Új időszámítás

Kedves Olvasók!

Nagyon sok idő eltelt, mióta jelentkeztem, utánaszámoltam, három év, te jó ég...

Nem gondoltam volna, hogy így alakul, hiszen Ti tudjátok a legjobban, mennyire fontos számomra az írás. Évekkel ezelőtt, ha végigmentem az utcán, egy mozdulat, egy illat, a falevél hullása is írásra késztetett – ezekből születtek aztán azok a jelenetek, amelyeket annyira szerettek. Most, ha végigmegyek az utcán, olyan, mintha a papírlap üres lenne és nem tudom megtölteni mindazzal, ami a fejemben van. Mert ott van, csak mintha lenne előtte egy téglafal, amin nem látok és nem jutok át.

Egy-egy bekezdés vagy pár oldal írása már nagy siker, ezeknek nagyon tudok örülni, de aztán be kellett látnom, hogy ez nem az az Ai, akit megszerettetek, aki én vagyok. Elég nehéz felismerés volt, így aztán az íráskészségemet mára már inkább csak a munkám során kamatoztatom – tényekről írok, ahol nem kell a fantáziámat használni és nem kell szembenézni azzal, hogy valami nem működik bennem. Igen, a kérdezőknek mondom, hogy még a múzeumban dolgozom, s bár rengeteg támogatással és kedvességgel találkozom nap mint nap, leterhelőek a mindennapok és egyre inkább elkeserítőek a munkakörülmények. No, de vissza a lényegre...

Meli és Eszter, no, meg Hajnalpír hűségesen várják, hátha születik egy-egy jelenet, bár már csak óvatos merik mondani, s biztos vagyok benne, hogy még közületek is néhányan nem adták fel a reményt. Köszönöm mindenkinek, aki olvas, aki elővesz egy-egy fárasztó nap után.

Sokat gondolkodtam, mi okozta ezt a blokkot a fejemben, amiért már nem tudok úgy koncentrálni, nincs a fejemben az a sok kép és zene. Az elmúlt évek nem mondom, hogy olyan nehezek voltak, mint akár tíz évvel ezelőtt, amikor anyukámat és apukámat elvesztettem és még hosszan sorolhatnám. Megtanultam, hogy önmagammal kell a legtöbbet foglalkoznom, így családfa-és traumakutatással, önfejlesztéssel kötöttem le az időm. Sok-sok mindent másképp látok, érzek, gondolok. Nem repkedek úgy, mint régen, elmúlt a rózsaszín köd, amely egyrészt segítette az írást, másrészt elfedte azt a sok negatív élményt is, amelyek ahhoz szükségesek, hogy egy új, számomra jobb énkép kiépülhessen.

Már nem agyalok túl dolgokat, nem görcsölök rá problémákra, képes vagyok nemet mondani, ha valami nem jó nekem, megtanultam ok-okozatban gondolkodni és cselekedni, kiállok az elveimért és nem magyarázkodom nekem nem fontos embereknek. A kapcsolataimban is érvényesítem az akaratomat, akkor is, ha önző dögnek tartanak érte. Az alkalmi viszonyaimat, bár mindegyikért iszonyat hálás vagyok, mert hozzásegítettek jelenlegi önmagam megépítéséhez, leépítettem. Volt, aki barát maradt, volt, akivel jobb, ha nem találkozunk.

Megismerkedtem valakivel, aki mellett sokkal egészebbnek érzem magam, mint valaha gondoltam. Elfogad, támogat, bátorít, biztos háttér, aki nem kritizál, nem bánt sem lelkileg, sem fizikailag. Az álompasi, akivel (és akkor Leo cicám idetolakodott, hogy mit képzelek magamról, ilyet maximum róluk írhatok álomcica címen) egyszerre kaland az élet és csendesen csordogáló patak. Rendszeresen rácsodálkozom, hogy létezik, hogy velem van és nem álmodom, nem csak egyik történetem főszereplője. Ő maga is ír(ogat), nem áll távol tőle az irodalom, olvasott is tőlem. Vele beszélgettük egyszer, hogy nem találom az Ai-os hangomat, ami eddig meghatározója volt a történeteknek. Csak annyit kérdezett, hogy miért nem keresek egy újat? S milyen igaz, ezt a napokban Meli is megfogalmazta, én is változtam, miért ragaszkodom valamihez, ami már régi és elavult? S így tehát elindulok egy úton, ami nem tudom, hova vezet, sok türelmet kérek hozzá, de remélem, lesz pozitív hozadéka is. Ennek az útnak ez a néhány gondolat a kezdete reményeim szerint.

Néhány kiindulópont biztosan megvalósul a következő időben, folyamatosan tájékoztatlak benneteket róluk. Átalakul az oldal, valószínűleg a Facebook oldal és csoport, valamint az Instagram is. Egyéb terveim is vannak, amiket eddig halogattam, de ezekről is majd folyamatában beszélek. Kérlek benneteket, hogy ha valakinek van ötlete, gondolata, akár az oldal átláthatóságát vagy az Instagram fejlesztését érinti, írja meg, ezt a szöveget beteszem a csoportba is, nyugodtan lehet kommentelni. Annyit kérek, hogy azt ne kérdezzétek, melyik történetnek lesz végre folytatása, mert sajnos, azt még nem látom. Mondjuk, jelenleg egy klassz kínai krimisorozatot olvasok, úgyhogy bármi lehetséges.

Az oldal láthatósága, pont amiatt, mert annyian olvastok és túlterhelődik, néha napokra megszűnik. Erről tudok, tudunk Eszterrel. Sajnos, ez központi, nem tudok vele mit kezdeni, maximum, ha megvenném a felületet, de annyi pénzem nincs egyelőre. Tehát, csak köszönöm, hogy még mindig ennyien olvastok és türelmet kérek, ha megint blokkolva van.

Talán egyelőre mindenről beszéltem, amit szerettem volna. Ti hogy vagytok? A csoportban és az oldalon nyugodtan meséljetek, de aki nem akarja nyilvánosan, üzenetben is írhat.

Szeretettel:

Ai

Ui.: Volt egy kis gondom az email címemmel, plusz ahogy most nézem, épp törölve a leveleket, látom, mennyieteknek nem válaszoltam. Akik a következő napokban nem kapnak választ, kérem, jelezzék, köszönöm!