A játszma

Lélegzetvisszafojtva tette le a kártyalapokat a szőnyegre. Brian felhorkant, amikor meglátta. A kanapénak döntötte a hátát, most hátrahajtotta rá a fejét és úgy morgott.

- Ezt nem hiszem el!

- Már csak a gatyád maradt, le vele! – Rafe végre elvigyorodott.

Eredetileg pókerezni ültek le egy-egy sör társaságában. A sörök elfogytak, ők meg izgalmasabbra vágytak. Kellett valami cél, amiért megéri folytatni a játékot. Brian vetette fel, hogy szabaduljanak meg a ruháiktól közben. Jelenleg viszont pont a férfi állt vesztésre. Igaz, ő farmerban és pólóban ült le játszani, míg Rafe fázósabb lévén, zoknit és pulcsit is húzott. S milyen jól tette, egyenként válhatott meg a pulóvertől, majd a zoknitól. Mondjuk, ott akadt némi nézeteltérés.

- Mindkettőt vedd le szépen!

- Egy ruhadarab – mondott ellent. – Tehát egy zokni.

- A zokni párban van! Le velük!

- Úgy csinálsz, mintha ezen múlna a győzelmed…

- Ki tudja… - Természetesen nem ezen múlott.

Elégedetten nézte, ahogy a férfi felállt és megjátszva magát, riszálós mozdulattal letolta az alsógatyát. Félredobta és kihúzta magát.

- Most jobb a lelkednek?

- De még mennyire… - sóhajtotta és nagyot nyelt. – Győztem! – rikkantotta aztán a magasba emelve a karját.

Brian csípőre tett kézzel bámult le rá.

- Nem hiszem el, hogy nem csaltál! – csóválta a fejét.

- Túl jófiú vagyok ahhoz, hogy csaláshoz folyamodjak… - Igyekezett ártatlan arcot vágni.

- El is higgyem…

- Legközelebb majd te nyersz. – Tudta, mekkora csapás ez a férfi önérzetének. Még sajnálta is érte. Egy nagyon picit. Rávigyorgott. – Nagyon rossz?

- Te kis… - Brian képtelen volt tovább folytatni, nevetésben tört ki. Valójában nagyon jól szórakozott, mint mindig, ha egy fárasztó nap után kettesben tölthették az estét. – Ha már idáig eljutottunk, esetleg folytathatnánk mással – vetette fel. Nem filmnézésre gondolt a tekintete és az ágyéka alapján.

- Én nyertem, esetleg teljesíthetnéd a kívánságomat… - Hátradőlt, megnyalta a száját. – Jólesne egy kis kényeztetés…

- Hm, valakinek milyen nagy lett az arca csak, mert győzött a pókerben!

- Ne tereld a szót! – Félresöpörte a kártyákat, a zsetonokat és az üres üvegeket. – Hol a jutalmam? – kérdezte csillogó szemmel.

Brian sötéten méregette. A pokolba, Rafe iszonyúan szexi volt még így, felöltözve is. Pipiskedve közelebb lépett és elhelyezkedett a combján. Persze előtte kicsit megállt és ringatta magát, az ágyéka pont egy vonalba került Rafe szemével. Élvezte, hogy a férfi tekintete elmélyül és a száját nyalogatja a látványtól. Átkarolta a nyakát, hozzásimult. Hozzásimította a száját az ajkához.

- Levehetnéd a ruháidat, mert így nehezen tudom odaadni – mormolta.

- Nem akarod, hogy adósságod legyen? – évődött vele Rafe. Magához szorította, a testéből áramló forróságtól igazán melege lett. A vágy pedig szinte még az ujjai hegyét is megbizsergette, jó, igen, nem csak az ujjainak, hanem másnak a hegyét is.

- Még a végén rátennéd a késedelmi kamatot is.

- Eddig nem jutott eszembe, de most, hogy mondod…

Ráérősen csókolóztak, már-már lusta kényelemmel játszott a nyelvük egymással, míg Rafe ujjai végig nem siklottak Brian gerincén. A férfi felmorrant, az alsó ajkába harapott és a lélegzete kifejezetten mély és ziháló volt.

- Francba, le a ruhákkal! – fogyott el a türelme és elkezdte lerángatni róla a pólót.

Rafe csak addig nevetett, míg meztelenül hanyatt nem zuhant a szőnyegre. Körülötte ott hevertek a kártyalapok és a zsetonok. Csábító és vonzó volt, mint mindig. A jobbik fele volt, aki néha felbosszantotta, máskor teljesen elgyengítette. Megint máskor teljesen megőrjítette. Mint most is.

Megtámaszkodott a feje mellett, lejjebb engedte a csípőjét, hogy az ágyékuk összeérjen. Lassan ringatózni kezdett és lehajolt, hogy a nyelvével cirógassa az ajkát. Rafe a hasát és a mellkasát kezdte el simogatni, és amikor marokra fogta, még az is óvatos volt. Csudákat, éppen kínozta, ahogy alig érintve kényeztette.

- Ez nem az én dolgom lenne? – kérdezte akadozva.

- Akkor nem látod el jól a dolgod…

- Te most kritizálsz?

- Oh, dehogy. – Rafe hangjában nevetés rezgett.

A kézfejére csúsztatta a tenyerét és hirtelen egy egész más ritmust diktált. Egyszerre nyögtek fel.

- Így jobb? – érdeklődött.

- Meg akarsz ölni?

- Oh, dehogy… - utánozta a férfit, csak éppen nevetés helyett a kéj csengett ki belőle.

Rafe imádta érte. Magához húzta a fejét, belemarkolt a hajába és hevesen megcsókolta, mielőtt elmosódott előtte a világ. Zihálva kapkodott levegőért. Brian vad szenvedéllyel bámult le rá, ő még kemény volt és láthatóan ennél sokkal többet akart.

- Játszani akarsz még? – vonta fel a szemöldökét.

- Ez nem is kérdés. – Brian az ajkára hajolt. – Veled életem végéig eljátszanék…

Vége