A horoszkóp szerint

A házban viszonylag csend volt, fülledt, meleg nyár lévén tárva-nyitva volt az összes ablak és ajtó. Az utca felől gyereknevetés hallatszott, de amúgy nyugodt volt a délután. Adrian egy szál rövidnadrágban hevert a kanapén és azon gondolkozott, hogy megölje-e kedvenc karakterét vagy sem. A kérdést elnapolva inkább megnyitotta a böngészőt. Az egyik oldalon kéretlenül tolakodott a szeme elé egy hirdetés. Annyira fáradt volt, hogy az x-et nem sikerült eltalálnia az egérrel, így pillanatok alatt egy asztrológiával foglalkozó weblapon találta magát.

Szemrevételezte a lehetőségeket, kattintott ide, kattintott oda, néhol felvonta a szemöldökét, néhol felhorkant. Elolvasta a saját horoszkópját, majd elolvasta élete párjáét is. Egyedül lévén jót röhögött. Félretette a laptopot, összekaparta szétvetett végtagjait, és felállt. Nagyot nyújtózott, majd úgy, ahogy volt, a kerten keresztül átballagott a szomszédba. A kertszomszéd már hozzászokott, hogy fura időpontokban és hiányos öltözékben látja, így szeme sem rebbent. Bele sem mert gondolni, miket gondolhat. Aztán elvigyorodott, mert pontosan tudta, miket gondol.

Valamelyik este a teraszon csábította el Rayt, akit sikerült úgy felizgatnia, hogy nem tett lakatot a szájára. Csak élvezetük múltán szembesültek azzal, hogy nyár van, az összes szomszéd a kertben hűsöl és mindenki mindent hallott. Ray azóta ki sem mozdult a házból emiatt, de őt hidegen hagyta, ki mit gondol. Átlépett a terasz alacsony korlátján, és besétált Ray nappalijába.

- Iszonyú meleg van! – huppant le a kanapéra.

Ray feléje fordult, eddig a rajzasztalánál dolgozott, most csodálkozva pislogott. Annyira elmerült a munkában, hogy amíg nem szólalt meg, fel sem tűnt neki a jelenléte.

- Nyár van – válaszolta picit értetlenül.

- Tavaly is ilyen meleg volt augusztusban?

- Szerintem igen. – Ray belátta, hogy amíg a férfi ott van, nem fog tudni tovább rajzolni. Felsóhajtott. – Főzök egy teát. Kérsz? – kérdezte már a konyha felé menet.

- Zavar, hogy itt vagyok?

- Megölted már azt az idiótát a könyvedben? – vágott vissza Ray élesen.

Adrian felháborodott.

- Tudod, hogy ő a kedvenc szereplőm!

- Attól még egy idióta – kiabálta ki neki Ray a konyhából. – Kérsz teát?

- Tudod, hogy utálom a teát!

- De azért mindig megiszod az enyémet!

Ez igaz volt. Adrian ezzel a ténnyel nehezen tudott volna vitába szállni. Gyorsan keresett egy érzékeny támadási felületet és megcélozta.

- Átrajzoltad már azt a csöves manót?

- Kapd be! – Ray nagy dirrel-dúrral forralt vizet, készített elő bögréket. Motyogott valamit még, de azt nem tudta kivenni. Mondjuk, sejtette.

- A horoszkóp szerint van rá esély.

- A horoszkóp szerint? – Ray gyanakodva jelent meg a küszöbön. – Azt mondtad, a horoszkóp hülyeség – emlékeztette.

- Egészen addig, amíg azt nem írta, hogy egy korábbi veszekedésünk hatással van a boldog jelenre. – Adrian ezt akkora átéléssel mondta, hogy Ray tekintete megenyhült.

Nekidőlt az ajtófélfának és a mellkasán összefonta a karját.

- Az a kiakadásom teljesen jogos volt.

- Dehogy! Mi köze van másoknak ahhoz, hogy a teraszon szexelünk?

- Nem azzal van bajom, hogy mi közük van hozzá, hanem azzal, hogy végignézték vagy hallgatták, hogy szexelünk!

- Maximum irigykedtek, hogy jól éreztük magunkat.

- Adrian!

Adrian nagyot fújt, majd felpattant és odasétált hozzá.

- Én nem vagyok hajlandó szégyellni magam azért, mert szerettelek – közölte komolyan. – Mivel jobb az, ha az öreg Jacket cumizza a harmadik szomszéd tinilánya jópénzért fényes nappal, mint az, hogy mi szeretkezünk este a teraszunkon? Ismétlem, szeretkezünk! Azért, mert szeretjük egymást! S bocs, hogy nem kérek elnézést, mit csinálok a saját kertemben, a saját házamban a párommal!

Ray csak nézte a vibráló ért a férfi nyakán, a dühtől sötétlő szempárt, a felháborodástól fel-le süllyedő mellkast, a bőrön szinte életre kelő sast. Az övé volt a környék legjobb pasija, s ezt nem csak a külsejére vonatkoztatta, hanem a lelkére is. Adrian nehéz személyiség volt, viszont határozott elképzelései voltak a világról és meg is védte az igazát, ha úgy hozta az élet.

- Komolyan így gondolod, igaz?

- Igen.

- Mrs. Higgins szerint egy nagy ribanc vagyok – vallotta be nagy nehezen. – Másnap a boltban ott álltam mögötte, amikor épp azt ecsetelte, miket műveltünk. – Ez volt az egyetlen eset, hogy kilépett azóta a házból.

- A francba! Miért nem mondtad?

- Mert átmentél volna hozzá és leüvöltöd a fejét, azért!

- Megérdemelte volna, sőt, most is megérdemli! – Nagy léptekkel elindult az ajtó felé, Ray szinte kétségbeesetten kapta el a karját és húzta vissza.

- Ne!

- Nem fogom hagyni, hogy így beszéljen rólad!

- Ha most átmész hozzá veszekedni, akkor is ugyanezt fogja gondolni! Nem számít!

- De számít. – Adrian megragadta a vállát. – Neked számít.

- Jobban, mint akarom. – Ray lehajtotta a fejét, de a férfi kényszerítette, hogy felnézzen rá.

- Nem mások véleménye fogja meghatározni, ki vagy! Az számít, te kinek érzed magad! Ribancnak?

- Nem!

- Akkor? – Adrian gyengéden megsimogatta az arcát.

Ray előredőlt és a vállára hajtotta a fejét.

- Igazad van, sajnálom. Csak néha elgondolkodom azon, mit eszel rajtam, és csoda, hogy mellettem vagy és…

- Ne is folytasd! – Adrian szorosabban ölelte, szinte kiszorította belőle a szuszt. – Rohadtul nem érdekel a löttyedt hasad meg a tokád, mert én azokkal együtt szeretlek!

- Nem vagy normális!

- Ki mondta, hogy az akarok lenni? – A férfi felnevetett. Eltolta kicsit magától és felvonta a szemöldökét. – Békülős szex?

- Nem is voltunk úgy igazából összeveszve. – Ray kibontakozott az ölelésből.

Adrian utánanyúlt és a hátához simult.

- A horoszkóp szerint igen és az én gondolkodásom szerint, ha kibékülünk, az együtt jár egy menettel.

Ray majdnem igent mondott. Majdnem. Aztán eszébe jutott a határidő. Az övé. Meg a férfié.

- Dolgoznunk kell! Nekem át kell rajzolnom a manót, neked meg ki kell nyírni valakit.

- Hát, az meglesz! – Adrian morcosan elengedte.

Most ő nyúlt utána és keményen megcsókolta.

- Köszönöm!

- Szeretlek! – Adrian puszit nyomott az orrára. – A zsírpárnáidat is.

- Te…

Adrian elugrott, mielőtt megüthette volna. A nyelvét nyújtotta.

- Majd szólj, ha végeztél a nyomi manóddal! Átjövök és átmasszírozom az elgémberedett hátad…

- A hátam, mi? – Ray pontosan tudta, hogy mit akar valójában és igen, ő is azt akarta, de a munka az munka volt. Utána dobott egy könyvet, a férfi nevetve kislisszolt a nyitott teraszajtón. – Még jó, hogy tudom, hogy úgyis visszajössz… – sóhajtotta elégedetten.

Adrian fütyörészve átsétált a kerten, rákacsintott a kíváncsi szomszédra és azon merengett, ha gyorsan megöli a szereplőjét, akkor hamarabb vissza tud menni a férfihoz. Elvégre néha a horoszkópnak is lehet igaza…

Vége