Egy kollégista gyötrelmei

            A kollégium már akkor nyüzsgött, amikor Jude megérkezett. Mindenki most költözött be, mindenhol nevetgélő, lökdösődő, csomagokat cipekedő fiúkba botlott. Neki csak egy hátizsákja, egy bőröndje volt, könnyebben jutott előre, mint például az a srác, akinél legalább öt táskája volt, plusz egy hatalmas bőröndöt húzott maga után.

A cetlire pillantott, amire felírták a szobaszámát. Elsőévesként egy másodikas mellé került, kicsit izgult, remélte, nem egy idiótát fog ki, mint a középiskolában. Az egyetem világa neki jelenleg egy csodálatos, felfedeznivaló, új életet jelentett. Jobbat, mint amit hátrahagyott odahaza.

Egy kétgyermekes családból származott. Húga most járta az utolsó évet, alig egy év választotta el őket. Nemsokára ő is egyetemista lesz, bár ő máshová akart jelentkezni. Sejtette, hogy ehhez még a szüleinek is lesz egy-két szava, ahogy az ő esetében is történt.

Felsóhajtott, amikor egy srác nekiment.

- Bocs, haver! – A fiú szögletes arcán nem látszott bűntudat. Elvigyorodott, amikor végigmérte. – Gólya vagy?

- Aha. Jude Edigey – nyújtott kezet.

- Elég fura neved van.

Kezet ráztak.

- A szüleim tehetnek róla.

A fiú felnevetett.

- Martin vagyok, a 209-ben lakom. Nézz át, ha berendezkedtél!

- Kösz!

- Te melyikbe kerültél?

- 245.

Martin felfelé nézett, amíg gondolkodott.

- Sid lakik ott, ugye?

- Öh, fogalmam sincs. Most fogok találkozni vele először.

- Jah, tényleg! Sidney Cross, másodéves, fizika vagy milyen szakos, azt hiszem. Rendes srác, szoktunk együtt bulizni, amíg meg nem szerezte magának a bögyöskét.

- Bögyöskét?

Martin mindenféle zavar nélkül röhögött, és bólogatott.

- Nora Perry, szintén másodéves. Irtó dögös csaj. – A kezével mutatta, miért. Jude nem tudta, mit kellene mondania, de szerencsére Martin nem is várt választ, mert folytatta. – Sid hetekig járt utána, mire beadta a derekát. Idén lesz egy éve, hogy járnak. Azóta Sid nem jár buliba, igaz, ha megszerezném Norát, én se járnék. Egy főnyeremény az a csaj!

- Klassz!

Martin vállon veregette.

- Remélem, te viszont eljössz velünk! Minden csütörtökön buli van a Néróban. Kötelező az elsőéveseknek – tette hozzá talán, mert érezte Jude finom ellenkezését.

- Rendben. Köszönöm.

Martinért kiabált valaki, mire felsóhajtott.

- Most mennem kell. Az egyik haver hozott némi technikai felszerelést, és össze kell raknom. Én vagyok itt a számítógépguru, ha kell valami, csak szólj! Később találkozunk!

- Szia! – Jude tovább ballagott, míg új barátja eltűnt egy szobában. Örült, hogy első találkozásnak nem egy bunkóval hozta össze a végzet. A 245 előtt lefékezett, és egy nagy levegővétel után bekopogott. Mivel nem hallott választ, benyitott.

A szobák kétágyasak voltak, külön fürdőszobával, és egy kis konyhapulttal, mosogatóval, mini hűtővel. A szülei azért is választották ezt a helyet, mert bár irtó nehéz volt ide bekerülni, nagyon megérte az a pénz, amit kifizettek érte havonta.

Az egyik ágyon már egy táska volt kinyitva, könyvek hevertek az asztalon, és egy cipő volt lerúgva a szoba közepén. Fütyörészés hallatszott a fürdő felől, az ajtó félig nyitva volt, ezért óvatosan belesett. Egy fiú borotválkozott, valószínűleg a gép berregésétől nem hallotta a kopogását.

- Helló! – Kicsit erőteljesebben kopogott a fürdő ajtaján, hogy ezúttal biztosan meghallja.

Újdonsült szobatársa nem rezzent össze, csupán a tükörben nézett feléje. Jude még soha nem látott ilyen világoskék szemeket, mint amik most őt fixírozták. Zavarba jött, majdnem hátralépett, de aztán meggyőzte magát, hogy a fiú – Sidney Cross, ha Martin nem tévedett – nem fogja megenni.

- Nem akarlak megzavarni. Jude Edigey vagyok, elsőéves. Én leszek idén a szobatársad.

- Pillanat! – A srác csupán ennyit mondott, és befejezte a borotválkozást.

Jude idegességében elkezdte kipakolni a cuccát az üres helyre. A könyveit feltette a polcra, a laptopját az asztalra, majd éppen nekiállt a ruháinak, amikor a fiú megjelent mellette.

- Sidney Cross, másodéves, fizika-kémia szak. – Kezet nyújtott, a haja sötétszőke volt, még vizes, a nyakán éppen egy csepp víz folyt végig kéjes lassúsággal. Odakint 35 fok meleg volt, Jude is meghalt éppen egy zuhanyért, így nem érte meglepetésként a dolog. Csupán… nos, igen. Sidney Cross egy nagyon-nagyon vonzó srác volt, és az hagyján, hogy vizes hajjal, frissen borotváltan, finom illattal állt előtte, de ott volt még filigrán alkata, s azok a vesébe látó világoskék szemek… Jude nagyot nyelt.

- Jude Edigey, elsőéves, biológia szak – hadarta, és legyőzve késztetését, nem törölte izzadt tenyerét a farmerjába, mielőtt kezet fogott volna vele.

- Nem kell idegesnek lenned, nem harapok. – Sidney végre elmosolyodott.

- Ezt jó tudni. Ez az én térfelem, igaz? – fordult az ágy felé, hogy leplezze a zavarát.

- Aha. Én már elpakoltam.

- Van valami, amit tudnom kell?

- Mire gondolsz? – Sidney csupán egy rövidnadrágot viselt, a vízcsepp már a mellkasán járt. Jude próbálta nem követni a tekintetével. Nem akart problémát mindjárt az első napon.

- Nem tudom. Biztos van valami szabály, amit be kell tartanom. Középsuliban egy koleszban laktam, és ott elég szigorúan fogtak minket.

- Jah, hát, ezeket felejtsd el! – Sidney most már szemérmetlenül vigyorgott. – Ez egyetem! Leszarják, mit csinálsz, amíg rendesen fizeted a tandíjat, és lehetőleg nem hozod rossz hírbe az intézményt.

- Oh! – Jude megint nem tudta, mit mondhatna.

A fiú megszánta, mert finoman vállon bokszolta. A mozdulatból kitűnt, hogy sportol. Az izomzata lágyan hullámzott, bár nem volt jelentős, de látszott, hogy Jude-nak komolyan meg kellene küzdenie a győzelemért, ha leállna vele verekedni. Nem, mintha ez megfordult volna a fejében. Valami más viszont igen, így inkább folytatta a kipakolást.

Sidney is szöszmötölt a háta mögött, valaki kopogott, mire kiüvöltötte, hogy az illető húzzon a fenébe, mert nem ér rá. Jude el volt bűvölve tőle. Ő ezt soha nem merte volna megtenni, elvégre ki tudja, ki áll az ajtó előtt.

- Nem lesz ebből gond?

- Miből? – nézett rá értetlenül Sidney.

- És ha egy tanár volt?  

A fiú végigheveredett az ágyon, a feje alá tette a kezét, és vigyorgott. 

- Egy tanár? Te viccelsz velem! Beköltözés idején egy se jön errefelé, túl sok szülő, túl sok probléma. Egyedül a nevelőket találod meg, de ők is ilyenkor költöznek be, és örülnek, ha békén hagyják őket.

- Értem. Még szoknom kell a helyet, bocs.

- Semmi gond.

Jude elpakolt, el is fáradt rendesen. Megcsördült a telefonja, az anyja kereste, meg sem lepődött. Meggyőzte, hogy minden rendben, a szobatársa rendes, és igen, ki tudott pakolni, és minden cucca elfért, és igen, nem fog bulizni, hiszen megígérte, és igen, a másik ígéretét is be fogja tartani. Teljesen kimerült, mire elbúcsúzott tőle. Sidney lehunyt szemmel feküdt, úgy tűnt, alszik, de biztosra vette, hogy hallott minden szót.

- Bocsánat, anyukám volt!

Sidney rápillantott, teljesen éber volt a tekintete.

- Ne kérj mindenért bocsánatot!

Jude majdnem megint megtette, de inkább felsóhajtott, és vágyakozó pillantást vetett a fürdőre.

- Lezuhanyozhatok?

Sidney is felsóhajtott, és felült. A hasán egy pillanatra tökéletesen kirajzolódtak a kockák. Jude-nak majdnem elcsöppent a nyála, de gyorsan észbe kapott, mert a fiú felállt, és eléje lépett.

- Tisztázzuk! Szobatársak leszünk ebben az évben, és ha komolyan veszed a tanulást, mint én, akkor elég nehéz hónapok elé nézünk! Nem kell, hogy még te is az agyamra menj! Ez az én térfelem, az a tiéd. Az asztalon és az ágyon kívül minden mást közösen használunk, akkor, amikor akarjuk. Nem kell engedélyt kérned, világos?!

Jude minden eddigi idegessége elmúlt, ahogy Sidney komoly arcát nézte. Bólintott.

- Igen.

- Fogalmam sincs, milyen koleszban voltál eddig, de itt nem úgy mennek a dolgok, mint ott. Ezt jól vésd az eszedbe!

- Rendben. És kösz.

Sidney végre megint mosolygott.

- Szívesen! Na, húzz zuhanyozni! Utána beszélgethetünk egy kicsit, meg körbeviszlek!

- Nem gond?

- Nem. Bemutatlak pár srácnak, könnyebb az élet, ha ismersz egy-két embert. Amikor idekerültem, egy holt bunkó srác lett a szobatársam, akitől fel is fordulhattam volna. Akkor megfogadtam, hogy én nem viselkedem majd így.

Jude felkapta a törölközőjét, meg a cuccait, és bevonult a fürdőbe. Az ajtóból visszafordult, mielőtt betette volna.

- Örülök, hogy te nem vagy bunkó!

Sidney nevetését még a csukott ajtón keresztül is hallotta. Égett az arca, a tükörben megállapította, hogy elég látványosan elvörösödött. Most örülhetett annak is, hogy elvonult zuhanyozni.

A víz alatt állva nekidőlt a csempének. Hagyta, hogy záporozzon rá a víz. Mindent betöltött Sidney illata, és ettől egy kanos kamasznak érezte magát. Az is volt. Csak éppen nem a lányokra izgult fel. Lehet, hogy nem volt a legjobb ötlet kollégiumba jönnie, de az anyja hajthatatlan volt. Abban reménykedett, hogy itt majd megjön az esze, holott tudhatta volna, mennyi kísértéssel kell majd szembenéznie.

Elég korán felismerte, hogy a lányok nem érdeklik. Hiába próbálta faggatni a szüleit, ők elütötték az egészet azzal, hogy még nem találta meg az igazit. Tizenhárom évesen hogyan történhetett volna ez meg?! Olvasgatni kezdett, persze titokban. Középsuli első évére már teljesen nyilvánvaló volt, hogy meleg, és a lányok teljesen, száz százalékig hidegen hagyják. A szülei kiborultak, a húga közölte, hogy ez az ő magánügye, és neki volt igaza.

Soha nem verte nagydobra, hogy homoszexuális, de nem is tagadta, ha úgy alakult. Egyszerűen úgy vélte, senkinek semmi köze a legbensőbb magánügyéhez, speciel, hogy éppen kivel jár, vagy kivel fekszik le. Aztán elkövetett egy oltári marhaságot. Megtetszett neki az anyja munkatársának a fia. Caleb aranyos volt, jól érezték magukat együtt, de a szülők kiborultak, amikor kiderült. Azóta az anyja mindenféle orvoshoz cipelgette, és megígértette vele, hogy megpróbál egy „normális” kapcsolatot egy rendes lánnyal.

Az egyetem szerencsére jó kifogást jelentett, hogy elköltözzön, csak éppen azt felejtette el belekalkulálni, hogy az anyja ragaszkodni fog a kollégiumhoz, ahol szerinte megfelelő felügyelet alatt tartják majd. Na, hiszen! Abból, amit Sidney-től hallott, minden volt itt, csak felügyelet nem.

Hátravetette a fejét, a víz a mellkasára zúdult. Eszébe jutott a Sidney testén végigcsorgó vízcsepp, és érezte, ahogy megkeményedik. Tapasztalatból tudta, hogy ha nem foglalkozik vele, akkor komoly gondot fog jelenteni, így remélte, hogy Sidney távol tartja magát a fürdőtől. Simogatni kezdte magát. Lehunyta a szemét, úgy fordult, hogy a víz a vállát érje, és nekidőlt a falnak.

A vízcsepp kérdése nem hagyta nyugodni, képtelen volt kiverni a fejéből, egyre mélyebbről szedte a levegőt, a teste mélyén érezte, hogy a gyönyör nincs messze. Aztán pár mozdulattal később már ott is volt, az ajkába harapott, hogy elfojtsa a torka mélyéről feltörő nyögést. Utána meg csak állt lihegve, reszkető lábakkal. Felnézve kipislogta a szeméből a vizet, aztán megállapította, hogy kérése süket fülekre talált. Sidney ugyanis döbbenten állt a küszöbön.

- Bocs, csak eszembe jutott, hogy… - A fiú hangja most először zavartnak rémlett, a víz zubogásán keresztül mély volt és rekedtes. – Mindegy – nyögte, és kivonult. Az ajtó becsapódott mögötte, Jude pedig elkáromkodta magát.

Elzárta a vizet, rekordsebeséggel megszárítkozott, felöltözött, aztán már ki is rontott a szobába.

- Sidney!

A fiú a könyveit rendezgette, éppen a jegyzeteit próbálta begyömöszölni az egyik fiókba, pedig látszott, hogy nem fog beférni. Nem fordult hátra, de megdermedt.

- Sajnálom, nem kellett volna rád rontanom! – mondta halkan.

- Sajnálom! Az én hibám! Nem kellett volna… - Jude képtelen volt befejezni a mondatot, csak legyintett, habár ezt Sidney nem láthatta.

- Nincs barátnőd?

Jude nagyot nyelt. Tudta, hogy most kellene színt vallania, csak éppen nem tudta, mi lesz a reakció.

- Nincs – mormolta.

Sidney végre megfordult. Nyugodt volt az arca, de mintha más szemmel nézett volna rá.

- Nekem fél évembe telt, mire igent mondott. Norának hívják.

- Szerencsés vagy!

- Jah! – Sidney elvigyorodott. – A nyáron nem sokat találkoztunk, megpályáztam egy gyakorlatot, és két hónapon keresztül melóztam. Elég pipa volt miatta.

- Érthető. – Jude kiengedett kicsit, és lehuppant az ágyára. – Gondolom, veled akarta tölteni a nyarat.

- Nem mondott semmit, pedig tudta, hogy megpályázom azt a nyári munkát. Ha szól, nem teszem. Így viszont… - Sidney vállat vont. Leült Jude-dal szemben, kinyújtotta a lábát, majdnem összeért a lábujjuk, de láthatóan ez csak Jude-ot zavarta. – Nincs tesója, így kicsit el van kényeztetve – vallotta be. – Azt hiszi, körülötte forog a világ.

- Neked van testvéred?

- Négyen vagyunk. Két lány, két fiú. Neked?

- Egy húgom van. Jövőre már ő is egyetemre megy.

- A csajozással hogyan állsz? Csütörtökönként nagy bulik vannak, ott lehet vadászni rájuk. Csinos fiú vagy, még válogathatsz is.

Jude elpirult, érezte, ahogy ég az arca.

- Igazság szerint egyelőre inkább tanulni akarok. Ha kitűnőnél rosszabb leszek, a szüleim megnyúznak, és nem lesz mentség az, hogy barátnőm van.

Sidney nevetett. Rápillantott a falon függő órára, és a térdére csapott.

- Felkapok egy pólót, és körbeviszlek!

- Oké! – Jude visszament a fürdőbe, rendet tett maga után, elpakolta a cuccait. Mire visszament, Sidney már egy tigrises pólóban feszített, és a vállát átkarolva lökte ki az ajtón.

- Gyerünk, kisgólya! – mondta, és nevetett hozzá, kisfiús rosszassággal, amitől Jude szíve nekilódult. Most már tudta, hogy élete legrosszabb döntése volt, amikor belement, hogy kollégista legyen.

 

            A fürdőben történtekről többet nem beszéltek. Sidney, jobban mondva, később már csak Sid, körbevezette, bemutatta egy csomó embernek. Jude kapkodta a fejét, de ahogy múltak a hetek, lassan megismert mindenkit. Volt, akit elsőre és sokadikra is ellenszenvesnek talált, s volt olyan, akit nem csak kedvesnek, de vonzónak is.

A lányokkal udvariasan bánt, a legtöbb csinos volt és kedves. Volt, aki azonnal nyilvánvalóvá tette, hogy szívesen járna vele. Győzte lerázni. A srácokkal viszont jól elvolt. Hamar kiderült, hogy két meleg pár is van köztük, és legalább négy szintén a fiúkat kedvelte. Az egyikük szimpatikus volt Jude-nak, sokat beszélgettek, ami révén meg is indult a pletyka, hogy ő is „abban” a csapatban játszik. Nem szólt rá semmit, csak mosolygott, amitől hamarosan lányok és fiúk is úgy kerülgették, mint egy csodabogarat.

- Milyen népszerű vagy! – Sid felpillantott a tankönyvéből, amikor már huszadjára csördült meg a telefonja csütörtök este.

- Bocsánat, lehalkítom! – Jude zavarban volt.

- Bulizni hívnak?

- Igen.

- Miért nem mész el? Egy buli még nem a világ vége.

Jude megrázta a fejét.

- Inkább nem. – Félretette a mobilját, és visszatemetkezett a jegyzeteibe.

Az volt az igazság, hogy pont Sid miatt nem sehová. Szerette azt a nyugalmat, ami a fiúból áradt. Magabiztossága, őszintesége és mosolya nagyon jó hatással volt rá az egész napos rohangászás és stressz után. Arról nem is beszélve, hogy szeretett vele lenni. Tudta, hogy butaságot csinál, de nem tehetett ellene. Igaz, esténként a zuhany alatt hosszan időzött, ám mégsem bánta a dolgot.

Kopogtak, mire egyszerre sóhajtottak fel.

- Menj, úgyis téged keresnek! – Sid szigorú hangjába mosoly vegyült.

Az ajtóhoz ballagott. Sid nem tévedett, Cameron állt az ajtó előtt, a falnak támaszkodott. Lila pólót viselt, ami kiemelte karcsúságát. Piszok jól nézett ki kócos sötét hajával, és szemtelen vigyorával.

- Szia!

- Szia! – Jude kilépett a folyosóra, és betette maga mögött az ajtót, hogy ne zavarja Sid-et, aki éppen valami bemutatón dolgozott másnapra. – Azt hittem, bulizol.

- Arra gondoltam, ha személyesen hívlak, talán igent mondasz.

Jude az ajkába harapott, és odadőlt mellé. Két lány elment mellettük, de rájuk sem pillantottak.

- Tanulnom kell.

- Kell vagy akarsz?

- Cam…

- Járnál velem?

Jude szeme kikerekedett. Cameron kihasználta a helyzetet, és megcsókolta. Azonnal vissza is húzódott, és várta a reakciót.

- Mi ez így hirtelen?

A fiú vállat vont.

- Nem mondtad ki nyíltan, hogy meleg vagy, de engem nem tudsz megtéveszteni. Igazából egyikünket sem. Szóval?

Jude az anyjára gondolt. Megdörzsölte az arcát. Tudta, hogy nem miatta fog nemet mondani.

- Valóban az vagyok, de sajnálom, nem járok veled. Egyelőre a tanulásra akarok koncentrálni. – Úgy gondolta, jobb, ha őszinte lesz. Már amennyire ez lehetséges volt.

- Elterelném a figyelmed?

Jude végigmérte a fiút, nem tagadta, hogy tetszik neki a látvány.

- El – sóhajtotta kínkeservesen, majd odahajolt, puszit nyomott Cameron arcára, és ott hagyta a folyosón.

- Ha meggondolod magad… - hallotta még a háta mögül, de aztán az ajtó becsukódott mögötte.

Odavonszolta magát az asztalához, és lerogyott a székre.

- Minden rendben? – Sid aggódva lépett oda hozzá.

- Aha.

- Ki volt az?

- Cameron Smith.

- Oh… - Sid nekidőlt az asztalnak, a mellkasán összefont karral, és úgy bámult le rá. – Elkerülte valami a figyelmem?

- Nem hiszem. Miért?

- Mióta vagy te nagy barátságban Cameronnal?

- Valami bajod van vele? – Jude izmai megfeszültek. Nem igazán örült annak, ha kiderül, hogy egy homofóbbal került egy szobába. Akiért ráadásul majd’ meghalt…

- Nem. Bulizni hívott? – Sid hangja semleges volt.

- Aha. – Jude nem nézett rá. – Megkérdezte, hogy járok-e vele?

Sid nem válaszolt, ezért óvatosan felpillantott. A falat bámulta, semmi érzelem nem volt az arcán. Jude gyomra görcsbe rándult.

- Buzi vagy? – A kérdés provokatív volt.

Jude szeme összeszűkült.

- Meleg vagyok – jelentette ki haragosan.

- Miért nem mondtad el? Hagytad, hogy húzzalak a lányokkal! – Sid végre ránézett. Mérges volt, ezt nem tudta volna tagadni.

- Mert nem ismertelek! Nem, mintha most ismernélek, de jártam már pórul, és egy idő után megtanul az ember óvatos lenni.

- De persze Cameronnak elmondtad!

- Rájött magától, nem kellett mondanom semmit. Ő is az.

- Ah, akkor már értem!

- Mit?

- Hogy miért van ennyire rád akadva. Friss hús!

- Miről beszélsz?

Sid vállat vont, és csak sokára válaszolt.

- Általában elsőévesek közül választ magának partnert. Nem a monogám típus, ahogy hallottam. Mit mondtál neki?

Jude dermedten ült. Ha igaz, amit Sid mondott, akkor jól tette, hogy nemet mondott a fiúnak.

- Nem akarok járni vele.

- Okos fiú! – Sid a legmegdöbbentőbb dolgot tette, összeborzolta a haját, és visszament az asztalához.

Jude fél éjszaka forgolódott, mert nem tudta kiverni a fejéből az érintését.

 

            Már jócskán benne jártak a novemberben, amikor Sid egyre komorabban járt haza. Mindig elütötte Jude kérdését azzal, hogy lefárasztották az órák, meg sok a tanulnivaló, de Jude már tudta, hogy nem mond igazat. Sid a legjobb volt a saját szakján, és minden tanár imádta. Istenadta tehetsége volt, könnyen tanult, elég volt neki csak elolvasni az anyagot, és bármikor visszamondta. Jude örült volna, ha őt is olyan ésszel áldotta volna meg az Úr.

Martinnal futott össze egyik délután, végül ő volt az, aki rávilágított a probléma gyökerére.

- Helló, gólyácska!

- Szia, Martin! Végeztél mára?

- Aha. Te?

- Nekem még van két órám. Felugrok enni valamit, aztán megyek vissza.

- Nem biztos, hogy jó ötlet. – Martin ráhunyorgott.

- Mert?

- Most láttam Norát, szerintem Sidhez ment. Gondolom, kihasználják az alkalmat, hogy nem vagy otthon.  

- Oh! – Jude remélte, nem látszik rajta, hogy hideg zuhanyként érte a hír.

- Nem árt nekik némi magány, a lányok azt pusmogják, hogy kicsit összezördültek.

- Tényleg? – Jude nem tudta, mit gondoljon erről. – Mindegy, úgy néz ki, ma ugrott az ebédem – próbált mosolyogni.

Martin átkarolta a vállát, és rávigyorgott.

- Ne félj, amíg engem látsz! Gyerünk kajálni!

Nem bánta, hogy elráncigálja, és eltereli a figyelmét. Ha csak Sid és Nora összefonódó testére gondolt, akkor a rosszullét környékezte, és a szíve úgy szúrt, hogy legszívesebben sírva fakadt volna.

Elég későn ért a kollégiumba. Martin miatt késett az órájáról, ezért kénytelen volt elkérni az egyik társától a jegyzeteket, és lemásolni a könyvtárban. Utána még sokáig böngészett a könyvek között, magának sem akarta bevallani, hogy nem akar visszamenni a koleszba. Végül rászánta magát, hiszen tudta, hogy Sid hetero, reménytelen szerelmes lenni belé. S ha ő Norával boldog, akkor semmit sem tehet, csak örül neki. Már, ha képes lett volna erre…

Sötét volt a szobában, amikor belépett. Döbbenten felvonta a szemöldökét. Sid ilyenkor még fenn szokott lenni. Remélte, ha felkapcsolja a villanyt, nem a barátnőjével látja az ágyon. A fürdőben nyomta fel a kapcsolót, így elég fény szűrődött a szobába ahhoz, hogy lássa, a fiú itthon van-e. Otthon volt. A fal felé fordulva aludt, egyedül. Nem mozdult, nem mocorgott. Talán ennyire kimerítette a szeretkezés? Jude felsóhajtott. Gondolkodás helyett inkább elvonult zuhanyozni. Fogat mosott, lehalkította a telefonját, és lefeküdt.

Nem tudott elaludni. A folyosóról léptek, nevetések, egyéb hangok szűrődtek be, de ahogy telt az idő, lassan ezek is megszűntek. Jude most már hallotta, ahogy Sid levegőt vesz. Nem aludt, ebben biztos volt.

- Sid? Mi a baj?

- Semmi. – A fiú nem próbált úgy tenni, mintha aludna. Szomorúan hangzott a válasz, ezért Jude felült, a falnak döntötte a hátát, és tovább kérdezősködött.

- Nem akarod elmondani?

- Aludj, ne velem foglalkozz!

- Nem tudok. Norával van valami?

- Honnan veszed ezt?

- Martin látta, hogy feljön hozzád délután. Fel akartam ugrani enni, de szólt, hogy ne jöjjek, mert Nora itt van. Összevesztetek?

Sid végre megmoccant. Nem voltak behúzva a függönyök, így elég fény jutott a szobába, hogy lássa, ahogy a hátára fordul.

- Jah.

- Elmondod?

- Miért akarod tudni?

- Mert attól jobban éreznéd magad. Mármint, ha kibeszéled magadból.

- Hülyeség!

- Én a húgomnak szoktam kiönteni a szívem.

- A húgodnak?! – Sid megint fordult egyet, ezúttal feléje, a karját pedig a feje alá tette.

- Gáz, mi?

Sid halkan felnevetett.

- Kicsit, jah! – Jude nem akarta erőltetni a dolgot, várt. Nem kellett sokat, mert Sid felsóhajtott. – Szerinte nem foglalkozom vele eleget. Bulizni szeretne, meg jönni-menni, satöbbi. Kicsit kiakasztott. Tudja, hogy mennyire komolyan veszem a tanulást, és eddig azt hittem, ő is. Megváltozott a nyáron. Új barátai lettek, és azóta teljesen elszállt.

- Miattuk akar bulizni? Azt hiszem, ez gázabb…

Sid megint nevetett.

- Igen, az.

- És akkor mi lesz? Elmész vele?

- Szakítottunk.

- Oh. – Jude bénán ült.

- Bizony.

- Sajnálom.

- Én is. – Sid sokáig hallgatott. – Ő volt az első komoly szerelem. Egy olyan lány, akit nem csak megdugni akartam. Elképzeltem vele az életet. Mekkora hülyeség, mi?!

- Nem az! – Jude a fejét rázta. – Szerintem aranyos.

- Aranyos?! – Sid hitetlenkedve felkönyökölt, és aztán végre kitört belőle az igazi nevetés.

- Ne nevess! Tényleg aranyos dolog.

- Bolond vagy!

- Nem, csupán szerintem tényleg aranyos. Bárcsak…

- Bárcsak? – Sid visszafeküdt.

- Bárcsak lenne valakim, aki elképzel ilyesmit.

- Azt hittem, a bu… bocsi. Szóval, azt hittem, hogy a melegek nem egész életre terveznek a partnerükkel.

Jude tudta, hogy egyre kényesebb témákat kerülgetnek. Visszafeküdt az ágyra, kinyújtózott, a feje alá tette a karját.

- A melegek sem egyformák, Sid – mondta csendesen. – Közöttetek is van, aki csak dugni akar, s van, aki egy nővel egy életet akar leélni. Ugyanígy vagyunk mi is. Van, aki kihasználja az alkalmakat, s van, aki nem.

- Mint te?

- Mint én. Én a szerelmet keresem.

- Hány partnered volt eddig?

- Négy. Egyre nem vagyok büszke, egy seggfej volt, de a többiek rendesen voltak.

- Akkor miért nem táboroztál le valamelyik mellett?

- Az első pasim nyolc évvel volt idősebb nálam. Nem volt nagy szerelem, de jól éreztük magunkat együtt. A második volt a seggfej, akit megbántam egy életre. A harmadikkal két évig jártunk, míg külföldre nem ment. A negyedik velem volt idős, a szülei eltiltották tőlem.

- Bakker, létezik még ilyesmi?

Jude felkuncogott.

- Ha te azt tudnád…

- Mesélsz róla?

Jude habozott.

- Nem hiszem, hogy az én szerelmi életem érdekel.

- És ha mégis?

- Kíváncsiságból kérdezed, vagy azért, mert tényleg érdekel?

- Talán mindkettő. Baj?

Jude lehunyta a szemét.

- Meleg vagyok, a fiúkat szeretem – emlékeztette a fiút.

- Most arra célzol, hogy ebbe a szerelembe a szex is beletartozik?

- Igen.

Sid hümmögött, aztán megint felkönyökölt.

- Miattam állt fel az első nap, ugye?

Jude lélegzete elakadt.

- Mi?

- Igazam van, igaz?

- Én…

Sid nem várt tényleges választ, mert visszadőlt az ágyra, és Jude biztosra vette, hogy vigyorog.

- Te most örülsz ennek? – hitetlenkedett, ahogy Sid az előbb.

- Még soha nem állt fel rám egyetlen srácnak sem.

- Kétes megtiszteltetés.

- Lehet, de azért köszönöm.

- Ne köszönj ilyesmit!

- Nora miatt eléggé magam alatt voltam. Arra gondoltam, mire megyek a jó jegyeimmel, a jól karbantartott testemmel, ha a barátnőm elhagy. Erre jössz te, és rámutatsz arra, hogy hülye vagyok.

- Nem mondtam ilyesmit…

- Neked ezerszer rosszabb, mint nekem. Sokan homofóbok, és soha nem tudhatod, éppen kinek mi lesz a reakciója, ha kiderül, a fiúkat szereted. Én meg itt rinyálok egy lány miatt, aki talán… nem is érdemelt meg.

- Ezt az önteltséget…

Sid megint a fal felé fordult. Tompán jött a hangja.

- Lehet, de ettől jobban érzem magam még akkor is, ha egy önző, egós szemétládának tűnök általa. Ez szerinted rossz?

Jude a sötétben a hátát nézte.

- Nem – válaszolta gyengéden.

- Ennek örülök.

- Az én véleményem azonban nem igazán számít.

- Nekem igen.

Jude szíve vad kalapálásba fogott, és képtelen volt válaszolni. Már azt hitte, Sid elaludt, amikor megint megszólalt.

- Milyen érzés melegnek lenni?

- Milyen érzés heterónak lenni?

Sid kuncogott.

- Nem adod könnyen magad.

- Nem. – Jude-ban az a képtelen gondolat merült fel, hogy az egész beszélgetés valahogy átalakult valami mássá. Flörtté? Egyik része örült neki, a másik nem. Nem akart pótlék lenni senki helyett.

- Hol szoktál lenni? Alul vagy felül?

- Te Nora alatt vagy felett szoktál lenni? – Egy pillanatra bánta, hogy megemlítette a lány nevét.

- Ravasz…

- Alul – bökte ki mégis.

- Milyen érzés? Azt hallottam, hogy fájdalmas. Valaki azt mondta, csak mazochista áll melegnek.

- Ez hülyeség!

- Valóban? – Ez már nyílt provokáció volt.

- Igen. Az elején lehet, hogy kellemetlen, de utána… - Jude nem fejezte be a mondatot, kiszáradt a szája.

- Utána jó?

- Igen. Ha a másik odafigyel rád, és törődik veled, akkor nagyon is jó. Én élvezem, s cáfolatként megjegyezném, hogy nem szeretem a fájdalmat. Az nem gyönyörteli.

- Nem gyönyörteli… Hm, ezt jó tudni… - Jude nem akarta megkérdezni, miért. – Milyen gyorsan lazulsz el?

- Attól függ.

- Vagy inkább kitől…

- Igen. – Jude berekedt. Megköszörülte a torkát, de a helyzet nem változott. – Iszok egy kis vizet – ült fel.

- Felizgultál?

- Igen. – Ott ült az ágy szélén, és szinte remegett a vágytól. – Egós szemétláda vagy, ha éppen tudni akarod! – tört ki belőle. – Cseppet sem érdekel, én mit érzek!

- Te akartál beszélgetni…

Felugrott, és kivonult a fürdőbe. Hideg vizet lötykölt az arcába, ivott pár kortyot, de a merevedése nem lankadt. Nem akarta kiverni, tudva, hogy Sid miket gondolna, inkább hidegre állította a csapot, és beállt a zuhany alá. Ruháit leszórta a padlóra, úgy állt be a víz alá. Sziszegve toporgott, de annyit elért, hogy vágya bizonyítéka gyorsan lelohadt. Soha életében nem volt olyan bosszús, mint amikor visszaballagva a szobába, rájött, hogy Sid édesdeden alszik…

 

            Napokig kerülgették egymást. Jude nem tudta, mit gondol róla a fiú, ezért inkább távolságot tartott tőle. Sid esténként eltűnt valamerre, és sokszor csak hajnalban került elő. Pár nap múlva kiderült, hogy inni jár. Martin félrevonta Jude-ot, és megkérte, beszéljen a fejével, nem tudva, hogy a legrosszabb embert kéri meg erre.

- Megint inni mész? – próbálta aznap este semleges hangon feltenni a kérdést, de Sid azonnal a torkának esett.

- Semmi közöd hozzá!

- A barátaid aggódnak miattad.

- Nekik sincs semmi közük hozzá!

- Nora most biztos örülne…

Sid vasvillatekintettel bámult rá.

- Hagyd ki ebből Norát!

- Miért? Talán nem miatta jársz piálni?

- Hogy te milyen hülye vagy! – Sid ezzel a mondattal hagyta magára, és sikerült jól megbántania. Dühében elővette a régóta dédelgetett sörét, és felbontotta. Ritkán ivott, mert kevés is megártott neki, de most jólesett a hideg sör. Elkortyolgatta az egészet, míg átolvasta a jegyzeteit másnapra. Utána elvonult zuhanyozni, hosszan állt alatta, vágyai mit sem csitultak, sőt, minél erősebben próbálta Sid-et kiverni a fejéből, annál inkább vágyott rá. Lassan minden nap kész gyötrelem volt.

Már lefeküdt, kissé kótyagosnak érezte magát, amikor valaki dörömbölni kezdett az ajtón. Azonnal felpattant. Legnagyobb megdöbbenésére Martin és egy ismeretlen srác támogatta Sid-et, aki elég bizonytalanul állt a lábán.

- Mi történt?

- Bepiált, az történt! – morrant Martin rosszkedvűen. – Kértelek, hogy beszélj vele! – Bevonszolták a fiút, és lefektették az ágyára.

- Elég kiállhatatlan volt, oda sem figyelt arra, amit mondok neki.

- Tudod, mi a baja?

- Nora dobta, gondolom, az viselte meg ennyire.

- Nora dobta?! – A két fiú összenézett.

- Igen. Nem mondta?

- Nem. Egy szót sem tudunk belőle kihúzni napok óta. Szegény! Imádta a csajt!

- Igen. – Jude szíve megint megsajdult.

- Vigyázol rá? – Martin vállon veregette.

- Persze.

- Kösz! Reggel benézek.

- Oké! Sziasztok, és kösz!

- Barátok között ez a minimum – válaszolta Martin, mielőtt a haverja után kilépett volna a folyosóra. Az ajtót halkan tette be maga mögött. Jude utána ment, és kulcsra zárta. Visszaballagott, és csípőre tett kézzel bámulta a fiút.

- Nem tudom, kettőnk közül melyik a hülye… - sóhajtotta.

Nekiállt levetkőztetni, minden ruhadarabért meg kellett küzdenie. Sid ahelyett, hogy segítette volna, inkább akadályozta. Mire végzett, addigra kezdett magához térni, kábán bámult fel rá.

- Martin hozott haza – mondta a ki nem mondott kérdésre. Hozott egy pohár vizet, leerőltette a torkán, majd egy nedves szivaccsal áttörölte a testét. Sid engedte, bár néha motyogott valamit, ha kényes részhez ért.

Élete legnehezebb dolga volt, hogy mosdatás közben próbálta nem bámulni a feszes testet, amelytől összefutott a nyál a szájában. Milyen szívesen végigcsókolta és megízlelte volna! Szexéhes ribancnak érezte magát, amiért felizgatja egy magatehetetlen test, de nem tudott tenni ellene. Sid már hónapok óta tetszett neki, elnyomott vágyai ott munkáltak benne, és most, hogy a fiú félig öntudatlanul feküdt előtte, előtört belőle a kisördög.

Sid arcát figyelte, miközben az ágyékát törölgette. Feltűnt neki, hogy ökölbe szorul a keze a lepedőn. Az ajkak lassan elnyíltak, a légzése egyre jobban elnehezedett. Vágya már félig mereven simult bele Jude tenyerébe. A szivacs valahol, valamikor elveszett, de már meg sem próbálta megkeresni. Teljesen lekötötte, hogy cirógassa a fiút. Gyönyört akart adni neki még akkor is, ha másnapra ebből semmire sem emlékszik majd. Sőt, utóbbi jobb is volt!

Ledobta magáról is a ruhát, lekapcsolta a mennyezeti lámpát, és csak a saját kislámpáját hagyta égve. Látni akarta a fiút, hiszen nagy valószínűséggel erre soha többé nem fog sor kerülni. Csak most az egyszer hadd történjen meg! Meztelenül térdelt föléje, ráhajolt, apró csókokkal borította a keskeny arcot. Ujjai hegyével követte az arc élét, lefelé haladva a nyak vonalát, a váll karcsú ívét, végig a hosszú karokat, a kecses ujjakat. A szájába vette őket, nem kerülte el figyelmét, ahogy Sid megrezdül, és mély levegőt vesz. A saját mellkasára tette a kezet, simogatta magát, félig lehunyt szemhéja mögül a fiút leste, aki gyönyört adott neki anélkül, hogy tudatában lett volna neki.

Visszahajolt rá, gyengéden megcsókolta, s ahogy az ajkak elnyíltak, nyelvével fedezte fel a száj puha belsejét, a fogak tökéletességét. Egy halk mordulás tört elő a fiúból, az ujjak összefonódtak az övével. A csók elmélyült, attól függetlenül, hogy Sid alkoholmámorban úszott, csókolni azt nagyon is tudott. S Jude imádta ezt. Imádta, ahogy az ágyékuk összeér, és érzi a fiú vágyát, izmai finom játékát, ahogy a keze bejárja a testét.

Zihálva elszakadt tőle, ajka követte a kezét. A mellkas finom szőrrel bevont bőrét, az apró mellbimbókat, a bordák ívét, a mély köldököt, amelyben elveszhetett a nyelve, s amely kényeztetéstől Sid feljebb emelte a csípőjét. Oh, hogy imádta ezt! Az ágyékot kihagyva a combokat csókolgatta, egyre lejjebb haladva, aztán megint vissza. Sid már olyan merev volt, hogy attól elállt a lélegzete. Reszketve érintette, a mutatóujja hegyével követte a kemény vonalat, a golyóktól lassan felfelé, egészen a hegyéig. A hatás lenyűgöző volt, az első csepp megjelent az ujjánál, s lassan elindult lefelé.

- Oh, te jó ég! – Jude képtelen volt magában tartani a sóhajt.

- Jude… - Sid a párnába fúrta a fejét, hangosan zihált. Nem volt teljesen magánál, meg sem próbált tiltakozni, vagy bármiféle ellenállást kifejteni. Sötétszőke haja kócos volt, világoskék szeme szinte fekete a vágytól. Jude a szemébe nézett, ahogy a nyelvével követte azt a kis cseppet, és remélte, hogy nem élvez el, mielőtt eljutnának a végkifejletig. Mert most már, akármi is lesz a következménye, bizony el fognak jutni odáig.

Akarta a fiút, mélyen magában. Akarta azt a gyönyört, amelyet nyújthatott. Akarta, ahogy még egyetlen szeretőjét sem. Ennek bizonyítékát adta, ahogy végignyalogatta, hiába dobálta magát Sid az ágyon. A szájába vette, és gondoskodott róla, hogy a testébe vésse magát, ha már a szívébe nem tudta.

A gyönyör fenyegetve közeledett, amikor felemelkedett, és szájon csókolta a fiút. A szekrénye mélyéről előásta a síkosítót és az óvszert, majd visszatérdelt föléje. Folytatta a simogatást, csókolgatást, miközben ujjai a testébe mélyedtek, és felkészítették Sid-re. Zihálva, remegve csókolta, egy pillanatra úgy tűnt, a fiú teljesen éberen néz a szemébe, de aztán lehunyta a szemét, és hirtelen már nem számított semmi azon kívül, hogy végre magában tudja.

Az óvszerrel elügyetlenkedett, de aztán sikerült megzaboláznia remegő ujjait. Feljebb kúszott, és végig a fiú arcát nézve lassan magába csúsztatta. Kis ideig pihegett, nem mozdult, ellazult, aztán kicsit előrehajolva, megtámaszkodva Sid mellkasán, egészen magába fogadta. Elnyílt az ajka a gyönyörtől, és sírni tudott volna. Óvatosan megmozdult, Sid ujjai a lepedőt markolták, a másik keze azonban megtalálta a csípőjét, s mielőtt észbe kapott volna, már ő diktálta az ütemet. Nem bánta, ívbe hajolt gerinccel lovagolta meg, hol gyorsan, hol lassan, hol mélyen, hol sekélyen engedte magába. Fel-felnyögve, reszketve figyelte a fiút, a vágyat az arcán, a gyönyörtől kipirult bőrt. Olyan közel volt ahhoz, hogy elélvezzen már csak a látványtól!

Előrehajolt, puha csókot lehelt a csábos ajkakra, Sid másik keze is a csípőjére vándorolt, aztán előre az ágyékára. Elkapta a csuklóját, de későn. A gyönyörtől nem kapott levegőt, annyira jó volt, annyira…

- Sid! – A fiú hirtelen teljesen éberen nézett fel rá, s mielőtt felfoghatta volna, mi történik, már át is fordultak, alulra került, és Sid ott volt benne olyan mélyen, hogy felkiáltott, és a gyönyör meleg takaróba burkolta, körbevette, hagyta, hogy teste magatehetetlenül vonagladjon az erős karok között, s a másiknak is olyan gyönyört okozzon, amitől hangos nyögés szakadt fel belőle. 

Sokáig feküdtek teljesen mozdulatlanul, Jude képtelen lett volna akár a lábujját megmozdítani, s mivel jól érezte magát Sid alatt, meg sem próbálkozott vele. Mivel nyilvánvalóvá vált, hogy Sid teljesen magához tért, bocsánatot kellett volna kérnie. Meg kellett volna magyaráznia, ám erre képtelen volt. A korábbi beszélgetésből már kiderült, hogy tetszik neki a fiú, és mivel kihasználta a helyzetet, nincs mentsége.

- Jól vagy? – Sid mozdult meg elsőnek. Lassan felemelte a fejét, a tekintete kicsit kába volt, de nem tűnt mérgesnek. Csak elégedett kielégültség látszott rajta.

- Igen. Te?

- Kicsit fáj a fejem – ráncolta a homlokát a fiú. – Sokat ittam.

- Azt hittem… - Jude inkább nem fejezte be a mondatot.

- Hogy ki leszek ütve egész éjjel? – Sid felvonta a szemöldökét.

- Aha.

- Jól bírom az alkoholt. Legközelebb ezt vedd figyelembe!

Jude lassan vette a levegőt.

- Lesz legközelebb?

Sid óvatosan felkelt, az óvszert egy papírzsebkendőbe csomagolta, és kidobta a fürdőszobai kukába. Visszatérve visszabújt mellé, Jude ettől odaszorult a falhoz. Sid felkönyökölve nézett le rá.

- Akarod?

- Tudod, hogy igen. – Jude kezdte zavarban érezni magát Sid figyelő tekintete miatt. – Nem akarok pótlék lenni, amíg nem találsz egy lányt Nora helyére.

- Egyelőre nem keresek egy lányt sem Nora helyére.

- De előbb-utóbb keresni fogsz.

Sid ezen elgondolkodott.

- Lehet – bólintott. – Egyelőre azonban nem keresek.

- Nem akarok beléd szeretni, aztán te meg elhagysz majd egy lányért!

- De hiszen szeretsz, különben nem használtad volna ki a helyzetet, nem igaz?!

Jude a fal felé fordult.

- Lehet, hogy csak egy dugást akartam! – morogta dacosan. Valamiért megint biztosra vette, hogy a fiú mosolyog. – Ne nevess! – szólt hátra, amikor meghallotta a kuncogást.

Sid a hátához simult.

- Őszinte leszek, Jude – mondta nagyon halkan és nagyon komolyan. – Kedvellek. Az, hogy lefeküdtem veled, és nem tiltakoztam azonnal, miest felfogtam, mit csinálsz, azt hiszem, bizonyítja ezt. Nem teszek meggondolatlan ígéreteket, hogy téged szeretlek a halálomig, elvégre ki tudja, mit hoz az élet, de egyelőre veled szeretnék lenni. Megpróbálni veled ezt a dolgot.

- És ha nem megy?

- Akkor meg fogom mondani.

- Akkor is, ha fájdalmat okozol majd?

- Akkor is.

Jude megkönnyebbült annak ellenére, hogy ez nem egy szerelmi vallomás volt. Első szerelme mindig azt mondta, tanulja meg értékelni a kis dolgokat, és ez most ilyen volt.

- Mit mondasz a barátaidnak?

- Mit akarsz, mit mondjak?

- A te barátaid…

- Tudom, de tőled függ, mit mondok nekik. Egyeseknek mindenképp azt fogom mondani, hogy Nora után a tanulásra akarok koncentrálni.

- És másoknak?

- Másoknak azt, hogy találtam valaki olyat, aki értékel.

Jude lélegzete elakadt.

- Sid…

- Mielőtt kifejtenéd, hogy nem így van, tiltakozom. Azt hiszed, nem tűnik fel, hogy minden szabadidődet velem próbálod tölteni? A kedvenc zenéimet hallgatod, és olyan kajákat csinálsz, amiket szeretek. Nem akarsz elrángatni buliba, rám erőltetni olyasmit, amihez nincs kedvem. Elfogadsz olyannak, amilyen vagyok még akkor is, ha valószínűleg nem én testesítem meg számodra a tökéletes pasast. S hidd el, amióta Norával megromlott a viszonyom, ez adott egy pluszt, ami miatt értékesnek gondoltam magam, és nem omlottam össze a szakításkor. – Megkereste a kezét, és összefonta vele az ujjait. – Azt hiszem, az az igazság, hogy pontosan tisztában voltam vele a lelkem mélyén, hogy vége van. Csak éppen túl büszke voltam beismerni magamnak. Nem akartam feladni az első problémánál.

- Ez az, amit becsülök benned. Amióta veled lakom, láttam, milyen keményen tanulsz, sokszor többet is, mint amennyit kellene. Nem adtad fel, amikor az az új tanár nem akarta elfogadni a beadandódat, mert más véleményen voltál, mint ő. Megharcoltál az igazadért még úgy is, hogy napokig éjszakáznod kellett, és több száz könyvet átnézned.

- Ezért szeretsz?

- Nem mondtam még egyszer sem, hogy szeretlek. – Jude a tarkóján érezte a fiú leheletét.

- Pont most mondtad.

- Nem is! – Jude vissza akart fordulni, de Sid ajka megakadályozta benne. Félútig jutott csak, ám jelenleg örömmel beérte ennyivel. Jó volt a fiú karjaiban.

- Nagyon haragudnál, ha a szüleimnek egyelőre nem mondanám el? – Sid sokkal később tette fel a kérdést, amikor már lekapcsolták a villanyt, és a sötétben összebújtak.

- Nem.

- Biztos?

- Igen.

- Te elmondod a szüleidnek?

- Megbolondultál?! – Jude pár szóban elmesélte, miért is került a kollégiumba.

Sid percekig nevetett, jókedve lett a választól.

- Anyád, már ne haragudj, de rémes egy nőszemély.

- Most erre mit mondjak? – Jude vállat vont. – Szeretem őt, de néha a falnak megyek a hülyeségeitől.

- Azt hiszem, ez az anyukák sajátja.

- Valószínűleg. A húgomnak viszont elmondom, ha nem bánod.

- Nem.

Megint csend borult rájuk. Jude elfészkelődött Sid vállán, lábaival átkarolta, ujjaival a mellkasára rajzolt szívecskéket. Nem sejtette, hogy ezzel szavaknál is ékesebben mondja el, mit érez a fiú iránt.

- Tényleg nem haragszol rám? – tette fel kicsit félve a kérdést.

- Miért?

- Amiért megerőszakoltalak.

- Nem emlékszem ilyesmire. – Sid gyengéden beletúrt a hajába.

- Sid…

- Csak kicsit. Jobban örültem volna, ha nem félrészegen csábítasz el.

- Hirtelen ötlet volt. A helyzet adta magát, én meg azt gondoltam, ez az egyetlen lehetőségem, hogy érezzelek. A múltkori flörtünk ellenére nem olyannak tűnsz, aki odáig van egy srác fenekéért.

Sid megint mosolygott.

- A tiéd tetszik.

- Úgy is, hogy… Szóval tudod…

- Nem.

- Sid! – Jude meghúzott egy szőrszálat a fiú mellkasán.

- Hé!

- Nem akarom, hogy bármi ellenérzésed legyen a dologtól.

Sid komolyan válaszolt, a kezére tette a kezét.

- Ha most az jár a fejedben, hogy megundorodom a szextől veled, miest teljesen kijózanodtam, mert rájövök, hogy seggbe dugtalak, akkor azt kell mondanom, hogy a múltkor meglestelek, és biztosan tudom, hogy nálad jobban senki nem ad a higiéniára azon a területen.

Jude-ban benn rekedt a válasz, csak tátogott, mint a partra vetett hal.

- Meglestél? – tört ki belőle pár perc döbbent csend után.  

- Véletlen volt.  

- Jézusom! – Jude annak ellenére eltakarta az arcát, hogy sötét volt, és Sid semmiképpen nem láthatta vörös arcát. – Hogy’ lehetett véletlen, ha az előbb azt mondtad, meglestél?! Mégis meddig bámultál?

- Számít az? Meglepett, miért vagy a fürdőben annyi ideig. Azt hittem, megint a drágával vagy elfoglalva – mozdította meg a csípőjét, hogy Jude értse, mire gondol. – Ám kiderült, hogy mást csinálsz.

- Ezek szerint mégsem véletlen volt.

Sid kelletlenül felsóhajtott.

- Jó, nem volt teljesen véletlen.

- Meddig bámultál? – ismételte meg a kérdést Jude.

- Néhány percig.

Jude lehunyta a szemét, és elernyedt. Általában a zuhany alatt az alatt a pár perc alatt sok minden szokott történni. Például a drágával foglalkozik, miközben ujjaival szerez magának örömet. Vajon ekkor látta meg Sid, vagy akkor, amikor ténylegesen tisztálkodott?

- Nem mindegy? – kérdezte Sid gyengéden.

- Nem akarom, hogy megundorodj tőlem!

Sid kicsit hallgatott, majd nagyon óvatosan feltette a kérdést.

- Lehetséges, hogy a második számú szeretőd, alias a seggfej, az oka ennek a hülyeségnek?

Jude aprót bólintott, de a fiú ezt is értette, ezért átkarolta, és szorosabban ölelte.

- Ha elfelejtetted volna, Sidney Cross vagyok, nem az a seggfej. Ha undorodnék valamitől, akkor azt meg fogom mondani, és együtt megoldjuk, oké?!

- Oké. – Jude lassan megnyugodott.

Már majdnem elaludt, Sid békésen szuszogott, amikor átvillant rajta egy gondolat.

- Kell vennem anyámnak egy csokor virágot – mormolta.

- Minek?

- Ha ő nincs, tutira nem ebbe a koleszba jövök lakni. Eleinte kész gyötrelem volt…

- Miattam, gondolom.

- Igen, de most… boldog vagyok.

- Akkor jó. – Sid álomittas puszit nyomott az ajkára, és tovább szuszogott.

Jude megnyugodva hagyta, hogy az álom őt is magába szippantsa, így csak félálomban hallotta Sid motyogását.

- Kap tőlem is egyet…

 

 

Vége