A bárány, a prosti és az üzletember

A történet az egyik olyan, amire a mai napig büszke vagyok. Az elején még elég döcögősen indult, mert fogalmam sem volt, mihez kezdjek az alapötlettel: a gazdag üzletember beleszeret a menyasszonya fivérébe. Sok változtatás után sikerült eljutnom odáig, amilyennek már ti megismertétek Kenny történetét. Semmit nem tudtam előre. Nem voltak hozzá vázlatok, jegyzetek, mint a többi, nagyobb szabású munkámhoz. Az egész… valahogy adta magát, ilyen egy könnyű szülés :D

Kenny nem is hasonlít arra a személyre, akit eleinte le akartam festeni. Az első lapokon aztán a történet vitt magával, és a kemény férfi helyére egy a helyét kereső, bizonytalan, magányos férfi került, aki az apjának és a világnak akar megfelelni. Kicsit társadalomkritikának is megfelel: ma már fontosabb a külcsín, mint a belső, és első a vagyon meg a hatalom, csak utána jöhetnek az olyan emberi értékek, mint a szeretet, bizalom, és barátság. Kenny külsőleg megfelel a modern kívánalmaknak, de hamar kiderül, hogy ezért nagy árat fizetett: mélyre eltemette magára a valódi érzelmeit – ráadásul bemagyarázta magának, hogy ez így van jól. Amikor beleszeret Sasaki-ba, előbukkan valami a felszín alól… az igazi személyisége, amire az apja korántsem lenne büszke. Titkolja, ám hajtja egy olyan vágy, amit csak egy férfi tud kielégíteni, így köt ki egy prosti karjaiban.

A prostim elvileg mellékszereplő lett volna. Egy futó kaland. Ám, amikor Kenny vallomását írtam, éreztem, hogy ebből sokkal több lesz. Megkedveltem a fiút, azt, hogy mellette Kenny az volt, aki, és nem kellett megfelelnie senkinek. A srác tehát maradt, és milyen jó, hogy így alakult :) A nevét sem tudtam egészen a végéig, mégis egymás után jöttek a gondolatok, ahogy kettejük jelenetein dolgoztam. Ren ugyanolyan magányos, mint Kenny, és ha már megismertük Kenny életét, rájövünk, mennyire is hasonlítanak annak ellenére, hogy egyikük gazdag, a másik szegény családba született. A lelke legmélyén azonban Ren ugyanúgy melegségre áhítozik, ahogy Kenny. Ezért örül, hogy újra és újra viszontlátja, az első vágyak sóvárgó szerelemmé érnek, de mindannyian tudjuk, hogy ott van egy személy, aki miatt ez a szerelem beteljesületlen maradhat.

Sasaki-val sok gondom volt. Nem ilyen fiúnak szántam, sokkal határozottabbnak és célratörőbbnek gondoltam. Valahogy mégis úgy alakult, hogy egy beteges, lelkileg gyenge karakter lett belőle, aki szintén magányos, és olyan valakire vágyik, aki végre odafigyel rá, és löki a sarokba csak, mert csendesebb és szelídebb, mint a kortársai. Rettenetesen sajnáltam, és sokáig úgy véltem, méltó társa lesz Kennynek. Ám a történet közepe felé be kellett látnom, ebből semmi nem lesz. Ott, ahol elveszti Kami-t, már biztos voltam benne, hogy tévedtem, de hagytam, hadd vigyen előre a fantáziám. Nem akartam megölni, de szükséges volt, hogy Kennyt valami kibillentse az egyensúlyából. Az extrában aztán megtalálja a boldogságot, mert sajnáltam volna, ha egyedül marad :P

Kenny apját nem akartam ennyire előtérbe tolni, de végül hagytam, ha már megjelent, és egyik legnagyszerűbb jelenetemet köszönhettem neki, amikor összeveszett Kagával. És itt máris elértem Kenny első szerelméhez, Nishikagawa Kagamihoz. Róla a 2. részben bővebben lesz szó, de azért pár mondatot írnék róla. Családja elvesztése után menekül Kennyhez, aki akkoriban veszíti el az édesanyját. Melegséget találnak a másik mellett, valójában szerelem szövődik közöttük, de mindketten tudják, hogy Kenny apja könnyen romba döntheti Kaga életét. Évekkel később már ellenfelek az üzleti világban, a mélyben azonban ugyanúgy sóvárognak a másik után. Ez már nem szerelem, hanem az őket összekötő bizalom kapcsa. Amikor Kenny összeomlik Sasaki halála után, és Kaga vigasztalja, sikerült az egyik legmeghatóbb jelenetet írnom. Nagyon büszke vagyok rá :)

Az extrában Sasaki kerül révbe, és most készül a 2. rész, ahogy már utaltam rá. Abban Kaga szerelméről lesz szó, akinek életét egy egyetemista, balhés srác változtatja meg…