát kereste, a combjába markolt, hogy feljebb húzza a lábát. Olyan mélyen akart benne lenni, ahogy még egyszer sem. S mozdult vadul, levegő után kapkodva, Lucas pedig tökéletes partner volt, minden mozdulata az övének az ellentéte volt, kiegészítették egymást.

Pontosan tudta, mikor jutottak el a gyönyör legszéléig, Lucas felmorrant, megharapta az ajkát, a vállát pedig szinte fájóan szorította. A tekintete áttetsző és homályos volt, folyékony zöld üveg. Gyönyörű volt, leigázott ragadozó, aki a kéjtől kábán ölelte. Első találkozásukkor sejtelme sem volt, hogy idáig fognak eljutni egyszer. Egymás karjaiba, szenvedélyes ölelésben összeforrva.

A szót, hogy mennyire szereti, a nyelve hegyén érezte. Ott lüktetett minden egyes sejtjében, Lucas forróságában, bőrének verítékcseppjeiben, a körmei által hagyott félkörökben, akadozó lélegzetvételeikben. A mellkasa mélyéről szakadt fel a kiáltás, a gyönyör csúcspontján, az érzést hangosan is ki kellett mondania. Kiáltania, hogy valósággá legyen. Szereti ezt a férfit. Itt. Most. Máshol. Bármikor. Mindig. Örökké. Oh, igen, mindig az örökké volt a kedvenc szava…

Lucas nevetését hallotta. Valószínűleg a fülébe mormolta, ami átfutott az agyán. Szorosabban ölelte a férfit, a nyakába fúrta az arcát, beszívta az illatát. Élvezte, hogyan csitul el a testük mélyén lángoló tűz, s hogyan lesz belőle izzó zsarát, amely a legkisebb érintésre is megint lángra kap majd.

- Komolyan az örökké a kedvenc szavad? – Lucas kicsit később szólalt meg.

Összebújva feküdtek az ágyon, egyelőre nem volt kedvük felkelni.

- Igen. Túl nyálasnak tartasz érte?

A férfi elmosolyodott. Vállat vont.

- Nem.

- Neked?

- Nekem?

- Igen. – Lucas jól láthatóan habozott, mire Gregory a homlokát ráncolva megbökte az oldalát. – Mondd el! Titok talán?

- A neved.

- Tessék?

- Gregory. Jelenleg ez a kedvenc szavam. – Lucas szeme megint smaragdként ragyogott.

- Jelenleg?

Lucas elnyomott mosollyal hanyatt döntötte, és ráfeküdt. A haja kócos volt, az arca kielégült és vidám. Gregory egyszer sem látta ennyire boldognak. Olyan volt, akár egy kisgyerek. Nem válaszolt. A tekintete mélyén már éledezett a tűz. Gyengéden lehelt csókokat a szájára, de az érintése már szenvedélyes volt.

- Meg fogsz ölni! – nyögte Gregory, amikor Lucas kihívó mosollyal lejjebb csúszott. Lehunyta a szemét, ahogy a férfi kényeztette, felizgatta, és hagyta szabadon lobogni a lángokat.

Volt egy pont, amikor felnyögött. Lucas úgy játszott a testén, akár egy hangszeren. Felhangolta, s aztán játszott és játszott, míg ő zihálva küzdött, nehogy elélvezzen. Vele akart. Együtt. Érezni, ahogy belehull a semmibe, és magával ragadja őt is. Utána nyúlt, magára rántotta. Egy pillanatra egymás szemébe bámultak, hogy utána Gregory mohón birtokba vehesse a vágyott testet. 

Csókolta. Simogatta. Érintette. Megtett vele dolgokat, amiket még soha senkivel. Olyan volt, mintha lehullott volna benne minden gát, tabu, tiltás, kétely, félelem. Nem maradt más, csak a pőre vágy, amellyel Lucas testét birtokba vette. Önkívületbe esett, önkívületet okozott. S miközben a leselkedő Hold ezüstbe burkolta az ágyon összefonódó alakjukat, csak egyetlen szó volt képes áttörni a tudatát uraló ködön.

- Lucas… Lucas… Lucas… - Az ismétlődő név szinte egybefüggő mondatnak hallatszott, s benne volt Gregory minden ki nem mondott érzelme, vágya, gyönyöre.

Lucas ujjai nyomot hagytak a vállán, a karján. Karcsú teste vonaglott, hídba feszült, behódolt. Hol volt már fensőbbséges nyugalma, ragadozó tekintete?! Szeme zöld ezüstként ragyogott, ajka nyögést, sóhajt formált. Élvezett, s élvezetet okozott. Szenvedélye, amellyel a férfit ölelte, adta bizonyságát szerelmének.

Gregory képtelen volt levenni róla a szemét. Szívének dübörgése, a teste milliónyi sejtjét uraló gyönyör elnyomott benne minden más érzést, emlékeket, más érintését. Lucas testét az ágyhoz szorítva beletemetkezett forróságába, egy kicsit meghalt, főnixként újjászületett, de ez az érzés meg sem közelítette a látványt, amely elé tárult. Ahogy Lucas a felkarját szorítva felkiáltott, az ezüstzöld tekintetében nem volt más, csak az érzés, amelyet a szíve érzett, a teste vallott meg, és végül az ajka formált:

- Szeretlek! – Az elmondhatatlan, reszkető kéj pillangóként tovasuhanó árnya lágyan beleolvadt a Hold ezüstjébe, Lucas zöld tekintetébe.

Hosszan feküdtek némán. Ezúttal ahhoz is fáradtak voltak, hogy akár egy millimétert is mozduljanak. Gregory felsóhajtott.

- Mondtam már, hogy meg fogsz ölni? – mormolta.

- Azt hiszem – dünnyögte Lucas.

Gregory a szeme sarkából jól látta, hogy mosolyog.

- Öreg vagyok én ehhez.

- Nem úgy vettem észre.

- Mozdulni sincs erőm.

- Senki sem mondta, hogy mozdulj meg.

- El kellene mennem a fürdőig.

- Nem érsz rá? Csak még egy kicsit. Most olyan jó így…

Gregory ásított egyet. Lucas erre felkönyökölt.

- Javíthatatlan vagy! – jelentette ki, de a hangjában nem volt rosszallás.

- Tudom. Nem válaszoltál.

- Mire?

- Azt kérdeztem, hogy csak jelenleg az én nevem a kedvenced? – Gregory kíváncsi lett, mit fog válaszolni.

Lucas tekintete megint változásnak indult. Ott bujkált benne a huncut nevetés.

- Ha jófiú leszel, akkor talán örökké – vigyorodott el. Csókot nyomott a szájára, majd lekászálódott az ágyról. – Megcsinálom a salátát. Éhes vagyok. Jössz? – nézett vissza a válla felett. Eszébe sem jutott, hogy bármit felvegyen. Gyönyörű volt.

A habozását látva felvonta a szemöldökét, majd kinyújtotta a kezét. S Gregory, mint már korábban is, habozás nélkül csúsztatta a tenyerébe az ujjait…

Vége