Utószó (vége)

Olvasva a műveidet, újra és újra rácsodálkozom, hogy mennyi és milyen sokféle érzelmet, szereplőt, helyzeteket tudsz megjeleníteni. A karaktereid néhol esendőek, szerethetőek, de a negatív szereplőket is igazán élethűen tudod hozni. Már nem is tudnám össze számolni hányadik kedvenc párosom voltak ők. Nagyon drukkoltam Ian-nak, bíztam benne, hogy Leslie-nek mihamarabb megjön az esze, és tudja hogy kihez tartozik igazán. Miriam anyuka karaktere pontosan olyan, mint amilyennek lennie kellene minden gyermekét szerető és elfogadó anyának. Imádtam a szócsatáikat, de nemcsak azt, hanem az egész történetet.

Mindig elképedek, mennyi érzés van benned, és milyen szép a lelked, hogy ilyen történeteket tudsz írni, amikben ennyi szív és szeretet van. Imádtam ezt a töridet is, öröm volt olvasni. Egyébként én is kérném, hogy az Ellery-ről készült képedet oszd már meg velünk, olvasókkal is, de nekem ha lehet mindenképpen! Ian, Leslie és Miriam csodálatos karakterek, szinte életre keltek. Biztos vagyok benne, hogy egy idő után már önállóak lettek, ilyen szereplőket élmény lehetett írni, ahogy a többi történeted szereplőit is. Arigatou értük, Ai drága! (simikéz)

Köszönöm a kedves szavakat, mint mindig! Örülök, hogy neked is tetszett, ez jó érzés :) Szerettem Ianékról írni, valóban életre keltek egy idő után, de a hosszabb történeteket ezért nehezebb elengedni... :)

Nagyon "pasis" volt az autóimádat - tetszett! :D Mind a két főhőssel együtt lehetett érezni - ahogy tépelődik az egyik, küzd az ismeretlennel, míg a másik "bolond szívvel" reménykedik.
Az ex-barátnőt nem is értettem (a szülőkkel együtt, bár ők saját magukból indultak ki) - a fonalat össze lehet újra kötni, de a csomó ott marad... főleg a bizalmat nehéz újra megszerezni.
Köszönöm a "kisregényt" - jó volt egyben megkapni a történetet ... szerettem a finom humort is benne, amit elsősorban Ian és anyukája képviselt - hihetetlen színfolt volt a történetben! Gratulálok!

Ezt most olyan szépen megfogalmaztad. :) Az egyik tépelődik, a másik reménykedik "bolond szívvel". Igazad van, pont ez teszi őket olyanokká, akiket szeretni lehet.
Miriam és Ian tényleg aranyosak együtt, látszik, mennyire szeretik egymást. Nagyon büszke vagyok rájuk. :)
Köszönöm. :D

Őszinte és életszerű történet volt és imádtam!!!
Sajnos több nap alatt tudtam csak elolvasni, de hát aludni is kell néha. XD Megértem Leslie bizonytalanságát ,hiszen egy hét alatt fordult meg körülötte a világ és egyik sokkból a másikba esett. Mindenképpen kellett neki idő. Mindenre. Hogy lezárjon valamit. Hogy elfogadjon. Felismerjen. És Ian megadta neki ezt. Köszi szépen ,hogy olvashattuk !

Köszönöm szépen! :) :D <3
Igen, nem árt, ha néha durmol is az ember. :D
Bevallom, tudtam, hogy rövid időt adtam Leslie-nek, mindössze két hetet, de száz oldalba kellett besűrítenem a történéseket. Ezért lett az a megoldás, hogy utána kell hagynom neki egy kis időt, amíg rádöbben, mit jelent neki Ian.

Sikerült több megszakítással, de elolvastam! :) Érdekes bosszú vezérelte Lesliet, de maga eset csapdába méghozzá a szerelem csapdájába. Tetszett Ian kitartása és próbálkozásai, remélem boldog éveket fognak együtt tölteni. :) Köszönöm!

Néha az ember nagyon gyerekes és bosszúszomjas tud lenni főleg, ha úgy érzi, hogy sérelem érte. Olyankor soha nem gondolja végig, hogy mi fog kisülni a dologból, és bizony ez történet Leslie-vel is. Ian kitartó pasas, szerencsére. :D
Köszönöm!

Egy este sajnos nem tudtam elolvasni időhiány miatt, de így legalább a boldog várakozás is az enyém volt. A történetedben az tetszett, hogy nem a tökéletességről szólt, sem külsőségekben, sem belső értékekben.
Kicsit vártam hogy John mit is akart mondani, de talán írsz még egyszer egy utó-utószó részt.

Egyben elolvasva elég hosszú, erre akkor jöttem rá, amikor nekiálltam átolvasni. Csak akkor már olvastatta magát, és fel is akartam tenni mindenképpen. Semmi sem tökéletes, sem az emberek, sem a világ. Még Ian sem, pedig ő aztán közelít hozzá, viszont tény, hogy ez így életszerűbb, megérthetőbb, vonzóbb mindenki számára.
Nem terveztem semmi ilyesmit, de tudod, hogy már semmit sem ígérek. :D Bármi megtörténhet. Amúgy Johnt kedvelem, ő igazi legjobb barát.

Kedves Ai! Köszönöm, hogy megosztottad velünk ezt a csodálatos történetet. Egy nagyon kerek, egész sztori volt. Imádtam Ian, Leslie, Miriam karakterét. A történeteidbe mindig olyan szépen fogalmazod meg az élet igazságait, amikkel teljes mértékben egyet tudok érteni. A páros nagyon a szívemhez nőtt. Köszönöm az élményt!

Kedves Vivi!
Örülök, hogy tetszett. :) Köszönöm. :) Igyekszem, hogy azért mindig legyen valami üzenete a történeteimnek, ebbe ezek kerültek bele. Ezeket így látom, gondolom, érzem.

Kedves Ai!
Nagyon jó ez a történet! Ezt is sokszor fogom elolvasni tőled :D

Köszönöm! :) :D

Imádtam a történeted mint mindig.
Nem egyszerű az írók élete, hiszen nem elég megírni egy történetet utána oda kell adni majd mikor visszakaptad van, hogy olyan sok minden kellene változtatni, hogy rá se ismersz a saját művedre.

Köszönöm.
Igen, ez így van. A nagy íróknak persze nem, de hát, nekem azért még van mit fejlődnöm. :) Sajnáltam volna, de átírtam volna, ha úgy alakul. Ám ez most már így marad.

Nehéz írni bármit is, mert most fejeztem be és a hatása alatt vagyok.......de szerettem nagyon......köszönöm,hogy olvashattam. (csak kár, hogy vége lett)

Örülök, hogy tetszett! :) Tudom, kár, de egyszer minden jó történetnek vége szakad.
Köszönöm, hogy olvastad!

Miert hagytad abba? Miert nem lehetett volna meg ugy...600fejezet?
Nagy remenyeket taplalok hogy lesz belole valami kis extra vagy "masodik" fele. Elmeny volt olvasni. Igaz a kozepenel sirva fakadtam mert eszembe jutott az exem de ra se rant nagyon tetszett. A kiado pedig nem tudja mi a jo!

Nagyon köszönöm! Volt egy pont, amikor én is szipogtam. Ian, Miriam és Leslie fantasztikusak lettek, magam is tanultam tőlük. A kiadó 100 oldalt kért, ez pont annyi. Az elején ott álltam, hogy fogok ennyit írni?! A végén meg fogcsikorgatva húztam ki a jeleneteket, hogy beférjek az oldalszámba. Nem ígérek semmit a folytatásra, de ki tudja? Engem is csábít egy kis extra, de ez még a jövő zenéje. :D

En minden tortenetedbol tanulok kicsit. Mar-mar fanolas amit muvelbi tudok anya szerint foleg mikor vegig meseltem a Ket eletet. Persze mind a kettot. Neharagudj de sunyi aljas modon lerajzoltam Eleryt qwq Fogadd melyseges bocsanat keresem. De vissza ide. Legyen extra mert elmeny volt olvasni. Aki pedig vizualis tipus annak meg jobb *^*

Bocsánat, de a rendszer egyszerűen nem engedett válaszolni. -.-

Oh, tényleg? Köszönöm! :D Most rém büszke vagyok. Köszönöm anyukád türelmét! :D Igyekszem, igyekszem azzal az extrával vagy utószóval, mert bár nem ígértem semmit, de mennyien kértétek már...
Lerajzoltad Elleryt? Komolyan? És képes voltál nem elküldeni nekem, meg a többi fannak, hanem eltitkoltad? O.O Kérem, kérem! :D

Eto…
Kissebb szivmegallast okoztal mikor meg lattam hogy kiirtad hogy szivesen fogadod a rajzokat es meg emlitettel tekintve hogy el is felejtettem hogy elmertem mondani. Ez volt 4.-en. (csak mert nem tudom mikor olvasod el)
Igazabol felek elkuldeni. Ellery a te karaktered. Te megalmodtad, le irtad en viszont csak egy lapra valositottam meg az engedejed nelkul ami nem kis buntudatot ebresztett bennem. Tegnap ota kerestem a komimat emibe elmondtam de csak a vegere jutott eszembe hogy ide kommenteltem"eloszor". Azota allandoan szapulnak hogy kuldjem el. Kerlek varj turelemmel mig erzek eleg lelkierot hogy elmerjem kuldeni. QwQ

Bocsánat, nem állt szándékomban infarktust okozni! (bűntudatos kiskutyaszemek) Csupán említetted, én meg fellelkesültem, hogy de jó, végre valaki! Magam is rajzolok, igaz, bénuskán, de mivel vizuális típus vagyok, megértem, miért rajzoltad le. És semmi bűntudat! Én csak örülök, hogy ennyire tetszett, és Ellery ennyire megragadott. Az egy dolog, én hogyan képzelem őt, de érdekelne, TE/TI miképpen képzelitek el a szereplőimet. Szóval hajrá! :D De várok türelemmel :)

Nem bírtam letenni. Nagyon kerek, egész történetet kaptunk megint tőled. Ian típusú ember elkelne több is. Nagyon felnőtt, érett gondolkodású, mindemellett nem veszített a gyermeki énjéből túl sokat. - Vagyis inkább őriz belőle. Leslie méltó párja lett, egyenességével, becsületességével, kitartva elvei mellett, még akkor is mikor számára is nehéz, ám nem habozik mikor rájön a tévedésére. A szülők karakterei jól példázzák egy részről az igaz szeretetet- amire minden ember vágyik szíve mélyén, csak sokszor torzul a kép mi bennünk él mire felnövünk- s a bigott, középkorias szemlélet ütközését Nagyszerű mű, még egyszer köszönöm! A kiadó vesztesége s nem a tiéd amiért nem felelt meg nekik. Jó, tudom ez nem vigasz. Azért egy könyvben való megjelenés mai napig is az igazi élmény s elismerés minden írónak. Mi olvasók viszont nyertünk vele, szerintem ha hozzányúlsz kérésük alapján, már nem lett volna ilyen sodró az egész.

Köszönöm ezt a véleményt, amit megosztottál velem/velünk. Nem azért mondtam el, hogy bántsam a kiadót, nekik megvan a saját véleményük, egyrészről teljesen logikus kérések fogalmazódtak meg bennük. Másrészről azért kellett némi idő, míg beláttam saját korlátaimat. Mielőtt feltettem, átolvastam, hónapokkal ezelőtt néztem rá utoljára. Az elején nem tudtam, milyen érzések fognak letámadni. Amikor először felnevettem, szerintem pont Ianen, akkor már tudtam, hogy én ezt a történetet ÍGY szeretem, ahogy van. Nem kell engem vigasztalni, nem törtem össze. Hozzátok, olvasókhoz így is eljut. Az, akinek kell, meg fogja lelni. Ez az, ami számít. :)

Szia, köszönöm, nagyon tetszett, elképzelni sem tudom a kiadónak mi baja volt vele :D

Örülök, hogy tetszett. :) Inkább nem részletezem, sok minden.

Nem bírtam ki. Előreugrottam elolvasni a végét, - nem mintha nem tudnánk, nem írsz depyendet- , de KELLETT!

Megnyugtathatlak, magam is mindig elolvasom egy könyv végét. Ha szomorú, hagyom a csudába. Ha meg szép, akkor úgyis elolvasom, hogy megtudjam, hogyan jutottak el odáig. :D