Extra: Szerelem-allergia

Extra: Szerelem-allergia

Iwaki Shin derűsen szemlélte imádott bátyját.

- Tudom, hogy szereted – mondta visszafojtott mosollyal.

Sitarou duzzogva meredt rá.

- Ezt a bolhás dögöt?! – mutatott a ledobott zakóját dagasztó tarka macskára. – Kizárt!

Shin élettársa és nagy szerelme, Kirya a fejét csóválta, és felvette az ölébe.

- Ne beszélj így róla! – feddte meg a férfit. – Ő már szinte családtag.

- De nem az enyém! – Sitarou bosszúsan tüsszentett.

- Dehogynem – Kirya a macskát simogatta. – És éppen ezért kötelességed állatorvoshoz vinni.

Sitarou csúnyán nézett rá.

- Amíg engem próbáltok meggyőzni, simán megfordultatok volna tőle.

A „tőle” nem volt más, mint Yamato Ei, a vonzó állatorvos, aki jelenleg épp Sitarou-nak udvarolt. A férfi viszont nehezen emésztette meg, hogy szerelmes, pláne olyasvalakibe, aki nem csak férfi, de állatokkal is foglalkozik, amikor ő tudvalevőleg allergiás rájuk.

- Yamato-san biztos jobban örülne neked, és téged még hamarabb is fogad, tehát korábban is végzel.

- Én ezt nehezen hiszem – morogta Sitarou, és akarata ellenére elpirult, ahogy eszébe idézte, mi szokott történni a kezelések után. – Egye fene… Elviszem! – Rátüsszentett.

Shin és Kirya összemosolygott. Alighogy elmentek, a macska eltűnt. Sitarou ideges lett, mert a dög mindig ezt csinálta. Benézett a hálószobába, természetesen épp a párnán fészkelődött, dagasztott és dorombolt. Sitarou nagyot tüsszentett.

- Gyere, megyünk Ei bácsihoz – gügyögte, de a hangja nem volt valami meggyőző.

Hosszas viaskodás, fenyegetőzés és kérlelés után a macska elfoglalta a helyét a kosarában. Sitarou győzedelmesen, de könnyek között vonult be a rendelőbe.

- Iwaki-san, a doktor úr már tíz perce várja – nézett rá szigorúan a titkárnő.

- Köszönöm. – Sitarou sietve eltűnt a vizsgálóban, lerakta az asztalra a hordozót, és lecövekelt az ablak előtt. Halk kuncogásra fordult csak meg.

- Az a csúnya allergia… - Yamato doktor szeme vidáman csillogott.

- Az a rühes dög – nyögte Sitarou, mert semmi értelmes nem jutott az eszébe.

- Még mindig nincs élősködője, de amint látom, te már megint megsérültél.

A karmolások égtek és fájtak, Sitarou csúnya arcot vágott, és a kezét nyújtotta. Yamato-san nevetett, fertőtlenítőt hozott, lekezelte őket. Puszit nyomott rájuk, és huncutul mosolygott.

- Most már meg fognak gyógyulni – ígérte.

Sitarou érezte, hogy ég az arca.

- Nem kellene megvizsgálnod azt a dö… khm… macskát? Azért jöttem ugyanis…

Yamato-san az ajtóhoz sétált, és kulcsra zárta.

- Pedig reménykedtem, hogy engem akartál látni.

- Nem. Önszántamból nem jövök a dögjeid közé!

Yamato-san vigyorgott és magához húzta.

- Azért egy kicsit hiányoztam?

- Tegnapelőtt este együtt vacsoráztunk, nem?

- Ha az igazat mondod, elengedlek.

Sitarou félrenézett.

- Egy kicsit…

Yamato-san pedig már csókolta is, Sitarou el akarta lökni magától, de a teste cserben hagyta. A férfi köpenyébe markolt, felnyögött. A vizsgálóasztal felé botladoztak, Yamato-san egy ügyes mozdulattal a szoba túlfelére csúsztatta Életet, és csak csókolta, csókolta. Sitarou zihálva támaszkodott a vizsgálóasztalnak.

- Fordulj meg! – A férfi hátulról simult hozzá, a nyakát simogatta, csókolgatta, közben a keze az inge alá csúszott, a másik az ágyékára.

- Yamato-san… - Sitarou felszisszent, a homlokát az asztal hideg lapjához szorította. – Nagyon hiányoztál… - mormolta zihálva.

A férfi kikapcsolta a nadrágját, megérintette. Sitarou lélegzete kihagyott, aztán zihálva megremegett. A doktor ügyesen kigombolta a sajátját is, összesimultak.

- Tudom, a szemed elárult… - Yamato-san ujjai körbefonták, megőrjítették.

- Yamato-san…

- Költözzünk össze! – A fülébe súgta a csábító szavakat.

- Nem akarom! A dögjeid… Yamato-san! – Egy, majd két ujj csúszott a testébe, ki-be mozogtak benne, és abban a pillanatban Sitarou úgy érezte, megőrül a vágytól. Hallotta az óvszer csomagolásának a zörgését, aztán Yamato-san megszorította a csípőjét, és érezte, hogy beléhatol… és megtorpan. Sírni tudott volna.

- Költözzünk össze!

- Korai… - Sitarou próbált értelmesen gondolkodni.

- Szeretlek…

Bumm. Egy szó, és Sitarou érezte, ahogy forróság önti el.

- Ez még nem…

- Akkor nem folytatom…

Sitarou egész testében megfeszült, a vágyai új, őrült utakra terelték.

- Ne!

- Összeköltözünk?

- Igen…

Yamato-san felnyögött, egész mélyre hatolt egy lassú, határozott lökéssel. A kéj úgy zuhant rájuk, akár eső a kiszáradt folyómederre. Fuldokolva, zihálva kaptak levegő után.

- Szeretlek! – Yamato-san szorosan ölelte. A vallomása pírt hagyott Sitarou arcán.

- Egy feltételem van: az állataidat távol tartod tőlem!

A férfi nem vette túl komolyan, mert harsányan nevetett. Sitarou érezte, hogy az ő arcára is mosolyt csal. Rápillantott Életre, aki a fülét eltakarva aludt a hordozóban.

- Na, jó… Egy macska talán belefér…

Vége