A pók hálójában

            Az egész nyomozás megfeneklett. Ezt mindketten elismerték, s tehetetlenül néztek egymásra az asztal fölött.

- Frank?

A nyomozást vezető Ozorenko nem volt bizalomgerjesztő alak. Nagydarab volt és hájas, az arca mindig izzadtságtól fénylett, az ingén pedig ebédjének lenyomata látszott. A modora hagyott némi kívánnivalót maga után, sokan nem kedvelték, de azt el kellett ismerni, hogy tisztességes és jó rendőr.

- Én még mindig azt mondom, hogy be kell építenünk valakit.

Felettese a plafont fürkészte.

- Gondolkodtam rajta.

- És?

- Múltkor a főnöknél jártam, és összefutottam az egyik hadnaggyal. Seth Isaiah. Ismered?

- Nem.

- Beépített ügynök volt, titkos ügyeken dolgozott. Pár hét múlva kilép, és átmegy a civil szektorba.

- És?

Martinez hadnagy rosszkedvűen meredt Ozorenkóra.

- Ennyire nehéz felfogású vagy?

A férfi nem válaszolt, csak sötéten nézett vissza rá.

- Isaiah állítólag a legjobb, ha átváltozásról van szó. Nem is ez keltette fel a figyelmemet, hanem az, ahogy te jellemezted az áldozatokat.

- Kecses gazellatermet, csinos vonások, finom mosoly.

- Pontosan.

- Le is hordtál érte. Azt mondtad, ne költészkedjek.

- Jah, de aztán megláttam Isaiah-t. Ha másképp öltözködne, hosszabb lenne a haja, a tettes esete lehetne.

Ozorenko felsóhajtott.

- Beszéltél vele?

- Igen. – Martinez az órára pillantott. – Mindjárt itt van.

- Nem kellett volna előbb velem is megbeszélned?

- Most beszéltük meg.

- Szemétláda.

- Seggfej.

- Rossz helyen járok? – Az ismeretlen hangra mindketten az ajtó felé fordultak. Ozorenko azt hitte, felettese tévedett, amikor a hadnagyot jellemezte, de most be kellett látnia, hogy erről szó sincs.

Seth Isaiah hadnagy magas volt, jóval száznyolcvan centi felett járt, és kecses volt, akár egy gazella. A szeme hatalmasak tűnt a keskeny arcban, sötétbarna, erősszálú haját összekócolta az odakint reggel óta hurrikánként tomboló szél. Ahogy kezet nyújtott, és elmosolyodott, Ozorenko arra gondolt, hány nő omlott a lába elé e mosoly láttán. Tipikus szépfiú, gondolta mellékesen, bár azt el kellett ismernie, hogy a férfi kézszorítása a karcsú kéz ellenére erős volt és határozott.

- Ozorenko.

- Isaiah.

A férfi leült, könnyedén mozdult, ám mégis érezhető volt a mozdulataiban, hogy azonnal reagálna, ha veszélyt érezne. Valószínűleg az évekig tartó beépített munka következménye, vélte Frank.

- Martinez hadnagy úgy tájékoztatott, hogy szükségük lenne a segítségemre.

- Valóban. – Frank egyenesen Isaiah szemébe nézett. – Mit szólna, ha azt mondanám, hogy maga pont a sorozatgyilkosom esete?

A férfinak szeme sem rebbent.

- Külsőleg?

- Igen.

- Sorozatgyilkos? Miért van még magánál az ügy?

Hivatalosan valóban le kellett volna adniuk az esetet a szövetségieknek, de Ozorenko olyan volt, akár egy csontjáért harcoló kutya, ha gyilkosságról volt szó.

- Őszinte leszek. Nem voltak lenyűgözve, hogy egy fiúprostituáltakat gyilkoló tettes után kell nyomozniuk. Én pedig attól nem voltam, ahogy az esetet kezelték, ezért némi telefonhívás után egyelőre nálam maradt az ügy.

Martinez megint a plafont fürkészte. Emlékezett az ominózus telefonra, ami majdnem nyomozója karrierjébe került, de isten tudja, miért, végül mégis elérte, amit akart. Talán az az elhivatottság volt az oka, ami érezhető volt a nyomozás során. Netán Ozorenko be nem vallott kapcsolatai a felsőbb vezetéssel, amiről még ő maga is csak kósza híreket hallott.

- Értem. Meséljen el mindent részletesen. – Isaiah nem kezdett el viccelődni, nem akart barátkozni. Azonnal megértette, hogy itt szó sincs jópofizásról.

Ozorenko pár aktát csúsztatott eléje.

- Eddig négy áldozat van. Kéthetente egy. Prostituáltak, az utcán dolgoztak. Mindegyik a húszas évei elején járt, csinosak voltak, karcsúak és barátságosak. Aztán beszálltak egy kocsiba, és többé nem kerültek elő élve.

Isaiah komoran lapozta át az aktákat. A fotókat hosszan szemlélte, a szánalom az arcára volt írva.

- Hasonlítanak rám – jegyezte meg halkan.

- Igen.

- Mikorra várható a következő gyilkosság?

- Tizenegy nap múlva.

- Azt várják tőlem, hogy én legyek a csali?

- Igen. – Frank soha nem volt a köntörfalazós típus.

Isaiah hátradőlt a széken. Félrebillentett fejjel válaszolt.

- Nemsokára leszerelek. A beépített zsaru életemmel leszámoltam. Sajnálom. – Úgy látszott, ő sem volt a köntörfalazós típus, mert ezzel be is csukta az aktákat.

- Akkor mi a fenéért jött ide? Mondhatta volna a hadnagynak, hogy nem fogadja el, és kész. Kerestünk volna más megoldást! – nézett fel rá a nyomozó, amikor felállt.  

Martinez gyorsan követte Isaiah példáját, és kezet nyújtott.

- Azért köszönjük, hogy meghallgatott minket.

- Sok sikert! – A férfi kezet nyújtott Ozorenkónak is, de az dühösen félrelökte.

- Sok sikert? – ismételte fogat csikorgatva. – A tettesről nincs semmi információnk, nincsenek szemtanúk. Nincs semmi a kezünkben, amivel megfoghatnánk! Már a második eset óta biztos vagyok benne, hogy csak egy beépített emberrel lenne esélyünk, és maga az első, akivel működne is a dolog. Ahogy kinéz, ahogy mosolyog, ahogy mozdul…

- Sajnálom.

- Igen, gondolom, mennyire! – Ozorenko összeszedte az aktákat, és nagy testétől el nem várható fürgeséggel felállt. Úgy mérte végig a hadnagyot, hogy a férfi belesápadt. – Négy áldozatom van, akiknek családjuk volt, barátaik, szerelmeik. Megígértem nekik, hogy elkapom azt a szemetet, de bármilyen nehéz bevallanom, egyedül nem megy. Ha lehetne, magam állnék ki oda…

- Nyomozó…

- Talán az zavarja, hogy prostinak kellene állnia? Azokat a fiúkat is biztos zavarta, de megtették, mert így hozta az élet. – Ozorenko dühös és csalódott volt, s bár alacsonyabb volt a férfinál, szemrebbenés nélkül meredt rá, izzadt arcában csak úgy szikráztak a kék szemek. – Magának csak színészkednie kellene, nem úgy, mint nekik.

Isaiah arca megrándult.

- Nem ez a probléma, nyomozó.

- Nem? Akkor csak egy gyáva seggfej?

- Ozorenko! – Martinez felmorrant, igaz, ő maga tudta a legjobban, hogy az emberét senkinek sem sikerült még megzaboláznia.

- Nem érdekel, ha megsértem a tisztelt hadnagy urat! – keményedett meg a férfi arca. Olyan erővel vágott az asztalra, hogy Isaiah összerándult. – Még szinte gyerekek voltak! Csak az élet árnyoldalát ismerték, de igyekezték a legjobbat kihozni belőle. S akármit is csináltak, nem azt érdemelték, hogy egy szemét darabokra vagdossa őket!

Isaiah szótlanul figyelte, ahogy kiviharzik, és hangosan becsapódik mögötte az ajtó. Martinez felsóhajtott, és a homlokához emelte a kezét.

- Sajnálom, Frank kicsit forrófejű, de jó rendőr.

- Ebben biztos vagyok. Szerinted mit kellene tennem?

- Én nem dönthetek helyetted.

Isaiah kedvetlen mosolyra húzta a száját, majd Ozorenko után sétált. Martinez kíváncsian beállt az ajtóba, és onnan figyelte őket. A nyomozó már az asztalánál ült, és éppen dühösen pötyögött valamit a gépén. Az egész feje vörös volt, Isaiah jobb kedvre derült, és leült az asztala szélére.

- Megígértem a családomnak, hogy abbahagyom – mondta halkan, hogy kettejükön kívül ne hallja más. – Gondolom, magának is van családja, megérti, mit jelent egy ilyen ígéret.

Ozorenko abbahagyta a gépelést, de nem nézett rá.

- A feleségem elhagyott úgy fél éve – válaszolta morcosan.

- Sajnálom.

- Nem, semmi gond. Nézzen rám, érthető, nem? – Ozorenko tréfásan elhúzta a száját, de a szeme szomorú maradt.

Isaiah az asztalán levő fotót nézte, amin ő állt pár rendőrrel egy kocsi mellett. Nagydarab volt ott is, de a súlyfeleslegnek nyomát sem látta. Elgondolkodva meredt a férfira.

- Maga fedezne?

- Tessék?

- Ott lenne, ha szükségem lenne magára?

Ozorenko értetlenül pislogott.

- Persze. – Olyan magától értetődően mondta, hogy Isaiah biztosra vette, úgy is lenne. Kérdezősködött kicsit, mielőtt idejött. Nem volt bolond, Martinez említette neki az ügyet, sejtette, miért hívják a megbeszélésre. Időt akart nyerni, miközben átlapozta a jelentéseket. Kereste a szavakat, hogyan mondja el, hogy nemet fog mondani. S most mégis itt ült egy olyan zsaru asztalán, akiről messziről lesírt, kudarc az élete. Ám ettől függetlenül nem ment ki a fejéből az a dühös elszántság, amit a szemében látott, miközben az áldozatokról beszélt.  

- Rendben.

- Elvállalja? – Ozorenko ujjai megálltak a billentyűzeten, felkapta a fejét.

- Igen, de vannak bizonyos feltételeim.

- Oké.

Isaiah összefonta a mellkasán a karját.

- Nem szeretném, ha kiszivárogna, és a gyilkos tudomást szerezne róla.

- Csak én, maga és a főnök tud róla.

- Milyen gyakran edz?

- Tessék?

- Nem ártana kicsit formába hoznod magad. – Tért át a tegezésre. – Biztos akarok lenni benne, hogy meg tudod védeni a seggem, ha úgy hozza a sors.

Ozorenko feje megint átváltott vörösre.

- Na, ide figyelj!

- Elviszem az aktákat, és jó lenne, ha összefutnánk valamikor, hogy át tudjuk beszélni. Majd hívlak!

Frank vörös arccal meredt utána. Bosszantotta a férfi könnyedsége, a karcsúsága, az a lezser öntudat, amely körülvette. Őbelőle ez mindig hiányzott, amit hangoskodással és erővel próbált leplezni. Most valamiért úgy érezte, Isaiah belátott a pajzsa mögé, és ez módfelett zavarta. Legszívesebben elküldte volna jó messzire, ám, ha el akarta kapni a gyilkost, akkor a szükség törvényt bontott…

 

            Másnap Ozorenko egy barna csomagot talált az asztalán. A kollégája éppen egy hamburgert tömött magába, úgy válaszolt a ki nem mondott kérdésre.

- Az a tegnapi pasas volt.

- Isaiah?

- Ha úgy hívják…

Frank belelesett a zacskóba. A gondosan csomagolt szendvicsek láttán értetlenül pislogott, de csak addig, míg jobban szemügyre nem vette őket. Valami barna kenyérféléből készültek, sok zöldséggel, fene sem tudja, milyen sajttal és nem túl ínycsiklandóan kinéző sonkával. Nyúlkaja, gondolta rosszkedvűen. A termoszba beleszagolva azonban máris jobban érezte magát. Frissen főzött kávé. Öntött magának egy keveset, aztán csak ült, és élvezkedett. Méregerős volt, keserű, és forró, pont, ahogy szerette.

Megkívánt hozzá egy szelet csokit, de a fiókot kihúzva egy almával találta magát szemben. Mellette Isaiah névjegykártyája volt, a hátoldalán egy edzőterem nevével és címével, olcsók és jók megjegyzéssel. No, igen, az asszonytartás után az első jelző fontos szempont lett az életében. Nem, mintha el akart volna menni. A testületnél is edzhetett volna, de sem ideje, sem kedve nem volt. Ettől függetlenül a kártyát végül a tárcájába csúsztatta.

Késő estig dolgozott, egy másik esetnél találtak egy gyanúsítottat, már éjfél is elmúlt, mire végzett a kihallgatással. Úgy döntött, nekiáll, és megírja a jelentést. Csak a második falatnál jött rá, hogy Isaiah szendvicseit tömi magába. Nem is voltak olyan rosszak, mint képzelte. A jelentést gyorsan összedobta, kinyomtatta, és berakta a főnöke asztalára, majd elindult hazafelé.

Nem sok kedve volt aludni, utálta az egyszobás lyukat, ahová a válás után költözött. Kis gondolkodás után lift helyett a lépcsőn ballagott le a garázsig. Igazság szerint szíven ütötte, amit Isaiah mondott. Maga is érzékelte, hogy az elmúlt fél évben elhanyagolta önmagát. Talán itt volt az ideje, hogy összeszedje magát, már csak azért is, hogy megmutassa annak a szemtelen hadnagynak, hogy képes rá.

A bérlakás ötödik emeletén lakott, viszonylag jó környék volt, ami azt jelentette, hogy nem késelték meg az embert, ha vásárolni indult. A liftnél komolyan habozott, de aztán egy sóhajjal megadta magát, és nekilendült a lépcsőnek. Már majdnem felért az ötödikre, amikor egy mosolygós hang megállította.

- Látom, sikerült beletaposnom az önérzetedbe.

Isaiah a lépcsőn ücsörgött, láthatóan rá várt. Mellette egy nagy papírtáska volt, olyasféle, mint amilyenekbe az elegáns ruhaüzletek csomagolják az árujukat.  

- Hogy a fenébe kerülsz ide?

- Sssh… Ne ébreszd fel az egész házat! Bemehetek?

- A francba! – Franknek semmi kedve nem volt a férfihoz. – Kicsit késő van egy beszélgetéshez, nem gondolod?

- Vagy inkább korán, nézet kérdése. – Isaiah kíváncsian nézelődött, ahogy beljebb sétált. – A válás után költöztél ide?

Frank levette a zakóját, és ledobta az ágy szélére.

- Mit keresel itt?

- Megkérdeztem Martinezt, hol laksz. 

- Nem ért volna rá reggelig?

- Nem. Átnéztem az aktákat.

- És?

- Próbálgattam pár kinézetet. Kettőnél maradtam, rajtad áll, melyik marad.

- Ez ráért volna reggelig.

Isaiah vállat vont, és a táskával az ágyhoz sétált. Frank bosszankodott, mert már hetek óta nem vetette be, és nem ártott volna egy mosás sem. A férfit ez láthatóan nem zavarta, mert elkezdett kipakolni. A ruhák láttán Frank felvonta a szemöldökét, majd értetlenül pislogott, ugyanis Isaiah vetkőzni kezdett. Nem zavarta, hogy bámulja, igazából nem volt mit szégyellnie, állapította meg Frank, és elfordult.

- Kérsz egy sört? – indult a hűtő felé, hogy elterelje a figyelmét. Kicsit irigykedett a hadnagy karcsú, izmos testére.

- Van ásványvized? – Isaiah éppen egy feszes rövidnadrágba bújt bele, amely úgy passzolt rá, mintha a második bőre lett volna.

- Azt hiszem. – Frank csak azért is sört bontott magának. Talált vizet is, bár nem emlékezett, mikor vette. Visszafordulva éppen kortyolt egyet, de meglátva a férfit, félrenyelt, és köhögve fuldoklott. Isaiah nevetett, odasétált hozzá, és párszor hátba veregette.

- Valami baj van? – Senki nem mondta volna meg, hogy hány éves, vagy hogy rendőr. – Ez az egyik lehetőség. Hogy tetszik?

- Úgy nézel ki, mint egy kurva.

Isaiah meglepetten pislogott, majd kitört belőle a nevetés.

- Ezt bóknak veszem – mondta, és visszaballagott az ágyhoz. Levetkőzött, Frank leült a lakás egyetlen székére, onnan nézte.

- Hányszor sérültél meg? – kérdezte a fehér hegek láttán.

Isaiah kitekerte a nyakát, hogy rálásson a hátára.

- Fogalmam sincs. Ez volt az első – mutatott az oldalán húzódó, hosszú hegre. – A srác félbe akart vágni, majdnem sikerült is neki. Ez golyó – mutatott egy kör alakú régi sebhelyre. Vállat vont. – Sok van. Jó pár éve szolgálok már. Neked?

- Négy késelés, kettő lövés. Azt hiszem, ebben is te vezetsz.

- Miben vezetek még? – A férfi trikót vett fel, és egy még kisebb rövidnadrágot, mint az előbb.

- Nem hiszem, hogy voltam valaha is olyan vékony, mint te.

- Ez alkat kérdése. Apámra ütöttem.

- És anyukád?

- Nem tudom. Meghalt, amikor kicsi voltam.

- Sajnálom.

- Semmi gond. Nos? – Isaiah megperdült előtte, kicsit illegette magát. Kilométer hosszúnak tűntek a lábai, a derekát pedig Frank átérte volna a kezével.

- Jól áll neked a ribanc kinézet – mondta, hogy leplezze a zavarát. Valószínűleg kevésbé érezte volna magát rosszul, ha egy nő lépeget előtte ringó léptekkel. Biztosra vette, hogy a férfi érzékeli ezt, mert vigyorgott.

- Köszönöm! Némi smink és ékszer tökéletessé fogja tenni – mutatott magára. – Senki nem fogja megmondani, ki vagyok, tehát ha bármi rosszul sül el, ajánlom, hogy ott legyél, ahol kell.

- Nem szoktam cserbenhagyni a társamat.

Isaiah elkomolyodott.

- Tudom. Kérdezősködtem kicsit. – Leült az ágy szélére, Frank odadobta neki a vizet. – A legutolsó esetemnél a társam benne hagyott a csávában. Lefizették.

- Erről nem hallottam semmit.

- Nem is fogsz. Besöpörték a szőnyeg alá, rosszul mutat a statisztikában.

- Sajnálom.

- Megbíztam benne, négy évig dolgoztunk együtt. Nem akarok úgy járni, mint vele.

Frank a sörösüveget forgatta a kezében.

- Párszor megpróbáltak lefizetni – vallotta be. – A válásom környékén jól jött volna a pénz, de nem vitt rá a lélek, akármilyen szar is volt a helyzetem.

- Ez ismerős. Van gyereked is?

- Nincs. A váláskor kifejezetten örültem neki. Neked?

Isaiah a fejét ingatta.

- Nincs.

- A munka miatt nem akartál, vagy nem jött össze?

A férfi habozott, a palackot forgatta a kezében.

- Nem lehet gyerekem – bökte ki végül.

- Uh, hát… Bocs!

- Nem, semmi baj. Nem tudhattad. Neked miért nincs?

Frank ült a széken, kortyolgatta a sört, és miközben a válaszon gondolkodott, az is átfutott az agyán, miért éppen Isaiah-val beszélget ilyesmiről, amikor nem is ismeri. Ez rá lehetett írva az arcára, mert a férfi rákacsintott.

- Kíváncsi természet vagyok, főleg, ha a másikra kell bíznom az életem.

- Nem szoktam túl közlékeny lenni a magánéletemet tekintve – vallotta be Frank nehezen.

- Ezt már elsőre megállapítottam – bólintott Isaiah mosolyogva, majd elkomolyodott. – Szólj, ha az agyadra megyek!

- Úgy lesz.

- Szóval miért nincs gyereked?

Ozorenko felnyögött.

- Azt hittem, ejtettük a témát.

- A feleséged nem akart, igaz?

Frank elhúzta a száját.

- Honnan tudod?

- Tippeltem. Nem akartál beszélni róla, ezért nem volt túl sok lehetőség.

- Azt mondta, hogy nem akar ott maradni egy gyerekkel, ha velem valami történik. Aztán teltek az évek, és… többé nem került szóba a dolog. Végül bejelentette, hogy elege van belőlem, és összeköltözik a szeretőjével. Szép kis rendőr vagyok, még azt sem vettem észre, hogy van valakije…

- Sajnálom.

Frank nemet intett, és megitta a maradék sört. A kuka felé dobta a dobozt, de tele volt, ezért a földre esett, és begurult az asztal alá. Halkan káromkodott, és fel akart állni, de Isaiah gyorsabb volt nála. Könnyedén behajolt az asztal alá, kivette a sörösdobozt, majd rárakta a szemétkupac tetejére. Frank feje vörösödött, mire visszafordult.

- Valami baj van?

- Öltözz át! – mordult rá. – Nem szeretem a kurvákat a lakásomon!

A férfi meglepetten felvonta a szemöldökét, aztán lassan elmosolyodott. Nem szólt semmit, de nekiállt vetkőzni. Frank addig a padlót szemlélte, és csak akkor pillantott fel, amikor Isaiah lehuppant az ágy szélére.

- Felnézhetsz!

- Kösz!

- Szívesen, de azért szoktasd magad a látványomhoz, mert kint az utcán le sem veheted rólam a szemed.

- Azt hiszem, meg tudod védeni magad.

- Legutóbb még meg tudtam, de szeretek biztosra menni. A sors néha szeret az ember képébe röhögni.

- Mióta vagy beépített zsaru?

- A közlekedésieknél kezdtem, mint mindenki. Járőröztem két évig, aztán átkerültem a kábszeresekhez. Onnan már csak egy ugrás volt a dolog. Az első ilyen ügyem során csak azért öltöttem álruhát, mert nem akartam, hogy a gyanúsított felismerjen. Olyan jól ment, hogy még a társam is elment mellettem. A feletteseim kaptak a lehetőségen, és áthelyeztek. Idén van tizenegy éve, hogy ezt csinálom.

- Tizenegy? – Frank azt hitte, rosszul hall. Az általa ismert beépített zsaruk többsége pár évig csinálta csak ezt a melót.

- Bizony. A legtöbb időt nyugaton töltöttem, itt nagyobb az esély, hogy valaki felismer. A legutóbbi ügyre majdnem rámentem, így elgondolkodtam. Az apám alig látott az elmúlt években, nincs magánéletem, lassan az igazi arcomat sem ismerem. Beszéltem pár haverral, akik beajánlottak egy biztosítótársasághoz, és senki sem marasztalt, azt hiszem, jó ötletnek gondolják, hogy lelépek, mielőtt kiégek. Két hónap múlva kezdek.

- Csalókkal fogsz foglalkozni?

- Miért ne? Valamiből meg kell élnem. És te? A gyilkosságiaktól akarsz nyugdíjba menni?

- Ha kibírom a nyugdíjig, igen. – Franknek kényelmetlen volt a szék, de nem akart a férfi mellé ülni, így inkább maradt a helyén. – Kiskorom óta zsaru akartam lenni. Huszonnégy éve csinálom, és bár néha nagyon elegem van azokból a szemetekből, akikkel dolgom van, nem akarom abbahagyni. Van értelme az életemnek, hasznosnak érzem magam.

Isaiah elmosolyodott, és nem mondott semmit. Kiitta a palackot, letette az ágy mellé, és nyújtózkodott.

- Itt az ideje, hogy menjek! Mindjárt reggel – pillantott az órára.

- Mikor kezdünk?

- Először szeretném felmérni a terepet, aztán összeülhetnénk, és kigondolhatnánk, mit hogyan csinálunk. Majd felhívlak.

- Rendben.

A férfi összeszedte a cuccait. Frank az ajtóhoz kísérte, kezet fogtak, és már majdnem becsukta Isaiah mögött, amikor az visszafordult.

- Milyen volt a szendvics?

- Kidobtam a kukába – válaszolta Ozorenko szemrebbenés nélkül. – Nem eszem nyúlkaját.

- Kár, pedig jót tenne. Talán nem kapnál szívrohamot nyugdíj előtt…

- Jól vagyok, kösz!

- Ha te mondod…

- Jó éjt! – morogta Frank, hogy elvágja a beszélgetést, de Isaiah csak vigyorgott.

- Az edzőteremben rendes fejek dolgoznak, én a helyedben legalább megnézném.

- Nem érek rá!

- Jól van! – A férfi felemelte a kezét védekezésül. – Te tudod!

- Pontosan. – Franknek eszébe jutott valami. – Akartam kérdezni, te korábban is öltöztél be ilyesminek?

- Miért?

- Túl természetesen rángattad magadra azokat a göncöket.

- Ha azt mondom, hogy igen, mit fogsz gondolni?

- Hogy illeni fogsz az utcára a kurvák közé.

Isaiah nem sértődött meg, pontosan tudta, hogy Frank nem gondolja komolyan a megjegyzést. Azokat a prostituáltakat ugyanúgy embernek tekintette, mint a tisztes családanyát, és pont ezt tisztelte benne.

- Az első alkalommal nőnek öltöztem, mert egyik kolléganő sem merte vállalni a csali szerepét.

- Nőnek?

- Képzeld, és senki nem ismert fel.

- Ezt nehezen hiszem el. – Végigmérte a férfit, és felvonta a szemöldökét. – Ezzel az alkattal elsőre látszik, hogy férfi vagy.  

Isaiah nevetett.

- Ha te mondod… - búgta viccesen, és eltúlzott csípőringatással elindult lefelé a lépcsőn. Az volt a vicc az egészben, hogy veszettül jól állt neki. 

Frank betette utána az ajtót, és felsóhajtott. Úgy érezte, a következő napok nagyon-nagyon hosszúak lesznek…

 

            A gyilkosságiaknál nagy volt a nyüzsgés, ahogy mindig. Frank rosszkedvű volt, ahogy mindig. Ráadásul fájt a feje, éhes volt, és ölni tudott volna egy rendes kávéért.

- Hé, Ozorenko! Elugrunk kajálni, jössz?! – Joe, a társa állt meg mellette.

- Nem, még el kell intéznem pár telefont.

Joe rápillantott a kinyitott aktákra, és a szemét forgatta.

- Azt hittem, megfeneklett az ügy.

- Dolgozom rajta! Nem úgy, mint egyesek.

- Figyelj…

- Menj enni!

- Frank!

- Jaj, kussolj már! – Ozorenko felpillantott, aztán megdermedt. Nem volt egyedül.

Az ajtóban egy karcsú nő állt papírszatyorral a kezében, és segélykérően nézett körbe. Aztán a tekintetük találkozott, az arc felragyogott, és elindult feléje. A szeme ismerős volt, Frank először tényleg azt hitte, téved, de az a mozgás eltéveszthetetlen volt. Kecses volt, akár egy gazella.

Egyberészes ruhát viselt, napsárgát, amitől napbarnítottnak tűnt. A mellei tökéletes, kerek halmok voltak, a hasa lapos volt, a csípője keskeny, olyan, amit a férfiember átér a kezével szeretkezés közben. Magassarkújában tökéletesen egyensúlyozott, és kilométer hosszúnak látszottak a lábai. Parókája világosszőke volt, a válláig ért. Tökéletes volt a sminkje, a világosbarna szempár ragyogott az arcában, és olyan ügyesen játszott az árnyékokkal, hogy még a szokottnál szélesebb arccsontja sem volt zavaró.

- Szia, Frank! – mosolygott rá. – Reméltem, hogy még bent leszel. – A hangja úgy búgott, hogy attól tisztes férfiembernek is kétes gondolatai támadtak.  

- Öh, én, izé… Helló! – Ozorenko idiótának érezte magát, miközben megpróbált felállni. – Nem gondoltam volna, hogy bejössz… - nyögte ki.

- Szerettelek volna meglepni.

- Sikerült. – Frank körbepillantott. Mindenki kikerekedett szemmel bámulta a nőt, aki ragyogó mosollyal bámult rá. Senki sem sejtette, hogy a nő nem is nő, hanem Isaiah hadnagy, aki láthatóan jól szórakozott.

- Hoztam neked ebédet!

- Remélem, nem megint nyúlkaját! Mondtam, hogy nem szeretem.

- Én meg mondtam, drágám, hogy egészséges.

Frank arca megrándult a drágám szóra. Letette az asztalra a szatyrot, és félretolta az útból Joe-t, hogy a „nő” elé léphessen.

- Lekísérlek a kocsidhoz!

- Zavarlak a munkádban, igaz? Ne haragudj! A nénémmel ebédelek, úgyhogy talán nem is baj, ha most megyek. Utálja, ha elkések! – karolt bele a férfiba. Mielőtt elindulhattak volna, Joe eléjük állt.

- Várj, várj! Nekünk be sem akarod mutatni a barátnődet? Helló, Joe Higgins vagyok, Frank társa – nyújtott kezet, de Isaiah úgy tett, mint aki nem vette észre.

- Lisa vagyok, örvendek!

- Frank nem is mondta, hogy összejött valakivel.

- Nem tudtam, hogy elszámolnivalóm van – morogta Frank. – Bocs, Joe, de Lisának mennie kell.

- Ne csináld már! Hétvégén grillpartit szervezek, igazán eljöhetnétek!

Frank eddig nem hallott semmiféle grillpartiról, de nem mondta. Helyette Lisa rázta meg a fejét.

- Sajnálom, hétvégén nem érünk rá. Igaz, drágám?

- Igen. Más programunk van. Ha a főnök keresne, lekísértem Lisát, mindjárt jövök.

- Oké. Helló, Lisa!

„Lisa” búcsút intett, majd a férfiba karolva elindultak kifelé. Frank nem a liftet, hanem a lépcsőt választotta, bár Isaiah halkan súgott valamit arról, hogy magassarkúban van.

- Úgy kell! – válaszolta. Lesétáltak egy emeletet, csak akkor állt meg a lépcsőfordulóban. – Mi a fene volt ez az egész? Megőrültél? – támadt neki a férfinak.

- Te mondtad, hogy elsőre lebuknék. Gondoltam, próbára teszlek.

- Elsőre lebuktál előttem! Szerencse, hogy senki más nem sejt semmit. – Frank fel-alá kezdett járkálni a szűk kis helyen. Isaiah a falnak szorult, de nem tűnt úgy, hogy zavarja a dolog. Kényelmesen nekidőlt a falnak, hosszú szempillái alól figyelte a férfit, rúzsos ajkán könnyed mosoly játszott.  

- Miért gyanakodnának bármire? Végigjöttem az utcán, és senki nem jött rá.

- Te meghibbantál! – szűrte a fogai között Frank, és szinte belemászott a férfi arcába, holott az a magassarkú miatt most még magasabb volt. – Ezek itt zsaruk! Elég, ha az egyik gyanút fog…

- De szó sincs ilyesmiről! Inkább mindegyik irigykedik a szexi, fiatal barátnődre, és az lesz a téma a következő napokban, hogy mi a fenét eszik rajtad? Ez olyan nagy baj?

Franket szíven szúrta a megjegyzés. Hátrált egy lépést.

- Soha nem akartam olyan szexi, fiatal barátnőt, mint te – mondta ki nehezen.

- Kisebbségi komplexusod van? Ki gondolta volna…

- Fogd be!

- Miért? Fáj az igazság, Ozorenko? – Isaiah váratlanul megragadta a nyakkendőjét, és nekilökte a falnak. Elébe állt, a falnak támaszkodott, és belehajolt az arcába. – Nem baj, fájjon csak! Akkor talán végre összeszeded magad, és elkezdesz kimászni abból a gödörből, ahová taszítottad magad a válásod után! – A barna szempár perzselő dühvel meredt rá. – Amikor először megláttalak, azt mondtam magamnak, nem biztos, hogy veled akarok dolgozni. Mennyire bízzak egy olyan emberben, aki elhanyagolja magát? Hogyan képes megvédeni bárkit is, ha láthatóan magát sem képes? Mert ez jött le nekem elsőre. Aztán rájöttem, hogy ez koránt sincs így, csupán önsajnálatodban bezárkóztál az elefántcsonttornyodba, és nem érdekel a világ. Márpedig jó lenne, ha kitekintenél onnan.

- Pont te beszélsz nekem? Te? Én legalább nem öltözöm nőnek, hogy bebizonyítsak valakinek valamit! Nem akarok másnak látszani, mint ami vagyok!

- Miért, szerinted mit csinálsz? – hitetlenkedett Isaiah, és a kezével végigmutatott rajta. A pecsétes ingtől a gyűrött nadrágig. – Ez nem te vagy, nem igaz?

- Te már csak tudod… - mérte végig Frank is megvetően.

- Hogy te mekkora egy seggfej vagy! Akkor persze jó voltam, amikor a fenekemet fixírozhattad!

- Sssh! – Frank felkapta a fejét, és fülelt. Valakik lefelé tartottak, halkan beszélgettek. – Menjünk! – ragadta meg a férfi kezét.

- Nem!

- Mi? – Frank visszafordult, közben megállapította, hogy bárki is jön lefelé, már ott van felettük.

- Nem akartalak megbántani! – Isaiah arca komor volt. – Csak azt akartam, hogy végre figyelj oda magadra! Vonzó pasas lehetnél, ha nem hanyagolnád el magad.

Frank a helyzet ellenére megtorpant. Régen kapott ilyen bókot, és még jól is esett volna, ha nem idézi az eszébe, hogy egy nőnek öltözött férfitól kapta.

- Köszönöm, de most már menjünk!

- Van még valami…

- Se… Lisa… mi… - Teljesen váratlanul érte a dolog. „Lisa” két tenyere közé fogta az arcát, és a szájára tapasztotta az ajkát. Ugyanekkor két nyomozó toppant közéjük a rablásiról, akik halk mentegetőzés közepette továbbsiettek, de hitetlenkedő arcukat látva Frank biztosra vette, hogy hetekig ő lesz a téma az őrsön.

El akarta tolni magától Isaiah-t, de a keze a vékony csípőre siklott, és érzékelte, hogy nem hagyja hidegen a csók. Gyűlölte magát érte, de ahogy a férfi nyelve birokra kelt az övével, a válása óta most először érezte azt, hogy él. A vér lüktetve áramlott az ereiben, és megint férfinak érezte magát.

Levegő után kapkodva váltak szét. Frank mondani akart valamit, bármit, de a férfi a szájára tette az ujját, és nemet intett.

- Egy szót se! Csak gondolj arra, hogy ma nagyon is bejöttél egy szexi, fiatal nőnek, és még jobban bejönnél, ha végre törődnél magaddal. Rendben?

Némán indultak lefelé. Franknek kellett egy kis idő, amíg feldolgozta a történteket. Isaiah halkan dudorászott mellette, nem tűnt úgy, hogy a lelkére vette, amiért megcsókolt egy férfit.

- Te meleg vagy?! – hördült fel hirtelen, és megtorpant.

„Lisa” megfordult, egy lépcsőfokkal alatta állt, így egy magasságban voltak. Először csak mosolygott, aztán hangos kacagásban tört ki.

- Végre leesett – mondta, amikor már kézen fogva sétáltak a kocsija felé.

Frank próbált nem zavarban lenni, bár rádöbbent, hogy tényleg senki nem gyanakszik a „nőre”, így még a kocsiajtót is kinyitotta előtte. Körbepillantott. Pár járőr elismerően biccentett feléje. Behajolt az ablakon.

- Irigykednek – állapította meg még mindig hitetlenkedve.

- Egy olyan jó nőre, mint én? Naná! – Isaiah vigyorgott. Beindította a motort, és elkomolyodott. – Nem akartalak megcsókolni, és azt sem akarom, hogy kellemetlenül érezd magad, amiért meleg vagyok. Nem fogok erőltetni semmit. Vedd úgy, hogy ez volt a főpróba az előadás előtt! Holnap reggel bejövök, ne aggódj, nem ebben a ruhában, és megbeszéljük a munkát! Szép napot, és vigyázz magadra!

- Seth…

- A csókot nem bánom! – vágott a szavába Isaiah, és elhajtott.

Frank utána bámult, majd végignézett magán. Hülye dolog volt, de nem értette, hogy egy olyan férfi, mint Seth Isaiah, mit eszik rajta. Ha nő lett volna, akkor sem értette volna, így meg pláne. Kelletlen sóhajjal visszaballagott az épületbe, és közben elhatározta, hogy ebéd után mégis benéz abba az edzőterembe.     

- Honnan a fenéből szedted azt a dögös csajt?! – Joe azonnal nekitámadt, miest belépett.

- Semmi közöd hozzá!

- Ne viccelj! Mondd már! Mindenkit megesz a kíváncsiság.

Harrison, aki ritkán szólalt meg, bólintott.

- Jamesék most mondták, hogy a lépcsőházban smároltatok.

Hitetlenkedő felzúdulás volt a bejelentés következménye. Franket általában nem érdekelte, ki mit gondol róla, de ez jobban szíven ütötte, mint amit Isaiah mondott neki.

- Ő csak… egyszerűen Lisa, oké?! Barát.

- Na, persze! – Joe nyerítve röhögött. – Haver, a barátnőd a legdögösebb nő, akit hosszú ideje láttam. Ne viccelj, hogy nem döngetted meg!

- Nem mindenki olyan szexmániás seggfej, mint egyesek! – vágott vissza Frank dühösen. – Amúgy nem kajálni indultatok? Húzzatok a francba!

Harrison elvonszolta a témára rácuppant Joe-t, Frank pedig megkönnyebbülten felsóhajtott, amikor csend borult az irodára. Belelesett a papírszatyorba, a termosz láttán kicsit jobb kedvre derült. Ódzkodott ugyan a csirkesalátától és a teljes kiőrlésű kenyérszeletektől, de az éhség győzedelmeskedett a gyanakvás felett. A kávé viszont ugyanolyan finom volt, mint az előző alkalommal. Jóllakottan terült el a székben, aztán a cetlire pislogott, amit a férfi csúsztatott a tálak közé. Időpontot kért neki ebéd utánra az edzőterembe, s bár épp az előbb határozta el, hogy elmegy, most mégis megfordult a fejében, hogy megfutamodik.

Pontosan tudta, hogy Sethnek igaza van mindenben. A válás elbizonytalanította, a felesége nagyszerűen értett ahhoz, hogyan rombolja le az önmagába vetett hitét. Az elmúlt hónapokban elmerült az önsajnálatban, nem törődött már magával, és megfelelt neki úgy is. Eddig mindegy volt, hogy pecsétes az inge, a nyakkendője, vagy a nadrágja, nem akart tetszeni senkinek. Most viszont változott a helyzet.

Soha nem vonzotta a saját neme. Nem volt baja a melegekkel, egyszerűen közömbösek voltak a számára. Kivéve Sethet. A férfi hirtelen, alig két találkozás után lett az élete középpontja. Szemtelen, dekadens viselkedésével elérte, hogy elgondolkozzon a saját életéről, a jövőjéről. Arról, hogy még mindig férfi, és nem a magányos fajta. Szüksége van társra, valakire, aki mellett elfelejtheti a mindennapi szarságokat. Még akkor is, ha nem Seth az, akire vágyik hosszú távon, felrázta őt annyira, hogy kibújjon a csigaházából.

Rezegni kezdett a telefonja, lustán érte nyúlt, majd felsóhajtott. A falra festette az ördögöt, a férfi küldött neki emlékeztetőt az edzés miatt. Rápillantott az órájára, aztán nehézkesen felszedelőzködött. Kénytelen lesz hazamenni a cuccáért, állapította meg. Kifelé menet meglátta magát az üvegben, és szomorúan belátta, a társainak volt igaza. Mi a fenét eszik rajta egy olyan nő, mint Lisa, vagy egy olyan férfi, mint Seth Isaiah?! Itt az ideje, hogy kiderítse!

 

            Gyorsan teltek a napok. Seth sok időt töltött vele, ígéretéhez híven egyszer sem változott át Lisává, s csókot sem kezdeményezett. Újra és újra átrágták magukat az ügyön, Martinez engedélyezte, hogy Frank erre az időre félretegye a többi függőben levő nyomozását. Seth jó rendőr volt, ez gyorsan körvonalazódott Frank előtt. Végre volt valaki, aki nem kétkedéssel fogadta az ötleteit, hanem egy lehetséges megoldásként. Azonban még így is egy helyben topogtak.

Frank magánélete is változásnak indult. Reggelente együtt jártak futni, ebéd után egy órát edzettek Sethtel. Újra elkezdte az önvédelmi gyakorlatokat, és esténként addig nem feküdt le, amíg ki nem szenvedett száz fekvőtámaszt. Eleinte nehezen ment az egész, dühítette saját lomhasága, de a hét végére nagy lihegések közepette ugyan, de tudta tartani Seth tempóját futás közben.

- Jó vagy! – bólintott elismerően a férfi, miután kiterültek a park még harmatos füvén.

- Kösz! – Frank két zihálás között nyögte ki a választ, ami halk nevetést eredményezett a hadnagy részéről.

A csók óta megtartotta a két lépés távolságot, ami erősen gondolkodóba ejtette Franket. Azért csókolta meg, hogy egy kicsit felrázza, vagy komolyan gondolta? Ezekért a gondolatokért képzeletben mindig behúzott magának egyet. Nem akart férfi szeretőt, és kész! Akkor sem, ha Seth Isaiah-ról volt szó. Elképzelni sem tudta, hogy egy férfival legyen együtt.

- Figyelsz rám? – bökte oldalba gondolatai tárgya, mire felnyögött.

- Aha, bocs! Elkalandoztam.

- Rám gondoltál?

- Csak szeretnéd!  

Seth felült, ráhunyorgott.

- Ugye, tudod, hogy akárhányszor rólam morfondírozol, tiszta vörös a képed?

- Mi? Ez nem igaz!

- Kár, hogy nincs itt tükör! – Seth nevetve felugrott, amikor feléje vetődött. – Látnod kellene magad! – dugta ki rá a nyelvét. Szégyentelenül flörtölt vele, és ahogy könnyedén kitért előle, nevetése ott keringett körülöttük. Frank végül kénytelen volt feladni, feltartotta a kezét, jelezve, hogy megadta magát.

- Túl gyors vagy – morogta.

- Te vagy túl lassú! – vágott vissza Seth, és megállt előtte.

Frank csak erre várt, megragadta a karját, és két vállra fektette, mielőtt a férfi felfoghatta volna, mi történik. Seth kerekre tágult szemmel nézett fel rá, és ezen most Frank vigyorodott el.

- Ne becsülj le csak azért, mert egy nagy hájtömeg vagyok!

Seth ellazultan kiterült, felmosolygott rá.

- Úgy lesz!

- Kösz! Na, menjünk! – nyújtotta neki a kezét Frank, és felhúzta.

Egymás mellett futva tették meg az utolsó egy kilométert Frank lakásáig. A férfi magának is nehezen vallotta be, hogy rég érezte magát ilyen jól. Fél szemmel a zuhany alól előbukkanó Sethet nézte, aki öltözni kezdett.

- Miért? – bukott ki belőle hirtelen.

- Tessék? – Seth megfordult. A haja még nedves volt, nem viselt mást, csak egy nadrágot, az ing megállt a kezében.

- Miért csókoltál meg aznap?

- Ezt most miért akarod tudni? – A férfi folytatta az öltözést, az ing begombolása azonban nehézkesen ment, minden második gomb kifordult az ujjai közül.

- Jogom van tudni, nem gondolod?

Seth halkan felsóhajtott, és ránézett. Egészen másképp, mint máskor szokott. Tűz égett a szemében, igaz, hogy Franknek nem volt tapasztalata melegekkel, azért a vágyat egy férfi tekintetében is felismerte. Zavarba jött, kis híján félrenézett, de rákényszerítette magát, hogy ne mozduljon, úgy várja ki a választ.   

- Tetszettél.

- Ennyi?

- Igen. Nem gondolkodtam. Nem bántam meg, de ezt mondtam már.

- Igen, mondtad. – Frank egyik lábáról a másikra állt. – Tetszem neked?

- Nem szokásom minden pasast megcsókolni, ha erre vagy kíváncsi.

- Csak azokat, akik tetszenek?

- Csak azokat.

Frank egyre idegesebb lett.

- De én… - kezdte, aztán kitört belőle. – Semmi vonzó nincs bennem! Egy nagy hájkupac vagyok! Meg…

- Elég! – Seth befejezte a gombolkozást, odasétált elébe. – Már mondtam, nem?! Először én is a külső alapján ítéltem, de aztán a kirohanásodkor megláttam benned az embert. Azt, aki valójában vagy. A hájkupac alatt, ha így jobban tetszik. S nekem volt igazam, az elmúlt napokban bebizonyítottad. Képes voltál felülemelkedni önmagadon, és minden egyes nap lefutod velem az öt kilométert, pedig majd’ beledöglesz. Mégsem adtad fel. Az edzőterembe is eljársz, és megeszed a „nyúlkaját”, amivel tömlek. Nem hallottalak panaszkodni egyszer sem. Jó, még sok munka vár rád – bokszolt bele játékosan a hasába –, de tetszik, amit látok.

- Elég szánalmasan néztem ki, mégis megcsókoltál.

- A szánalmas kinézeted ellenére piszok jól csókolsz! – kacsintott rá Seth, majd visszaballagott a cuccához. – Menj zuhanyozni! Éhes vagyok.

Frank nem tudta, mit mondhatna, így inkább elindult a fürdő felé. Akarata ellenére azon morfondírozott, hogy Seth Isaiah-nak milyen pasas a zsánere?

 

            Késő éjszaka volt, valahol a közelben dübörgött a zene, amikor Seth először kiállt a placcra. Frank egy jelzés nélküli szürke kocsiban ücsörgött, ahonnét pont rálátott a férfira, aki éppen a többiekkel ismerkedett.

Olyan volt, akár egy szobor. Karcsú, magas, a mozgása kecses, a lábai hosszúak a rövidnadrágban. Feszes topot viselt, mellbimbói szinte átszúrták a vékony anyagot, ezt Frank még ebből a távolságból, a rossz fényviszonyok között is jól látta. Úgy tűnt, hogy nem visel sminket, de akármit is művelt a fürdőszobában, mielőtt elindultak, senki nem mondta volna meg róla, hogy kicsoda. Az arca kicsit kikerekedett, az ajkai teltebbek lettek, a szeme pedig hatalmas és csillogó. A haja kócosan hullott a homlokába, kicsit olyan érzetet keltett, mintha az előbb kelt volna ki a szeretője ágyából. Frank biztosra vette, hogy népszerű lesz a kuncsaftok körében.

Komoly gondot jelentett a tervben, hogy elmenjen-e valakivel? A tettesnek szemet szúrhat, ha válogat. Végül Martinez engedélyt adott arra, hogy beavassák az utcán dolgozók közül azokat a fiúkat, akik Seth közvetlen környezetében dolgoztak. Ha Frank nem is vesz észre semmi gyanúsat, a fiúk sokkal gyorsabban fel tudták mérni a veszélyt. Bár anno egyik esetben sem látták, hogy az áldozatok kivel mentek el utoljára, mostanra sokkal gyanakvóbbak lettek, és ez most kapóra jött a rendőröknek. Arról nem is beszélve, hogy falazhattak Sethnek, miért nem megy el akárkivel.

Frank hosszú éjszakának nézett elébe. Megpróbált kényelmesebben elhelyezkedni, a csokijai helyett megint gyümölcsöt talált a kesztyűtartóban, így nekiállt almát rágcsálni. Nem vette le a szemét a fel-alá járkáló, nevetgélő, flörtölgető Sethről. Nem reméltek gyors sikert, de minden eshetőségre fel voltak készülve. Megmerevedett, amikor lökdösődés tört ki a srácok között, de gyorsan megnyugodott, amikor rájött, hogy csak az előre megbeszélt hierarchia-harcot rendezték le. Seth volt az új hús, tudnia kellett, hol a helye, ezért játszották el vele, hogy kicsit móresre tanítják. Seth ezek után többet ácsorgott hátul, a fal mellett, és onnan figyelt.

Az árnyékok eltakarták az arcát, csak csupasz bőre világított a lámpák fényében. Tizenévesnek látszott, pedig Frank tudta, hogy már rég elmúlt harminc is. Mesterien bánt a sminkecsettel, nagyszerűen színészkedett. Talán, ha másik pályát választ, Oscar-díjas színész lett volna belőle. Egy színészhez jobban illett volna a homoszexualitás, mint egy rendőrhöz. Vagy talán túl konzervatívan gondolkodik? Lehetséges.

Seth megmozdult, súlypontot váltott, a combja izmos volt, a vádlija tökéletes. Vajon melyik szerepet tölti be a kapcsolataiban? Alul vagy felül van? Valahogy nehezen tudta elképzelni felül, pedig tudta, hogy alamuszi nyuszi nagyot ugrik… Vagy csak ő nem akar belegondolni, hogy ha bármi is lenne közöttük, akkor ő kerülne alulra? Ezen felhördült, és örült, hogy Seth nem hallja.

Együtt lenni egy férfival? Jó ideje asszonnyal sem volt, nemhogy férfival! Eddig semmi vonzót nem látott a saját nemében. Ám Seth ügyesen játszott, mostanra többet gondolt rá, mint szerette volna. Elgondolkodva bámulta a férfit, nehezen ismerte be, hogy tetszik neki. Bosszús lett, ivott pár korty kávét, aztán megint mozdulatlanná dermedt, és nézte tovább. A pók figyelheti így a hálójába ragadt legyet, vélte, ám amikor Seth feléje pillantott, és egy pillanatra úgy érezte, találkozik a tekintetük, felmerült benne, hogy talán téved. Mi van, ha ő a hálóba akadt légy, és Seth a pók?

 

            A hajnal a város szélén érte őket, akkor kelt fel a nap, amikor Frank megállt a kocsival az üres parkolóban. A környék már rég kihalt volt, ide csak balhézni járt mindenki. Viszont innét nyújtotta a legszebb látványt a napfelkelte.

- Gyönyörű! – Seth felhúzta a térdeit, halkan szürcsölte a kávéját, és fáradtsága ellenére mosolygott.

- Már idejét sem tudom, mikor voltam itt utoljára – sóhajtotta Frank. Álmos volt, és kedvetlen, pedig pontosan tisztában volt vele, hogy szinte nulla volt az esélye annak, hogy elkapják a tettest mindjárt az első este.

- Csalódott vagy?

- Kicsit. Reméltem, hogy gyorsan lezárhatjuk az ügyet, de ilyesmik csak a filmekben vannak.

- Lehetséges, hogy soha nem kapjuk el…

- Azért én szeretek optimista lenni! – morrant fel Frank, és felháborodottan pislogott.

Seth halkan nevetett, és a műszerfalon keresztbe tette a lábát. Kényelmesen elhelyezkedett, és úgy bámulta az égbolton egyre feljebb araszoló Napot. Frank próbálta nem bámulni a barna bőrt, a kecses bokát, amelyet egész éjszaka nézett.

- Martinez azt mondta, olyan vagy, mint egy csontjához ragaszkodó kutya – pillantott rá a férfi.

- Én csak nem szeretem feladni.

- Ez ismerős…

Kis ideig hallgattak. Frank be akarta kapcsolni a rádiót, de Seth finoman a kezére tette a kezét, és a fejével nemet intett. Tovább hallgattak, mégsem volt zavaró a csend.

- Már egy ideje meg akarom kérdezni… - Frank a kormányra könyökölt. – Azt mondtad, megígérted a családodnak, hogy abbahagyod a zsaruságot. Kire gondoltál pontosan?

Seth félig lehunyt szempillái mögül lesett rá, ajkán hamiskás mosoly játszott, és veszettül jóképű volt annak ellenére, hogy kiskorú fiúprostinak volt öltözve.

- Az apámat, a nevelőanyámat és a nagynénémet értettem a családom alatt.

- Oh!

- Valami más választ vártál?

- Nem!

- Nincs senkim.

- Nem tartozik rám, kivel jársz!

- Ha járnék valakivel, nem csókoltalak volna meg a múltkor, és nem veled tölteném minden szabadidőm.

- Attól még lehet szeretőd!

- Volt. – Seth megint kibámult a szélvédőn. – Jó volt vele, de nem szerettem. Te szeretted a feleséged?

Most Frank meredt el a levegőbe.

- Nem tudom – felelte nagy sokára.

- A néném irigykedni fog, ha megtudja, hogy láttam a napfelkeltét… - válaszolta Seth kis tétovázás után.

- Nagyon szereted őt, igaz?

- Igen. Ő nevelt fel. Apám rengeteget dolgozott, nem csak anyagilag kellett helyrezökkennünk, de neki szüksége volt valamire, ami elnyomja az emlékeit. Nagyon szerette anyámat. Paula két évvel fiatalabb, mint ő, és nem lehet gyereke. Talán ezért is örült, hogy vele voltam. Egy kis színházban mindenes, és nélküle megállna ott az élet. Egyszer elmehetnénk, már ha van kedved színházba menni.

- Évek óta nem voltam színházban. – Frank felnyögött. – A nénéd tanított színészkedni?

Seth vigyorgott.

- Ő nem színész.

- De akik vele dolgoznak, igen.

Seth mosolygott, és elfordította a fejét.

- Sokáig az akartam lenni, s mivel tehetséges voltam, mindenki természetesnek vette, hogy ezen a pályán megyek tovább. Magamat is megleptem, amikor a rendőrakadémiára jelentkeztem.

- Miért tetted?

- Én voltam mindenki kis cukorfalatja, aki tehetséges és édes. Több akartam lenni ennél. Hasznos akartam lenni, és valami olyasmit letenni az asztalra, amivel kicsit jobbá teszem a világot. 

Frank most először érezte, hogy a férfi nem mond igazat.

- Csak ezért?

Seth mély levegőt vett, bent tartotta, és lassan kifújta. Az ujjai szorosabban markolták a poharat.

- Anyám egy balul sikerült rablásban halt meg. Soha nem kapták el a tettest.

- Sajnálom.

- Nem szoktam elmondani, mert nem akarom, hogy bárki is sajnáljon!

- Nem sajnállak! – Seth felvont szemöldökkel meredt rá, mire vállat vont. – Na, jó, egy kicsit. Baj?

- Nem, ha ettől nem gondolod úgy, hogy gyenge vagyok.

- Egyszer apám azt mondta, a szeretet még senkit nem tett gyengévé.

- Tényleg? – Seth lehunyta a szemét. Ellazult. – Élnek még a szüleid?

- Már nem.

- Sajnálom.

Frank nem válaszolt. Régen érezte ennyire nyugodtnak magát, ennyire… tökéletesnek a pillanatot. Mert ez most az volt. A Nap ott ragyogott az ég alján, amely kéklett, és Seth mellett nem egy szerencsétlen hájpacninak érezte magát.

- Elmegyünk futni? – kérdezte hirtelen a férfi, mire felhörrent.

- Állva tudnék aludni, te meg futni akarsz?

Seth harsogva nevetett.

- Lusta béka vagy!

- Francokat!

- Bizonyítsd be! – pillantott rá kihívóan a férfi, és képtelen volt nemet mondani neki.

Igaz, hogy majd’ beledöglött, de bebizonyította.

 

            Az ötödik éjszakát töltötte Seth a placcon. Frank minden egyes kocsi rendszámát leellenőrizte, beszerzett egy kamerát, amivel a sötétben is tökéletes fotókat tudott készíteni.  Martineznek köszönhetően lassan egy teljes apparátus dolgozott a keze alá, tagjai a gyanús elemek alibijét vizsgálták éjjel és nappal, miközben Frank nem vette le a szemét a férfiról. Nehéz is lett volna, hiszen vonzotta a tekinteteket.

Féltékeny volt. Erre akkor döbbent rá, amikor Seth őszinte nevetéssel ölelte meg az egyik fiút. Karcsú volt, igazi gazella, és ahogy teltek a napok, úgy lett egyre csábítóbb. Néha elment egy kuncsafttal, nehogy valaki gyanút fogjon, és bár bizonygatta, hogy csak beszélgetett mindegyikkel, valami különös aura lengte körbe. Frank eldöntötte, hogy másnap tényleg be fog szerezni egy apró mikrofont, tudni akarta, mégis miről folyik ilyenkor a diskurzus.

Igazából nem akart tőle semmit, jobban mondva meggyőzte magát erről. Ezt már korábban eldöntötte, de a vágy, hogy ölelje, lassan betöltötte az álmait, a kocsiban töltött éjszakáit. Nem csinált mást, mint figyelte. Szemmel tartotta, minden mozdulatát a fejébe véste. Pontosan tisztában volt vele, mikor kezdett lankadni a lelkesedése, mikor fáradt el. Ha valaki tanulmányt akart volna Seth Isaiah-ról írni, őt megkérdezhette volna.

Reggelenként futni mentek, utána aludtak pár órát, délután az aktákat nézték át, majd készülődni kezdtek éjszakára. S éjszaka Seth ott flörtölt mindenkivel, míg Franktől megtartotta a két lépés távolságot, holott a férfi most már kezdte kicsit összeszedni magát. Az arcán látszott, hogy fogyott valamennyit, jobban bírta a futást és az edzést is. Felmerült benne, hogy Seth talán a kövér férfiakra bukik, és egy éjszaka komolyan elmorfondírozott azon, hogy abbahagyja az egészet, és nem csinál hülyét magából egy meleg kedvéért. Az elhatározás csak reggelig tartott, amikor Seth különös mosollyal végigmérte, és futni hívta. S kezdődött minden elölről…

 

            Seth aggódva mérte végig Franket, aki fel-alá járkált.

- Nem lesz semmi baj – mondta, amikor rájött, miért ideges.

A férfi megfordult. Sokat változott, még ha elsőre nem is tűnt fel. A bőre nem fénylett, a szeme alól eltűntek a párnák annak ellenére, hogy éjszakáztak. Edzettebb lett, s ezzel együtt sokkal határozottabb és nyugodtabb. Már nem ugrott senki torkának, ha a súlyával viccelődött, csak csendes mosollyal elsétált onnan.

- Megőrjít a tudat, hogy esetleg valami felett elsiklott a figyelmem, és emiatt bajod eshet! 

- Ezt egyelőre verd ki a fejedből!

- Azt hiszed, ez olyan könnyű?

- Igen, az, mert nekem kell kiállnom a placcra! – vágott vissza Seth, és elébe állt. Már felöltötte álcáját, egyre mesteribben alkalmazta a festékeket, a szeme hatalmasabbnak tűnt, mint valaha. Ebben a megvilágításban konyakbarna színe volt, és Frank még soha nem kívánta annyira ezt az italt, mint ebben a pillanatban. – Bízom benned!

- Vigyázz magadra!

- Vigyázol te rám! – Seth elmosolyodott.

- Martinez kirendelt egy egységet, több helyről fogunk figyelni rád. – Frank ellépett előle, és keresgélni kezdte a zakóját. – Bedrótoznak a srácok, mielőtt kimész.

- Azt hittem, ezt megbeszéltük! Nem kell!

- De igen! Martinez utasítása.

- A francba!

Néma csendben töltötték a következő egy órát. Seth elmerült a gondolataiban, Frank pedig nem akarta zavarni. Miközben a helye felé tartó férfit figyelte, kénytelen volt bevallani magának, hogy inkább azért nem szólt hozzá, mert attól félt, hogy megkérné, ne álljon ki oda. Ez persze hülyeség volt, Seth képzett rendőr volt az álca alatt, nem a törékeny virágszál, akinek mutatta magát.

Edzés alatt néha megmutatta, mire képes. A vékony test gyors volt, és fürge, csupa izom, akkorát tudott ütni, hogy egy bokszoló simán megirigyelhette volna. Összeszedetten verekedett, nem vesztette el a fejét akkor sem, ha vesztésre állt. Nem kellett volna féltenie. Mégis megtette. Görcsbe rándult a gyomra, ahogy az órára pillantott. Az eddigi eseteknél a tettes hajnali egy és három között rabolta el az áldozatait, és gyorsan közeledett ez az időpont.

- Hallasz, Ozorenko? – Az egyik megfigyelő hangja szólalt meg az adóvevőből.

- Igen. Helyzet?

- Semmi. Nálad?

- Ugyanaz. A többiek?

- Mindenki a helyén. A madárkád nagyon csinos.

Frank a vidáman kacarászó Sethet figyelte, aki éppen két fiúval beszélgetett. Senki nem tudta, ki ő valójában, ígéretükhöz híven Martinez és ő mélyen hallgatott a kilétéről.

- Jah.

- Isaiah hadnagy merre van? Nem úgy volt, hogy ő is itt lesz? – Seth bejárt napközben az őrsre, és összebarátkozott az egész csapattal. Egyik nagyszerű zsaru sem jött rá, hogy a csábos mozgású prosti és a hadnagy egy és ugyanaz.

- Dolga akadt.

- Értem.

Elhallgattak. Frank tovább figyelte a férfit. Nézte, ahogy elkezd fel-alá járkálni. Hosszú lábait tovább nyújtották az árnyékok, arcára homályt vetett a tompa éjszakai közvilágítás. A haját hátratúrta, felsejlett nyakának karcsú íve. Egy autó haladt el lépésben mellette, sziluettjét a falra vetítette. Frank nagyot nyelt, akármennyire is tudta, hogy figyelnie kell a környezetére, képtelen volt levenni róla a szemét. Szerette volna hallani a hangját, de nem mert kockáztatni, inkább nem kapcsolta be a mikrofont. Az egész csapat hallotta volna a beszélgetésüket, és nem akart gyanút kelteni, sem elterelni a férfi figyelmét. Résen kellett lenniük.

Újabb autó hajtott el a férfi mellett, majd lassított, és megállt. Seth lassan odaballagott hozzá, és behajolt az ablakon. Frank lefotózta a kocsit, feljegyezte a rendszámot, bár tudta, hogy a társai ugyanezt teszik, sőt, már keresik a rendszerben. Remélte, hogy a férfi nem megy sehová. Ma este nem. Rendőrként tisztában volt azzal, hogy a tettest akció közben kell elkapniuk, mégis félt, hogy Sethnek baja esik.

Az autó továbbhajtott, egy másik fiú előtt állt meg. Seth ott maradt egyedül az út szélén. Talán az eddigi legrövidebb rövidnadrágját és legfeszesebb pólóját viselte. Karcsúbb volt, mint valaha. S vonzóbb bárkinél. Frank felsóhajtott. Ez a férfi az agyára fog menni. Seth, mintha csak tudta volna, mire gondol, feléje fordult, az ajkán könnyed, vidám mosoly játszott, a konyakbarna szempárban megvillant egy másik kocsi lámpája. 

Ez a kocsi nem állt meg előtte, de lassított. Franknek feltűnt, hogy Seth a homlokát ráncolja, bár nem fordult az autó után. Ez elég volt, hogy a rádióért nyúljon.

- Heerman, láttad az előbbi kocsit?

- Igen. Már futtatom.

- Szólj, ha találtál valamit!

- Rendben.

Az eddig együtt töltött idő alatt, amikor Frank csak Seth mozdulataira és arcjátékára hagyatkozhatott, eléggé kiismerte a férfit. Tudta, hogy megbízhat benne, nem fogja elszalasztani a gyilkost. Ahogy azt is tudta, valami miatt gyanús volt neki az az autó. Ha nem a tettes miatt, akkor is jobb, ha leellenőrizteti.

A kormányra támaszkodott. Máskor már befalta az összes almát, amit Seth odakészített neki, de most nem volt étvágya. Tovább figyelte a férfit, elgondolkodott az elmúlt napokon. Többször észrevette, hogy Seth feléje néz, kihívó volt az egész testtartása, és gúnyos a mosolya. S ő már ennyitől izgalomba jött. Legszívesebben a fejét verte volna a falba, és kénytelen volt az áldozatokra gondolni, hogy megnyugodjon.

- Ozorenko!

- Heerman, találtál valamit?

- A rendszám szerint a kocsi Jolanda Sanchezé. 58 éves, banki alkalmazott itt a városban. Párszor volt büntetve gyorshajtásért és tilosban parkolásért, de semmi más.

- Kösz!

- Szívesen.

Újra csend borult az éterre. Seth flörtölni kezdett egy arra tévedt férfival. Kacér volt és szemtelen, kacagását Frank is hallotta. A férfi végül továbbment, de gyakran visszanézett a válla felett. Nem tudta, hogy több tucat fotó készül róla ezekben a percekben.

Lassan, csigalassúsággal telt az éjszaka. Tizenkét autót futtattak le a rendszeren, és legalább dupla ennyi férfit próbáltak beazonosítani az arcuk alapján. Frank, ha nem Sethet nézte, akkor az órát. Nem akarta elhinni, hogy a tettes nem jött el. Talán gyanút fogott? Miért térne el más miatt a menetrendjétől?

Seth beszélgetett két fiúval, a fejét rázta, a telefonján mutatott valamit, valószínűleg az időt. Ilyenkor szokott hazaindulni, mert így még megnézhette Frankkel a napfelkeltét. A férfi általában négy utcával arrébb szokta felvenni, hogy senkinek ne szúrjon szemet. Most is utána hajtott, igaz, hagyott neki egy kis időt, nehogy feltűnő legyen. Aztán a szíve kihagyott egy ütemet, mert Seth ezúttal egy kocsi mellett ácsorgott. Kétkedő arcot vágott, és láthatóan tétovázott. Frank továbbhajtott, és a rádióért nyúlt.

- Heerman, ez nem Jolanda Sanchez kocsija? – Megmondta a rendszámot, mire egy lélegzetvételnyi szünet után érkezett is a válasz.

- De. Miért?

- A sofőrje éppen most szedi fel Sidney-t. – Sidney volt Seth álneve. Nem volt benne semmi kurvás, de ragaszkodott ehhez a megnevezéshez. 

- Követed őket?

- Persze. – Útmutatása nyomán azonnal megindult utána a csapat. Megállt, megvárta, amíg a kocsi elhajt mellette, és felzárkózott mögé. Ezúttal bekapcsolta a rádiót, tudni akarta, hogy Seth jól van-e.

- Miért nem jöttél oda hozzám az utcán? Talán cikinek gondoltad, hogy együtt mutatkozz egy kurvával? – hangzott el éppen a provokatív kérdés a férfi szájából. Ezek szerint tényleg ez a férfi hajtott el Seth előtt.

- Csak egy kurvának gondolod magad? – Az ismeretlen hangja kicsit feszült volt, de amúgy barátságosnak és kedvesnek hallatszott. A gyilkosok általában ilyenek. Barátságosak és kedvesek, amíg nem akad a kezükbe egy kés vagy más fegyver.  

- Mások gondolnak annak.

- És te mit gondolsz magadról?

- Komolyan kíváncsi vagy rá, vagy csak próbálod elütni az időt, amíg nem dönthetsz hanyatt?

- Mások ezt teszik?

- Néha. Mindenki különböző. Van, aki csak beszélgetni akar. Sirámol a pocsék életéről, a hárpia feleségéről, a pénzmániás gyerekeiről, a sárkány anyósáról, esetleg a szemét főnökéről. Van, aki dugás közben panaszkodik, mintha másnak semmi gondja nem akadna. S van, aki nem szól egy szót sem.

- Ők csak azt akarják?

- Igen.

- Kiket kedvelsz jobban?   

Seth hallgatott kicsit, mint aki komolyan elgondolkodott a kérdésen.

- Az utóbbiakat.

- Miért?

- Mert elüzletiesedett világban élünk. Én nyújtok egy szolgáltatást, eladok valamit. Szeretem ezt gyorsan és profin elintézni. Olyan ez, mintha valaki a bolti eladónak panaszolná a bánatát.

- Valld be, hogy azért ez a szolgáltatás kicsit személyesebb, mint amit egy eladóval ápolnál.

- Ez igaz, de attól még nem vagyok pszichiáter, hogy meghallgassam a lelki bajaikat.

- Érdekes és egyéni véleményed van.

- Tudom. Nem értesz egyet velem?

- Egyet kellene?

Frank biztosra vette, hogy Seth mosolyog, miközben válaszol.

- Nem. Tetszenek azok a férfiak, akik nem mondanak csak azért igent, mert úgy gondolják, azt akarom hallani.

- Milyen férfiak tetszenek? Gondolom, jóképűek legyenek.

- Engem elsősorban a lelkük érdekel, nem a kinézetük.

- De azért nem árt, ha jól néznek ki.

Seth nevetett.

- Az soha nem árt. El sem tudod képzelni, hányféle alakkal akadtam össze az évek során.

- S még így is azt mondod, hogy a lelkük érdekel?

- Nem lehet mindenki olyan vonzó, mint te. Fekete haj, kék szemek, napbarnított bőr, kisportolt test. – Frank felkapta a fejét, gondolatban jegyzetelt.

- Engem most hagyjunk! – A férfi gyorsan elterelte magáról a szót. – Milyen az eseted?

- Aki ezt a munkát űzi, nem nagyon válogathat.

- De biztos van valaki, aki tetszik! – erősködött a férfi.

- Hová megyünk?

- Hozzám. Miért tereled el a szót?

- Te is ugyanezt tetted az előbb.

Frank érezte, hogy Seth éppen a tűzzel játszik. Valószínűleg űzött már veszélyesebb játékot is, mégis aggódott érte.

- Szóval? Van valakid?

- A férfiak féltékeny teremtmények. Eddig akárhánnyal jöttem össze, mind azt akarta, hogy hagyjam abba ezt a munkát.

- Nem ezt kérdeztem.

- Nincs senkim.

- Tetszik valaki?

- Igen.

- Mesélj róla!

- Semmi közöd hozzá!

- Kérlek!

- Az egy dolog, hogy megkapod a testem, de a lelkem már más kategória.

- Nem lehetünk barátok?

- Nem választok az ügyfelek közül barátot.

Ezúttal a férfi hallgatott pár percig. Frank egyre idegesebb lett, ahogy az utcák között kanyarogtak.

- Miért titkolózol? Soha többé nem látjuk egymást, nyugodtan elmondhatnád.

- Nem értem, miért akarod annyira tudni, ha soha többé nem látjuk egymást.

- Kíváncsi természet vagyok.

- Én pedig gyanakvó.

A férfi felnevetett.

- Tetszel nekem!

Seth nem válaszolt azonnal.

- Nemrég ismertem meg – mondta halkan. – Nem jóképű, és nem kisportolt, mint te. Alacsonyabb nálam, kicsit elhanyagolja magát, a kisebbségi komplexusát nagy hanggal próbálja orvosolni. Először azt gondoltam, hogy jaj, micsoda seggfej! – Frank mély levegőt vett, alig akart hinni a fülének. – Nekem támadt, nem félt a szemembe mondani dolgokat, amiket mások nem mertek volna. Olyasféle érzésem támadt egy pillanatra, hogy hé, ez a fickó nem olyan, mint amilyennek mutatni akarja magát. Nem egy szemétláda, hanem ennek az alaknak van szíve. Azóta nem tudom kiverni a fejemből.

- És ő tudja, mit érzel iránta?

- Azt hiszem, sejti, de nem volt bátorságom elmondani neki.

- Miért?

- Azt már nem kötöm az orrodra. Legyen ennyi elég. Mikor érünk oda? Fáradt vagyok.

- Korán van még.

- Hajnalhasadtára szoktam hazaérni. Megiszom a kávém, és utána alszom. Ha felborul a napirendem, kicsit morcos tudok lenni.

- Én nem bánom.

- Én viszont igen. Szóval?

- Mindjárt odaérünk.

Frank is reménykedett ebben. Az adrenalin ott dübörgött az ereiben, és a torkát elszorította a félelem. Legalább négy kocsi választotta el Sanchez furgonjától, és folyamatosan attól rettegett, hogy szem elől téveszti.

- Hogyan szereted?

- Tessék?

- Milyen testhelyzet a kedvenced dugáskor?

- Hátulról.

- Mert személytelenebb?

- Mert nem kell hozzá teljesen levetkőznöm.

- Oh, tehát praktikus okai vannak…

- Miért, mit gondoltál?

- Hogy úgy szereted.

- Nem szeretem a szexet.

- Mi? – A döbbenet még az éteren keresztül is kihallatszott a férfi hangjából.

Frank is meglepetten pislogott, a csalódottság egy pillanat alatt elborította.

- Nekem ez munka, nem szeretet kérdése. Lényegtelen, hogy elölről vagy hátulról csinálják velem, akkor is csak munka, amiért fizetést kapok.

- Most megleptél…

- Gondolom.

- Nem szoktad élvezni?

- Néha akad egy-egy kuncsaft, akit az is érdekel, én mit érzek. Velük kellemes.

- Kellemes?

- Igen.

- Élvezed te a szexet? Mármint, ha nem kuncsafttal vagy…

- Nem undorodom tőle, ha erre gondolsz. Csupán nem izgat föl minden jöttment. – Seth kuncogott, aztán elkomorodott a hangja. – Én nem érem be egy lélektelen dugással, és nem elégít ki, ha valaki hátulról megfarkal! Nekem lélek kell! Ne csak egy lyukat lásson bennem valaki, hanem az embert! Aki ugyanúgy élvezi, ha csókolják és simogatják, akár egy nő. Ne legyen neki megalázó, ha szeretkezik velem, sőt, vágyjon rám! Vágyjon megismerni azt az oldalamat, amit nem adok oda akárkinek! Ne nézz így! Talán furcsállod, hogy nekem is vannak vágyaim és álmaim?

- Nem, nem! Megérkeztünk!

- Végre! Kezdek nyűgös lenni.

Frank figyelte Sethet, ahogy kiszáll a kocsiból. A férfi tartotta neki az ajtót, és belekarolt, ahogy elindultak a ház felé. Valami lepattant környéken voltak, nem ismerte. Remélte, hogy nem keltett gyanút, amikor leparkolt az utca elején. Egyáltalán lakik errefelé valaki? Heerman a kérdésére elmondta, hogy errefelé főleg idősek élnek, és azok is túlságosan félnek, hogy beleüssék az orrukat más dolgába. Frank dünnyögött valamit, és inkább ellenőrizte a fegyverét. Heerman közben erősítést kért minden eshetőségre felkészülve.

- Itt laksz? – Seth hangja kicsit csodálkozó volt.

- Nem tetszik?

- Nem szeretem a piros színt.

- Miért?

- Túl… túl sok. Nem tudom elmondani, milyen érzéseket kelt bennem, de nyugtalan leszek tőle.

- Én szeretem.

- Te tudod.

- Ez igaz. Kérsz egy kávét?

- Látom, figyeltél rám!

- Mindenre, amit mondtál. Érdekesebb vagy, mint a többiek.

- Többiek?

- Azok, akiket elhoztam ide.

- Sokan voltak?

- Nem. Mindössze négyen.

Frank keze ökölbe szorult. Heerman felszisszent, és Martinez káromkodása is hallatszott egy pillanatra a rádióból.

- Nem vagy nagy étvágyú.

- Válogatós vagyok.

- Te megteheted.

- Ez igaz. Hozom a kávéd!

- Kösz! – Hallatszottak Seth léptei. – Szép a hajópadlód. Milyen fából van?

- Vörösfenyő.

- Oh, miért is nem lepődtem meg?! Tényleg szereted a vöröset, igaz?

- Igen. Tessék, a kávé!

- Köszönöm.

- Apám is imádott mindent, ami vörös, talán miatta rajongok én is érte. Tudod, nemrég halt meg.      

- Sajnálom!

- A te szüleid élnek még?

- Apám igen. Anyám kiskoromban meghalt, alig emlékszem rá. Finom ez a kávé.

- Kösz. Idd csak meg!

Seth nevetett, de volt valami különös felhang benne. Frank tarkóján égnek álltak a szőrszálak.

- Heerman, mindenki a helyére! – nyúlt a rádióért.

- Az erősítés még nem érkezett meg!

- Szarom le! Azt akarom, hogy ha bármi gond lenne, azonnal be tudjunk hatolni az épületbe!

- Igenis!

Frank megint Seth hangjára figyelt.

- Komolyan mondom, ha megiszom, el fogok aludni!

- Van vendégszobám.

- Csábító ajánlat, de nem. – Frank hallani vélte a koppanást, ahogy egy bögre a pultra érkezik.

- Valóban nem szereted összekeverni a munkát a magánélettel, ugye?

- Jelenleg dolgozom, sajnálom.

- Ha munka után hívtalak volna el, eljöttél volna velem?

Seth kis habozás után válaszolt.

- Nem. – Nem tette hozzá, hogy sajnálom, bocsánat, vagy bármi. Egyszerűen nemet mondott, határozottan, őszintén.

- Miért?

- Mert engem nem tudsz megszédíteni az udvarias beszélgetéssel és a szép mosollyal.

- Te a bunkó pasasokra buksz…

- Azt hiszem, ilyen fura ízlésem van. Leülhetek? Fáradtabb vagyok, mint gondoltam.

Frank kiszáradt szájjal ült a kocsiban, és kiverte a hideg veríték Seth szavaira. A férfi hangja tompán koppant az éteren keresztül is.

- Az a kurva kávé! – tört ki belőle, és nagyot ütött a kormányra.

- Nyugodtan! Hozzak egy pohár vizet? – A férfi udvarias volt továbbra is, még az aggodalom is kivehető volt a szavaiból.

- Nem, köszönöm. Hol a hálószoba? Mint mondtam, fáradt vagyok már a kedveskedéshez. Essünk túl a dolgon!

- Te csak egy menetnek tartod, igaz?!

- Mi másnak? Alig félórája találkoztunk, nem ismerlek. Lehetsz akár egy sorozatgyilkos is…

Frank felszisszent, és kapkodni kezdett. A fülesét a fülébe dugta, hogy továbbra is hallja a beszélgetést, majd kiugrott a kocsiból. Még be sem csukta az ajtót, Heerman és még ketten már ott álltak mellette.

- A ház Robert Hess nevén van, két hónapja halt meg. A fia örökölt utána, még a neve is ugyanaz. Amióta az apja meghalt, nincs bejelentett munkahelye. Jolanda Sanchez különben az apja bejelentett élettársa volt, de egy hónapja váratlanul szívrohamot kapott.

- Érdekes.

- Valóban. Bemegyünk?

Martinez bukkant fel mellettük.

- Mindenki a helyén – jelentette. Hiába ő volt a rangidős, az akciót Ozorenko irányította, így várakozva nézett rá.

- Hogyan tudunk bejutni? – Frank Heermanre pillantott, miközben a férfi – Robert Hess – nevetése ott harsogott a fülében, az agyában.

- A fiúk már elhelyezkedtek, úgy néz ki, hogy az első és a hátsó ajtót is könnyű lesz betörni.

- Hess nem számít ránk.

- Remélem! Indulás!

Osonva haladtak, ügyeltek arra, hogy a házból ne vehessék észre egyiküket se. Frank fél füllel Sethet hallgatta.

- Mi olyan vicces?

- Tényleg kedvellek!

- Ezen nevettél? Furcsa fickó vagy!

- Ha így gondolod, nem félsz, amiért eljöttél ide velem?

- Nem.

- Biztos?

- Miért kérdezed? Félnem kellene? Van rá talán okom?

- Kicsit naiv vagy.

- Lehet. Azt hiszem, mégis el akarok menni! – Seth hangja magabiztos volt, de érződött benne némi pánik is. Nagyszerűen játszott. Vagy nem csak játék volt? – Engedj el! Ez fáj!

- Szeretném, ha maradnál még egy kicsit!

- Én viszont nem akarok! Engedj el!

- Különben?

- Kiabálok.

- Senki nem fog meghallani. Az egyik szomszédom tavaly halt meg, azóta üres a háza, a másik meg olyan süket, mint az ágyú.

- Mi a fenét akarsz tőlem?

- Amit a többi négytől…

Seth légzése tisztán hallható volt, ahogy levegő után kapkodott.

- Mit akarsz?

- A testedet… A lelkedet… Mindent, amit csak odaadsz!

- Mi lesz, ha nem adom? – Seth küzdött, nem adta könnyen magát.

Frank nekilapult az ajtó mellett a falnak. Most vette csak észre, hogy felkelt a Nap, arany fényével eltüntette a sötétséget.

- Így is, úgy is elveszem, ahogy tőlük is…

Seth ekkor felkiáltott. Frank eddig bírta türelemmel, faltörő kosként rontott az ajtónak. A válla feljajdult kicsit, de oda sem figyelt rá. Az adrenalin és a Seth iránti aggodalom felülírta a fájdalmat.

- Rendőrség! Kezeket fel! – A keskeny folyosóról egy nappali félébe jutott, aminek tényleg vörösre voltak festve a falai. Mögötte ott jöttek a többiek, és ketten hátulról haladtak feléjük.

Seth kitépte magát Hess karjaiból, és a falhoz lapult. Még ebben a helyzetben sem felejtett el színészkedni, most nem Isaiah hadnagy volt, hanem csak Sidney, a prostituált. Ijesztően sápadt volt, a száján át kapkodta a levegőt, de hogy ez mennyire volt igazi, és mennyi játék, azt Frank egyelőre nem tudta volna megmondani.

- Le a földre! Azt mondtam, hasaljon le a földre! – Frank közben Hesst hasaltatta le a padlóra, és előszedte a bilincset. Nem volt túl kíméletes, viszont a férfi ettől tért magához. Egészen eddig annyira meg volt döbbenve a felbukkanásuk miatt, hogy engedelmesen tette, amit parancsoltak neki.

- Engedjenek el! Nincs joguk ezt tenni! Azonnal hagyják el a házamat!

- Robert Hess, letartóztatom négy gyilkosság alapos gyanúja miatt! – Frank elsorolta a jogait, majd Martinez karjaiba lökte. – Vigyétek!

- Szóltam a helyszínelőknek – jelentette Heerman.

- Kutassátok át a házat!

- Rendben.

Frank végre odaballaghatott Sethhez. Óvatosan megérintette a karját, és mivel lehajtotta a fejét, kénytelen volt előrehajolva az arcába nézni.

- Jól vagy?

- Nem. Valamit tett a kávéba. Csak egy kortyot ittam, de az is elég volt. Eléggé kóválygok.

- Beviszlek a kórházba!

- Fenéket!

- Seth!

- Minden rendben! Alszom egyet, és jobban leszek!

Frank érezte, ahogy a düh felkúszik a torkán. Közelebb hajolt, hogy csak ő hallja, amit mond.

- Beviszlek a kórházba, hogy vért vegyenek, és kiderítsék, mi a szart itatott meg veled! Aztán, ha jobban vagy, és az orvosok is áldásukat adják, hazaviszlek, hogy kialudd magad! Megértetted?!

- Menj a francba!

- Gyere! – Megragadta a karját, aztán mindjárt kaphatott is a férfi után, mert Seth egyszerűen a karjaiba csúszott. Végül nagy derültséget keltett, mert a karjaiba vette, úgy vitte ki a kocsihoz. – Mérges vagyok rád! – mondta, miközben a kórház felé hajtott.

Sethnek már az ajka is fehér volt, de azért elmosolyodott.

- Köszönöm, hogy megmentettél!

- Őrült vagy!

- De azért szeretsz?

Frank rápillantott.

- Azért szeretlek – felelte enyhültebben.

Seth lehunyta a szemét, és elaludt. Frank nagyon remélte, hogy nem lesz semmi baja, mert attól félt, hogy akkor a kihallgatóban darabokra tépi Hesst.

 

            Robert Hess tagadott mindent, holott bizonyítékokat találtak a házában, hogy ő ölte meg a négy prostituáltként dolgozó fiút. Ügyvédet akart, megkapta, Frank fel tudott volna robbanni mérgében. Igaz, hogy Seth miatt nem kellett aggódnia, mert az orvosok megnyugtatták, hogy jól van, de azért szeretett volna a férfi mellett lenni.

Martinezzel és Heermannel átrágták a bizonyítékokat, darabokra szedették a helyszínelőkkel a Hess házat, kikérdeztek minden rokont, barátot, ismerőst, munkatársat. Jolanda Sanchez halála is elég gyanús volt ahhoz, hogy a boncolási jegyzőkönyvet a törvényszéki halottkém kezébe nyomják, és kifaggassák.

Estére már nyilvánvalóvá vált, hogy valószínűleg Hess ölte meg a mostohaanyját és a négy fiút is. Frank összeszedte minden önuralmát, és bevonult a kihallgatóba, aztán, ahogy a helyszínelők Hess házát, ő az életét és az alibijeit szedte darabokra. Bizonyítékról bizonyítékra haladt, míg végül már az ügyvéd is tehetetlenül emelte magasba a kezét. Tizenegy után negyedórával Hess megtört, és mindent bevallott. Jegyzőkönyvbe mondta a gyilkosságokat, beleértve Jolanda Sanchezét is.

Frank képtelen volt leülni, és megírni a jelentését. A telefon után nyúlt, és míg a többiek szedelőzködtek, hogy hazamenjenek, és pár órát aludjanak, ő felhívta a kórházat.

- Tudni szeretném, hogy van – mondta, miután elért egy ismerős nővért.

- Sajnálom, nyomozó! Már hazament.

- Tessék?

- Saját felelősségére elhagyta a kórházat.

- Mikor?

- Az esti vizit után. Azt hittem, tud róla!

Frank megnézte a telefonját, senki nem kereste. Érezte, ahogy a dühe megint fellobban.

- Köszönöm szépen! Viszonthallásra!

- Viszonthallásra, nyomozó!

Frank letette a kagylót, jobban mondva, inkább lecsapta, és a zakója után nyúlt.

- Mi történt? Mérgesnek tűnsz.

- Reggel találkozunk!

- Hé, várj, mi van Sidney-vel? – Heerman robogott utána.

- Megszökött a kórházból.

- Mi?

- Most beszéltem az ügyeletes nővérrel.

- Basszus! Mi lesz most?

- Mi lenne? Nem kényszeríthetem vissza!

- Tesz vallomást?

Frank a vállát rángatta, és nem válaszolt. Mire bíróság elé kerül Hess ügye, Seth már rég nem lesz a testületnél.

- Mennem kell! – mondta.

- A barátnőd, mi? – Heerman cinkosan vigyorgott.

Frank elvörösödött.

- Hagyjuk! – dünnyögte, és faképnél hagyta a férfit.

Duzzogva hajtott Seth lakásáig. Mire odaért, jól felhúzta magát, és nem is kopogott, inkább dörömbölt az ajtaján. A férfi köntösben nyitott ajtót, fáradtnak tűnt, de a tekintete tiszta volt.

- Szia!

- Mi a fenét keresel itthon? Még a kórházban lenne a helyed!

Seth felvonta szépen ívelt szemöldökét, majd halk sóhajjal félreállt.

- Gyere be! Nem kell műsort csinálni a szomszédoknak.

- Szarom le a szomszédjaidat! – mászott bele az arcába Frank, de azért beljebb ment.

Seth becsukta utána az ajtót, és elindult a lakás belseje felé.

- Jól vagyok! – szólt vissza a válla felett. Már nem viselt sminket, újra Seth Isaiah volt. Frank mégis szívdobogást kapott csak a látványától…

- Akkor legalább szólhattál volna, hogy hozzalak haza!

- Nem vagyok már kisgyerek, Frank. Feltalálom magam.

- Te most szórakozol velem?! – Frank elébe állt, és tudta, hogy üvölt, de képtelen volt lejjebb venni a hangerőt.

Seth szemébe lassan élet költözött, a szempár megint konyakbarnán csillogott.

- Ha elfelejtetted volna, emlékeztetlek, rendőr vagyok magam is. Pontosan tudom, mivel jár egy gyanúsított letartóztatása. Nem akartalak zavarni, mert tudom, mennyire fontos volt neked, hogy elkapd ezt a szemetet. Mert ő tette, igaz?

- Igen, de akkor is…

- Mi lenne, ha nem üvöltenél velem?! – csattant fel Seth a szavába vágva.

- S mi lenne, ha te meg nem próbálnád elhitetni velem, hogy milyen klasszul vagy?!

- Menj a francba! – A férfi mellkason vágta, és Frankben ettől robbant az összes, eddig visszafojtott, feszült vágy. Megragadta a vékony csuklót, és magához rántotta a karcsú testet. Majdnem átérte a derekát a két kezével…

Csókolóztak már egyszer, de ez most annyira más volt. Akkor Seth volt a kezdeményező egy nő arcát öltve magára, azonban most ugyanolyan meglepett volt, mint Frank az első alkalommal. Először mintha tiltakozni akart volna, aztán az ellenkezés átalakult, a szabad kezével átkarolta a férfi nyakát, és visszacsókolt. Frank szívéről legördült egy nagy kő. Annyira félt, hogy Seth visszautasítja…

Az ajkának fogkrém és édes alkohol íze volt. Talán pont konyak, esetleg pont olyan volt a színe, mint a szemének. Elengedte a férfi kezét, és átölelte, elmerült benne. Napok óta ez volt a vágya, csókolni és ölelni. Kicsit magáénak tudni.

Seth hozzásimult, nem habozott, nem állt ellen. Mohón csókolta, a hajába túrt, hagyta, hogy végighúzza a hátán a tenyerét, és homorított. Ránézett, a tekintetében vágy volt, az arca kipirult, a szája megduzzadt. Mielőtt Frank bármit is mondhatott volna, már újra az ajkára tapadt, és ezúttal átvette az irányítást. Elvette, amit akart, csókolt hevesen, hozzátapadt, felcsigázta még jobban, mígnem a levegő fogytával már csak az a vágy maradt, hogy elmerüljön benne.

A hálószoba felé botorkálva félúton a padlón kötöttek ki. Seth kuncogott, elfúló volt a hangja, szexi volt és édes, és Frank soha nem gondolta volna, hogy ilyet fog gondolni egy férfiról. Az elhatározása ellenére, hogy nem hódol be neki, most mégis ő volt, aki hanyatt döntötte, és a köntöst lassan szétnyitva felfedezte a testét.

A bőre feszes volt, finom illatú, érzékeny minden érintésre, csókra, apró harapásra. Kicsit megfeszült, ahogy elkezdett a hasa felé haladni, de nem csak ő volt ideges. Frank még soha nem volt ilyen helyzetben, nem volt biztos benne, hogy jól csinál-e bármit is. Felpillantott, Seth őt nézte, a tekintete egészen sötét volt, hevesen járt a mellkasa, ahogy levegő után kapkodott. Frank nem vette le róla a szemét, miközben az ujjai hegyével végigsimított a merevedésén. A reakció láttán még erősebb lett a késztetés, hogy megkapja a férfit.

Seth felült, finom csókokkal borította az arcát, lassan vetkőztetni kezdte. Kicsit habozott, hogy engedje-e, de a férfi nem hagyta, hogy sokat gondolkodjon. Határozott volt, megszabadította a zakótól, a nadrágot is kigombolta, és végig a szemébe nézett, miközben marokra fogta. Frank elfelejtett levegőt venni, és Seth ezt kihasználva, újra megcsókolta.

Lassan visszadőlt, magára húzta. Nem zavarta, hogy Frank sokkal nehezebb, mint ő. Ívbe hajolva hagyta, hogy a férfi végigcsókolgassa a nyakát, és a keze ökölbe szorult a szőnyegen. A másikkal őt simogatta, a nyakát, a mellkasát, a hasát. Felkuncogott, amikor a férfi zavartan lefogta a kezét.

- Mi a baj?

- Kövér vagyok.

- És?

Frank föléje hajolt, magába itta a vonásait.

- Nem hiszem el, hogy tetszem neked.

- Furának fogsz tartani, ha azt mondom, hogy nagyon is tetszel?

- Így?

- Így. – Seth rámosolygott. – Bebizonyítsam?

Frank szíve nagyot dobbant. Csak bólintani volt képes, a torka elszorult. Seth vigyorgott, és lehúzta magához. A csókja először könnyű volt, alig érintette az ajka az ajkát, s mire a nyelvük találkozott, Frank alig bírt magával. Ezúttal a férfira nehezedett, olyan jó volt érezni a bőrét a bőrén, hogy felnyögött.

- Nehéz vagyok – szedte össze maradék józanságát.

Seth nem válaszolt, csak olyan hévvel csókolta meg, hogy összekoccant a foguk. A derekára fonta hosszú lábait, és Frank keze reszketett, ahogy végighúzta a tenyerét a combján. Egészen a bokájáig haladt, elszakadt az ajkától, hogy apró csókokkal borítsa a selymes bőrt. A vádli és a lábfej érzékeny bőrénél tartott, amikor megérezte, hogy Seth remeg. Rápillantott, az arca láttán elakadt a lélegzete. 

Nem tiltakozott, amikor Seth magára húzta, és benyálazta az ujjait. Sejtette, hogy mi következik, és bár elképzelte már ezt a jelenetet, most mégis minden olyan más volt. Annyira forró, annyira édes, annyira… szenvedélyes.

- Lezuhanyoztam, mielőtt jöttél.

- Tudom.

- Szólj, ha nem akarod!

Frank azonban akarta. Látni akarta, ahogy magába fogadja az ujjait, a merevedését. Benne akart lenni, gyönyört akart adni neki. Nem lelketlen szexet akart, oh, nem, ez meg sem fordult a fejében. Gyönyört akart nyújtani, élvezni a férfi forróságát, hallani visszafojtott nyögéseit, amelyek kibuktak azokon a csábító ajkakon…

- Frank? – Seth szeme hatalmasra tágult, ahogy felfedezte az ujjaival. Homorított, a haja szétterült a szőnyegen. Lábait széttárta, hosszú ujjaival szorosan fogta a csuklóját, nyöszörgött, és remegett egész testében.

- Jól vagy? – Frank nem akarta elhinni, hogy ez a rekedt hang az övé.

Seth mély levegőt vett, feléje nyúlt, megérintette, marokra fogta megint, hogy megőrjítse. Le akarta fogni a kezét, de a heves csók megakadályozta benne. Hihetetlen volt, a férfi mennyire hajlékonynak bizonyult, azonban nem tudott ezen sokat gondolkodni, a vágy elsodorta. Seth simogatta, szétkente nedvét a merevedése hegyén, miközben másik kezével a vállába kapaszkodott, és ajka elnyílt a gyönyörtől.

- Nehéz leszek – bizonygatta Frank, amikor megint magára húzta. Seth erre csak felmorrant, és visszadőlt. Ahogy ott feküdt, zihálva, kipirult arccal, behódolva, Frank fejéből törlődött minden más, ami nem hozzá kapcsolódott. Megtámaszkodott mellette, és lassan beléhatolt. Csodálatosabb volt, mint gondolta. Seth olyan erővel fogta körbe, hogy megállt, de aztán a férfi maga emelte hozzá a testét, és muszáj volt megmozdulnia. Kiabálni tudott volna, ahogy lassan elmerült benne. Zihálva a könyökére támaszkodott, és Seth arcát nézve, újra és újra mozdult, míg a férfi a nyakát átkarolva, lábait köréje fonva hozzá nem igazodott.

Olyan volt az egész, mint egy álom. A test, amelyet már egy ideje nem tudott kiverni a fejéből, ott volt alatta. A hosszú lábak, amelyeknek rabja lett, átkulcsolták a derekát. A férfi, aki tetszett neki, az ő nevét nyögte, ahogy benne mozgott. Nem érdekelte, hogy kövér, és messze nem vonzó, úgy ölelte, hogy alig kapott levegőt, és ahogy egyre közeledett a gyönyör csúcspontjához, úgy lett egyre szorosabb az ölelése. Aztán a gyönyör tetőpontján felkiáltott, és olyan erővel rándult össze, hogy ő is elélvezett. Ott, mélyen benne, ahol a legnagyobb forróság tombolt…

Később nem tudta volna megmondani, hogy mikor dőlt a férfi mellé a padlóra. Amikor felnézett, Seth hason feküdt mellette, a karjára fektette a fejét, és őt bámulta. A haja félig takarta az arcát, amely még ki volt pirulva, és elégedett mosoly játszott az ajkán. Gyönyörű volt. Soha nem mondott még olyat egy férfira, hogy gyönyörű, de most ez volt igazság. Kinyújtotta a kezét, és gyengéden megérintette a haját.

- Jól vagy?

- Igen. Te?

- Én is.

- Itt maradsz?

- Ha nem bánod…

Seth nevetett, és a fejét rázta. Átköltöztek a hálószobába, és összebújtak az ágyon. Nem beszéltek, mindketten túl elégedettek és kimerültek voltak. Frank órákkal később arra ébredt, hogy a férfi rázza a vállát. Belefúrta az arcát a párnába.

- Ne!

- Jó reggelt! Jössz futni?

- Rabszolgahajcsár!

Seth nevetésére felemelte a fejét. A férfi már fel volt öltözve, a tekintete éber volt és derűs. Boldog. Jóképűbb volt, mint valaha.

- Szóval, jössz? – kérdezte kihívóan.

Felsóhajtott, és megadóan legyintett.

- Megyek!

Az volt az igazság, hogy Seth kedvéért bármeddig elment volna. Öltözés közben a szeme megakadt egy könyvön. A pók hálójában volt a címe, mire megmerevedett, majd kitört belőle a nevetés.

- Valami baj van? – Seth a cipőjét húzta éppen kint az előszobában, de bedugta a fejét.

- Semmi, semmi. Csak eszembe jutott valami. Ismerős ez a könyv.

- Jah, csak egy vacak krimi. Néha, ha nem tudok elaludni, akkor olvasgatok. Kölcsönadom, ha kéred.

- Talán. Beugrunk hozzám? Át kell öltöznöm.

- Persze. – Seth visszament cipőt húzni, Frank pedig követte. Akármennyire fárasztó napnak nézett elébe, hosszú idő óta most először elégedettnek és boldognak érezte magát.

- Ehetek egy fánkot Danny-nél? – A kedvenc pékségében Danny sütötte a világ legfinomabb fánkját. Úgy érezte, azzal kell megkoronáznia a napot, de Seth rávetett pillantásából gyorsan rájött, hogy talán mégsem vágyik annyira arra a fánkra…

 

            Nyüzsgő méhkas, káromkodás, olcsó parfüm és híg kávé szaga – Frank mindig imádta a rendőrséget, ahol az akadémia elvégzése óta szolgált. Mostanában, amióta a karrierje újra beindult, már meg sem próbálta tagadni, hogy jól érzi magát a világában.

- Megyünk sörözni. Jössz? – Joe megállt mellette.

- Programom van. – Frank az órára nézett, és a zakója után nyúlt.

- Most nézem, milyen elegáns vagy! – Joe hangjából sütött az irigység. – Randi?

- Színház. – Frank nem találta a slusszkulcsát.

- Nem is tudtam, hogy szereted az ilyesmit.

- Sok mindent nem tudsz rólam – vetette oda foghegyről Frank, és beletúrt a fiókba. Félretolta a müzliszeleteket, és a homlokát ráncolta.

Az eltelt két hónapban megváltozott az élete, és ezzel ő maga is. Sethnek köszönhetően fogyott valamennyit, összeszedte magát, és ettől sokkal határozottabb lett. Már kevésbé volt hangoskodó vagy ideges, és jót tett az önérzetének, hogy újabb két ügyet sikerült megoldania, amiről mindenki azt gondolta, reménytelen vállalkozás.

- A barátnőddel mész? – Joe nem hagyta annyiban a beszélgetést.

- Szakítottunk.

Joe lassan elvigyorodott.

- Dobott?

- Mondhatjuk.

- Öregem, ezt a balszerencsét! Mennyit gürcöltél, hogy visszakapd a régi formád, erre most dob?!

Frank megtalálta a kulcsait, felegyenesedett.

- Egyeseknek fura ízlése van – vont vállat könnyedén pont, amikor Seth megjelent az ajtóban.

Elegáns volt, azonnal a figyelem középpontjába került. Odabiccentett néhány embernek, de a mosolya csak Franknek szólt.

- És akkor megint egyedül vagy? – Joe kicsit résztvevőbb lett most, hogy kiderült, Lisa szakított vele.

Frank elvigyorodott, és már csak a válla felett szólt vissza.

- Találtam valaki olyat, aki értékel. – Felnevetett, és megállt Seth előtt. – Mehetünk?

- Igen.

A liftben olyan közel álltak egymáshoz, hogy összeért a karjuk. Frank kocsijával mentek, mert Sethé szervízben volt. Besoroltak már a forgalomba, amikor a férfi megszólalt.

- Miről beszélgettél seggfej nyomozóval?

- Joe-val?

- Ki nem állhatom! – Seth elhúzta a száját, és kényelmesebben elhelyezkedett.

- Csak Lisáról kérdezett.

- Mit mondtál neki?

- Hogy szakítottunk.

- Hm. – Seth halványan mosolygott.

Frank féloldalas pillantást vetett rá.

- Jól nézel ki – mondta óvatosan. Még mindig próbálgatta, meddig mehet el a kapcsolatukban. Soha nem tudta, bókolhat-e a férfinak úgy, ahogy egy nőnek tenné.

- Köszönöm! – Seth kiszélesedő mosolya megnyugtatta. – Te is igazán kitettél magadért!

- Elvégre a családoddal találkozom!

- Ennyire fontos ez neked?

Frank elgondolkodott, majd lassan bólintott.

- Azt hiszem, igen. Tudod, kicsit régimódi férfi vagyok.

Seth felkacagott.

- Annak ellenére, hogy egy férfit szeretsz?

- Nem tudtam, hogy a kettő kizárja egymást.

A férfi elfordította a fejét, a mellettük elsuhanó utcát bámulta.

- Néha magam is meglepődöm, hogy egy egyszerű kis mondattal milyen boldoggá tudsz tenni… - vallotta be.

Frank megállt a piros lámpánál, és a keze után nyúlt.

- Nem ígérek, és nem vallok meg semmit – sóhajtotta komolyan.

- De?

- De nagyon fontos vagy nekem.

- Oh! – Seth arcán kis csalódottság suhant át. Frank tudta, nem ilyesmire vágyott.

Rájuk dudáltak, kénytelen volt a gázba taposni. A beszélgetés abbamaradt. A színháznál nem talált parkolóhelyet, kénytelen volt messzebb megállni. Gyalog sétáltak vissza, Seth nem mondott semmit, láthatóan elgondolkodott.

- Jól vagy?

- Aha, igen. El is felejtettem mondani – állt meg hirtelen. – Kiolvastam a könyvet, amit mindig nézegetsz, ha nálam vagy.

- Melyiket?

- A pók hálójában.

- Jah, azt.

- Ne szégyen ám, ha olvasol! – feddte meg a férfi.

- Tudom. – Frank fejében megfordult, hogy elmondja, miért forgatja mindig azt a könyvet. Ám az is átfutott az agyán, hogy lám, Seth észrevette lopott pillantásait a kötet felé, és megjegyezte. Apró gesztus volt, de mivel a felesége és a barátnői soha nem tettek még csak hasonlót sem, hirtelen nagyon boldoggá tette. – Gyere! – ragadta meg a kezét, és egy sötétebb kapualjba húzta.

- Valami baj van? – Seth nem értett semmit. Engedelmesen nekidőlt a hideg falnak, és a homályban is kivehető volt értetlen arca.

- Azt hiszem, szeretlek! – bukott ki belőle, mielőtt lebeszélhette volna magát a vallomásról. Pont az előbb mondta, hogy nem ígér, és nem vall meg semmit, erre tessék.

Seth mozdulatlanná dermedt.

- Szeretsz? – kérdezte hitetlenkedve.

Frank némán bólintott, mert lélegzetvisszafojtva várta a választ. Seth sokáig nem szólt semmit, aztán előrehajolt, és könnyű csókot lehelt a szájára.

- Jó – mondta aztán, és már ki is lépett az öleléséből, hogy továbbmenjen.

- Jó? – Frank nem akart hinni a fülének. Utánaeredt, felzárkózott mellé. – Életem legnehezebb vallomására csak annyit reagálsz, hogy jó?

Seth ekkor ránézett. Még egyszer sem látott az arcán ilyen kifejezést, a tekintete ragyogott, és a mosolyától teljesen elgyengült. A férfi lassított, és a keze után nyúlt. Hozzásimult, felvette lépteinek ritmusát.

- Nem gondoltam, hogy egyszer ezt fogom hallani tőled. Megleptél.

- Saját magamat is megleptem.

Seth vigyorgott.

- Azt hiszem, szeretlek – válaszolta halkan, de elég hangosan ahhoz, hogy Frank meghallja.  

Most ő nem tudott semmit mondani. Némán mentek tovább, egyre közelebb érve a már szállingózó tömeghez. Még volt egy kis idő az előadás kezdetéig, de Seth előtte be akarta mutatni az apjának. A nagynénjével utána találkoznak majd, és úgy volt, hogy együtt vacsoráznak.

- Biztos nem kell a könyv? – Seth nem nézett rá.

Frank elmosolyodott, és nem válaszolt. Ebben a pillanatban nem érdekelte semmilyen könyv, de az sem, hogy melyikük a pók és melyikük a légy, amíg boldog volt.

- Ott van apa! – mutatott a lépcsőn álldogáló pár felé Seth. Elindultak feléjük, félúton a férfi feltette a kérdést. – Mit szeretsz rajtam?

- Talán csak Lisát szeretem – cukkolta Frank.

- Nem, komolyan!

Frank megállt, Seth továbblépett, két lépcsőfokkal feljebb torpant csak meg. Ujjaik még összefonódtak, így Frank kicsit vonakodónak tűnt, pedig erről szó sem volt.

- Téged – felelte elkomolyodva.

- Ez így elég tág meghatározás – próbált viccelődni Seth, de látszott, hogy meghatódott.

- Nem vagyok egy romantikus fickó még akkor sem, ha alapvetően régimódi elveim vannak. Egyelőre nem érnéd be ennyivel? – kérdezte szinte félve.

A férfi csak nézett rá, a szemében az esti fények tükröződtek, és ezernyi csillagnak tűntek. Gyönyörű volt. Egy gyönyörű pók, amely megigézte, és a hálóba csalogatta, mielőtt észrevette volna, milyen veszély fenyegeti. Vagy talán észrevette? Valószínű, de már mit sem számított. A hálóba ragadt. Ki tudja, ki tud-e szabadulni valaha? Jobban mondva, ki akar-e egyáltalán szabadulni?

- Fiam, el fogunk késni! – hallották a kiáltást, de Seth nem mozdult. Csak bámult rá, most nem volt benne semmi kurvás, de még csak rendőrös sem, egy vonzó műkedvelő volt csupán, aki egy szép estét szeretett volna tölteni a kedvesével.

Szemetelni kezdett az eső. Csillogóvá varázsolta a járdát, a lépcsőt, a férfi haját. Frank hagyta, hogy visszalépjen, és odahajoljon hozzá. Kimondatlan szabály volt, hogy a nyilvánosság előtt soha nem csókolják meg egymást. Most eszébe sem jutott tiltakozni. Egy hálóba ragadt légy úgyis hiába kapálózik, az lesz, amit a pók akar…

 

 

Vége