A francia nyelv előnyei

A tárgyalóban kellemes meleg volt, finom volt a kávé és ha nem lett volna a partnerei erős parfümillata, akkor Charlie egész jól érezte volna magát. Arról nem is beszélve, hogy a négy férfi épp hadarva, gesztikulálva társalgott egymással. Csupán az volt a gond, hogy franciául, amiből egy kukkot sem értett. Felsóhajtott. Nem kért tolmácsot, mert Hugo és a kollégái kitűnően beszéltek angolul. A megbeszélés vége felé jártak, Hugo azonban elnézést kért, hogy a részleteket átbeszélhesse a társaival. Alapvetően ez nem zavarta volna, ha nem egyeznek meg Sunnyval, hogy este moziba mennek. Nem örült, hogy emiatt elhúzódhat a megbeszélés és ez felboríthatja a napirendjét.

- Minden rendben? – kérdezte két korty kávé között.

Hugo bólintott. Magas, kopaszodó férfi volt, aki európai cégei után a tengerentúlra is terjeszkedni szeretett volna. Charlie partnerként jött számításba, s eddig úgy tűnt, hogy semmi sem akadályozhatja meg az üzletkötést.

- Az 5. alponttal nem igazán értünk egyet – vetette ellen az egyik igazgató. Ő már elég rosszul beszélte az angolt, de Charlie értette. Homlokráncolva lapozott a megfelelő oldalra, s amíg újra átolvasta, leendő üzletfelei megint halk sutyorgásba kezdtek. Franciául.

Sunny próbálta tanítgatni, de nem járt sok sikerrel. A nyelvoktatás mindig valami egész más irányt vett, amit egészen eddig nem is bánt igazán. Most viszont örült volna, ha legalább pár szót ért belőle. Hátrasandított a válla felett. Sofőrje és egyben testőre jókedvűen ráhunyorgott, mintha csak tudta volna, mire gondol.

- Kér még kávét, Mr. Dickson?

- Egy keveset, igen. – Kit tudta szolgálni magát, viszont örült, hogy a férfi könnyed, megszokott illata elnyomja az édeskés parfümöt, miközben odahajol mellette, hogy elérje a kancsót.

Sunny jelenléte kicsit feszélyezte Hugóékat, hiába mondta, hogy jelenleg ő a személyi asszisztense. Sally úgy két hete bejelentette, hogy terhes és felmond. Aztán a vállán zokogott, hogy nem is akarja megtartani a babát, mert a pasija lelépett. A pasija másnap mégis megjelent egy nagy rózsacsokorral, de csupán azért békültek ki, hogy két napra rá megint összeveszhessenek. Miután Sally ezáltal elég hektikusan dolgozott, kénytelen volt változtatásokat eszközölni.

Garyt áttette belső munkára, és Sunny lett a sofőrje, testőre, asszisztense egy személyben. Tudta, hogy nem egészséges, ha őt veszi maga mellé, de a férfinak sokkal nagyobb hasznát vette, mint eddig bármelyik emberének. Egyelőre csak az előnyeit látta a dolognak, és nem bánta, hogy egész nap a közelében tudhatja. Az anyja meg is jegyezte, hogy azóta sokkal kisimultabb és barátságosabb, de miután az asszony talán nála is jobban rajongott Sunnyért, ez a meglátása nem érte meglepetésként.

- Parancsoljon, uram.

- Köszönöm.

- Szívesen. – Sunny a csészét igazgatva teljes természetességgel vette fel a tollát és pár szót írt a szerződés szélére. Aztán visszalépett a helyére és mozdulatlanná dermedt.

A kávéba kortyolva megtekintette, mi került a papírra, majd egy ideig forgatta a szájában a kortyot. Sunny néha viccesen megnyilatkozott a partnereitől, máskor várakozás közben azt írta neki, hogy szereti, s mivel több nyelven beszélt, ezt még cifrázni is tudta. A legmegdöbbentőbb az volt, hogy imádta érte. A sokszor unalmas vagy idegesítő tárgyalások teljesen más színezetet kaptak tőle. Ezúttal azonban más volt a helyzet. Hugo egyik társa azon volt, hogyan verjék át. Talán sikerült is volna, ha nem Sunny van mellette.

- Elég hosszú délutánom lesz még, uraim, s nincs időm önökre várni – szólalt meg kis gondolkodás után. – Talán tegyük át a megbeszélést egy másik napra.

- Nem, nem, minden rendben. – Hugo hevesen tiltakozott. – Kérem! Folytassuk!

- Rendben. – Felemelte a kezét. – Bemutattam már az asszisztensemet, igaz? – A férfiak zavartan pislogtak. – Amit elfelejtettem mondani, hogy Sunny anyanyelvi szinten beszél franciául. A továbbiakban segít, hogy minden tekintetben értsük egymást. – Hugo szemébe nézett, akiben volt legalább annyi tisztesség, hogy elvörösödjön.

- Sajnálom, Mr. Dickson, én…

- Folytassuk! – Sunny eközben némán leült mellé és maga elé húzta a szerződést. Ahogy kigombolta a zakóját és előrehajolt, jól látszott, hogy fegyvert visel.

- Ez most fenyegetés? – mutatott rá felháborodva az egyik férfi. Charlie nem is emlékezett a nevére.

- A munkámhoz tartozik, hogy viseljem – válaszolta Sunny nyugodtan, franciául.

- Ilyen nálunk nincs!

- Nálunk van. Ez itt Amerika, uraim.

Charlie úgy gondolta, nem töpreng azon, Sunny miről vitatkozik velük.

- Mi a gond az 5. alponttal? – kérdezte, miután csend lett.

Pár másodpercnyi csend után Hugo franciául kezdett el beszélni, szavait Sunnynak intézte. Charlie figyelte őket és arra jutott, hogy kifejezetten jól tette, amikor nem rúgta ki a férfit annak idején. Ezt meg is jegyezte, miután a szerződésmódosításokat lejegyezve búcsút vett a franciáktól.

- Erre csak most döbbentél rá? – Sunny jót nevetett.

- Már korábban. Erről jut eszembe, késésben vagyunk – pillantott az órájára.

Sunny a telefonján pötyögött.

- Nem. Mr. Rajesh lemondta a találkozót. Holnaputánra tettem át, átírtam a naptáradban is.

- Szabad a délutánunk? – Charlie megtorpant és rámeredt.

- Úgy tűnik. – Sunny zsebre tette a telefont, elvette tőle a mappát és az éppen feléjük igyekvő Sally kezébe nyomta. – Írjátok át a szerződést, kérlek!

- Most?

- Holnap reggelre legyen Mr. Dickson asztalán.

- Rendben. – Sally éppen vidám volt és lebegett, nem zavarta, hogy Sunny utasítgatja. Valójában szinte megkönnyebbült, hogy nem ő viseli a felelősséget. – Átküldöm emailben, ha végeztem.

- Köszönöm! Később egyikünk sem lesz elérhető, ne is hívj minket!

- Ohh, jó! – Sally egyikükről a másikukra nézett, majd felkuncogott és elsétált.

- Mi volt ez a kuncogás?

- Szerintem csak annak kifejezése, hogy sejti, mit fogunk csinálni a délután hátralevő részében.

- És mit fogunk csinálni?

- Gyakoroljuk a franciát. – Sunny képes volt ezt komolyan kimondani. – Sikeres üzletemberként elengedhetetlen, hogy legalább alapszinten tudj kommunikálni.

- Téged minek fizetlek?

- Nem emlékszem, hogy a munkakörömben benne lenne a tolmácskodás.

- Akkor mi volt ez az előbb?

- Jószándéki alapon kisegítettelek, elvégre nem hagyhatom, hogy veszteség érjen.

- Mr. Dickson, mielőtt elmegy, ezeket aláírná? – Az egyik igazgató titkárnője tartott feléjük, a beszélgetés félbeszakadt.

- Milyen gyorsan híre ment, hogy nem leszek délután. Ilyenkor pezsgőt is bontanak? – Charlie belemélyedt a papírokba.

Emily elpirult.

- Sally mondta, mert kérdeztem, ráér-e. Sajnálom, nem tudtam, hogy titok.

- Miért lenne titok? Már úgyis mindenki tudja – sóhajtott fel Charlie.

Sunny közben összeszedte a cuccaikat és együtt indultak a lifthez.

- Mit hallottál? Mennyire csámcsognak rajtunk? – kérdezte, amikor beszálltak.

A férfi megfogta a kezét, nem törődött a kamerával.

- Mindenki szerint azért kerültem melléd, hogy gyakran ki tudd használni a helyzetet. Azon, hogy ezenközben ki van felül, még megy a vita. Gary szerint van, aki még fogadott is.

- Mármint, hogy ki dug kit? – hökkent meg Charlie.

- Bizony.

- S ezt hogyan fogják amúgy kideríteni?

- Sejtelmem sincs. Szerintem mindenki abban reménykedik, egyszer lebukunk valami nagyon kínos szituációban.

Charlie ezt elképzelve még akkor is nevetett, amikor beszállt a férfi mellé. Kivételesen nem hátra ült, hanem az anyósülésre.

- Hol fogunk franciázni? – kérdezte, amikor Sunny már kihajtott az utcára. Egészen felcsigázta már a gondolat is.

- Városnézés közben egész jó lenne. Talán jobban megmarad, ha mutatom is, mi micsoda.

Ezt hallva nem válaszolt. Azon merengett, hogy valamit nagyon félreértett. A férfi rápillantott.

- Mi a baj? Üljünk be valahová?

- Te tényleg franciára akarsz tanítani? Mármint a francia nyelvre?

- Persze. Miért, mire gondoltál? Egy csomó előnye van, ha beszélsz valamilyen idegen nyelvet, most te is tapasztalhattad.

Előrebámult, az ajkába harapott.

- Tudod, a francia jelenthet mást is.

- Ohh. – Sunny is előrebámult, az arcáról nehezen volt leolvasható bármi. – Arra gondoltál…

- Hihetetlen, hogy te nem arra gondoltál!

Sunny lassított egy piros lámpánál. Az ajka rándulása árulta el.

- Sunny!

A férfiból kitört a nevetés, majd odahajolt hozzá és megcsókolta. Könnyed csóknak szánta, de aztán elmerült benne és arra eszméltek fel, hogy valaki rájuk dudál. Visszazuhant a helyére és gázt adott. Charlie meg ült mellette dohogva.

- Képes vagy hülyét csinálni belőlem!

- Nagyon aranyos voltál.

- Aranyos?

Sunny megnyalta a száját, majd kijavította magát.

- Szexi.

- Ez már jobban hangzik. – Ellazulva hátrébb döntötte az ülést. – A franciázás, amire én gondoltam – gondosan hangsúlyozta a szavakat –, pedig még annál is sokkal, de sokkal jobb, mint az, amire te gondoltál.

- Valóban?

- Ráadásul sokkal több előnye van, mint a tiednek. Egészségmegőrzés, endorfintermelés, hogy csak kettőt mondjak. Arról nem is beszélve, hogy legalább olyan jó vagyok benne, mint ahogy te csűröd-csavarod a franciát.

- Fogadjunk? – Sunny hangjában a vágy tagadhatatlan volt.

- A következő mozifilmet a győztes választhatja – egyezett bele.

- Rendben.

Kezet fogtak. Eszébe sem jutott, hogy veszíthet. Órákkal később a férfi az ajkával égette a kedveskedő, majd egyre szenvedélyesebb francia szavakat a bőrére. Játszott vele, minden testrészét, mozdulatát, sóhaját nevén nevezte, újra meg újra, míg utána nem ismételte, az agyába nem véste. A fülébe suttogta, mennyire vágyik rá, milyen mélyen szereti, a hangja is belerekedt, mire elmerült benne. Iszonyatosan szerette érte. A gyönyör tetőpontján pedig egyáltalán nem bánta, hogy vesztett. Na, jó, akkor mégis, amikor Sunny elégedetten mormolta.

- Marvel.

Utálta a Marvel filmeket…

Vége