Gyere el Világvégére!

Sokan álmodoznak arról, hogy egyszer szeretnének elmenni a világvégére, hogy megszabaduljanak a nyüzsgéstől és a stressztől, ami körbeveszi őket. Most lehetőség nyílik erre. Itt ülök ugyanis Világvégében, egy kényelmes fotelban és körbevesz a vidék csendje és békéje. Arról, hogy hogyan jött ez létre, a két tulajdonost, Emmett Farradayt és Kyle J. Morrowt kérdezem.

Emmett Faraday: Ez most kérdés volt?

Kyle J. Morrow: Igen, Emmett, ez most egy kérdés volt.

E.F.: Oh. Nos, igazából a Világvége Hotel Kyle ötlete volt. Talán inkább neki kellene mesélnie.

K.J.M.: Ennyiből te is elmondhatnád, de jól van, válaszolok, máskülönben itt fogunk ülni vacsoráig. Úgy öt éve örököltem meg a nagyszüleim házát. A felújítások során ismertem meg Emmettet, aki éppen munkanélküli volt. Ne nézz így! Az, hogy éppen kirúgtak az egyik helyről és még keresed a másikat, azt jelenti, hogy munkanélküli vagy.

E.F.: Nem rúgtak ki, felmondtam, de ez mindegy. Folytasd csak!

K.J.M.: Olcsó munkaerőt kerestem, aki segít a munkálatok során. Nem volt sok pénzem, de volt, amit egész egyszerűen meg kellett csinálni, mielőtt összedől az épület. Összebarátkoztunk. Emmettnek, mint kiderült, kiváló stílusérzéke van és rengeteg ötlete volt, hogyan hasznosítsuk például a – szerintem – divatjamúlt bútorokat. Az egyik nap végén leültünk sörözni és a beszélgetés során viccelődve megjegyeztem, hogy mennyien szeretnének cserélni velünk, lábat lóbálni a világvégén. Innen már csak egy ugrás volt, hogy kitaláljuk és összerakjuk a panziót.

Miközben körbejártunk az előbb, sokféle emberrel találkoztam. Mindig teltházasok vagytok?

E.F.: Tavasszal vannak a legkevesebben, így ehhez igazodva, általában márciusban vagy áprilisban bezárunk egy hónapra. Az év több részében folyamatosan vannak foglalásaink és az öt szobából minimum négyben mindig laknak. Változó a vendégkör, mi nem teszünk különbséget egy gazdag üzletember és egy nyugdíjas között. Van, aki egy-két napra jön, de olyan visszatérő vendégünk is van, aki évek óta itt tölti el a nyarat.

K.J.M.: Vagy a karácsonyt.

E.F.: Igen, ünnepek idején soha nem vagyunk magányosak.

Milyen programokkal várjátok az ide érkezőket?

E.F.: Nincsenek kötött programjaink. Nem az a cél, hogy lekössük a vendégek idejét. Aki ide jön, azért érkezik, hogy pihenjen, kikapcsolódjon. Amint láthatod, az épületet hatalmas park veszi körbe, az állatokon kívül senki nem járkál erre. Lehet sétálni, olvasni, aludni, vannak szabadtéri játékaink. Tavaly készült el a tó, horgászni és csónakázni is lehet. Idén szeretnénk felújítani az istállót és akkor már lovagolni is tudnak a vendégek. Akinek van kedve, természetesen besétálhat a közeli faluba, ott vannak üzletek, posta, kocsma és internet.

Nálatok ezek szerint nincs internet?

K.J.M.: Van, de nem a vendégek részére. Van, amikor a mobilok sem működnek, de akadt olyan telünk, amikor leszakadtak a vezetékek és gyertyákkal csináltuk végig a karácsonyt.

Mi volt a reakció?

E.F.: Mindenki imádta. Azóta az egyik estét mindig gyertyafényesre tervezzük.

K.J.M.: Az eljegyzésünk is ilyen volt, és a mai napig vannak visszajelzések, mennyire megható és romantikus volt.

A munka hozott össze benneteket ezek szerint.

K.J.M. (nevet): A Világvégén is akadnak szép dolgok.

Mióta vagytok együtt ténylegesen egy párként?

E.F.: Volt egy nehéz első évünk, elég sokat veszekedtünk és eltartott egy darabig, mire rájöttünk, mi az oka. A szerelem nem mindig magától értetődő.

K.J.M.: Különbözik az ízlésünk, a véleményünk, a világlátásunk. Ami összekötött minket az, hogy láttuk a lehetőséget a panzióban.

E.F.: És egymásban. Mármint furcsán hangzik, de láttuk és érzékeltük, mire képes a másik. Ha nem is értettünk egyet mindenben, de tiszteltük a másik véleményét és tudását.

Hogyan jöttetek rá, hogy ez valójában szerelem?

K.J.M.: Az egyik idős vendégünk megmosolygott minket és azt mondta, pont így szokott veszekedni a feleségével. Napokig ezen kattogtam.

E.F.: Aztán odajött hozzám és megcsókolt.

K.J.M.: Tudni akartam, hogy érzek-e irántad valamit!

E.F.: Szerencsére igen. Én már egy ideje sejtettem, hogy ez több bárminél, amiben addig részem volt, de eszembe nem jutott, hogy veszi a bátorságot egy csókhoz.

S a szerelem győzött…

K.J.M. (mosolyog): A szerelem mindig győz.

Mit is mondhatnék erre én, aki nem hiszek a szerelemben?

E.F.: Azt, hogy itt, a Világvégén bármi megtörténhet…

Kyle eltakarta az arcát és felnyögött.

- Nem, ne olvasd tovább!

- Miért? Szerintem ez egy nagyon klassz cikk! Nekem tetszik. – Emmett megsimogatta a magazinban kettejük fotóját. Ott álltak a bejáratnál egymáshoz dőlve, semmi mesterkéltség nem volt benne, pedig amikor készült, nem hitte, hogy a fotós képes lesz használható fényképet csinálni róluk. Tévedett, s most elégedetten szemlélte Kyle félmosolyát.

- Hahó, Em! – Kyle már integetett neki, mert nem hallotta meg, annyira elmerült a gondolataiban.

- Hm, tessék?

- Mrs. T. mit szólt a virághoz? – Mrs. Taylor az egyik gyakori vendégük volt.

- Hozzám vágta.

Kyle felvonta a szemöldökét.

- Említetted neki Mr. B.-t? – Mr. Benson ugyanúgy özvegy volt, mint Mrs. T., akibe első találkozásukkor belehabarodott. Azóta udvarolt neki, mostanra már kénytelen volt a fiúk segítségéhez folyamodni, ám az asszony nem és nem volt hajlandó beadni a derekát.

- Oh, igen. Azt mondta, menjen a fenébe és azután vágta hozzám a csokrot!

Kyle elgondolkodva bámult el a levegőbe.

- Lassan kifogyok az ötletekből.

- Legközelebb nem csak ötletelsz, hanem a megvalósításban is benne leszel, mert elegem van, hogy mindig rajtam csattan az ostor.

- Mrs. T. téged jobban kedvel. – Kyle igyekezett ezt úgy mondani, hogy arcizma se rezdüljön.

Emmett most először jött ki a sodrából, lecsapta a magazint.

- A halott férjére emlékeztetem! Ez nem túl… – a szót keresve elharapta a mondatot.

- Hízelgő?

- Az, köszi! Ne röhögj! – Kyle-ból azonban kitört a nevetés, csak úgy rázkódott a válla. Kicsit kárörvendően vigyorgott rá. – Mr. B.-nek te mondod el, úgy nevess! – Mondata elérte a kívánt hatást, mert azonnal csend lett.

- Majd kitalálok valamit.

- Mit? – Emmett őszintén kíváncsi volt.  

Kyle a magazint szemlélte. A szája a szokásos félmosolyra húzódott, amibe Emmett anno beleszeretett.

- Azt, hogy legyen türelemmel, elvégre itt, Világvégén bármi megtörténhet…

Vége