.jpg?ph=e05144f434)
2. fejezet
2. fejezet
Alex kivörösödött szemmel bámulta a monitort. Elege volt az egész napból, és úgy egészében véve mindenből. Fran nem rég ment el tőle. Letartóztatták annak a fiatal lánynak a gyilkosát, akit alig egy hete gyilkoltak meg. Az ügyvédek persze közbeszóltak, a gyanúsított hallgatott, és az egész ügy leállt. Szar az élet.
- Főnök, vendéged van. Jöhet? – Carl dugta be a fejét.
- Ki a szent isten az? Nem látod, hogy nem érek rá?
- A kis prostid az.
- Menj anyádba! – üvöltötte vissza Alex, és meg sem lepődött, amikor fánkos dobozzal a fiú sétált be hozzá. – Nocsak, a hímringyó az utcáról…
David megriszálta magát.
- Felfigyeltél rá, zsarukám, hogy egyre többször hangsúlyozod a munkám? – kérdezte kihívó szempilla-rezegtetéssel.
Alex dühében felpattant, berángatta az irodába, és becsapta az ajtót.
- Hoztál is valamit, vagy csak a szád jár?
- Leszopjalak? Tudományosan igazolt tény, hogy stresszoldó…
Alex mély levegőt vett.
- Ne húzzál fel, köcsög, mert te leszel a vacsorám! – dünnyögte a fiú arcába a szavakat.
- Most megijesztettél, főnök…
A fiú nyugodt tekintetét látva Alex rájött, milyen hülyén is viselkedik. Visszaballagott a székébe.
- Miért is tüntetsz ki most a jelenléteddel? Hol vannak ilyenkor a kuncsaftjaid?
- Most épp kettő között vagyok – válaszolta David nyeglén. – Téged tettelek be közéjük.
A hadnagy morgásra emlékeztető hangot hallatott.
- Nem is örülsz? – A fiú még mosolygott is, ami láttán Alex rájött, mit esznek rajta a kuncsaftjai.
- Ha az mondanám, hogy nem, meglepődnél? – szisszent.
A fiú finoman vállat vont. Még ebben is volt valami… vonzó. Alex feje megfájdult… még jobban.
- Gyorsan nyögd ki, mit akarsz, aztán tágulj innét. Elegem van mára a szemétből, ami körülvesz! – szólt a fiúra, de azonnal meg is bánta a szavait.
- Szemét? – kérdezett vissza David, és nyugodt mozdulattal letette a fánkos dobozt. – Ez én lennék, gondolom. – Lassan megkerülte az asztalt.
Alex nagyot sóhajtott, megdörzsölte az arcát.
- Figyu, nem fogok bocsánatot kérni csak, mert szar napom van, oké?!
David szeme összeszűkült.
- Hadd gondoskodjak róla, hogy még szarabb legyen – hajolt oda hozzá, és mielőtt egyáltalán a férfi pisloghatott volna, szájon csókolta. Nem egy szűzies csók volt, hanem egy igazi, amitől a férfiember elfelejt gondolkozni, és a teste fájdalmasan megsajdul.
Alex úgy megdöbbent, hogy moccanni sem tudott. Mire eljutott odáig, hogy megmozduljon, a fiú már az ajtónál járt.
- Szép napot, zsarukám! – szólt vissza az ajkát nyalogatva, akár egy elégedett macska.
- Te kis… - Alex felemelkedett, de a fiú mosolyogva kisuhant az irodájából.
- Főnök… - Fran megtorpant, és David után bámult, majd vissza a felettesére. – Valami gond van?
Alex mély levegőt vett.
- Semmi. Mit akarsz?
- Jössz kajálni?
- Most nem. Menj csak! Még dolgom van.
- Te tudod… - Fran azért még visszafordult az ajtóból. – Biztos minden oké?
- Húzz kajálni! – legyintett a hadnagy, és a fánkos dobozhoz sétált. Megvárta, amíg a nő eltűnik az ajtóból, csak utána nyitotta ki. A papírcetlin levő név erősen gondolkodóba ejtette, ezért visszalépett a számítógéphez. A csókot pedig igyekezett nagyon-nagyon mélyre száműzni a fejében.
A kihallgatóban üldögélő, vagyis inkább fészkelődő férfi nyugtalanul bámult a hadnagyra.
- Nem tudok semmit, higgye el.
- Én pedig azt hiszem, tudsz. Megerőszakoltak, és megöltek egy gyereket. Biztos vagyok benne, hogy hallottál róla, te kis görény.
- Angyal kisöccsét.
- Pontosan. Ezek szerint hallottál róla, bunkókám.
A férfi mentegetőzött.
- Tényleg csak annyit, amennyit az utcán beszélnek.
- Mesélj csak. Azért vagyunk itt, hogy meghallgassunk.
- Azt beszélik, de tényleg csak beszélik, hogy Angyal kisöccse rossz helyen volt rossz időben.
- És még mit?
- Hogy… - A férfi, név szerint Pete Mallow, nagyot nyelt. – Elvágták a torkát – motyogta.
- És még? – Alex elég félelmetesen tudott nézni, ha kellett.
- Megerőszakolták. – Pete csak suttogva merte kiejteni a szót.
Alex áthajolt az asztalon, kis híján összeért az orruk.
- Nem hallom tisztán, köcsög.
- Megerőszakolták.
- Na, most már hallom. És azt, hogy ki volt? Arról nem beszél senki?
- Nem.
- Ne hazudj a szemembe, te szemét!
Pete a kifakadásra úgy rezzent össze, hogy kis híján lebillent a székről.
- Azt beszélik – kezdte hadarva -, hogy Micky volt, mert Angyal nem állt kötélnek és nem lett a „személyi” kurvája, ahogy ő mondja.
- És ezt ki terjeszti?
- Micky egyik embere.
- Név szerint?
Pete már a kezét tördelte.
- Ha megmondom, engem agyonver.
- Ha nem mondod meg, akkor esetleg leteszlek a fogdába pár nehézfiú közé. Épp ma reggel raktam le kettőt is, akik eléggé pipák rám, és ha esetleg valaki finoman megsúgja nekik, hogy a besúgóm vagy, akkor téged élve koncolnak fel. Szóval? Melyiket választod?
- Henry. Henry B.
Alexnek a szeme sem rebbent, de a fejében száguldottak a gondolatok. Henry B. volt Micky egyik legmegbízhatóbb embere. Miért pletykálna ilyesmit? Elrettentésül?
- Viheted – intett az őrmesternek, aki végigasszisztálta a kihallgatást az ajtónál állva.
- Igenis.
- Hadnagy úr, ugye, nem tesz le a fogdába? – Pete szinte remegett.
- Vidd már innen! – mordult Alex unottan. Már más járt a fejében. – Tedd ki az utcára, ne rontsa itt tovább a levegőt – szólt utánuk, mire Pete kis híján sírva fakadt megkönnyebbülésében.
- Jó voltál, főnök! – lépett be Fran.
- Egy piti, szar alak… Nem volt nehéz megtudni tőle, amit akarok.
- Henry B. lenne Kyle gyilkosa? – Fran töprengve felült az asztal szélére.
Alex a tollával kopogtatta a jegyzettömbjét.
- Kaptam egy fülest, ahol szintén az ő nevét adták meg. Valami köze van az ügyhöz.
- Behozassuk?
- Még ne. Végigkérdezek pár embert.
Alex már az ajtóban járt, amikor Fran utána szólt.
- Itt van a szajhád. Az irodádban vár. Egy szál fehér rózsával érkezett…
Alex úgy robbant be a szobájába, mintha üldöznék. David meg sem rezzent, csupán finoman felvonta a szemöldökét.
- Helló, zsarukám! – köszönt. – Volt egy kis szabadidőm, gondoltam, meglátogatlak. Hoztam neked virágot, mert olyan kihalt ez az iroda. Gyerekkoromban így képzeltem a Poklot…
Alex úgy csapta be maga mögött az ajtót, hogy csak úgy csattant.
- Na, ide figyelj, Pillangócska…
- Már megint vörös a fejed – szólt közbe a fiú, és látszott rajta, jól szórakozik.
Alex mély levegőt vett, mert úgy érezte, megpofozza. Így csak egészen közel hajolt hozzá, és úgy mormogta.
- Nem vagyok sakkfigura, akit ide-oda löködhetsz.
- Soha nem tekintettelek annak.
- És akkor mégis mi ez a szarság? – Alex a rózsára bökött. – Meg a múltkori? Nem vagyok buzi, szóval rossz ajtón kopogtatsz. Vagy azt hiszed, ha szétrakod nekem a lábad, akkor teljes erőbedobással fogok dolgozni az öcséd ügyében?
David arca bezárult.
- Nem gondoltam ilyesmire. – Egy pillanatra Alex meglátta a könnyekkel küszködő pillantását, aztán a fiú már újra mosolygott. – Nos, ha nem tetszik a rózsa, akkor hazaviszem. Kell valami, ami feldobja a kéglit. Legközelebb talán hozok neked fánkot, zsarukám.
Már ellépett a férfi mellett, amikor Alex utána nyúlt. Megragadta a karját, és visszarántotta. Igazából maga sem gondolta végig a mozdulatot, de megtette, mire észbe kapott. Magához ölelte a fiút, erősen szorította. Nem mondott semmit, abban a pillanatban nem is kellettek szavak. Nem merte végiggondolni, mi a fenét is csinál. Inkább csak lehunyta a szemét, és beszívta a fiú illatát.
David először mereven tartotta magát, de aztán felengedett. Belekapaszkodott a férfi ingébe, és belefúrta az arcát a mellkasába. A visszafojtott sírás csak lassan tört fel belőle. A rózsa lehullott a padlóra.
- Sssh… Minden rendben lesz. – Alex tudta, hogy hülyeséget beszél. Hogy jönne rendbe bármi is? Kyle-t már egyikük se tudja visszahozni. Kibaszott világ…
David felemelte könnyes arcát.
- Nem akartam rosszat, csak… - Lehajtotta a fejét. – Nem vagy rossz ember, akkor sem, ha kiabálsz és elmondasz mindennek. Tudom, hogy el fogod kapni Mickyt. – Újra felpillantott a férfira. – Viszont látom a szemedben a szomorúságot. Ugyanazt, amit én is a sajátomban, ha belenézek a tükörbe, amióta meghalt az öcsém. Egyszerűen csak… nem is tudom… talán csak vigasztalni szerettelek volna, mert amíg veled foglalkozom, addig nem gondolok Kyle-ra, és ami vele történt. – Elhalkult a hangja. – Utálok hazamenni. Nem tudom kiverni a fejemből a képeket… - Fojtottan felsírt.
- Nem tudsz elmenni valahová?
- Hová mennék?
Alex megsimogatta a haját. Egy gondolat motoszkált benne.
- Van egy ötletem. Te is jó helyen lennél, és Mickyt is kiugratnánk a bokorból.
- Mire gondolsz?
- Gyere hozzám. Egyedül élek. Egy feltételem van, senkit nem hozhatsz fel oda.
- Mennyire jó ötlet ez? – David kibontakozott az ölelésből, és felszedte a rózsát a földről. – Úgy gondolod, hogy Micky megeszi a csalit?
Alex vállat vont, és lehuppant a székébe.
- Cápát csak véres húscafattal lehet fogni – mondta komoran.
A fiú megtörölte az arcát, és elszántan nézett szembe a férfival.
- Bármit megteszek, hogy elkapjuk. Nincs olyan dolog, amit meg ne tennék. Értesz?
Alex bólintott.
- Jobban, mint gondolod.
David telefonja megcsörrent.
- Mennem kell, de amint tudok, eljövök.
- Vigyázz magadra, Pillangócska! – szólt utána a férfi.
A fiú rákacsintott.
- Te is, zsarukám!
Alex csak a fejét csóválta, ahogy az ajtó halkan kattant a fiú mögött.
Alex felriadt álmából. Megdörzsölte az arcát, nagyot ásított. Fordult volna oldalra, de kis híján leesett a kanapéról. Ki is ment a fejéből, hogy az irodában van.
- A kurva életbe! – morogta, és felült. Hunyorogva nézett körbe, nem értette, miért ébredt fel olyan hirtelen.
A fiú ott üldögélt az asztal szélén, és őt nézte.
- Mi a francot keresel itt? Hogy jöttél be? Egyáltalán ki a fasz engedett be? – Alex felkászálódott, és megkereste a kisasztalon a cigijét.
David lustán megvonta a vállát, és a mozdulattól lecsúszott a pulcsija a karjára. Alex kis híján megfulladt a látványtól. Tényleg baromi sürgősen kell kajtatnia egy csajt, mielőtt bedől ennek a hímringyónak.
- Gondoltam, meglátogatlak. Lehet, hogy magányos vagy nélkülem – David nyelve hívogatóan végigsiklott az ajkán.
Alex gyomra görcsbe rándult, egyéb szervére pedig gondolni sem mert.
- Nem vagyok magányos – morrant. – Elhúzhatnál.
David lesiklott az asztalról, és lágyan ringatva magát, odasétált hozzá.
- Kapok? – intett a cigi felé.
- Vegyél, de aztán húzz innét! – Alex hátrébb húzódott, nehogy véletlenül összeérjen bármijük is. A francba! Mikor lett ez a fiú ilyen csábító?
- Én erre gondoltam – David megragadta a csuklóját, és magához húzta, hogy beleszippanthasson a már meggyújtott cigijébe. Előtte a nyelvével végignyalta, amitől Alex érezte, hogy a fejéből az ágyékába száguld a vér.
- Kifelé! – mormolta, de nem hangzott túl meggyőzően.
David feltérdelt a kanapéra, és átvetette a lábát a combján. Alex mély levegőt vett.
- Mondtam, hogy rossza ajtón kopogtatsz…
- Biztos vagy ebben? – David finoman ránehezedett az ágyékára. – Mert én nem… - suttogta a fülébe. Belenyalt, és Alex hallotta finom lélegzetvételét.
- A pokolba! Most azonnal tűnj innét! – hördült fel, és hátrakapta a fejét.
Összetalálkozott a pillantásuk.
- Mi lesz, ha maradok? – David kihívóan mosolygott, és hozzádörzsölte magát.
Erre csak egy válasz volt lehetséges. Alex egy mozdulattal elnyomta a csikket a dugig telt hamutartóban, majd maga alá teperte. Majdnem lehuppantak a padlóra, de megtartotta magukat a lábával. Belemarkolt a fiú hajába, és a szájára hajolt. Úgy csókolta, mintha az élete függne tőle. Nekipréselte magát, hogy mindketten alig kaptak levegőt, de ez vajmi kevéssé érdekelte őket.
David átkulcsolta a lábával a derekát, ujjai a férfi ingét markolták, tépték, szaggatták. Kihúzta a nadrágból, alányúlt, simogatta a bőrét. Alex megrezzent, és csak addig hagyta abba a csókot, míg lerángatta mindkettejükről a felsőt. Ahogy összeért a bőrük, felszikrázott a vágy is. Olyan volt, mint amikor a vasat izzásig hevítik. Alex soha ilyen türelmetlennek nem érezte magát. Nem volt más a fejében, csak a fiú… a bőre… az illata… halk nyögései, amikor végigcsókolta a mellkasát, a hasát.
- Még… - David megemelte a csípőjét, finoman megvonaglott. – Alex… Alex…
A férfi leráncigálta a nadrágját, és apró csókokkal hintette a makulátlan combokat, a térdhajlatokat, az apró lábujjakat. Olyan volt, mintha egy apró tündért szeretgetett volna… Egy nagyon türelmetlen és szexéhes tündért…
- Így jó? – finoman megérintette az ágyékát, de a fiú rátenyerelt a kézfejére, és félig lehunyt szemmel mutatta, hogyan mozgassa a kezét.
Alex kis híján elélvezett már csak ettől. Odahajolt, az ajka vette át a kéz helyét. David zihált, remegett.
- Nem bírom…
- Milyen kis türelmetlen lettél, Pillangócska… - Alex vigyorgott, de ekkor a fiú még jobban széttárta a lábát, és hívogatóan végigsimított magán. Elakadt a szava. Feltérdelt, hogy kigombolja a nadrágját, és óráknak érezte azt a rövid másodpercet. David felült, és mielőtt ráfekhetett volna, kezébe vette a merevedését. Alex mélyen beszívta a levegőt.
- Ne! – sóhajtotta az élvezettől rekedt hangon.
David mintha meg sem hallotta volna… Alex testében megrezdült valami, ahogy nézte…
A fiú nagyot nyekkent a kanapén. Két ujj hatolt belé. Keményen, kérlelhetetlenül. Felnyögött. - Igen…
- Most… - Alex az ajkába harapva feszítette neki magát a szűk bejáratnak. – Őrjítő vagy… - lihegte.
David megemelte a testét, a férfi alányúlt, és megtartotta, hogy még mélyebbre lökhesse magát. Egyszerre nyögtek fel. Alex nem mert keményen mozdulni, visszatartotta a fiú törékenysége, de apró körmök szántották végig a hátát.
- Ne fogd vissza… magad, zsarukám! – A tekintete határozott volna, az arca kipirult, és nem volt semmi félelem benne, csak a vágy. Lángolt az a pillantás, és kétséget nem hagyott a férfiban afelől, hogy kívánja őt. Megmozdult, olyan keményen, hogy ő maga is megrezdült tőle. A fiú felkiáltott, de csak kapaszkodott belé.
- Halkabban… - mormolta Alex, de közben egyáltalán nem érdekelte, ki hallja meg őket.
- Még… - David arcán könnycsepp pergett le, és az ajka reszketett.
Alex ekkor vesztette el a fejét. Mozdult. Keményen, mélyre. Sekélyen, lassan. Megőrjítette a fiút, megőrült egy kicsit talán ő maga is. Nem volt már gondolat, már csak a fiú volt és ő. A testüket feszítő vágy és kéj, és végül a lélegzetet elakasztó megkönnyebbült mámor…
- Hogy az a… - Alex lelökte a mobilját a padlóra, ahogy a beállított ébresztő megszólalt. Addig nyomkodta, míg csend lett. Hangos sóhajjal visszadőlt a párnákra. Lelökte magáról a takarót, amelyet magára csavart. – Ezt nem hiszem el… - takarta el a szemét.
Meztelen volt, mindig így szokott aludni. Ez egy dolog, de nem szokott ilyeneket álmodni már tinédzserkora óta. Kamasz volt, amikor utoljára elélvezett egy álom miatt. Nem tudta megmondani, mit is érez pontosan. Szégyent, vagy haragot. Talán inkább mindkettőt. Szégyellte magát, mert hetero pasiként egy fiúról álmodott, és még el is élvezett. Haragot, mert az a fiú így beleette magát a gondolataiba. Muszáj lesz beszereznie egy alkalmi szeretőt. Egy nőt lehetőleg. Persze, hogy nőt, hiszen csak egy férfi tudja így kiforgatni magából. Egy hímringyó. Egy férfiprosti, aki legalább olyan szakértője a munkájának, mint ő a sajátjának. Megsajdult a teste, káromkodott.
Megcsörrent a mobilja, és ezzel megmenekült, hogy tovább elemezze saját testének üzeneteit…
- Ferguson.
- Henry B. halott. – Fran hangja komor volt, és nyúzott.
- Hol, és mikor? – Amíg Fran válaszolt, magára kapkodta a ruháját. Már az ajtónál járt, amikor feltűnt neki valami. Egy villanás. Autó fényszórója?
- Odamegyek, Fran – mondta. Felkapta a kocsikulcsot az előszoba asztalról, és maga sem tudta, miért, bepillantott a nappaliba. Még hallotta Fran válaszát, amikor berobbant a hatalmas üvegablak, és lángba borult minden…
Fran és Arnie ott állt előtte.
- Semmi más? Egy fényszóró? Zseblámpa? A szomszédok nem hallottak kocsit.
Alex a tenyerébe hajtott fejjel kuporgott a mentő lépcsőjén. A kezét kötés borította, volt egy csúnya zúzódás a bal arccsontján, és egy kisebb vágás az állán, amit négy öltéssel varrtak össze. Az egész teste kormos volt és füsttől büdös. Egyéb baja nem volt, már persze, ha nem számítjuk, hogy kibaszottul mérges volt.
- Rád figyeltem, Fran. Akkor ébredtem fel, és mivel napok óta nem aludtam két óránál többet, nem várhatod el tőlem, hogy mindenre odafigyeljek. Egyszerűen csak az ösztöneim jeleztek, hogy valami nincs rendben, aztán ahogy beléptem a nappaliba, berobbant az ablak.
- Molotov koktél… - morogta Arnie. – Kettő egymás után. Még jó, hogy gyors vagy, főnök.
Alex a házat nézte, amit körbevettek a tűzoltók.
- Muszáj volt. Nem hagyhattam, hogy leégjen. Így is újra kell festetnem a nappalit…
- Itt a lehetőség, hogy szabira menj – vont vállat Fran.
- Felejtsétek el! Tudni akarom, ki volt az a szemétláda!
Arnie a jegyzetfüzetével ütögette a combját.
- Számos ellenséged van, főnök. Téged minden második genyó alak gyűlöl, és legszívesebben Pokolra küldene.
- Volt valaki, aki nem habozott megpróbálni… Nincs időm és erőm most azon aggódni, hogy ki akarja a fejem. Találjátok meg!
- Főnök, rendőri védelem…
- Menj anyádba! – vágott Arnie szavába Alex, és felállt. Egy pillanatra megingott, de lesöpörte magáról a mentőorvos kezét, mielőtt persze elküldte melegebb éghajlatra. Elindult a ház felé.
- Nos? – állt meg a tűzoltóparancsnok mellett.
- Szerencséd volt, Ferguson. Csak a nappalid bánta – vigyorgott a férfi. Briannel régóta ismerték egymást, barátok voltak, bár a munkájuk miatt keveset találkoztak.
- Nem mondod… Mikor mehetnek be az embereim?
- Majd, ha az enyémek végeztek. Légy türelemmel! Jól vagy?
- Nem. – Alex a szemét nyomkodta. – Aludni akarok, és egyszer – egyetlen egyszer végre – fejfájás nélkül ébredni.
- Kemény meló ez, Alex.
- Tudom, de ez a munkám. Máshoz nem értek. Az asszony és a gyerekek?
Brian vigyorgott.
- Jól vannak. Szóljak neki, hogy meghúzod magad nálunk?
Alexnek csak két hiperaktív kölyök hiányzott a boldogságához.
- Kösz, nem. Most nem lenne jó ötlet. Valaki a fejemet akarja.
- Főnök! – Fran loholt oda hozzá. – Most beszéltem az egyik informátorommal. Vérdíj van a fejeden…
Alex nézte, ahogy a háza felett felkel a nap.
- Mennyire utálom a hétfőket… - morogta, majd a háza előtt parkoló kocsijához indult. – Léptem, Fran. Kell egy kis nyugalom.
- Hová mész?
- El. Délután bemegyek, de most muszáj aludnom, mert itt esek össze.
- Megőrültél? Ilyen állapotban akarsz vezetni? – Brian idegesen fordult utána.
Alex csak legyintett, és előszedte viharvert mobilját. Beszélt pár szót a felettesével, aki szerint ráér holnap bemenni, ezen persze összevitáztak, és Alex egyszerűen csak kinyomta, majd kikapcsolta a készüléket. Maga sem tudta, hová indul, mégse lepődött meg, amikor ismerős ajtón csengetett, és ismerős alak nyitott ajtót.
- Helló, zsarukám… Mi szél hozott?
- Egy Molotov koktélé… - Alex előrelépett, hogy a folyosó félhomálya ne rejtse el a sérüléseit.
David arcáról eltűnt a hetyke vigyor.
- Oh, Istenem! – Megragadta a férfi karját. – Mi történt? Hogy nézel ki? Gyere be! Úgy nézel ki, mint aki menten összeesik.
- Aludni akarok – felelte Alex, és tudta, hogy most jobb helyen lenne a kórházban, vagy valamelyik exénél. Mégse mozdult kifelé.
David aggódva terelgette a kisebbik szobába. A régi hálója ajtaja zárva volt, és Alex biztos volt benne, hogy a gyilkosság óta nem nyitották ki.
- Elmeséled mit történt, vagy lefekszel?
Alex elismerően hunyorgott. Ez a fiú nem buta, bár ezt sejtette eddig is.
- Bocs, hogy hozzád jöttem, de kellett egy hely, ahol senki nem keres.
- Tényleg rosszul lehetsz… - David szó nélkül vetkőztetni kezdte. – Fürdés nélkül nem alhatsz az ágyacskámban – közölte.
A férfi nem érzett vágyat, igazából semmit, csak valami nagy-nagy nyugalmat. Engedte, hogy a fiú levetkőztesse, a fürdőben vizet eresszen neki, megmosdassa, megtörölje, majd besegítse a takaró alá.
- Te hol fogsz aludni?
- Majd a széken. Most értem haza, mielőtt jöttél, ilyenkor még pakolászni szoktam.
- Aludhatsz majd mellettem… - Alex lehunyta a szemét. – Elférünk.
- Rendben. Aludj, zsarukám.
Alex kimerült álomba zuhant, míg David átosont a konyhába, és bekapcsolta a kis tévékészülékét. Szinte minden adón a gyilkossági csoport vezetőjét ért merénylet volt a téma.
- Oh, a francba! – nyögött fel, amikor meglátta a házat, amit élőben mutattak. Az ajkába harapott, nehogy felsírjon. Vajon ez miatta van? Ő okozta ezt?
Visszament a szobába, és végül mégis lefeküdt a férfi mellé. Gyengéden hozzábújt, de csak sokára tudott elaludni…
Alex még soha olyan kipihentnek nem érezte magát, mint mikor felébredt. David mélyen aludt, nem akarta felébreszteni, így kicsusszant mellőle, és egy szál alsónadrágban kiballagott a konyhába. A kihűlt kávé még jobban magához térítette. Ránézett az órára, alig hitte, amit látott. Hajnali kettőt mutatott, mire felsóhajtott. Végül mégis főnöke parancsa lett igaz, hiszen másnap van. Tengernyi dolga lesz…
Haza kell mennie, átöltöznie, felmérnie a kárt, szólni az anyjának, és ezer dolog várt még rá. Ebből legkevésbé az anyjával való beszélgetést kívánta a háta közepére. Már rég beszéltek, az asszony a tévéből biztosan értesült, mi történt egy szem fiával, de elérni nem tudta, hiszen kikapcsolta a mobilját. Le fogja szedni a fejét, miközben számon kéri rajta, merre járt ahelyett, hogy hazament volna. Na, még csak az hiányzott volna – gondolta, és cigire gyújtott. Most kezdett rájönni, miért érzi magát vidámnak. Nem fájt a feje.
A fiú megtorpant az ajtóban, és nekidőlt a félfának.
- Helló – mondta halkan.
Alex felsóhajtott. Eddig elkerülte még a fiú gondolatát is. Jobban járt így. A tegnap hajnali álom, és most, ahogy együtt aludtak, nem voltak jó hatással a szervezetére. Főleg egy bizonyos szervére nem.
- Helló. Bocs, hogy felébresztettelek.
- Mire képes pár óra alvás… - David kávét töltött magának, és betette a mikróba melegedni. – Úgy aludtál, mint akit leütöttek. Nem volt szívem felébreszteni téged. Remélem, nem baj, de most jobb színed van, és még a modorod is javult. – Rákacsintott a férfira, ahogy kivette a bögréjét.
- Menj anyádba! – morrant fel azonnal Alex, de a hangjában nem volt indulat. – Miért nem dolgozol?
- Mert nem akartalak itt hagyni – hallatszott az egyszerű válasz. David lehuppant a másik székre, és keresztbe tette a lábát. Csak egy apró rövidnadrágot viselt, meg egy agyonmosott pólót. – Jobban vagy már?
- Aham. Veled minden rendben?
- Persze. Ki sem mozdultam a lakásból, mert nem mertelek egyedül hagyni. Még a végén megpatkoltál volna az ágyacskámban, aztán mehettem volna szappanos fiúnak a sittre.
- Pedig az nagyon jól megy neked… - Alex gyomra nagyot kordult. – Bocs, ideje mennem.
- Maradj, adok enni. – David finoman visszanyomta a székre, és letette a bögréjét. – Van itthon kenyér, tojás, szalonna, de van maradékom tegnapról. Csirkés saláta. Mit kérsz?
Alex legszívesebben elment volna, de mégsem mozdult.
- Mindegy.
- Úgy nézel ki, mint akinek jó az étvágya, szóval eléd pakolom, aztán ehetsz.
David tüsténkedni kezdett, mire Alex előtt nemsokára hideg csirkesalátás tál állt, forró rántotta, sült szalonna, piritós vajjal és lekvárral, tea, sőt, a fiú valahonnan még egy narancsot is előszedett. Megpucolta, szépen gerezdekre bontotta, és elébe tette egy kistányéron. Főzött kávét, azt is a keze ügyébe tette.
Alex csak pislogott. Legutoljára ilyen kiszolgálásban még otthon az anyjánál volt része. Még az exei sem rittyentettek neki reggelit. Na, jó, ez még nem reggeli, bár nem is vacsora. Valahol a kettő között. Mondjuk, mindegy is volt. Úgy esett neki a kajának, mintha napok óta nem evett volna. Aztán elgondolkodott, és rájött, hogy tényleg napok óta nem látott rendes ételt.
- Finom – mondta tele szájjal, mire kapott egy szalvétát is a mosolyát visszafojtó Davidtől.
- Kösz. Kyle kedvéért meg kellett tanulnom annak idején főzni – vont vállat a fiú.
- Mesélj róla!
David a fejét rázta.
- Nem.
- Miért nem? Milyen érzés volt, szülőnek lenni? Mert az voltál a számára, nem csak egy fivér.
David az asztal szélére könyökölt.
- Nagyon szerettem őt. Mindenre képes lettem volna, hogy jó életet biztosítsak neki. – Szomorkásan elmosolyodott. – Néha összevesztünk, főleg a suli miatt. A munkám sem tetszett neki, azt mondta, hogy többre vagyok hivatva. De meg kellett élnünk valamiből, amit meg ő nem értett meg. Neked van testvéred?
- Nincs. Egyedüli gyerek vagyok. Apám katona, jobban mondva már nyugdíjas.
- Édesanyád?
- Szerintem épp ezredszerre próbál felhívni telefonon, és nem hagyja apámat aludni – felelte a férfi, és csippentett egy gerezdet a narancsból.
- Aggódik, ez érthető.
- Persze… - Alex felhajtotta a kávéját, és nagyot nyújtózott. – Ez jól esett, köszönöm. – Ahogy végignézett az asztalon, elszégyellte magát. – Neked nem is hagytam semmit.
David nevetett.
- Semmi baj, elég nekem a narancs. – Elkezdett összepakolni. – Hoztam neked ruhát. Zuhanyozz le, öltözz át. Aludhatsz még, ha akarsz.
Alex felkapta a fejét.
- Honnan a fenéből hoztál nekem ruhát?
- A boltból, vagyis csak egy kis kínai üzlet, de gondoltam, megteszi, amíg haza nem érsz. A tieid szakadtak, piszkosak. Kimostam őket, megpróbálom rendbe hozni a rongyosat, de nem garantálom a sikert. Az ingeden van egy szép égésnyom, azt esetleg megfoltozom. Házat festeni még jó lesz, vagy mit tudom én, minek.
A férfi nagyot nézett. Maga sem értette, de bizony, zavarban volt. Eddig a fiút egy kis prostinak tekintette, semmi másnak, aki felesleges nyűg az ő nyakán. Ám kora reggel szemrebbenés nélkül befogadta, holott előtte ő folyamatosan lehímringyózta, és sértegette. Segített neki megfürödni, átengedte az ágyát, vigyázott rá, kaját csinált, ruhát vett, ruhát tisztított a számára.
- Miért? – kérdezte, és ezúttal minden gúny és harag hiányzott a hangjából.
David megengedte a vizet a mosogatáshoz. A válla felett nézett rá.
- Mire gondolsz?
- Bunkó vagyok veled, kurvázlak, és a többi, de te mégis… Attól félsz, ha nemet mondasz nekem, akkor nem fogok Kyle ügyével foglalkozni?
A fiú halk sóhajjal elzárta a vizet.
- Nem. Ahhoz annak semmi köze. Tudod, sokat hallottam rólad. Jókat, rosszakat egyaránt, de azt egyetlen egyszer sem, hogy semmibe vettél volna egy ügyet, egy áldozatot. Hiszem, hogy ha nem is kedvelsz engem, akkor sem hagyod, hogy az öcsém gyilkosa megússza.
Alex felállt, és odalépett mögé, hogy a vállára tegye a kezét.
- El fogom kapni – ígérte.
David felpillantott rá.
- Tudom – mondta egy halovány mosollyal. – Most pedig, zsarukám, menj öltözni. – Kihívóan megnyalta a száját, szemében megcsillant valami veszedelmes. – Egész szexi vagy így…
- Baszd meg! – Alex beletúrt a hajába, majd elindult a szoba felé. Félúton megtorpant. – Miért érzem úgy, hogy te – minden egyes alkalommal, amikor találkozunk – flörtölsz velem? – kérdezte visszafordulva.
- Azért, mert te hetero vagy, nem jelenti azt, hogy én is – válaszolta a fiú, és a mosogató fölé hajolt.
Alex értelmezte a hallottakat, majd felmorrant.
- Azt akarod mondani, hogy tényleg el akarsz csábítani? – hitetlenkedett.
- Miért ne? Jó pasi vagy, bár a szókincsed hagy némi kívánnivalót maga után.
- Na, ide figyelj, te kis…
David válla megrezdült, végül hangos nevetésben tört ki.
- Menj már öltözni, mielőtt megerőszakollak.
Alex megfordult, és berobbant a szobába.
- Már megint vörös a fejed – kiabálta utána David.
A férfi lerogyott az ágyra, és magához húzta a székről a ruhákat, amik nagy valószínűséggel neki szántak. Farmer, gyöngyszürke ing, zokni, alsónadrág. Felöltözött, aztán belelépett a cipőjébe. Épp az ingét tűrte be a nadrágba, amikor halk fütty hallatszott az ajtó felől.
David megbűvölten bámulta, mire önkéntelenül is beszélni kezdett.
- Sokkal feszesebbek, mint amiket hordani szoktam. Jobban szeretem az egy mérettel nagyobb cuccokat. Kényelmesebbek.
- Kár, mert ezek baromi jól állnak neked. – David ellökte magát a félfától, és elindult feléje. – A nadrág kiemeli, hogy milyen izmosak a combjaid, és milyen hosszú a lábad. Az ing pedig most láttatni engedi azokat az izmokat, amik csak úgy duzzognak az erőtől. Azt hittem, hogy kockás has csak a filmekben létezik, míg tegnap meg nem láttam a tiédet. – Odaért eléje, finoman végigsimított a férfi mellkasán. – Jól áll neked ez a szín. Kiemeli a szemedet.
- Te most… - Alex megköszörülte a torkát, még soha nem fordult elő vele, hogy elakadt volna a szava. – Te most bókolsz nekem?
- Talán nem szabad? Meg van tiltva talán, hogy egy meleg férfi ne halmozzon el egy másik férfit bókokkal? – David felvonta a szemöldökét.
Alex dühös lett, és egyszerűen ellépett mellőle.
- Mennem kell – felelte, de a fiú elkapta a karját, és megállította.
- Azt mondtad, hogy nálad rossz ajtón kopogtatok, mégis hozzám jöttél, amikor szükséged volt valakire. Nem anyádhoz, nem apádhoz, nem a zsarutársaidhoz, nem a barátaidhoz, és nem is az exeidhez, hanem hozzám. Megbíztál bennem annyira, hogy elaludj mellettem, holott nem is ismersz. Bár te valószínűleg nem emlékszel, mert mélyen aludtál, de amikor bebújtam melléd az ágyba, azonnal átkaroltál, és a nevemet mormogtad. Utána pedig alig akartál elereszteni, olyan szorosan öleltél… - David hangja felforrósodott. – Ki kellett mennem a fürdőbe, mert teljesen felizgattál, amikor szinte rám feküdtél, és addig helyezkedtél, míg be nem dugtad a lábad a combjaim közé. És jobb, ha tudod, nem egy nő nevét suttogtad a fülembe, hanem az enyémet.
Alex érezte, ahogy a szavak hallatára fellángol a teste. Képtelen volt megszólalni. David folytatta, lábujjhegyre állt, hogy egészen közel lehessen a férfihoz.
- Fel voltál izgulva… Kemény voltál, és közben engem öleltél, nem egy nőt.
- Hülyeség! – Alex kitépte a fiú ujjai közül magát, és a mobilját meg a kulcsait felkapva, kiviharzott.
A bejárati ajtóval vacakolt, amikor David megszólalt mögötte.
- Nem menekülhetsz a tulajdon érzéseid elől, zsarukám…
- Ne képzelődj! – Alex visszapenderült. – Ne próbálj meg még egyszer a közelembe jönni, hallod?! Nem érdekel, miket mondasz, a nőket szeretem, és te sem vagy kivétel. Kösz mindent, a ruháimat dobd ki a kukába, már nem kellenek. – Kitárta az ajtót, de a fiú szavai megállították.
- Elélveztél, miközben leszoptalak. Biztos azt hitted, álmodsz, de az ízed a számban valóság volt. A hajamba kapaszkodtál közben, és nem féltél átengedni magad az érzéseidnek és nekem. Nos, akkor hogyan is van ez a kivétel dolog?
Alex úgy csapta be az ajtót, hogy csak úgy csattant. Tudta, hogy hülyeséget csinál. Mit, hülyeséget! Baromságot, esztelenséget… Kibaszottul most készül elcseszni valamit, de már ott állt a fiú előtt, aki nyugodtan várt rá, és nem lépett el előle, nem látszott rajta félelem. Már lecsapott a szájára, amikor felsejlett előtte, hogy nem szabad, de miest megízlelte a fiút, nem tudott tőle szabadulni. Rátapadt, magához emelte, a fiú pedig átfonta a derekát a lábaival, akár a kúszónövény fonódik indáival az életet adó fára. Nekiszorította a falnak, és csókolta, harapta a csábos ajkakat, melyeknek kávé és narancs íze volt. A fiú ujjai a hajába túrtak, és nem szégyellt visszacsókolni, amitől Alex testében tetőfokára hágott a vágy.
Aztán csengettek, a hang kettétörte a pillanatot. Levegő után kapkodva bámultak egymásra.
- Nem… Nem várok senkit… - zihálta a fiú.
Mielőtt találgathattak volna, valaki dörömbölni kezdett.
- Rendőrség! Kinyitni!
Értetlenül néztek egymásra.
- Téged keresnek? – David próbált elfogadható választ találni a bennük megfogalmazódott kérdésre, vagyis mit akar tőle a rendőrség.
Alex óvatosan lecsúsztatta a padlóra, és eligazította a ruhájukat.
- Menj, nyiss ajtót!
David bólintott, és engedelmeskedett. Ijedten meghátrált, amikor fegyverek szegeződtek rá.
- David Eichorn, letartóztatási parancsunk van ön ellen…
Téma: 2. fejezet
Nincs hozzászólás.